Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-12-17 / 51. szám
Thursday, December 17, 1959 XliUUAViAViU 4WA A CHERRY BÁNYABORZALOM 50-IK ÉVFORDULÓJA A bányahatóságok jelentik, hogy októberben 18 halottja volt a bányaszerencsétlenségeknek. Ez 245-re emelte az év első tiz hónapjában történt bányatragédiák számát. Amint látjuk, még mindig sok áldozatot követel a bánya, de azért ezt már nem lehet a régi, jó világhoz hasonlítani, amikor a bányabárókat semmiféle törvény nem korlátozta és a szakszervezetek csak hosszú, véres harcok után érték el, hogy' biztonsági készülékekkel látták el a tárnákat. Mindössze egy esetről óhajtunk megemlékezni, amely 50 évvel ezelőtt történt Cherry, Ill.-ban. A hivatalos jelentések szerint ez a bánya egy csapásra 256 bányász életét oltotta ki, de a szakszervezet szerint ennél sokkal több bányász életébe került a szerencsétlenség. 1909 november 13-át Írtak. A hideg, őszi esős időben kora hajnalban munkába indult Cherry férfinépe, apraja-nagyja, mert hiszen abban az időben 12 éves fiuk is dolgoztak a tárnákban. Nagy szükség is volt erre, mert a gyakorlott bányászok fejedelmi jövedelme napi 2 dollár 56 cent volt, A St. Paul Co. bányatelepén hétfőn folyósították a fizetéseket, ami azt jelentette, hogy szombaton, vasárnap már igen szűkösen jutott étel a bányászok asztalára. Ez azonban semmi se volt ahhoz a borzalomhoz képest, amely aznap sújtott le a kis piszkos, fekete bányásztelepre. A könnyűszerrel megakadályozható szerencsétlen ség okát egy hónapra vezethetjük vissza, amikor Amerika legmodernebbnek és legbiztonságosabbnak hirdetett bányájában kialudt a villany. A bányatulajdonos kijelentette, hogy' nem kap vezetéket, tehát petróleumlámpával szálltak le a tárnákba. azzal világították a lejáratokat is. A reggeli órák gyorsan teltek, a nap is ki-ki- siitött, hogy' elzavarja a fellegeket. A bányászok a szokott módon 11.30 órakor feljöttek ebédelni és félóra múlva ismét leereszkedtek a tárnákba, A bánvábar használt öszvéreket is etetni kellett és miután a sft a második szintig ment «sak le, a szénát ledoba \k a tárnába és onnan a harmadik szintig esett. Égő petroleum ömlött a szénára A ledobott 6 bála széna ráesett az egyik tolókocsira és magasan felhalmozódott, ugy'hogy' a tárna mennyezetéig ért. Amint eltolták az útból, nekiment egy' égő petróleumlámpának, amely lelógott a tárna tetejéről és felborítva, a szénára öntötte az égő petróleumot. A kocsit a gyorsan lángra kapott szénával egy-kettőre kitolták a 3-ik szintlejárathoz s ott a bánya fenekén ösz- szegyult tócsába lökték. El is aludt egy-kettőre. A baj az volt, hogy a bányában felépített puhafa tetőgerenda is tüzet fogott és valahogyan senki sem törődött vele, abban a hiszemben, hogy az nem fog terjedni. Mire megadták a vészjelet, már lángokban állt a tárna minden gerendája és a rövid vízcsövet nem tudták használni; a viz is olyan forró volt, hogy hozzá se érhettek. A füst és a forróság miatt nem tudtak az öszvérek istállójában menni, hogy onnan vezessék ki a vizcsövet. Hamarosan nyilvánvaló lett, hogy a bányászok élete veszedelemben forog. Már késő volt ahhoz, hogy sokan kimeneküljenek, mivel a bejáratnál volt a legnagyobb tűz. Rendeletet adtak a ventilátor lezárására, abban a reményben, hogy ha megfordítják elzavarják a tárna egyik felvonójától a lángokat. Ez a művelet a tüzet a szellőző készülék felé húzta és elégette az egészet, még jobban elzárva a menekülés lehetőségét a bányászok és fiaik elől. A főbejáratnál még járt a felvonó és 12 ember ment le segítségül, akik kivittek annyi embert, amennyit elértek. Ezek a hősök hatszor tették meg az utat, a hetediknél ők is áldozatul estek a borzalmas tűzvésznek. A felvonónak ugyanis azt az utasítást adták, hogy csak ha megkapja a jelzést, huzza fel őket. A jelzések összekeveredtek valahogyan a felvonó nem intézkedett, mire a körülállók megfenyegették; ;erre