Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-12-31 / 53. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, December 31, 1959 AZ EGYENLŐ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS ÉS AZ “EMBERSÉGES1’ ISIM Mrs. Roosevelt, Miss Strong és Tibet “Késő órákig fenn voltam a múlt héten egy este”, írja Eleanor Roosevelt a N. Y. Post dec. 2-iki számában megjelent napi rovatában, “hosz- szu oldalakat olvastam abból a levélből, amit Anna Louise Strong küldött hozzám Kinából”. Mrs. Rooseveltnek azonban nem tetszett az, amit abban a levélben olvasott. És nem tetszik neki Anna Louise Strong sem. Meg is mondta, hogy miért. Úgy mutatja be őt, mint szerzőt, tanító!; és az első amerikai újságírót, aki a Szovjetunióba ment. “Itt van egy nő, aki évekig élt Oroszországban, végre kémkedés gyanúja alatt letartóztatták s amikor kiszabadították hazajött oltalomért. Mégis, mihelyt veszélytelen volt számára, visszament a kommunistákhoz”. A hosszú levélről csak annyit mond Mrs. Roosevelt, hogy Tibettel foglalkozik. Miss Strong “mindig talált magyarázatot a kommunisták számára” és most azt magyarázza, hogy miért mentek Tibetire “felszabadítani a népet”. A levél azonkívül megírja történetét az Egyesült Államok törekvéseinek az egész világon, “amelyek én előttem teljesen ismeretlenek. Szerinte (Miss Strong szerint) bennünket olyan inditóokok vezettek abban, amit tettünk, amelyek — azt hiszem — minden amerikai polgárt meglepnének”, Írja Mrs. Roosevelt. As we see it Lehet, hogy Mrs. Roosevelt csak annyit tud a tibeti eseményekről, amennyit az amerikai sajtóban olvasott. Az is lehet, hogy nem tud semmit az amerikai imperializmus tevékenységéről az egész világon, habár Mrs. Roosevelt nekünk úgy tűnik fel, mint egv tapasztalt, világi és politikai jártassággal rendelkező asszony. Ami meglepő az, hogy nem is mutat hajlandóságot, hogy megtudja a valóságot, v. megismerje mások, jelen esetben Miss Strong véleményét. Inkább ridegen elzárkózik és kijelenti, hogy semmi értelme a vitának, mert “megdöbbentő”, hogy a meggyőződött kommunisták milyen szükagyuak (closed mind). Igaz, hogy mindenre, ami történik “kifogástalanul jó magyarázatot találnak, bár eltérő a tényéktől, ahogyan legtöbbjük látja azokat”. Szóval Mrs. Roosevelt nem hiszi el azt, amit Miss Strong irt neki. De kár, hogy nem olvas magyarul, mert akkor lapunk hasábjaiból is sok mindent tanulna arról a messze tájról. A fiuk tanulnak Két losangelesi ujamerikás magyar fiatalember, Gyuri és Tihamér, komolyan vették az amerikai életmód még Bécsben megtanult előnyeit- Számos rövid tartalmú gyári munka, munkanélküli segély fölvétele és nyári stoop labor tapasztalatai után elhatározták, hogy földhöz jutnak. Már mint röghöz, — mondja Tihamér, — az a san bernardoi föld amire benyújtottuk igényeinket, az sziklás, hegy-völgyes sivatag. Van rajta temérdek kavics, bozót, virág, kaktusz, minden csak viz nincs. — A napokban, három hónapos várakozás után választ kaptunk a los angelesi Land Office- től. Értesítettek, hogy minden szombaton árverés van. — Árverés ? — kérdi Gyuri, hiszen nekünk azt mondták Bécsben, hogy bizonyos feltételekkel ingyen kaphatunk földet Ameiikában! — Olvasd a levelet: Ezerötszáz telek van jelenleg árverésen. Az árverésen építkezési vállalatok vették meg a homestead tulajdonra szánt szabad földet. Csak nekik volt pénzűk 650 dollárra telkenként. Szegény, amerikai álmukból csúfosán kiábrándult Gyuriból és Tihamérből egyelőre nem lehet földtulajdonos. Pedig 300 dollárt takarítottak meg fejenként, hogy lelkesen megkezdjék a san bernardinoi sivatag megművelését. Egyházi vezetők az áremelkedésről Az Egyházak Országos Tanácsa úgy nyilatkozott, hogy helytelen a munkásokat vádolni az egyre emelkedő árak miatt. A protestáns egyház Két esetben is kaptunk az elmúlt hetekben bizonyítékot arról, hogy az