Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-12-31 / 53. szám

í AMERIKAI MAGYAR SZ6 Thursday;, December 31,-4959 KUBA TOVÁBB ÁLLAMOSÍT A kubai kormány államosította a kubaiak tu­lajdonában levő agave-rost (zsák- és kötélkészi- tésre használják) ültetvényeket. A kormány az ültetvények értékének felét azonnal kifizette a tulajdonosainak és 20 évi lejáratú kormánykötvé­nyeket adott a fennmaradó összeg fejében. Az amerikai Harvester Co. tulajdonában levő ültet­vények államosítása folyamatban van, de még nincs véglegesítve. Következik a cukorültetvények államosítása. Ezt majd a termés betakarítása után kezdik meg, ami kb. négy hónap múlva lesz készen. A kubai kormány bejelentette, hogy tervbe vette az Oriente tartományban termelt ásvá­nyok felvásárlását. A felvásárlást és az ásványok értékesítését a kormány mezőgazdasági osztálya veszi kezébe. Az Egyesült Államok kormányának egy 100 millió dolláros nikkel feldolgozó telepe van Oriente tartományban, amit a 2-ik világhá­borúban épített és amit most el akar adni. Az akkori kubai kormány teljes adómentességet biz­tosított a telepnek. Jelenleg 25 százalékos adót kell fizetni a kiszállításra termelt ásványért és 5 százalékot a Kubában értékesített termékért. A rendelet egy másik amerikai cég, a Moa Bay Min­ing Co. most épülő 75 millió dollár értékű tele­pét is érinti. Amerikai uralkodó körök nem szívesen nézik, hogy megfosztják őket dús hasznothajtó kubai üzleti vállalkozásaiktól. És nem is nézik tétlenül. A felszínen csak az tapasztalható, hogy lélek­tani harcot folytatnak a kubai forradalom ellen. Helyszíni riportokban, vezércikkekben polemizál­nak, hogy Costro a tönk szélére juttatja az orszá­got a gazdaságát feldúló rendelkezéseivel. Sőt, most már kétségtelen, hogy a kommunizmus felé vezeti Kubát. “Ez felveti azt a fogas kérdést, hogy az Egyesült Államok tegyen-e valamit ez ügyben?’’, vezércikkezik a Wall Street Journal. És mindjárt továbbfejleszti elgondolását azzal, hogy megemlíti Guatemala esetét, “az egyetlen latin­amerikai ország, ahol kommunisták uralkodtak, de uralmukat megdöntötték. Az a veszély állt fenn, hogy a Szovjetunió megvetheti ott lábát és hogy onnan befolyása alá keríti a többi latiname­rikai országot is. Ugyanez történhet Kubával. És ha ez a veszély ott komollyá fejlődik, lehetetlen arra gondolni, hogy az Egyesült Államok tétlenül nézze”, A Guatemalára való utalásnak fontos jelentősé­ge van és éppen ezért, amikor arról beszél, hogy Kubában “nő az ellenállás Castroval szemben”, akkor az a kérdés merül fel, hogy vajon Wall St. mennyire igyekszik ezt az “ellenállást” előidézni ? Mindenesetre nagyon hamisnak hangzik a WSJ ájtatos reménye, hogy “a kubai nép lesz az, amely majd megtalálja a helyzet szükséges orvoslásá­nak módját”. ' Sztálin születésének 80. évfordulója . A Szovjetunióban, Népi Kinában és a többi népi demokráciákban a napi sajtó megemlékezett Josef V. Stalin születésének 80-ik évfordulójáról. A Pravda “A szocializmus rendületlen harcosa” cimü cikke felsorolta a Szovjetunió volt vezetőjé­nek érdemeit az ország felépítése érdekében, va­lamint az utolsó évei alatt elkövetett hibáit. NATO-tagállamok figyelmébe! A Wall Street Journal vezércikkben foglalkozik a NATO tagállamok vonakodásával, hogy na­gyobb mértékben hozzájáruljanak, a. NATO fenn­tartásának költségéhez. “Nem muszáj a disznó­tor”, mondja, elvégre a NATO nem az Egyesült Államok, hanem az európai államok védelmét szol­gálja. Amely állam nem akarja vállalni a felelős­séget és nem akar katonailag és pénzügyileg hoz­zájárulni, az kimaradhat a szervezetből. “Az Egyesült Államok meg lehet a NATO nélkül, ha­tározzák el az európai országok, hogy ők is nél­külözhetik-e? — szól a kihívás. Ha Európában szaván fognák, kisülne, hogy a Wall Street blöff-ol. Egy kis ismertető Paraguayról December 12-én hajnalban Paraguayban fegy­veres