Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-12-31 / 53. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, December 31, 1959 NEW YORK. — A Gyárosok Szövetsége, évi konvencióján uj, törvényes támadást követel a szakszervezetek ellen. Még a Landrum-Griffin- törvény sem elégséges részére. A 2,500 iparbáró mellett, a kereskedelmi miniszter és a vezető kon­zervatív kongresszusi tagok is hasonlóképpen nyi­latkoztak. Egyik fő ajánlatuk a következő volt: 1. Tilt­sák be az egész iparra kiterjedő kölcsönös tár­gyalások lehetőségét és sztrájkot. 2. A szakszer­vezeteket helyezzék a trösztellenes törvények ha­táskörébe. Természetesen mindkét javaslat arra irányul, hogy lehetetlenné tegyék a munkások számára keresetük megvédését vagy eddigi vív­mányai^ megtartását. A NAM már régóta foglalkozik ezekkel a kér­désekkel. Ezúttal azonban az a veszély áll fenn, hogy igyekezni fog az uj kongresszusban azokat keresztül is vinni, különösen, ha az ácélsztrájk újból megkezdődik és a vasúti munkásokat is sztrájkba kergetik. “A munkás és munkáltató viszonyában komoly válság van kifejlődőben”, mondta Charles R. Sligh Jr., a NAM végrehajtó alelnöke, aki teljes idejével és teljes fizetéssel a NAM ügyét szolgál­ja. “Az acél tiltóparancs érvényét veszti január 27-én és a vasutasok országos sztrájkja fenyeget bennünket kora tavasszal”. Szeretné széttörni az uniókat “Használja fel a kongresszus ezt a rendkívüli szükséghelyzetet arra, hogy tárgyalásokat, vagy sztrájkot csak a helyi üzemek vezethessenek. Nem engedhetjük meg az országos szakszerveze­tek beavatkozását”, magyarázta Sligh, “igv az uniók apró darabokra törnek”. “Véleményünk, hogy minden egyes cég munká­sai válasszák meg képviselőjüket, akik aztán tár­gyalnának cégük kiválasztott vezetőivel”. “A szakszervezetekre ki kell terjeszteni a trösztellenes törvényeket, hogy a szövetségi bí­rók betilthassanak minden sztrájkot, mely a ke­reskedelem korlátozására irányul”, mondta Sligh. Frederick H. Mueller, kereskedelmi miniszter úgy nyilatkozott a NAM konvenciója előtt, hogy: “Itt az idő,, hogy a nagyközönség érdekeit' vegyük figyelembe. Talán jobb lenne, a helyi uniók kivé­telével, minden kölcsönös alkudozást betiltani. A szakszervezetek ellen a trösztellenes törvényt kell alkalmaznunk és minden országos iparra való tár­gyalást törvényen kívül helyeznünk.” Ezzel kü­lönösen a vasutakra a célzott. Phil Landrum (D. Ga.) képviselő, jelenleg a NAM hőse, szintén dicsőítette a Gyárosok Szövet­ségét, mert az volt, amely törvényjavaslatát, a hírhedt Landrum-Griffin-törvényt az idén ke­resztülvitte a kongresszusban. “Ez csupán a kez­det”, mondta Landrum. A rendkívüli fenyegető helyzet, amelyet az acél- és vasúti-sztrájk létre­hozhat, újabb törvényhozást követel, ő is a trösztellenes törvény alkalmazását követeli az uniók ellen. Graham Barden (D., N. C.) képviselő, a ház munkaügyi bizottságának elnöke, aki a Landrum- Griffin-törvény vitáját vezette, igy nyilatkozott a NAM tagjai előtt: “Sok érdemet szerzett szervezetük, mert az amerikai nép elé hozta a munkaügyi helyzete^ még pedig olyan nagyszerűen, amelyre nem volt példa az utolsó 25 esztendőben, mióta a kongresz- szus tagja vagyok. De újra munkába kell állniok”. Charles A. Halleck képviselő (Rep., Ind.) a ház republikánus vezetője, szintén dicsőítette a NAM tagjait és úgy nyilatkozott, hogy Amerika jpará­MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy most decemberben lejárt az elő­fizetésem. Itt mellékelek $...........................