Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-12-24 / 52. szám
Thursday, December 24, 1959 AMERIKAI MAD YAK SAO I Tibet ben terjed a fény — Fábián Ferenc riportja — Y. AKI VETETT, AZ ARASSON IS A Janda nevű Szika, Lhaszától nyugatra, a leggazdagabb tibeti járások egyike. Bővizű folyón völgyében kiváló legelők vannak, majdnem 3 ezer hektár szántóján pedig jó esztendőben hektáronként 30—40 mázsa árpát is be szoktak takarítani, két és félszer annyit, mint általában Tibet többi földjein. De a rabszolgának, aki urától rossz vagy jó termés idején is csak éppen annyit kap, hogy nyomorult életét fenn tudja tartani, semmit sem jelent a dús termőföld. S nem sokat jelent a jobbágynak sem. A Janda szika 3 szer hektár földjéből 2400 hektár néhány környékbeli kolostoré (nagyrészt a Debung kolostoré). 300 hektár a volt tibeti helyi (kormányé. 300 pedig a járásban lakó nemeseké. A szika kereken 16 ezer lakosa igy oszlik meg: 400 nemes, 7 ezer jobbágy-paraszt, 2500 jobbágypásztor és 6 ezer rabszolga. A jobbágyoknak és rabszolgáknak — a lakosság 97.5 százalékának — semmi földje nincs. A “3 nagy földesur” (a kolostorok, a helyi kormány és a nemesek), földjei 30—40 százalékát, természetesen a javát, saját kezelésben tartja és a tulajdonát képező rabszolgákkal meg jobbágy-robotosokkal müvelteti meg. A többi földeket jobbágyaiknak adják ki. A jobbágy a termés ötven hatvan százalékát kell hogy kifizesse a föld használatáért (ez úgy történik, hogy közvetlenül az aratás előtt a földesül' a lábon álló gabonán kijelöli, melyik az övé), vagy pedig minden fél hektár föld után egész éven át egy ruhával és élelemmel ellátott munkabíró felnőttet bocsát a földesur rendelkezésére, általában a saját kezelésében tartott birtokon való munkára. Ez utóbbi “elszámolás” a gyakoribb. Hogy “ügyvitele” egyszerűbb legyen és kevesebb jobbággyal legyen elszámolnivalója, a földesur egy-egy kedvenc jobbágyának nagyobb darab földet ad,- aki azt azután — persze úgy, hogy neki magának is haszna legyen belőle — kiadja más jobbágyoknak. így alakult ki a “jobbágy-arisztokrata” réteg. A TIBETI FALU bonyolult társadalmának amug'yis riehéz megértését erősen komplikálja a nagyon sokféle robot, adó és szolgáltatási kötelezettség. A földbér fejében a földesumak teljesített robot a kötelezettségnek csak egy része. Ezt belső robotnak hívják. A földesurak a részükre valaha is adományozott birtokért maguk is kötelezettek bizonyos szolgáltatásokra a helyi kormánynak. E kötelezettségeket a földesurak persze szintén jobbágyaikra hárítják. Ezt külső-robotnak hívják. Ilyen külső robot például a különféle szállítások lebonyolítása. Minden jobbágycsalád évente átlag 30 alkalommal köteles szerszámmal, élelemmel és haj tóval egy teherhordó állatot különféle távú szállításokra rendelkezésre bocsátani. A különféle robotnál is súlyosabban érinti a jobbágyokat az uzsorakamat. Földjeik bevetéséhez tavasszal a földesúriéi vagy a kolostortól kapnak vetőmag-kölcsönt és ezt ősszel 70—100 százalékos kamattal kell visszafizetni. Hogy maradjon élelmük, rendszerint csak a kamatot tudják megadni. A következő évben már az előző évi kölcsönnel és kamatjával is adósok, pár év alatt pedig reménytelenül eladósodnak. Az adósság öröklődik. A földesur vagy a kolostor annyi adósságot hárít a jobbágyra, “amivel már ősei tartoztak az ő őseinek”, amennyit éppen akar. A “nyilvántartásokból” és adóslevelekből lehetetlenség bármit is kideríteni. Láttam olyan “könyvelést”, ahol egy madzagra kötött csomók különféle nagysága, egy másikat pedig, ahol egy zacskóban őrzött pálcikák különböző hosszúsága “jelezte” a tartozás nagyságát. Az egyik öreg jandai jobbágy, Da Banzsam pl. azért kapott 50 korbácsot és egész családjával két hónapi áristomot, mert amikor a Debung kolostor tiszttartója 5 mázsa árpa tartozást követelt tőle, amit — úgymond — 5 évvel korábban apjának adott kölcsön, ilyen választ merészelt adni: “De nagyur, hiszen az csak apám lelke lehetett, mert