Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-12-31 / 53. szám
Thursday, December 31, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 HÉTVÉGI .LEVEL írja: Rev. Gross A. László B. D„ rh. M. T ▼ ▼▼▼▼▼▼* T T1 ▼ ▼ ▼ ▼ ▼ AZ ELNÖK ZARÁNDOKÚJÁRÓL Talán kissé korai afelett elmélkedni, hogy Eisenhower “békekörutját” a történelem sikerként avagy kudarcként fogja elkönyvelni, de ameny- nyire a körülmények látnunk engedik, nagyjából már most is felmérhetjük a pozitív és a negativ eredményeket s — könyvelői nyelven szólva — egyenleget vonhatunk a kettő között. Persze, ez a művelet korántsem lehet olyan pontos, mint volna, ha — teszem fel — tiz évi távlatból tekinthetnénk vissza erre a zarándokúira.. . Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy ha Eisenhower — amint azt nyíltan be is vallotta — szükségét látta annak, hogy a nagyvilágot meggyőzze az Egyesült Államok békeszándékainak az őszintesége felől, akkor ezzel egyszersmind azt is beismerte, hogy bizony a világ nem nagyon hitt nekünk az utóbbi években. . . Ha az ő helyében lettem volna, előbb azt igyekeztem volna kivizsgálni, MIÉRT van olyan kevés hitele az Egyesült Államok szavának? Mert kell, hogy legyen valami nagyon nyomós oka annak, ha egy hatalmas ország hivatalos nyilatkozataiban a világ nem tud megbízni! Miért van az, hogy egy vezető állam ünnepélyes deklarációit a világnak egy tekintélyes része — barát és ellenlábas egyaránt — ta- máskodva veszi tudomásul? Egy egyén szavahihetőségében nem szoktunk kételkedni mindaddig, mig szavai és tettei között ellentmondást nem találunk; viszont ha a szavak és a tettek között kiabáló különbségeket fedezünk fel, az illető nem veheti rossznéven, ha szavai nem találnak hitelre többé... Ilyen esetben a helyzet orvoslása nem abban áll, hogy próbáljuk a kételyeket újabb szavakkal eloszlatni, hanem abban, hogy kiküszöböljük azokat az okokat, amelyek megrendítették a hitelünket. Ha ezt nem tesszük, hiába járjuk be a félvilágot — a Newr Delhiben hangoztatott szavak egy fikarcnyival sem hitelesebbek, mint a Washingtonban tett kijelentések.. . Miért higyjen jobban az átlagos világpolgár abban, amit az Egyesült Államok feje Rómában vagy Teheránban mondott, mint abban, amit korábban idehaza nyilatkoztatott ki. MI A KÜLÖNBSÉG?! Ha a világ hinni fog az Egyesült Államok békére törekvő kijelentéseiben, az nem azért fog bekövetkezni, mert Eisenhower párórás vagy pár- napos látogatást tett egy tucatnyi országban, hanem azért, mert látni fogja, hogy a szavakat azokkal mindenben megegyező cselekmények követik. Aki kételkedett ezelőtt, az kételkedni fog e látogatások után is mindaddig, mig tátongó űrt lát a szavak és a tettek, vagy a szavak és a tétlenség között. . . Ki tudja: zarándokutja során talán Eisenhower is ugyanerre a konklúzióra jutott és hamarosan — néhánynapi pihenés és alapos meggondolás után— látni fogjuk, hogyan próbálja ezt a hatalmas szakadékot áthidalni. Nem lehetetlen, hogy kereken megtiltja alantasainak, hogy azok bármit is mondjanak vagy tegyenek, ami nincs összhangban az ő közelmúltban elhangzott ünnepélyes kijelentéseivel. De ez nem elég! Utasítania kellene az illetékeseket, hogy végre TEGYENEK valamit, ami alátámasztja és megerősíti az ő békenyilatkozatait, mert máskülönben a világ éppoly kevéssé fog hinni az Egyesült Államok béketörekvéseinek az őszinteségében, mint hitt a zarándokút előtt — és akkor, kérdem szeretettel, mi értelme volt az egész kirándulásnak és a vele járó kockázatoknak ?! Ha van ennek az útnak valami értékes és maradandó eredménye, annak semmi kapcsolata sincs azzal, amit Eisenhower magával vitt a különböző országokba; sokkal nagyobb jelentősége van annak, amit visszahozott magával ezekről a távoli helyekről. Ha engedi, hogy a látottak és tapasztaltak befolyásolják a közeljövőben teendő lépéseit, akkor szenzációs külpolitikai fordulatoknak nézhetünk elébe. Mert mit hozott vissza az elnök erről az útról? Mit látott, mit tapasztalt? Elsősorban a népek sziklaszilárd hitét, hogy a tartós béke mindenné! ‘fontosabb, mert fia van béke, akkor a rengeteg-egyéb probléma megoldására