Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-12-31 / 53. szám

í

AMERIKAI MAGYAR SZ6 Thursday;, December 31,-4959

KUBA TOVÁBB ÁLLAMOSÍT

A kubai kormány államosította a kubaiak tulajdonában levő agave-rost (zsák- és kötélkészi- tésre használják) ültetvényeket. A kormány az ültetvények értékének felét azonnal kifizette a tulajdonosainak és 20 évi lejáratú kormánykötvényeket adott a fennmaradó összeg fejében. Az amerikai Harvester Co. tulajdonában levő ültetvények államosítása folyamatban van, de még nincs véglegesítve.

Következik a cukorültetvények államosítása. Ezt majd a termés betakarítása után kezdik meg, ami kb. négy hónap múlva lesz készen.

A kubai kormány bejelentette, hogy tervbe vette az Oriente tartományban termelt ásványok felvásárlását. A felvásárlást és az ásványok értékesítését a kormány mezőgazdasági osztálya veszi kezébe. Az Egyesült Államok kormányának egy 100 millió dolláros nikkel feldolgozó telepe van Oriente tartományban, amit a 2-ik világháborúban épített és amit most el akar adni. Az akkori kubai kormány teljes adómentességet biztosított a telepnek. Jelenleg 25 százalékos adót kell fizetni a kiszállításra termelt ásványért és 5 százalékot a Kubában értékesített termékért. A rendelet egy másik amerikai cég, a Moa Bay Mining Co. most épülő 75 millió dollár értékű telepét is érinti.

Amerikai uralkodó körök nem szívesen nézik, hogy megfosztják őket dús hasznothajtó kubai üzleti vállalkozásaiktól. És nem is nézik tétlenül. A felszínen csak az tapasztalható, hogy lélektani harcot folytatnak a kubai forradalom ellen. Helyszíni riportokban, vezércikkekben polemizálnak, hogy Costro a tönk szélére juttatja az országot a gazdaságát feldúló rendelkezéseivel. Sőt, most már kétségtelen, hogy a kommunizmus felé vezeti Kubát. “Ez felveti azt a fogas kérdést, hogy az Egyesült Államok tegyen-e valamit ez ügyben?’’, vezércikkezik a Wall Street Journal. És mindjárt továbbfejleszti elgondolását azzal, hogy megemlíti Guatemala esetét, “az egyetlen latinamerikai ország, ahol kommunisták uralkodtak, de uralmukat megdöntötték. Az a veszély állt fenn, hogy a Szovjetunió megvetheti ott lábát és hogy onnan befolyása alá keríti a többi latinamerikai országot is. Ugyanez történhet Kubával. És ha ez a veszély ott komollyá fejlődik, lehetetlen arra gondolni, hogy az Egyesült Államok tétlenül nézze”,

A Guatemalára való utalásnak fontos jelentősége van és éppen ezért, amikor arról beszél, hogy Kubában “nő az ellenállás Castroval szemben”, akkor az a kérdés merül fel, hogy vajon Wall St. mennyire igyekszik ezt az “ellenállást” előidézni ? Mindenesetre nagyon hamisnak hangzik a WSJ ájtatos reménye, hogy “a kubai nép lesz az, amely majd megtalálja a helyzet szükséges orvoslásának módját”. '

Sztálin születésének 80. évfordulója

. A Szovjetunióban, Népi Kinában és a többi népi demokráciákban a napi sajtó megemlékezett Josef V. Stalin születésének 80-ik évfordulójáról. A Pravda “A szocializmus rendületlen harcosa” cimü cikke felsorolta a Szovjetunió volt vezetőjének érdemeit az ország felépítése érdekében, valamint az utolsó évei alatt elkövetett hibáit.

NATO-tagállamok figyelmébe!

A Wall Street Journal vezércikkben foglalkozik a NATO tagállamok vonakodásával, hogy nagyobb mértékben hozzájáruljanak, a. NATO fenntartásának költségéhez. “Nem muszáj a disznótor”, mondja, elvégre a NATO nem az Egyesült Államok, hanem az európai államok védelmét szolgálja. Amely állam nem akarja vállalni a felelősséget és nem akar katonailag és pénzügyileg hozzájárulni, az kimaradhat a szervezetből. “Az Egyesült Államok meg lehet a NATO nélkül, határozzák el az európai országok, hogy ők is nélkülözhetik-e? — szól a kihívás. Ha Európában szaván fognák, kisülne, hogy a Wall Street blöff-ol.