ő maga már 25 éve meghalt!” Ugyanígy bűnhődött Czören, egy 13 éves jandai, teljesen árva pásztorgyerek. Tőle — ősei összadóssága fejében — 74 mázsa gabonát követeltek. Dalt költött. “Drága apám Tang Csen! Soha nem ismertelek, mert korán itthagytál. Gabonám, egy szem sem volt soha. Miért követel tőlem ily sokat a nagyur?” A jobbágy család ok kötelessége volt átlag egy fiúgyermeket lámának adni, vagy a kötelező lámaküldést megváltani. Ha a jobbágy házasodott, fizetnie kellett, ha gyermeke született, fizetnie kellett, ha meghalt valakije, fizetnie kellett. Ha földesur családjában volt hasonló esemény, akkor is a jobbágynak kellett fizetnie. Pomi körzetében minden fiatal jobbágynő évente 1 hónapot köte- lés volt az ur házában szolgálni. A “szolgálatot” 7 kiló vajjal megválthatta. Ha szerzetesek, katonák vagy hivatalnokok jöttek a faluba, a jobbágyok voltak kötelesek lakással. élelemmel és nőkiszolgálással ellátni őket. De ez még mind csak egy része a te rheknek, csak néhány legfontosabb abból a 250-féle adóból, mely Tibet jobbágyait sújtotta. Cö PA, Janda jobbmódu jobbágyai közé tartozik. Öten vannak munkabírók a családban, ő, a felesége, két fia és a két fiú egy felesége. (Nem, nem elírás! Tibetben — éppen azért, hogy a család'munkaereje ne forgácsolódjék szét — a felnőtt fiuk gyakran nem alapítottak külön családot, hanem két-hármójuk számára a szülők egy feleséget hoztak. A születendő gyerek azt tekinti apjának, akit anyja megjelöl.) — Családunk — válaszol első kérdésemre Cö Pa — Laru földesuré. A nagyur 20 khö (egy és negyed hektár) földjét műveljük. — Mennyi gabonájuk termett tavaly? — 240 khö. (30 mázsa.) — Mennyi belső-robotot teljesítettek? — Amennyi járt, uram. Ketten egész éven át, egyikünk fél éven át dolgozott a nagyurnái. — S mennyi ennek a munkának az értéke? Cö Pa nem érti. Megpróbálkozom a kérdésemmel másként, de nem boldogulok. Kau Ting-cuan a kommunista párt Janda szikai munkabizottságának vezetője egy darabig nevetve élvezi kínlódásomat, aztán segít. Egy paraszt-jobbágy egy évben, általában 90 khö (11 mázsa 25 kg) gabona értéket termel. A két és fél ember évi robotja tehát kereken 28 mázsa gabonát ér. Cö Pa azonban ezt nem hajlandó kiadásnak elismerni. — Nem fizettem én ekért a munkáért semmit, uram. A két asszonyt küldtem dolgozni a nagyur földjére, meg időnként én magam mentem. A két fiú dolgozott a nekünk kiadott földön. Az ula jár a nagyurnak! Honnan lenne másként földünk ?! Ugyanígy vélekedik a külsőrobotról. Övéből előszedi tavalyi robotcéduláját és kiszámolja, hogy 22 alkalommal adott teherhordó állatot és haj tót. — Ez uram éppen annyi, amennyi jár. Sem több, sem kevesebb. Ismét Kau Ting-cuan húz ki a csávából. Kiszámítja, hogy ez a külső ula összesen mintegy 9 mázsa gabona értékének felel meg.-— Mennyi adóssága volt? — faggatom tovább a jobbágyot. — 155 khö (nem egészen 22 mázsa) gabona. — Mennyit törlesztett ebből tavaly ? — Csak a kamat egy részét tudtam fizetni. 30 khö-t (kb. 4 mázsa). — Milyen más kiadása volt még? — Tavaly nem volt sok. Egyszer a Csezsen Pambo (a járási főnök) marhahúst kívánt, arra kellett fizetni, aztán háromszor fizettünk “sze- cze”-t (ez a tibeti “jégbiztosítás”, pénzt kell adni a lámáknak, hogy a földeken jégeső elleni istentiszteletet tartsanak), s kétszer áldozati pénzt, mert úgy mondták, hogy a nagy lámára rosszat mutattak a csillagok. Az egész — ujjam számol, valósággal beleizzad — talán 8 khö (1 mázsa) árpa volt. Cö Pa befejezte. Most a számolással rajtam a sor. Cö Pa jobbágy családja 1958-ban a használatra kapott földjén 30, a földesur saját kezelésében levő földjein belső-robotban 28, külső robotban 9 mázsa, azaz összesen 67 mázsa gabonát termelt. Ebből a földesurnak adott (belső-robot plusz kamat) 32 mázsát, a helyi kormánynak (külsőrobot) 9 mázsát, a papoknak (egyéb kiadások) 1 mázsát, összesen 42 mázsát. Vagyis elvették tőle munkája 63 százalékát. Cö Pa egyszer s mindenkorra túl van már az úrbéri