Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-07-23 / 30. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZt Thursday, July 23, 1959 A franciák ezrei közt forog szájon az a könyv amelyet a De Gaulle kormány nem enged az üzletekben árusítani. Junius 16-án jelent meg a mindössze 100 oldalas könyv Párisban, a Les Editions de Minuij; kiadásában. “La Gangrene” (üszkösödés) a könyv cime, melyben hét algir in- tellektuel beszámol arról a szörnyű megkinzatás- ról, amely bep Párisban a francia rendőrség által állítólag részük volt az utóbbi hónapok alatt. Junius 20-án elkobozták a könyvet a belügyminisztérium rendeletére. Három nap múlva, bírósági engedély nélkül, a rendőrség elkobozta a nagy kiadóvállalat matricáit, amelyeket az egyik folyóirat, “Testimony and Document” júliusi számára készítettek a könyvből. Ez a folyóirat sok cenzúrázott és betiltott cikket hozott Algériáról, illetve az algir háborúról. 14 megjelent száma közül 9-et elkoboztak. Most, még a kiszedett oldaltáblákat is széjjel vagdosták. A “Testimony and Document” vádat emelt a bíróság előtt és Ígéretet tett, hogy kiadja a könyvet bármi legyen is a következménye. Igaz, hogy a Le Monde és a baloldáli lapok mindegyike elsőoldalas cikkekben tiltakozott a könyv elkobzása ellen. A kormány napokig hallgatott, végre M. Debré miniszterelnök úgy nyilat kozott, hogy a “La Gangrene” csupa hazugság és kommunista propaganda. Ezt azonban már senki sem hitte el és a többi újságok is érdeklődni kezdtek. Francois Giroud, a L’Espress társszerkesztője a következőket irta junius 25-én: “Tisztára megőrültek ezek a beteg- agyú egyének, reszketnek gyalázatos kéjelgéstik- ben, mikor áldozataik fájdalomban fetrengnek. Lehetséges az, hogy 300 lábra az Elysée-i palotától (itt lakik de Gaulle) ilyesmit tehetnek?” Az algériaiakat ugyanis a francia FBI főhadiszállásán hallgatták ki, amely szemben van az elnöki palotával. Megjegyzésre méltó az, hogy van ott egy tábla, mely megörökíti a francia hazafiaknak Hitler Gestapója általi megkinoztatá- sát, amely szintén itt e helyen történt, a német okupáció alatt. A Le Monde megírta junius 10-én, hogy: “E diákokat különös kegyetlenséggel kínozták meg, ugylátszik, mert tanult emberek voltak. Senki sem próbálta megakadályozni a megkinzatást — sőt elősegitették azt — ellentétben nemcsak a nép érzéseivel, de a francia törvényekkel is.” Igaz hogy a de Gaulle-kormány rendelete szerint, mely 1958 október 8-án jelent meg, megengedik, hogy bizonytalan időre fogságban tartsanak valakit azzal, hogy ki akarják kérdezni. A fenti diákok közül kettőt vád alá helyeztek az idő alatt, amig a kinzatás után a kórházban kezelték őket... A Le Monde junius 25-iki számában a kormány vádjára, hogy a könyv hazudik és kommunista propaganda, azt válaszolta, hogy: A kormány nem intézheti ezt el két szóval, mert a könyv neveket nevez meg, pontos helyi leírást ad arról, ami történt, Egy vicclap, “The Canard En- chainé”, Páris egyik legjobban informált lapja, nem irt humorosan jun. 24-én, mikor azt irta: “Nem írhatunk a “La Gangrene” c. könyvről, tilos, nem engedi meg a cenzúra, de annyit írhatunk, hogy AKI ELOLVASSA, NEM KÉPES TÖBBÉ NYUGODTAN ALUDNI!” A könyv Írói az UGEMA nevű algériai mohamedán diákszövetség tagjai, melyet a francia kormány betiltott, mert támogatják Algéria függetlenségi törekvéseit. Decemberben tartóztatták le a tanulókat és julius 24-re tűzték ki tárgyalásukat. Védőügyvédjüket, Ould Andiát irodája ajtaja előtt lőtték le Párisban a múlt hónapban. A fiatal ügyvéd katolikus berber, egyike volt azon keveseknek, akik, a halállal való fenyegetés ellenére is védték az algériaiakat, a francia bíróságok előtt. Állítólag a ‘Vörös kéz’ nevű szervezet gyilkoltatta meg. — Ez egy fasiszta szervezet, mely néhány nyugatnémet üzletembert is eltett láb alól amiért fegyvert adott el az