azonnal intézkedett, de borzalmas látvány tárult eléje. A felvonót egyenesen az égő tűzbe engedte és miután késlekedett, valamennyi rajta lévő bnyájász összeégett. . Nem számit az ember élete E szörnyű tragédia láttára a bányatulajdonosok azonnal lezáratták az égő tárnát. Légmentesen elzárták, hogy a tűz terjedését megakadályozzák, v. sorjukra bízva az embereket.: . - . Az asszonyok, sikitoztak, végül könyörögtek, hogy nyissák ki a tárnát és mentsék meg férjeiket, fiaikat, de hiába. Egy teljes hétig senki sem hallgatott reájuk. A “United Mine Workers” egyik tisztviselője, James H. Penna, a “leggonoszabb bűnténynek” nevezte a tárnák lezárását. “A bányatársaság birtoka volt csupán fontos, nem pedig az emberek élete.” Hiába mondogatták, hogy a tapasztalt bányász hátravonult a lángok elől és nem igyekezett felszínre rohanni; nem nyitották fel a tárnákat esetleges megmentésükre. November 18-án komolyan hozzákezdtek a tűz oltásához. Végre 20-án, tehát a tűz kezdete után egy héttel, ugylátszott, hogy elfojtották a tüzet. Kinyitották a tárnákat, hogy felszínre hozzák a hullákat. Csoda történt; négy élő bányásszal találkoztak, akik azt mondták, hogy egy másik csoport légmentesen befalazta magát a tárna egyik szobájába és élve maradt. Húsz élő ember a tárnában Huszonegy élő embert és egy öszvért találtak, de az egyik bányász meghalt, mielőtt felszínre vihették volna. Húszán életben maradtak étlen- szomjan, befalazva egy teljes hétig, hála az egyik bányász, George Eddy lélekjelenlétének, aki bátorságával és vezetésével megmentette és életben tartotta 20 bányász társát. November 25-én ismét tűz tört ki a bányában, újra elzárták anélkül, hogy a többi bányász holttestét felhozták volna. A mai napig sem tudják biztosan, hogy' hány ember égett el a Cherry-i bányában. Thomas Hudson, Illinois állam bányavizsgálója 1910 aug. 16-án megtette végleges jelentését a következőképpen : “Az áldozatok számát 268-ra becsülik. A 2-ik tárnában 187 halott bányászt találtak. A harmadik tárnából 51 holttestet hoztak fel. A felvonóban 12-én égtek el. 6 sohasem került elő.” A tragédia következtében elhunyt bányászok számát sohasem tudták teljesen megállapítani. Annyi azonban bizonyos, hogy a tűz majdnem teljesen megfosztotta Cherry városkát férfilakosságától. Amennyire megállapítható, 151 özvegy' és 607 árva maradt a tűz után. “Giga” meg “Tera” WASHINGTON. — A mértékrendszer nemzetközi bizottsága (International Committee on Weights and Measures) az igen nagy és az igen kicsiny' mértékek nemzetközi megnevezésére négy uj szó használatát ajánlja. A mértékrendszerben eddig nemzetközileg a következő szavakat használták : Az egységtől felfelé: DEKA (tiz), HEKTÓ (száz), Kii.O (ezer), MEGA (millió). Az egységtől lefelé: DECI (egy-tized), CENTI (egy század), MILI (egy ezred és MIKRO (egy milliomod). A bizottság az ezer millió kifejezésére a GIGA szót, az ezer GIGA részére pedig a TERA jelzést ajánlja. (Jelenleg egyes esetekben, mint például pénz számlálásnál e két-szó helyén a “billió” és “trillió” szavakat használják. Azonban különböző országokban a két szó más és más számot jelent, ha azokat számjegyekkel írják ki.) A bizottság az egy-billiomod helyet a NANO, az egy-trilliomod helyett pedig a PIKO szavakat ajánlja. így a jövőben a nagyon gazdag emberek már ■nem billiomosok, hanem Gigamosok, vagy Tera- mosok lesznek. Akiknek pedig már a semmivel csaknem azonos, vagy ahhoz nagyon közeljáró vagyonuk lesz, azokat Nanomusoknak, vagy Piko- musoknak lehet nevezni. Egyébiránt Tera az a szám, amelynél az 1 után 12 zéró következik. Ennek megfelelőleg a Pikó számnál a zéró utáni pontot 11 zéró követi MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy most decemberben lejárt az előfizetésem. Itt mellékelek .................