Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-12-24 / 52. szám
ö AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, December 24, 1959 XzwdeJt a swikisxtököx , \vww*vwvvw*vwvw*vw Az ebben a rovatban kifejtett neze- Olvasóink tek nem szükségszerűen azonosak hozzászólnak a szerkesztőség álláspontjával a közügyekhez WV\V»»VWWWVWWW*»W».«-* WWW»VW»*VV\VW\ V**V»WV»W» Igen, éppen azért tartják ott! Tisztelt Szerkesztőség! A lap dec. 3-iki számában találtam egy rövid, de különös hirt, “Adót követel a szegényektől” címen. Ezt kétszer is átolvastam, hogy jól megértsem, mert egy Mr. White nevű college-profesz- szor adót követel a Social Security után is. Ez azért hangzik különösen, mert egy tanár ur követeli. Ha a gyárosok szövetsége, vagy egy tábornok követelné, nem ütköznék meg rajta annyira! De egy tanár ur, akinek állítólag magas iskolai képzettsége kell, hogy legyen és tudnia kellene, hogy azok, akik a Social Securityt kapják, nagytöbbségben a munkásosztály kiöregedett tagjai és az egyénileg dolgozók közül kerülnek ki! S ezek az emberek már fizették az adójukat, mielőtt a társadalmi biztosítási összeget megkapják. S közöttük vannak olyanok is, akik ketten, férj és feleség együtt nem kapnak még 90 dollárt sem havonta! Talán ezt is meg kellene adóztatni? Ilyesmit csak egy őrült agyú ember követelhet. Lehet, hogy ez az ur vagyonnal bujt ki a tojásból s nem tudja, hogyan lehet megélni a megadózott nagyon kevésből. Az ilyen nem túlságosan okos embernek nem való a tanári állás. Vágj' talán éppen azért tartják ott? Varga Károly Úgy védekezünk ahogy tudunk Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök egy 25 dolláros money order-t a lap javára, hogy én is segítsem a lap további fenntartását. A sátán ismét megtámadott bennünket, s mi majd védekezünk, ahogyan tudunk. Üdvözlet az egész szerkesztőségnek. J. K., michigano olvasó Megkaptam a naptárt és megértettem a hozzá mellékelt levélből, hogy mi a kötelességem. Még azon a papon el is intéztem és itt küldök két dollárt a naptárért, amiről csak annyit, hogy még nem olvastam el, de ha belül is olyan gazdag, mint kívül a táblája mutatja, akkor biztos, hogy száz százalékosan jó, mint mindig. Horváth néni, Cleveland Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam, igaz, hogy még csak Rev. Gross és E. H. Neuwald írását volt időm elolvasni, de az már bizonyítja, hogy a többi is meg érdemli az áttanulmányozást. Nagyon köszönöm úgy a szerkesztőségnek, mint a cikkíróknak a szép munkát és itt küldök érte két dollárt. Bár küldhetnék többet, de sajnos a patika nagyon drága. Jó. egészséget és boldog karácsonyi ünnepeket mindnyáj oknak. Susie Sule, New Jersey Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam és pár cikkét már el is olvastam. Nagyon szépen van összeállítva és mindenkinek a kezébe kellene adni. Hiszen mindnyájan munkások vagyunk, csak nem tudjuk. A munkásoknak kellene felemelt fővel járni, de ezt még nem értették meg a legtöbben. A naptárért 10 dollárt küldök, mert nekem annyit ér. H. A. 79 éves miami-i olvasó Tisztelt' Szerkesztőség! Mellékelek két dollárt a. naptárért, amit még nem olvastam el, de máris’látom, hogy felülmúlja a tavalyit. Én már 10 éve Samu bácsi kegyén tengődöm, de a jobb jövőért küzdők táborát nem hagyom el soha, habár most februárban