igazságot osztogató bíróinkban van emberséges érzés és tudják is alkalmazni, csak attól teszik függővé, hogy milyen bűnös áll előttük, hogy ebben a megkülönböztetett bánásmódban részesítsék. Joseph P. Ryan, International Longshoremen’s Ass. (keleti tengerparti munkások szövetsége) volt elnöke 1953-ban bíróság elé került azzal a váddal, hogy a szakszervezet pénztárából 48,187 dollárt ellopott. Ryan akkor ,a raketiringet vizsgáló nagyesküdtszék előtt be is ismerte bűnét. Bizonyítékok azt is kimutatták, hogy számos alkalommal különböző összegű csekkeket elfogadott munkáltatóktól, bezsebelt összegeket, amelyeket a munkáltatók a szakszervezet közlönyében elhelyezett hirdetésekért fizettek és különböző kiadásokra öt év folyamán 241,000 dollárt vett ki a szervezet pénztárából. Ryan azzal védekezett, hogy a munkáltatók egy “kommunista-ellenes alapra” fizettek be összegeket neki és az alapot ő saját maga kezelte. John A. Mullen biró, Francis X. Clark kerületi helyettes ügyész ajánlatára elejtette a Ryan ellen emelt összes vádakat. Megokolásként felhozta Ryan előrehaladott korát (74 éves), hogy látszólagos aggkori gyengeelméjűségben szenved és azt a lehetőséget, hogy ha újra tárgyalnák az ügyet “a nép tanúi emlékezetének elhalványulásával” néznének szembe. Ryan tehát büntetlenül élvezheti ellopott vagyonát. Más elbírálás Kirívó ellentétként domborítja ki az igazságszolgáltatás egyenlőtlenségét William Z. Foster, kommunista munkásvezér esete. 11 év óta függ feje felett a Smith-törvény alapján “veszélyes gondolatai“-ért hozott vád; tehát semmi bűntett nem terheli lelkét. Foster 78 éves. Paralizis következtében ágyhoz van kötve már két éve. Sem az ellene emelt vádat nem hajlandók elejteni, sem engedélyt nem akarnak adni neki arra, hogy a néhány szocialista ország egyikébe mehessen, amel.vek gondosabb gyógykezelést és bajának esetleges enyhítését ajánlották fel számára. A kormány avval nem számol, hogy a már 11 év óta fennálló vád tanúinak “emlékezete elhalványulásával” néznének szembe. A kormány úgy tesz, mintha még bírósági tárgyalásra szándékozna vinni az ügyet, holott az orvosok szerint semmi lehetőség sincs arra, hogy Foster tárgyalásra mehessen. Lényegében — a helyzet szerint — Fostert őrizet alatt tartják és elkerülhető szenvedésre kárhoztatják. Csúnya folt ez igazságszolgáltatásunk hirne- vén. A kiszámithatatlan Kaufman biró Irving R. Kaufman az a biró, aki a Rosenberg- házaspárt halálra és Morton Sobellt 30 évi börtönre ítélte. Ezt csak azért bocsátjuk előre, hogy annál jobban érzékeltethessük azt az emberies megértést, amit Kaufman biró annak a 20 gengszternek bírói tárgyalásánál tanúsított, akik a hirhedt Apalachin-i összejövetelük valódi célját semmiféle bírói unszolásra nem voltak hajlandók elárulni. Ezért “az igazságszolgáltatás meggát- lása” váddal kerültek a biró elé. Kaufman biró minden áron részrehajlatlan tárgyalást és az igazságszolgáltatás befolyásmentes működését akarta biztosítani és azért felszólította a napi sajtót, hogy ebben legyenek segítségére. A tárgyaláson elmondott záróbeszédében ez volt Kaufman megjegyzése: “Mondhatom, hogy szokatlan tapasztalat volt 39 milliós tagságát képviselő Tanács szerint “az az irányzat, amely a munkásságra hárítja az emelkedő árakért a felelősséget, nem alapszik az igazságon”. “Különösen vonatkozik ez olyan iparokra, ahol rá lehet mutatni az áremelkedés igazi okára”, mondták az egyház vezetői. Nyilvánvaló, hogy az acéliparra és a hozzá hasonlókra céloztak, amelyek áraikat önkényesen állapítják meg, nem törődve a kereslettel és kínálattal. Az egyházi vezetők Detroitban tartott gyűlésükön ellenezték azt, hogy törvényhozással szabályozzák a munka- szerződések kötését. Figyelmeztettek arra, hogy a kormány beavatkozása rendkívüli helyzetek kivételével a szabadság elnyomására vezethet. számomra az a finom