harc kezdődött a kormány ellen. A környe­ző országokból fegyveres alakulatok lépték át Paraguay határát. A kormány kihirdette a rend­kívüli állapotot. A jelentések egymásnak ellent­mondanak mind máig. Egyes hírügynökségek szerint a kormánycsapatok megkezdték a felke­lés felgöngyölítését, más jelentések pedig azt ál­lítják, hogy a felkelők a iakosság támogatásával előrenyomultak és mind nagyobb területet fog­lalnak el. A hírügynökségek szerint az Argentínával szomszédos határvárosokban az a vélemény ala­kult ki, hogy látványos csaták nem valószinüek, hanem inkább hosszadalmas gerillatevékenység várható Paraguayban- Azt állítják, hogy a beha­tolt felkelők vezetője Juan Jósé Rotela egyetemi hallgató. • Paraguay Brazíliával, Argentínával és Bolíviá­val határos. Területe 406,000 négyzetkilométer, amelynek 54 százalékát erdő borítja, 42 száza­léka legelő, vagy terméketlen mocsaras, hegyes vidék, 4 százaléka mezőgazdasági művelésre al­kalmas, de csak egy százalékot müveinek meg. 1,640,00 lakosa van, s ennek háromnegyed része földműves és pásztor. A nemzeti jövedelem 60 százaléka a mezőgazdaságból származik. A föl­det primitiv eszközökkel művelik. A parasztbir­tokok 45 százalékán faekével szántanak. Állatte­nyésztése külterjes. A megművelt földterület 35 százaléka a nagy- birtokosok és a külföldi monopóliumok tulajdo­nában van, s csupán 18 százaléka kisparaszti tu­lajdon. A többi tei'ületen részesbérlők (a parasz­ti birtokosok 75 százaléka) dolgoznak. Főbb teiményei kukorica, rizs, gyapot, dohány, cukornád, batáta és manióka. Az erdőgazdaság­ban kitermelt fák közül legértékesebb a queb­racho melyből a tannintartalmu cserzőanyagki­vonatot nyerik. Kevés vasércet és mangánt bányásznak. Ipara fejletlen. Legjelentősebb iparága az élelmiszer- ipar. (Cukor- étolaj-, szeszgyártás és húsfeldol­gozó üzemek.) Az ország gazdasági életére döntő befolyással van a külföldi tőke, amely egyaránt kezében tartja az ipar és a mezőgazdaság kulcs­pozícióit. i A szociális gondoskodás nagyon elmaradott. Jellemző, hogy a munkanapot a törvény nem szabályozza. Az ültetvényeken a munkaidő eléri a 14—16 órát. A munkásság jogaiért és gazda­sági követeléseiért harcoló pártokat és szakszer­vezeteket betiltották. Paraguay történelme nagyon viharos volt. A spanyolok 1535-ben hódították meg az országot. 1608-1767 között a jezsuita rend állama volt és csak névlegesen tartozott Spanyolország fennha­tósága alá. 1811-ben szakadt el Spanyolországtól és vált fügetlenné. 1865-ben Argentínával, Bra­zíliával és Uruguayjal háborúba bonyolódott, mert Paraguay akkori vezetői utat akartak tör­ni a tengerhez. Az ötéves háború alatt az ország lakossága egymillió 300,000-ről 250,000-re csök­kent és ezekből is csak 30,000 volt férfi. 1932—- 1935 között Paraguay a Gran Chaco birtokáért háborúzott Boliviával. A vitás terület három­negyed részét meghódította ugyan, de 50,000 embert veszített. 1947 március-augusztusában fegyveres felkelés tört ki a diktatúra ellen, de a felkelést vérbe fojtották. 1954-ben Stroessner tá­bornok államcsínnyel ragadta magához a hatal­mat. A most kirobbant felkelés a százegyedik mozgalom a diktatúra megbuktatására. Bebörtönöztök hat angol békeharcosi Nagy visszhangot keltett az angol közvéle­ményben és a parlamentben is az atomháború el­len küzdő bizottság hat tagjának — köztük négy nőnek — az ügye, akik röpcédulákban hívták fel az embereket, hogy vegyenek részt a harringtoni atomrakéta-gyár működése elleni tüntető felvo­nuláson. Miután egy londoni kerületi büntető bíróság felhívására nem voltak hajlandók kötelezettséget vállalni, hogy a jövőben tartózkodnak, ilyen te­vékenységtől, a bíróság kéthavi fogházbüntetés­re ítélte őket, azzal az indokolással, hogy tervük megvalósítása “békebontáshoz” vezethet.” A sajtó a legnagyobb aggodalommal utal a ve­szedelmes precedensre: tisztességes