már 80 éves leszek. Kitartást a jobb jövőért küzdők táborának és boldog újévet. J. H., chicagói olvasó e Tisztelt Szerkesztőség! Megkaptam a naptárt, ami mesés alkotás. Kérem, hogy küldjenek egyet Argentínába öcsémnek, aki a tavalyi naptárt is megkapta és arra vonatkozóan a következőket irta nekem: A naptár gyönyörű és az itteni magyar kolónia minden tagja elolvasta. Kézről-kézre jár, mint egy messiás és önti a lelket minden öntudatos szívbe. Üdvözletemet küldöm az ottani magyar munkásságnak. Azt hiszem, hogy ez a levél igen sokat mond, s azért gondoltam, hogy azt közlöm önökkel is. Kovács Vilmos, Connecticut Tegnap kaptuk kézhez a naptárt. Köszönet érte. Mindjárt kezdtük is lapozgatni, férjem még a délutáni újságot is félretette. Én meg este elfelejtettem aludni menni. Egyszerre szerettem volna mindent elolvasni. A címlap első pillanatban szinte a lélegzetemet is elállitotta, REMEK! Jobbat nem csinálhattak volna. Zombor János Írását nem bírtam abbahagyni. Ha öregkoru vagyok is, agyam szinte megfiatalodott. Sokat ér ez mindenki számára. Bár abban a helyzetben lehetnénk, hogy több segítséget nyújthatnánk. Mellékelek 14 dollárt. 10 dollárt a lapért és négy dollárt a naptárért. Kiss Árpádék Igazad van, kedves EHN! Tisztelt Szerkesztőség! Próbálom kiszámítani: hogyan lehetne cikkeket írni, anélkül, hogy ugyanazt a szót kétszer használnám egy cikkben? Mert, amikor ugyanaz a szó kétszer fordul elő, akkor a lapban minden kimarad, amit a két szó között Írtam. A szedőt nem lehet ezért okolni, viszont a korrektort ilyesmi nem zavarja és igy a cikkek e részei értelmetlenül kerülnek a nagyérdemű olvasó közönség elé. Ha nem tudom ezt a problémát megoldani és a jövőben mégis kénytelen leszek megismételni bizonyos szavakat, talán ti lesztek olyan bölcsek és kitaláltok valami módot arra, hogy az egyforma szavak közötti szöveg is belekerüljön a lapba. Mert ha annak, aki a korrektúrát csinálja nem is hiányzik, biztosan hiányzik azoknak, akik olvasni tudnak és a szövegben ÉRTELMET is keresnek és találnak... Pl. az “összeesküvés az Elnök Ellen” cikkben én ezt írtam: ... Ez már csak azért is sikerült neki, mert az összeesküvők EGYIK GYŰLÉSÜKET ÉPPEN VANDERBILT ANYJÁNAK OTTHONÁBAN TARTOTTAK. Az ÖSSZESKÜVŐK hosszas megbeszélés után. . . stb.. . A nagybetűs rész kimaradt, mert az “összeesküvők” szót kétszer használtam és igy lett két értelmes mondatból egy buta mondat. Két fejezettel tovább azt irtani, hogy “Vanderbilt módot KAPOTT arra...” ami a lapban úgy jelent meg, hogy “Vanderbilt módot ADOTT arra. . .” amely módon sikerült ezt a mondatot is alaposan elbutitani. Sok a munka? Hát nem kerül munkába hibákat csinálni? Bárki legyen is az iró, a cikkeinek elrontása rosszulesik. EHN Nem bánták meg, hogy haza mentek Tisztelt Szerkesztőség! Bizonyára csodálkoznak, hogy csak most irok, de ha önkritikát akarok gyakorolni, nem is tudok mit felhozni mentségemül. Csak hanyagság volt, de ígérem, hogy a jövőben gyakrabban fogok írni. Hiszen gondolatban sokat vagyok Maguk között. Nem is lehet Magukat elfelejteni, annyi sok csalódás között, amit odakinti tartózkodásunk alatt tapasztaltunk. Csak önök között találtam egy kis baráti megértésre, mivel beállítottságunk mindig és mindenben más volt, mint az ott született amerikaiaknak. Remélem, hogy