algériai felkelőknek. A francia titkos rendőrség rendeletére dolgoznak. Nem engedtek nyilvános temetést az ügyvéd részére, mégis 4000-en tésén. A meggyilkolt hét kollegája a bíróság előtt kapott levelet azzal, hogy “ÖN A KÖVETKEZŐ”. Andia társa kettős számot is kapott hozzá. Mi volt tulajdonképpen a könyvben? Az első fejezetben Béchir Buamazza elmondja letartóztatását. “Ha elárulja barátait, adnak neki egy baloldali ügyvédet,” mondták neki a francia FBI ügynökei, “ha nem, a Szajnából húzzák majd ki összetört testét, melyre “áruló feliratot tűznek.” Meztelenre vetkőztették, levizelték, vizelet meg- ivására kényszeritették. Majd egész testét villamos sokk-al kínozták, de különösképpen nemző szerveit. Musztapha Francis, 29 éves fogorvos-növendéket, az algériai nemzeti kormány pénzügyminiszterének, Ahmed Francis-nak az öccsét, kikérdezése alatt meglátogatta Roger Wybot, a DST (francia FBI) főnöke, aki azt mondta a rendőrségnek: “Ne bánjatok keztyüs kézzel a miniszter fivérével!” Szót fogadtak, mert néhány nap múlva a Hotel Dieu közkórházba szállították Francist, ahol lágyékát borzalmas sérülései miatt oprálni kellett. A harmadik részben Benaissa Soutami, a párisi Politikai Tudományos iskola hallgatója azt állítja, hogy december 4-én hajnali 3 órakor kopogtak az ajtaján. Hat gépfegyveres rendőr rohant be amikor ajtót nyitott. Megkérdezte, hogy van-e elfogatási vagy házkutatási parancsuk; erre összevertek, és bilincsekben beszállították a DST főhadiszállására. Kezét, lábát összekötözték és 2 méter hosszúságú rudat vontak közbe. “Két asztal közé helyeztek, mint akit nyársra húznak. Tarthatatalanok a Glezosz ellen koholt vádak *Az athéni katonai bíróságon pénteken jul. 10- én délután a Glezosz-perben Papaszpiropulosz titkos-rendőrtisztet, a vád legfontosabb tanúját hallgatták ki. A tanú szertelenül szabadjára en gedte fantáziáját. Például “bizonyítékként” egy görög ujságkivágást mutatott, a kivágott fénykép szocialista országokban élő négy egyenruhás görög menekültet ábrázol. A titkos-rendőrtiszt azt állította, hogy ezeket az egyenruhákat a “vasfüggöny mögött létesített kémiskolák” hallgatói viselik. .. Uiou ügyvéd az EDA képviselője később kérdéseket tett fel a tanúnak, és ekkor kiderült az igazság. A védő megkérdezte: “Ismeri-e ön egyáltalán az orosz katonai egyenruhát?” Amikor a tanú vonakodott válaszolni, az ügyvéd közölte, hogy e képen látható tanulók szovjet vasutasegyenruhát, illetve egy műszaki iskola egyenruháját viselik. E leleplezés kiváltképpen a külföldi újságírók és a megfigyelők körében keltett nagy hatást. A Glezosz ellen emelt vád fő pontja, hogy állítólag találkozott Kosztasz Kolijannisszal, Görögország Kommunista Pártja Politikai irodájának tagjával, amikor az átmenetileg illegálisan Görögországban tartózkodott. Kolijannisznak sikerült a letartóztatás elől külföldre menekülni. A biró megkérdezte a terhelő tanút, vajon a rendőrök látták-e hogy Glezosz és Kolijannisz találkozott? A tanú kénytelen volt nemmel válaszolni. A vádhoz makacsul ragaszkodva azonban hozzátette :később azonban kaptunk erről értesüléseket, de magunk kétségtelenül nem láttunk semmit.” Iliou ügyvéd felszólitotta a tanút, mondjon konkrét adatokat: “Ön állandóan a kommunisták kémkedési megbízásait, titkos összejöveteleit stb. emlegeti. Kérem, hogy ismertessen valamilyen konkrét tényt, legalább egyetlen-egyet, ha egyáltalán van ilyen.” A vád tanúja szemlesütve állt és végül igy válaszolt: “A legcsekélyebb konkrét bizonyítékaim sincsenek.” A szombat délelőtti ülésen a védelem ismét kérdéseket tett fel Papaszpiropulosznak, a vád tanújának. A tanú a védőügyvédek kérdéseire adott válaszaival újból elárulta, hogy teljesen i. „ tórcüivqi szemben emelt Fejem a földön, lábaim az égnek álltak. Megindították a villanygépet, az elektródot egy kopasz férfi a hímvesszőmre tette. Néhány