-t Név: ...................................................................... Cim: .................................................................... nak olyan kiimára van szüksége, amely megenge­di, hogy gazdaságilag terjeszkedhessen. Rudolph F. Bannow, a NAM uj elnöke, egy nagy szervezetlen gépgyártó üzem tulajdonosa, igy nyilatkozott: “Az ipar torkig van már és nem hajlandó töb­bé az úgynevezett munkaszabályokkal együtt mű­ködni.” A NAM politikai akciója Nagy figyelemmel kisérték a NAM tagjai a po­litikai akciók tárgyalását is. Sligh úgy nyilatko­zott, hogy “a NAM praktikus programot dolgo­zott ki, hogy megakadályozza az esetleges mun­káskormány kifejlődését az Egyesült Államok­ban”. Eddig 6,000 részvénytársaság fogadta el a NAM programját, több mint 2,500 ipari vezetőt képzetek ki a NAM praktikus szeminárjában. 50 polgári csoportot alakítottak és képeztek ki polgárok akciójára, akik máris dolgoznak bizo­nyos helyeken. “Novemberben e politikai csoportok mindenütt éreztetni fogják hatásukat”, mondta Sligh — “és majd meglátják a különbséget”. A NAM ugyan­akkor olyan törvényt követel, melynek alapján minden politikai aktivitást betilthatnak a szak- szervezetekben. Megegyezés az aluminium iparban A United Steelworkers of America öt alumini­um társulat üzemeiben dolgozó tagjai részére megkötötte a következő három évre szóló mun­kaszerződést. A megnyert munkabér és jóléti hoz­zájárulási többlet kb. óránkénti 30 cent emelést jelent a munkásoknak. 30,000 munkást érint a szerződés, amely, öt cégre, u. m. az Aluminium Co. of America-ra, a Kaiser Aluminum-ra, a Reynolds Metals Co.-ra, az Ormet Corp.-ra és az Olin Mathieson Chemical.Co.-ra terjed ki. Az Alcoa hasonló szerződést kötött az Alumi­num Workers’ International Ünionnal 9,700 mun­kása részére. Azonkívül a United Auto Workers’ szakszervezettel folytat tárgyalást másik 9,000 munkás szerződésére vonatkozóan. A megkötött szerződések aug. 1-ig visszamenő­en érvényesek. Az előrelátható áremelkedések ki­egyensúlyozására a szerződések óránkénti külön 3 centes órabéremelést is tartalmaznak. A férflruha munkások emelést kérnek Az Amalgamated Clothing Workers of America 1960 februárjában három éves munkaszerződés megkötésére kezd tárgyalást a munkáltatókkal. Előre kijelentette, hogy 12 százalékos béremelést fog követelni a munkások részére, ami kb. 25 centet tesz ki óránként beleértve a jóléti hozzájá­rulásokat is. Az AFL-CIO-hoz tartozó szakszer­vezet 1956 óta nem kapott bérjavitást munkásai résvére. A vezetőség széf int a férfiruhaiparnak igen hasznothozó szezonja volt az elmúlt évben és megadhatja a munkásoknak á kéft fizetésja- vitást. Baleset a baktérium gyárban A United Press december 3-iki jelentése sze­rint a hadsereg Fort Detrick, marylandi telepén titkos biológiai háborús munkát végző fiatal labo­ratóriumi vegyész a múlt nyáron súlyos tüdöfer- tőzést kapott. Ralph L. Powell Vanleer, Tenn.-i 22 éves közlegényt antibiotikus gyógykezeléssel kigvógvitották és ismét a laboratóriumban dolgo­zik. A UP szerint ez a tüdőpestis egy rendkívül súlyos, nagyon ragályos és gyakran halálos kime- telü betegség. Ha a kórokozó baktériumot háború esetén a lakosságra rászabadítanák, felmérhetet­len pusztítást vinne véghez közöttük. Hivatalos közegek nem voltak hajlandók megmondani, hogy a vegyész milyen kutatás közben betegedett meg. A “Peacemaker” mozgalom tagjai hónapok óta “éberségi őrséget” tartanak fenn Ft. Detrick előtt; A háboruellenes tüntetést jövő évben i& folytatni szándékoznak. Béremelés a nő!