önként adódik a mód és alkalom. Béke nélkül pedig nemcsak hogy nem lehet az égető problémákat megoldani, de számitanunk kell azzal a lehetőséggel, hogy azok még jobban elmérgesednek. Irta: EöRSI BÉLA Amikor egy idegen megérkezik az Egyesült Államokba, s üdvözli a Szabadság-szobrot, amelynek jelentőségét az újabb emigráns törvények mélyen megsértették, nem minden előítélet nélkül lép partra. A műveltebb európai ember “Coca-Cola” civilizációt vár, a disszidált magyar anyagi jólétet, amiért érdemes volt otthagyni szülőhazáját, anyanyelvét, kultúráját, sokszor édesanyját is. , Furcsa ország az Egyesült Államok, de ezt az érkező idegen még nem tudja. Nemzeti értékeikkel könnyelműen bánnak. Anyagiasnak mondhat- nók ezt a gondolkodást, de ez éles ellentétben áll a marxizmus materializmusával. Gazdag országunk furcsa módon költi el anyagi javait. Több pénzt fordítanak piperecikkekre, dohányra, szeszes italokra, mint népnevelésre. Az egész nemzet hiányt szenved egészségi ellátásban. Csak a gazdagok kapják meg azt, ami a népi demokratikus országokban mindenkinek biztosítva van: orvost, gyógyszert, kórházat, üdülőhelyet, gyermek- ápolást, anyavédelmet. A városokban (pl. Los Angeles-ben) állandóan emelkedik a csecsemő- halálozás, mert a bevándorló szegények még a terhességet sem bírják el, s a koraszülés a néger meg a mexikói anyák között veszedelmesen emelkedik. Művészek éheznek, tudósok (még a Nobel- dij jelöltjei is) kevesebbet keresnek, mint a viz- vezetékszerelők. Az ujmagyarok megérkezésükkor ezt nem tudták, az otthoniak nehezen hiszik el. Hiába mondanánk, hogy minden negyedik amerikai lakos nem tudja, mit fog enni másnap, lesz-e tej a csecsemőjének és hogy nehéz munkájával nem keresi meg még a legszükségesebbet sem az itteni élethez. Az amerikai fogyasztónak vannak félistenei, s állandóan ezeknek oltárán áldoz. A nagyhangú hirdetések szugeráló ereje formálja a nép nagy többségének szokás képződését. Első a kényelem. Waldo Frank ezt igy nevezi: “égető, epedő Vágy a kényelem után”. Az amerikai úttörők (pionírok) fejlesztették ki ezt a vágyat valaha, amikor deszkákból vagy szárított agyagból összetákolt viskókban laktak, s ez a vágy vitte előre az amerikai civilizációt. A régebbi egészséges életmód ma nevetségessé fajult. A pionírok mai utódai otthonukban, a hotelben, az autóban, a repülőgépeken, a klubban és a szórakozó helyeken a legnagyobb kényelmet követelik meg. A reklámok wagneri harsonával üvöltik, mily kényelmes beülni az autóba, vagy kivenni az ételt a frizsiderből. Mig az amerikai ős: a Puritán belső u. n. lelki gazdagságban élt — külső kényelmetlenség mellett, addig a mai nemzedék kényelmet akar belső és külső világában egyaránt. Sőt minthogy az amerikai életet a bizonytalanság, vagyis a belső kényelem hiánya jellemzi, ezt minden áron a külső kényelem maximumával akarja pótolni. Nem kevesebbet áldoz a másik félisten oltárán: a Tisztaságon. A tisztálkodás az emberi higiéné legfontosabb alapja és minden civilizált ember kötelessége. De amit az amerikaiak tisztálkodás címén elkövetnek, az már valóságos őrület. Figyeljék meg az amerikai fürdőszobák szentségét! Az egész amerikai háztartás tisztálkodik — kémiai és mechanikai eszközökkel és módszerekkel. Nincs az emberi testnek egy parányi része sem, Ha nyitvatartotta a szemeit, az elnök láthatta, hogy a nyomor, a betegség, a tudatlanság szörnyű béklyói számlálatlan milliókat tartanak még a rabszolga sorsánál is sanyarúbb állapotban és hogy ennek az ijesztő helyzetnek az orvoslása olyan feladat, amely az egész világ szerencsésebb körülmények között élő népeire hárul, tehát csak az egész világ békés együttműködésével és önzetlen áldozatkészségével lehet végrehajtani. Arra is rájöhetett, hogy ha a tudomány bámulatos vívmányainak, valamint a szédületes fegyverkezési kiadásoknak csak egy töredékét fordítaná *a Kelet és a Nyugat ennek a borzalmas emberi tragédiának a megszüntetésére, egyetlen generáción belül el lehetne távolítani az Apokalipszis négy lovasát a föld színéről. .. Az uj esztendő küszöbén szinte lélegzetvisszafojtva figyeljük, miféle inspirációkat