levelem jó egészségben találja mindannyiukat és azóta már sok “uj magyar” rendelte meg a Magyar Szót; bizonyára rájöttek arra, hogy ez az egyetlen újság, amely kiáll és harcol az igazságért. Most röviden vázolom egy évi itthoni tartózkodásunkat és sok mindenre röviden kitérek, amivel hazatérésünket le akarták beszélni. Először is hazatérésünkkor Hegyeshalomnál a legnagyobb udvariassággal kezeltek bennünket, pontosan úgy, mint a többi utitársainkat. Másnap a rendőrségre mentünk jelentkezni, ahol megkaptuk a személyazonossági igazolványokat. Azóta sem hozzám, sem családomhoz senki nem szólt erről semmit és pontosan olyan joggal rendelkezünk, mint minden más állampolgár, aki itt volt az ország területén. Dolgozunk, nyugodtan élünk, s pontosan olyan tagjai vagyunk a társadalomnak, mint azelőtt. Nap, mint nap most is érkeznek vissza dissziden- sek a világ minden részéből, minden agitálással szemben, amivel igyekeznek lebeszélni minden hazatérőt, hogy börtön, stb. vár reá. Ez pedig nem igaz, mert aki nem bűnös és dolgozik, az nyugodtan és szépen él. Budapest most szebb, mint valaha, az üzletek tele vannak küllőiül és belföldi gyönyörű dolgokkal. Azok a dolgok, amiket magammal hoztam Amerikából, már nem érdekesek itt és 2—3 év múlva itt is gond lesz, hogy hová garázsirozzák be a kocsit, mert már itt is rengeteg kocsi van magán kézben, s nap mint a nap gyarapszik. Sok ismerősünknek van már és reméljük, hogy nekünk is nemsokára lesz autónk. losid ygoíi áös Kislányom, Anikó boldogan tanul magyarul, egész nyugodt, kiegyensúlyozott mióta hazajöt- . tünk, nem kell félteni, ha egyedül van, hogy valaki bántja, vagy remegni, hogy mire megy haza az ember! Tiszta kitűnő tanuló és mindig azt mondja, milyen jó, hogy visszajöttünk, édesanyám. Aki nem tett rossz fát a tűzre, annak nincs semmi félnivalója idehaza. Rövidesen irok újból és küldök értesitést hogy- léttinkről gyakrabban. Baráti szeretettel: Goldsteink Magda, Anikó és férjem. Budapest A regénnpi meg vannak elégedve Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldjük lapunk megújítását és megrendelünk egy naptárt. A lappal nagyon meg vagyunk elégedve s a regényt is szeretjük. Ennél jobb regényt nem is lehetett volna közölni, bármennyit is olvastunk az ’56-os eseményekről. De ilyen tisztán, még nem láttuk, hogy mi történt, mint ebből a regényből. Micsoda rombolás ment ott végbe azok részéről, akik nem a nép érdekét nézték, hanem a régit akarták visszahozni. De hála az éberségnek és a szocialista szolidaritásnak, hogy tervük nem sikerült. Előbb-utóbb győzni fog az igazság, mert a világ népe békét akar. Pappék, Kanada Az idősebbsk sorsa Tisztelt Szerkesztőség! Sajnos 60 éves koromban csak az utcán csavargók, mert még azt a gyárat is elvitték innen, ahol dolgoztam. Sehol sem adnak munkát egy 60 éves embernek, az öregsegélyt pedig csak 70 éves korban kezdik adni. így még tiz évig kell várnom, éhen, vagy mehetek legelni. A feleségem állandó orvosi kezelés alatt áll, a munkanélküliségi biztosításom hamarosan lejár- Ez jutott nekem 30 éves kanadai munkám után. Remélem, hogy lapomat, melyet 1930 óta olvasod, hamarosan mégis megújíthatom, mert nagyon elkeserítene, ha meg kellene tőle válnom. L. F. Kovács, Ontario, Kanada Naptárunkról Tisztelt Szerkesztőség! • Tisztelt Szerkesztőség!