polgárokat, akik nem követtek el büntetendő cselekményt, börötnbe zárnak, esetleges cselekményük esetle­ges következménye miatt. Az alsó házban több képviselő sürgette a bel­ügyminisztert, királyi kegyelem alapján engedje el a büntetést. Nehru és Gsou En-laj a határkérdés békés rendezése mellett India parlamentjében tárgyalták a határin- cidensek Kínával való rendezésének kérdését. Nehru szilárdan ellenállt az ellenzék követelésé­nek, hogy erőszakot alkalmazzanak. “Háborús­kodás lehetetlenné tenné az egyezkedést és be­láthatatlan időkig kihúzódna,” mondotta Nehru. “A kérdést békés tárgyalások utján kell elin­tézni.” Nehru hivatkozott Chou En-lai legutóbbi hoz­zá küldött levelére, amelyben Kina jogos állás­pontját fejti ki, és a személyes találkozás és tár­gyalás óhajának ad kifejezést Chou En-lai. “Mi­helyt itt lesz az ideje, felhasználom az alkalmat a személyes találkozásra, mert az ügy komoly­sága csakis ezt a megközelítést követeli meg,” mondotta Nehru. MIT IRT CHOU EN-LAI A kínai miniszterelnök december 17-iki Neh- ruhoz küldött levelében többek között ezt mond­ja: “Habár az indiai kormánynak a határmenti összeütközések megelőzésére vonatkozó felfogása még bizonyos mértékig távol van a kínai kor­mány november 7-i javaslatától, és részben nél­külözi a méltányosságot, mégis biztató, hogy ön levelében kifejezi azt a kívánságot, hogy igye­kezni kell elkerülni minden határmenti összetű­zést, és a két ország határ-vitáját békés eszkö­zökkel kell rendezni.” Hivatkozva Nehrunak azon ajánlatára, hogy fegyveres erők mindkét részről vonuljanak visz- sza a határ egy bizonyos területén, a levél meg­állapítja, hogy “Az indiai sajtónak még a leg­inkább kinaellenes része is rámutatott azonban, hogy e javaslat alapján tett indiai “engedmény” csak elméleti lenne, mert először is az említett vidék nem tartozik Indiához és Indiának ott nin- scenek fegyveresei, akiket visszavonjon, Kíná­nak pedig vissza kellene vonulnia egy több mint 33,000 négyzetkilométernyi térségről, amely sa­ját területéhez tartozik. Ez a terület már régóta kínai fennhatóság alá tartozik és igen nagy je­lentőségű Kina számára. “Az alatt a nyolc vagy kilenc év alatt, amióta bekövetkezett Szinkiang és Tibet békés felszaba­dítása, amióta a kínai népi felszabadító hadsereg egységei ezen a területen állomásoznak és őrzik ezt a területet, 1958 szeptemberéig, amikor fegy­veres indiaiak behatoltak erre a területre, a kí­nai fél sok munkát fektetett a fennhatósága alá tartozó országrész felvirágoztatásába, de az in­diai fél erről mit sem tudott. “Az indiai kormány azt állítja, hogy ez a te­rület mindig is indiai fennhatóság alá tartozott. Ez az állítás egyáltalában nem meggyőző. “A Kínai Népköztársaság állhatatosan kitart a békés egymás mellett élés öt elve mellett. “A Kínai Népköztársaság nem folytat sovinisz­ta politikát, nem kíván egy talpalatnyit sem más országok területéből — hangsúlyozza ezután Csou En-laj. — Tovább menve: Kínának hatal­mas területe van, amelynek több mint fele csak gyéren lakott és fejlesztése nagy erőfeszítéseket igényel. Furcsa lenne azt gondolni, hogy egy ilyen ország zavart akar kelteni egy szomszédos állam valamely elhagyott területén. Ezért, noha van néhány kijelöletlen része a Kina és más, szomszédos dél-ázsiai államok határának (akár nagyok, akár kicsik, barátságosak vagy ellen­ségesek ezek Kínával szemben), Kina nem hasz­nálta ki és nem fogja felhasználni helyzetét arra, hogy egyoldalú lépésekkel bármilyen változást is hajtson végre a ténylegesen létező határvonalon”. Csou En-laj végül javasolja, hogy a két mi­niszterelnök december 26-án kezdje meg a tár­gyalásokat, ha más időpontokat javasolnak, azt is hajlandók megfontolás tárgyává tenni. A megbeszélések történhetnek Kina bármely he­lyén vagy Rangunban, ha ebbe a burmai kor­mány is beleegyezik.

Next

/
Thumbnails
Contents