perc múlva elájultam. Csöppeket tettek az orromba és újra kezdték. Többször elájultam...” Kocsiba ültették, szemét bekötve, máshová vitték, ahol újra, meg újra megkinozták. (Helyszűke miatt nem írhatjuk le a többi borzalmat, amin keresztülment. — szerk.) Moussa Khebaili szintén Párisban tanuló diákot december 5-én tartóztatták le. Mikor a villanygéppel kínozták, fülébe súgta az egyik rendőr: “ A nácik alatt ismertem meg a kínvallatást, — most végre rajtam a sor, hogy alkalmazzam.” A francia rendőr a szájába dugta cipőjét azzal, hogy most jött ki az árnyékszékből és azt akarja, hogy megizlelje a francia. . . Aznap este, amikor a Szajna hidján vitték keresztül, a Place de la Concord-on emberek jártak ki és be a képviselőházból. Khebaili, aki tunisziai, azt állítja, hogy a rendőrök egy része Tuniszból való, megismerte kiejtésüket, amikor arabul beszéltek hozzá. Megállították a erndőrkocsit és azt magyarázták neki, hogy uj élet van Franciaországban és ezentúl már mindig a rendőröknek lesz igazuk. “Tudjuk, hogy ez nem tetszik magának, de igy lesz, mondta egyik arabul. Gyűlöletes fajhoz tartozik ön, mint a négerek. Most majd megismerik az uj Franciaországot mint rabszolgák... Tudom, hogy én csak rendőr vagyok és ön az intelligenciához tartozik, de most megváltozott minden, most mi, a rendőrség adjuk ki a rendeletet, végre mi uralkodunk.” A londoni lapok, mint pl. az Observer, junius 28-án azt irta, hogy M. Debré francia miniszter- elnök kérte nyugati szövetségeseit, hogy támogassák a francia politikát Algériában. “Ha olyan politikát folytatnak, amelyet csak kinzókamrák- kal képesek fenntartani, ne várják el tőlünk a segítséget, vissza kell utasítanunk azt.” A Manchester Guardian nevű befolyásos lap szintén azt irta, hogy maga a francia kormány cselekedete bizonyítja legjobban, hogy igazak az ellene emelt fenti vádak. “kémkedési” vádak. Egyetlen konkrét tényt sem tudott megemlíteni, nem is beszélve tárgyi bizonyítékokról. A TASZSZ athéni jelentése szerint a görög külügyminisztérium értesítette a Szovjetunió athéni nagykövetét hogy a görög király nem válaszolhat a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége elnökének üzenetére, mivel a “legmagasabb személyiségek nem avatkozhatnak az igazságszolgáltatásba.” A görög sajtóban ugyanakkor megjelent Kara- manlisz miniszterelnök nyilatkozata, amely nem más, mint leplezetlen beavatkozás az igazságszolgáltatásba. Bár a bíróság még nem hozott döntést Glezosz és a többi demokrata ügyében, Karamanlisz kijelentette, hogy “az illetékes hatóságok megállapították a kémkedés bűntényét.” A görög sajtó élesen bírálja Karamanlisz nyilatkozatát. Az egyik lap szerint ez a nyilatkozat felháborodást váltott ki a görög demokratikus közvéleményben, minthogy a Glezosz ellen emelt kémkedési vád távolról sincs bebizonyítva. A Szovjet tengeri ereje WASHINGTON. — James S. Russel admirális szerint a Szovjetunió olyan gyorsan építi tengeri haderejét, hogy az most már mindjárt az Egyesült Államok tengeri ereje után következik, vagyis elhagyta Angliát is. Russel, aki az amerikai tengeri erő alparancsnoka, a Kiwanis Club előtt tartott beszédében foglalkozott az orosz tengeri erővel. Russel azt mondta, hogy az ő értesülést szerint az orosz hadiflottának 27 cirkálója (cruisers), 150 destroyer hajója, 450 tengeralattjárója és 3,000 mindenféle más hajója van. A szegregáció megszüntetése BERMUDA. — Miután a néger lakosok napokon át piketelték azt a két film színházat, ahová csak a fehéreket engedték be, a kormányzótanács ülést tartott és elrendelte a szegregáció megszüntetését. Nemrégiben hasonló módon integrálták a szállodákat is. Szabadság a raboknak BELGRÁD. — A Jugoszláv parlament elfogadott egy törvényt, amely a jómaga viseletű rab részére évenkénti két heti ünnepi vakációt áu amit otthon, családjuk körében tölthetnek.