-t C lm * •••••»•••••«•••»••*■••••••••• •-•••••• • «»« «r *<í •• • ■•■»■■* • '■* é A gyűlölet lovagjai büntetés nélkül garázdálkodnak Egy évvel ezelőtt West Virginia, Osage nevű városkájában az integrálást ellenző gonosztevők egyike dinamitbombával felrobbantotta az iskolát. A gonosz cselekedet elkövetőjét állítólag nem tudták kinyomozni. A városka népe azonban újra felépítette az iskolát, amelyben a napokban kezdték meg a tanítást. Erről az iskolavatásról Drew Pearson, a neves újságíró, többek között az alábbiakat irta: OSAGE, W. Va. — Egy évvel ezelőtt a gvülö- letárusok (hate mongers) egyike vasárnap éjjel belopódzott az iskolába, magával hozott egy láda dinamitot, amit elhelyezett az iskola nagytermében, majd dróthuzalt erősített hozzá s azt a tornatermen keresztül kivezette az utcára. Ott beült az automobiljába, amit megindított és akkor egy gombnyomással felrobbantotta a dinamitot. A robbanás nagy nyílást ütött a mennyezeten, de nagy lyuk tátongott utána a cement padlózaton is. Szekrények, székek, asztalok darabokban hevertek mindenfelé, amiket vakolat, üvegdarabok, de főleg könyvek és füzetek takartak le. A közjót szolgáló vagyon ily pusztítása igazán szomorú látványt nyújtott. Azóta elmúlt egy év, de hogy ki követte el ezt a gonoszságot, nem sikerült kideríteni. De a 12 hónap alatt Osage város és Monogalia megye nem maradtak tétlenek. Eltisztitották a törmeléket és újjáépítették az iskolát, pedig úgy nézett ki, hogy azt már nem is lehet megcsinálni. Bányásztelep Osage nem valami nagy metropolis város, mindössze csak 1000 lakosa van. És mégis, már azelőtt is volt nagy tragédiája. Osage bányatelep, a Christopher Mine bányából 1942-ben 57 halottat hozott ki, 57 bányász testét durva zsákokba csavarva. De már azt megelőzőleg, itt hangoztatta John L. Lewis még 1922-ben, amikor a United Mine Workers szervezetnek nem volt olyan hatalma, mint ma, hogy “a munkásoknak éppen olyan joguk van a szervezkedésre, mint a bankároknak vagy más üzletembereknek a társulásra üzleti érdekeik előbbvitelére”. Szegénység és tragédiák tartják össze Osage népét. Ez tanította meg őket az együttélésre. Megtanulták, hogy a föld alatt a fehér és fekete- bőrű bányászok rászorultak egymásra, különösen a mentések idején. A föld alatt nem ismerik a szin-elkülönitést. És megtanulták, hogy a városukat is együttesen kormányozzák: három néger és három fehér városi tanácsost választottak. Midőn a Supreme Court kimondotta, hogy a néger gyermekeknek éppen olyan joguk van a tanuláshoz, mint a fehéreknek, Osage egyike volt azon első városoknak, amelyek integrálták iskoláikat. Egy évvel ezelőtt az integrált iskolákba 80 néger tanulót vettek fel. Az újjáépített iskola felavatásánál a szónokok rövid beszédei az amerikai demokrácia nagy visz- szaesésére mutattak rá. Mert kitűnt, hogy az utóbbi két év alatt a gyűlölet lovagjai 84 épületet (iskolát, templomot, zsinagógát, stb.) robbantottak fel. Félnek a gonoszoktól A “Committee of Americans Against Bombs and Bigotry” egyesület, amelynek vezetői között van Charles Taft (Ohio) és California kormányzója, Pat. Brown is és amely igyekszik felrázni a közvéleményt a gyalázatosság ellen, gyűjtött valamelyes összeget az iskola felépítésére. Más országos szervezetek, amelyek nagylelkűen adakoznak ily rendkívüli esetekben, itt félve meghúzódtak, mert tartottak attól, hogy ha segítenek, politikai támadás éri őket. A győzelem, — a bigottság elleni harc győzelme tehát csak Osage városé marad. Egy évvel ezelőtt itt Ábrahám Lincoln arcképe porba hullott. “Nemzeti életünk alapja, hogy minden ember egyformán teremtődött”, — mondotta Lincoln. Ennek megfelelőleg Osage városban a fehér és néger gyermekek egyforma tanításban részesültek. Ezt az egyforma tanítást egy évre megakadályozta az a valaki, aki ellentmond Lincolnnak. Ma Lincoln képe a kijavított, újra festett és berendezett iskolára tekint s helyesli Osage népének azt. az elhatározását, hogy a dinamitozó gazemberek dacára is érvényt szereznek az egyenlőség elvének.