Egy kis ismertető Paraguayról

December 12-én hajnalban Paraguayban fegyveres harc kezdődött a kormány ellen. A környező országokból fegyveres alakulatok lépték át Paraguay határát. A kormány kihirdette a rendkívüli állapotot. A jelentések egymásnak ellentmondanak mind máig. Egyes hírügynökségek szerint a kormánycsapatok megkezdték a felkelés felgöngyölítését, más jelentések pedig azt állítják, hogy a felkelők a iakosság támogatásával előrenyomultak és mind nagyobb területet foglalnak el.

A hírügynökségek szerint az Argentínával szomszédos határvárosokban az a vélemény alakult ki, hogy látványos csaták nem valószinüek, hanem inkább hosszadalmas gerillatevékenység várható Paraguayban- Azt állítják, hogy a behatolt felkelők vezetője Juan Jósé Rotela egyetemi hallgató.

•

Paraguay Brazíliával, Argentínával és Bolíviával határos. Területe 406,000 négyzetkilométer, amelynek 54 százalékát erdő borítja, 42 százaléka legelő, vagy terméketlen mocsaras, hegyes vidék, 4 százaléka mezőgazdasági művelésre alkalmas, de csak egy százalékot müveinek meg.

1,640,00 lakosa van, s ennek háromnegyed része földműves és pásztor. A nemzeti jövedelem 60 százaléka a mezőgazdaságból származik. A földet primitiv eszközökkel művelik. A parasztbirtokok 45 százalékán faekével szántanak. Állattenyésztése külterjes.

A megművelt földterület 35 százaléka a nagy- birtokosok és a külföldi monopóliumok tulajdonában van, s csupán 18 százaléka kisparaszti tulajdon. A többi tei'ületen részesbérlők (a paraszti birtokosok 75 százaléka) dolgoznak.

Főbb teiményei kukorica, rizs, gyapot, dohány, cukornád, batáta és manióka. Az erdőgazdaságban kitermelt fák közül legértékesebb a quebracho melyből a tannintartalmu cserzőanyagkivonatot nyerik.

Kevés vasércet és mangánt bányásznak. Ipara fejletlen. Legjelentősebb iparága az élelmiszer- ipar. (Cukor- étolaj-, szeszgyártás és húsfeldolgozó üzemek.) Az ország gazdasági életére döntő befolyással van a külföldi tőke, amely egyaránt kezében tartja az ipar és a mezőgazdaság kulcspozícióit. i

A szociális gondoskodás nagyon elmaradott. Jellemző, hogy a munkanapot a törvény nem szabályozza. Az ültetvényeken a munkaidő eléri a 14—16 órát. A munkásság jogaiért és gazdasági követeléseiért harcoló pártokat és szakszervezeteket betiltották.

Paraguay történelme nagyon viharos volt. A spanyolok 1535-ben hódították meg az országot. 1608-1767 között a jezsuita rend állama volt és csak névlegesen tartozott Spanyolország fennhatósága alá. 1811-ben szakadt el Spanyolországtól és vált fügetlenné. 1865-ben Argentínával, Brazíliával és Uruguayjal háborúba bonyolódott, mert Paraguay akkori vezetői utat akartak törni a tengerhez. Az ötéves háború alatt az ország lakossága egymillió 300,000-ről 250,000-re csökkent és ezekből is csak 30,000 volt férfi. 1932—- 1935 között Paraguay a Gran Chaco birtokáért háborúzott Boliviával. A vitás terület háromnegyed részét meghódította ugyan, de 50,000 embert veszített. 1947 március-augusztusában fegyveres felkelés tört ki a diktatúra ellen, de a felkelést vérbe fojtották. 1954-ben Stroessner tábornok államcsínnyel ragadta magához a hatalmat. A most kirobbant felkelés a százegyedik mozgalom a diktatúra megbuktatására.

Bebörtönöztök hat angol békeharcosi

Nagy visszhangot keltett az angol közvéleményben és a parlamentben is az atomháború ellen küzdő bizottság hat tagjának — köztük négy nőnek — az ügye, akik röpcédulákban hívták fel az embereket, hogy vegyenek részt a harringtoni atomrakéta-gyár működése elleni tüntető felvonuláson.

Miután egy londoni kerületi büntető bíróság felhívására nem voltak hajlandók kötelezettséget vállalni, hogy a jövőben tartózkodnak, ilyen tevékenységtől, a bíróság kéthavi fogházbüntetésre ítélte őket, azzal az indokolással, hogy tervük megvalósítása “békebontáshoz” vezethet.”