kooperáció, amit a sajtótól kap' im e téren. Boldogan állíthatom, hogy az üggyel foglalkozó hirek valósággal eltűntek a tárgyalás folyamata alatt a lapokból és ha meg is jelent valami tudósítás, az a legnagyobb mérsékletet és jóizlést tanúsította. Láthatják tehát, hogy a mi demokratikus eljárásunk milyen mesz- szire megy a vádlottak megvédésében és annak biztosítása érdekében, hogy igazságos tárgyalást kaphassanak.” Adózzunk itt néhány percet a Itosenberg-házas- pár emlékének. Nem volt olyan régen, még emlékezhetünk a két egyszerű, ártatlan ember meghurcoltatására. Tárgyalásukat Kaufman biró vezette 1951—52-ben. A tárgyalás egész ideje alatt a napi sajtó tobzódott a szenzációs hírekben, a kiszínezett tárgyalási jelenetekben, a vádlottak egyéniségének és jellemének meggyalázásában, a hamistanuk feldicsérésében és vallomásaik ismétlésében. Valóságos lincshangulatot teremtettek az újságok nemcsak New Yorkban, ahol a tárgyalás folyt, hanem az egész országban. így könnyebb volt halálos ítéletet hozni két ember ellen, kiknek “bűnére” csak feltevéseket, de semmi bizonyítékot nem tudtak felmutatni. Kaufman is csak egész éjszakai “imádkozás” után volt képes a halálos Ítéletet kimondani. Hol volt akkor Kaufman biró “demokratikus” igyekezete a vádlottak megvédésére. Miért nem gondoskodott akkor az “igazságos tárgyalás biz- tositásáról”, a vádlottak hírnevének megvédéséről? Részrehajlatlan tárgyalás és befolyásmentes Ítélet akkor nem volt fontos? Bizony nem! A felsorakoztatott “nép tanúi”, a sajtó, Kaufman, mind egy urat szolgáltak akkor, a háborús uszítok McCarthysta szellemét, amely az ország legjobbjait sújtotta és úgy aláásta “demokratikus eljárásiunkat, hogy annak helyreállítása még ma sem nyert befejezést. Más szamába látják a szálkát A televíziós durva csalásokat utánozva terjesztik Kriszt us népszerűségét LOS ANGELES. — Az Associated Press szép s dicsélő cikkbe n emlékszik meg a Nat. Council of Churches (Az egyházak orsz. tanácsa) azon hadjáratáról, amellyel a karácsonyi alkalmat felhasználva Jézus népszerűségét terjeszti; — más szóval emeli a vallásos szellemet. Figyelemreméltó ebben a dologban az, hogy az NOC nyilatkozata szerint az a durva erőszakos csaló módszer, amivel a televízión át a newyorki Madison Avenue hirdető ügynökségei az értéktelen árucikkeket az elbolonditott tömegek nyakába sózzák, nagy erkölcstelenségre vall s azért azt elítélik. Az Associated Press cikke azonban lényegében azt mondja, hogy a kegyeskedő NCC szervezet is ugyanazt csinálta. íme a cikk egyes részei : “Valószínű, hogy amikor karácsonyi üdvözlő kártyát mentél vásárolni, az idén alig találtál )nás formát, mint olyat ami Krisztust hirdeti. (Vallásos motivumu.) Tiz évvel ezelőtt a karácsonyi kártyák legfeljebb 20 százalékának volt vallásos tárgya, ma 60 százaléka ilyen. Ugylátszik, hogy Krisztus megint visszajött Karácsonyra, “A National Council of Churches (NCC) még 1947-ben kinevezett egy bizottságot, hogy a képeslapokat készítő vállalatokat rávegyék a vallásos tárgyú kártyák készítésére. Jóidéig azonban a bizottság nem sokra ment. Az utóbbi időben egy uj bizottság alakult New Yorkban amelynek vezetői Henry K. Jaburg és Julius F. E. Nickelsburg kiadták a jelszót: “Keep Christ in Christmas!” Ez a bizottság előbb ráijesztett a képeslapokat gyártókra, hogy miután a karácsonyból A DURVA KERESKEDELMI SZELLEMMEL KIŰZIK AZ ÜNNEPI HANGULATOT, kérni fogják a híveiket, hogy hagyják abba a képeslapok küldését. Azonban ha a kártyákat vallásos motívum alapján készítik, akkor azoknak terjesztését ajánlani fogják a templomos népnek. A Madison Avenue-i fogásnak meg lett az eredménye. Az idén 650 millió KRISZTUST HIRDETŐ KÁRTYÁT KÉSZÍTETTEK. És miután a nem vallásos jellegűek hamar elfogytak és drágábbak is voltak, ilven durva fogással VITTÉK VISSZA KRISZTUST A KARÁCSONYI ÜNNEPEKRE.