hozott visz- sza az elnök a tarsolyában és szivszorongva lessük, lesz-e elég bátorsága, hogy egyedül a Saját lelkiismeretének a szavára hallgasson... Vajha az elnök utolsó hivatali éve egy uj, boldogabb korszak első éve lehetne! amelyre ne lenne külön tisztitó eszköz, fertőtlenítő, szagtalanító szer. A reklámok harsányan és óriási méretekben félelemérzetet keltenek az amerikai emberben, hogy talán neki is van valami szaga, amire még a legjobb barátja sem meri figyelmeztetni. Amerikában minden érzést (szerelem, anya iránti szeretet, ünnep, pl. karácsony) és minden félelmet kereskedelmi célokra használnak fel. Kétségtelen, hogy a nagy reklám üzleti célokat szolgál. De lényegében más okok is hozzájárulnak a félelem keletkezéséhez. A társadalomtudósok azt állítják, hogy az amerikai el akarja zárni magát a munka piszkától, a gyárak bűzétől (a benzinbüzt szívesen elviseli). Ezt mutatja az is, hogy a szülők fehér (kemény) galléros munkát kívánnak gyermekeiknek, holott az ilyen munkát rosszabbul fizetik Amerikában, mint a tanult munkásét. A lélekbúvárok az amerikai tisztálkodás őrületét bűntudatnak tulajdonítják, amely az amerikai hagyományos szigorú nemi álerkölccsel függ össze. Nem kisebb hódolatnak örvend az “újdonság” birtokának vágya. Van egy amerikai szó: gadget — célszerű kis mechanikai eszköz — ez elbűvöli az amerikai embert. Hallgassuk meg az uj autó leírását, mennyi uj készülék (gadget) van benne! Ugyanezt keresi a hűtőszekrényben, a ruhában, az ideálban, a fürdőszoba és a konyha berendezésben, a könyvben és az eszmékben. Újat, újat! Ezért szereti jól használható bútorait újra becserélni, az automobilt évente ujjal pótolni, mert az uj kocsiban van valami uj, mégha csak egészen jelentéktelen változás is. Mérhetetlen az amerikaiak vágya a kiszolgálás iránt is. Ha az amerikai ruhát vesz, vagy benzint töltet az autójába, ha vendéglőbe megy, azt kívánja, hogy vele személyesen különös figyelemmel foglalkozzanak. Ez a személyes izü kiszolgálás a régi időkre való visszaemlékezés, amikor még mindenkit ismertek és mindenkivel egyénileg foglalkoztak. Erről az amerikaiaknak ma le kell mondaniuk, s ezért kívánják annyira. Ma a tömeggyártás, tömegeladás, tömegszállitás idején a zsúfolt áruházakban, vendéglőben, repülőtereken az egyén szám lesz, a személyiség eltűnik, mindenki névtelenné válik. Az amerikaiak anyagi (és nem szellemi) jóléte a kényelemben, a tisztaságban, a fénylő és fényesített holmikban (még a trágyahányónak is króm díszítése van), az újdonságban és az eladókisasz- szonyok betanult mosolyában fejeződik ki. Ezzel akarja pótolni az amerikai ember a belső élet elszegényedését és a létbizonytalanságot, amely a kegyetlen profithajsza, a “mindenki háborúja mindenki ellen” jegyében folyó gazdasági élet következménye. UJ KÖZ ÁDÓK HÜQHIQAN-BEN Michigan állam háztartásában ez év elején 147 millió dollár hiányzott ahhoz, hogy az évi 405 millió dolláros költségvetését kiegyensúlyozza. A törvényhozás republikánus és demokrata tagjai azóta vitáznak afelett, hogy milyen adókat állapítsanak meg, mig végre a múlt héten elfogadtak egy törvényt, amely uj adóterveket vetett a népre, mig ugyanakkor megkímélte a nagyüzleti érdekeltségeket. Az uj törvény a következő adókat rój ja ki: 1 centet minden csomag cigarettára, 5 centet minden üveg sörre, 20 százalékkal emeli a pipadohány s szivar eddigi adóját, 4 százalékkal a pálinkáét, 3 százalékkal a telefon- és sürgönyök eddigi adóját és az üzleti korporációk működési adóját (franchise tax) egy ezredrésszel (one-mill) emeli fel. Ezt az égbekiáltó igazságtalanságot G. Mennen Williams, michigani kormányzó is helyteleníti. Az egész programot “nyomorúságosnak és elégtelennek” nevezi, de kijelentette, hogy nem fogja megvétózni. ■ ,y A karácsonyi szezon beálltával Newr York rendőrfőnöke, Stephen P. Kennedy 20 rendőrhadnagy- gyat kibővítette azt a titkos alszervezetét, amely Í rendőri becsület tisztántartására vigyáz. Ajka»! csonyi hangulat ugyanis óriási kisértet meg-1 áíite^yÍgk.^elfogadására. A rendgrggft tagjaik! megfelelő karhatalommal kell ettől megóvni. AMERIKAI ÉLETMÓD