A sajtó a legnagyobb aggodalommal utal a veszedelmes precedensre: tisztességes polgárokat, akik nem követtek el büntetendő cselekményt, börötnbe zárnak, esetleges cselekményük esetleges következménye miatt.

Az alsó házban több képviselő sürgette a belügyminisztert, királyi kegyelem alapján engedje el a büntetést.

Nehru és Gsou En-laj a határkérdés békés rendezése mellett

India parlamentjében tárgyalták a határin- cidensek Kínával való rendezésének kérdését. Nehru szilárdan ellenállt az ellenzék követelésének, hogy erőszakot alkalmazzanak. “Háborúskodás lehetetlenné tenné az egyezkedést és beláthatatlan időkig kihúzódna,” mondotta Nehru. “A kérdést békés tárgyalások utján kell elintézni.”

Nehru hivatkozott Chou En-lai legutóbbi hozzá küldött levelére, amelyben Kina jogos álláspontját fejti ki, és a személyes találkozás és tárgyalás óhajának ad kifejezést Chou En-lai. “Mihelyt itt lesz az ideje, felhasználom az alkalmat a személyes találkozásra, mert az ügy komolysága csakis ezt a megközelítést követeli meg,” mondotta Nehru.

MIT IRT CHOU EN-LAI

A kínai miniszterelnök december 17-iki Neh- ruhoz küldött levelében többek között ezt mondja:

“Habár az indiai kormánynak a határmenti összeütközések megelőzésére vonatkozó felfogása még bizonyos mértékig távol van a kínai kormány november 7-i javaslatától, és részben nélkülözi a méltányosságot, mégis biztató, hogy ön levelében kifejezi azt a kívánságot, hogy igyekezni kell elkerülni minden határmenti összetűzést, és a két ország határ-vitáját békés eszközökkel kell rendezni.”

Hivatkozva Nehrunak azon ajánlatára, hogy fegyveres erők mindkét részről vonuljanak visz- sza a határ egy bizonyos területén, a levél megállapítja, hogy “Az indiai sajtónak még a leginkább kinaellenes része is rámutatott azonban, hogy e javaslat alapján tett indiai “engedmény” csak elméleti lenne, mert először is az említett vidék nem tartozik Indiához és Indiának ott nin- scenek fegyveresei, akiket visszavonjon, Kínának pedig vissza kellene vonulnia egy több mint

33,000 négyzetkilométernyi térségről, amely saját területéhez tartozik. Ez a terület már régóta kínai fennhatóság alá tartozik és igen nagy jelentőségű Kina számára.

“Az alatt a nyolc vagy kilenc év alatt, amióta bekövetkezett Szinkiang és Tibet békés felszabadítása, amióta a kínai népi felszabadító hadsereg egységei ezen a területen állomásoznak és őrzik ezt a területet, 1958 szeptemberéig, amikor fegyveres indiaiak behatoltak erre a területre, a kínai fél sok munkát fektetett a fennhatósága alá tartozó országrész felvirágoztatásába, de az indiai fél erről mit sem tudott.

“Az indiai kormány azt állítja, hogy ez a terület mindig is indiai fennhatóság alá tartozott. Ez az állítás egyáltalában nem meggyőző.

“A Kínai Népköztársaság állhatatosan kitart a békés egymás mellett élés öt elve mellett.

“A Kínai Népköztársaság nem folytat soviniszta politikát, nem kíván egy talpalatnyit sem más országok területéből — hangsúlyozza ezután Csou En-laj. — Tovább menve: Kínának hatalmas területe van, amelynek több mint fele csak gyéren lakott és fejlesztése nagy erőfeszítéseket igényel. Furcsa lenne azt gondolni, hogy egy ilyen ország zavart akar kelteni egy szomszédos állam valamely elhagyott területén. Ezért, noha van néhány kijelöletlen része a Kina és más, szomszédos dél-ázsiai államok határának (akár nagyok, akár kicsik, barátságosak vagy ellenségesek ezek Kínával szemben), Kina nem használta ki és nem fogja felhasználni helyzetét arra, hogy egyoldalú lépésekkel bármilyen változást is hajtson végre a ténylegesen létező határvonalon”.

Csou En-laj végül javasolja, hogy a két miniszterelnök december 26-án kezdje meg a tárgyalásokat, ha más időpontokat javasolnak, azt is hajlandók megfontolás tárgyává tenni. A megbeszélések történhetnek Kina bármely helyén vagy Rangunban, ha ebbe a burmai kormány is beleegyezik.