terheken. A külső- és belső-robot, az uzsorakamat és minden egyéb ulakötelezettség, Tibetben is a múlté lett. De hadd beszéljen erről Ba Dzsu, volt jobbágy, a Janda szika parasztszövet- iség vezetője. — Májusban rendelet jött ki, hogy eltörölték a jobbágyoknak a földesurakkal meg a kolostorokkal szemben 1958 végéig fennállott adósságait. Sem amit addig kölcsönkértünk, sem a kamatait nem követelhetik többé. Az ebben az évben felvett kölcsönök kamata nem lehet több havonta 1 százaléknál. A lázadásban részt vett földesurak és kolostorok földjét az állam elkobozta és a termés azoké a volt jobbágyoké és rabszolgáké, akik azt megművelik. A mienk ingyen az egész termés —• magyarázta nyomatékkai a volt jobbágy! nehogy valami félreértés legyen — nem kell érte semmilyen ulát teljesíteni. Aki vetett, az arasson is —- igy van benne a rendeletben. — S mi van a lázadásban részt nem vett nemesek és kolostorok földjével, jobbágyaival és rabszolgáival ? Ba Dzsu okos szemében mosoly villan. — Ott a föld, igaz, megmaradt laz urak és a kolostorok birtokában. A jobbágyok és rabszolgák azonban itt sem jobbágyok és rabszolgák többé. A rabszolgáknak tisztességes munkabér jár és ha akarnak, szabadon máshová szerződhetnek. A jobbágyok pedig mentesek minden úrbéri kötelezettségtől. Csak földbért kell fizetniök, a használatba kapott földért. De ez nem lehet több a betakarított termés 20 százalékánál. BA DZSU, a pár héttel ezelőtt megalakult parasztszövetség elnöke és Gaga volt rabszolga, a szövetség elnökhelyettese sokáig beszélnek még a járás terveiről. Máris közös munkába fogtak. Csatornahálózat készül. Uj lakóházakat akarnak építeni. azon törik a fejüket, milyen módszerekkel lehetne gyorsan fokozni a föld hozamát. Volt rabszolgák és jobbágyok, akik pár hónapja még egyik napról a másikra tengették sivár életüket — terveznek. Páriák, akiknek a földből csak a keserves munka jutott — azon gondolkodnak, hogyan meríthetnek áldásaiból végre minél többet a maguk hasznára. S esténként, amikor baráti beszélgetésekre gyűlnek össze, egyre több szó esik a küszöbönálló földreformról. Ki tagadhatná, hogy a világ nagyot fordult, a Világ Tetején is! • (Folytatjuk) Látogatás hárem világrészben (Folytatás a 6-ik oldalról) sebb börtönbüntetést kapnak szókimondásukért, de verés, kínzás és hosszú szabadságvesztés a közönségesebb ellenzék osztályrésze”, Írja a Wall Street Journal, nyilván a munkásosztályt értve a “közönséges” jelzés alatt. “Protestánsok és nemkatolikus egyházak nem .hirdethetik működésüket, a sajtó százszázalékosan Francot szolgálja”. A 4C0 millió dolláros rakétatámaszpontjaink Spanyolországban persze érzéketlenek mindezzel szem ben. Kétséges az is. hogy Eisenhower szóvá tette volna Francoval folytatott barátságos beszélgetés közben. Eisenhower hazaérkezett. Végső eredményben útja a világbéke megvalósításának reményét erősítette a néptömegekben bár szükebb vonatkozásban a háborús uszitóknak is szolgálatot teljesi- tett. A történelemnek gondia lesz rá, hogy a zavaros' hatások tömkelegéből kiválassza a konstruktívat, azt; ami az emberiség javát fogja szolgálni. A legszebb karácsonyi ajándék a Magyar Napiár ÁRA: 1 DOLLÁR (EURÓPÁBA S1.25) Küldesse el rokonainak s barátainak RENDELJE MEG MÉG MA! MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street — New York 3, "N. Y. Csatolva küldök $........................... Money Orderben vagy csekkben. Név: .............................................................................. Cim: ....................................................................... Név: .............................................................................. Cim: .............................................................................. A rendelő neve: ......................................................... Cime: ............................................................................ WVWIV WWWWW .Vi.'WyiAftA’V jWVWJWV Importált magyar könyvek nagy választékban!