-kalap készítőknek A Millinery Workers Union szerény követe­lést nyújtott be a Women’s Headwear Associa- tion-nak. 5 dolláros heti béremelést akar a legala­csonyabban fizetett tagjai részére. Ez a csoport kb. 2,000, főleg portoiikói munkásból áll, akik nemrégen lettek a szakszervezet tagjai. A régeb­bi, jobb szakképzettséggel biró tagok fizetése $2.50-től feljebb, néha 4 dollárig terjed és ezek részére a szakszervezet nem kér javítást. A szó- banforgó alacsonyfizetésü munkások órabére, ha megkapják a kért 5 dollárt, nem lesz több, mint 1.43 dollár. A szervezett műhelyekben heti 35 órát dolgoznak a munkások. Az aeéizem hajszolja munkásait Néhány héttel ezelőtt rámutattunk, hogy az acélüzemek munkásaik bőrén és a vásárló közön­ség rovására igyekszenek a sztrájk alatt elvesz­tett profitjukat behozni. Most a Jones & Laugh- lin acélóriás tizeiméit óhajtjuk kiemelni. Mint tudjuk, a Taft-Hartley-törvénv vissza- kényszeritette a munkásokat az acélüzemekbe. Ugyanakkor a Taft-Hartley-törvény azt is ki­mondja, hogy a 80 nap tartamára a sztrájkot megelőző, tehát az u. n. “Status Quo” üzemi hely­zet áll fenn. November 7-én 'a részvénytársaság elnöke, Avery C. Adams levelet küldött a mun­kásokhoz, melyben biztosítja őket, hogy “a tár­saság tiszteletben tartja a sztrájk előtt fennálló üzemi megegyezéseket”. Három nappal később, tehát november 10-én J. W. Jmel igazgató a hatalmas üzem munkaveze­tőihez utasítást küldött ki, amelyből egy az acél­unió kezébe került. Ez az utasítás öt pontban fog­lalja össze azt, hogy a munkaerőt a minimálisra kell szállítani és a termelést fokozni kell, hogy az elvesztett profitot igy behajthassák rajtuk. Ar­ról is beszél, hogy a közönségnek sem kell a leg­jobb minőséget adni, hanem kiküldeni mindent, ami elfogadható. Terjedelme miatt nem közölhet­jük az utasítás teljes szövegét, de idézünk belőle néhány fontosabb adatot: “A felügyelő dolga, hogy mihelyt az üzem a teljes termelést elérte, minden munkát megfigyel­jen és a munkaerőt a minimumra redukálja. Mi­után az üzemzárás iszonyú profitveszteséggel járt, a termelést a maximumra kell mindenütt fokozniuk, abból a célból, hogy a veszteségek egy részét még az idén behozzuk. . . Miután nagy a kereslet, vehetünk bizonyos szabadságokat vásár­lóinkkal szemben, hogy célunkat elérjük, olyan minőségű anyagokat is kiküldhetiink, amit nem tehettünk jneg a sztrájk előtt. “Igyekezzünk minden óra tonna-termelését fo­kozni, minden munkaegységnél. “Semmi körülmények között ne dobiunk ki a rendelésekből olyan acélt, amely használható, ha csak nem olyan rossz, hogy használata komoly bajokkal járna. “Ismét ki kell hangsúlyoznunk, hogy mindent el kell követni a termelés költségeinek leszállítá­sára, fokozni minden egység termelését és a maximumot kiszállítani”. Más szóval, hogy az acélunió elnökét, McDonal- dot idézzük: “Hajtani kell a munkásokat és a se­lejtes árut a- vásárlók nyakába lehet varrni”. McDonald irt is Eisenhower elnöknek és a kong­resszus tagjainak, kérve, hogy vizsgálják ki a Jones & Laughlin üzem törvénytelen eljárását. Mintán az újságírók is hírét vették a dolgok­nak, próbálták az üzem igazgatójától megtudni az utasítás részleteit, de süket fülekre találtak. Mindössze a november 7-én kiküldött levélről vol­tak hajlandók beszélni. A rádió, a TV és az összes újságok tudomást szereztek az üzem eljárásáról, de azért biztosak vagyunk benne, hogy nem fogják azt az ameri­kai nép elé hozni. Nyilvánvaló, hogy az acélüze­mek most sem tárgyalnak komolyan a szakszer­vezettel és ha a munkásokat január végén ismét sztrájkba zavarják, nem lehetne újabb sztrájkot tiltó törvényeket hozni, már pedig erre készül­nek az acélbárók és erre készülnek a kongresszus reakciós tagjai. Ezt viszont nehéz volna nyélbe ütni, ha Amerika népe tudná, hogy az acélüzemek célja még több munkás elbocsátása és a megma­radtak termelésének újabb fokozása. mHIIHIllllUIIIUIUIIIIIllllllllllk AZ ÁLLAMADÓSSÁGOK kamatjainak New Yorkra eső része évente egy és fél millió dollárra rúg. Minden férfi, nő, és gyermek 87 dollárt fizet erre egy évben New York államban. 4 { Munkásmozgalom ^ ^ A A ^ A ■* A. A 4. A, A, A A A , A A A A A A A A ^ A A m AZ NAM. AZ UNIÓ ÖSSZETÖRÉSÉT KÖVETELI

Next

/
Thumbnails
Contents