Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-07-16 / 29. szám
Thursday, July 16, 1959. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 XmMc a smvkjbsxbököx Az ebben a rovatban kifejtett néze- : tek nem szükségszerűen azonosak <• ~ !• a szerkesztoseg álláspontjával | a közügyekhez f A “Lókufárok fejlécére” Egy tisztánlátó ujamerikás megjegyzései Tisztelt Szerkesztőség! Én, aki minden héten elolvasom a Magyar Szót, minden részét igen hasznosnak tartom. A legutóbbi (jul. 2.) számban megjelenő cikk különösen megragadta a figyelmemet. A cikk cime: A lókufárokról. Én teljesen megegyezem azzal, amit a cikkíró irt. Mi ujamerikások talán csak most tudjuk igazán megbírálni mindazt, amit az utóbbi években láttunk. Azt, ami ebben a cikkben van, mi már régen, pontosan igy megbeszéltük. Még sok mindennel lehetne azt bővíteni. De igaza van az Írónak, amióta ezek az urak nincsenek otthon, nyu- godtabban és biztosabban haladnak előre. Ki hatalmazta fel ezeket a népnyuzókat, hogy itt ők képviseljék az óhazát? A lelkész ur pedig maradjon meg a vallás mellett. A kerék előre forog, s ezek az urak azt már sohasem fogják tudni hátrafelé forgatni, mintahogy ez eddig sem sikerült. Ez a forradalom még jobban felébresztette az emberekben a nép államához való ragaszkodást és látták, hogy honnan indult ki mindez és mi lett volna a nép további sorsa. A nagybirtok visz- szaállitása, stb. hogy újra visszaszerezzék a hatalmat és ők uralkodjanak, a nép pedig újból nyomorogjon. Javaslom, hogy az ilyen cikkeket küldjék el az óhazába, hogy ott is helyezzék el a lapokban, hadd lássák, mi is az itt élő ujamerikások meglátása. Tisztelettel: Egy olvasó Az orvosok kétszer fizettetik magukat Tisztelt Szerkesztőség! Olvastam a lapban, hogyan operálnak orvosok; szerintem nemcsak operálnak, hanem rabolnak is. A feleségemet csak azért vették be a kórházba, mert egy másik orvost is megfizettünk. Tehát nem egy orvost, hanem kettőt is meg kellett ezért fizetni, ketten húzták ki tőlünk azt a kis penziót, ami úgyis kevés. De jó lenne, ha valaki bele tudna nézni ebbe a piszkos munkába. J. K. Detroit k\vw\vvvvww*\v\ v\*vwwwwvw\wwv»*w\w»~*v»v elképzeléseinknek megfelelően működhetnénk. A szélső jobboldaltól kezdve a vallási szerveken keresztül a szoc. dem.-ig egyetlen elv vezérli az irányítókat: becsmérelni az elhagyott hazát. Számukra ez biztosítja a gondtalan és fényes életet. A bevándoroltak széles rétegeinek érdekével azonban nem törődnek. Pedig az uj bevándorlóknak, a nagy tömegű menekültnek arra volna szüksége, hogy segítséget nyújtsanak számára uj hazájában. így tehát ezekben a csoportosulásokban mi nem tudjuk megtalálni helyünket. Ezért megalakítottunk egy bizottságot, amely az idevándorolt ujamerikások azon rétegét kívánja egyesíteni, amely nem találja meg helyét a fentemlitett szervezetekben, s amely bizottságnak a következő célkitűzései vannak: testvéri összeköttetést létesíteni a hala- dószellemü régi amerikások szervezeteivel; bajtársi segítséget nyújtani egymás támogatására; ápolni a magyar kultúrát; segitő- kezet nyújtani minden olyan honfitársnak, aki munkanélküliségggel, betegséggel, vagy legális problémákkal küzködik. Tudomásunk van arról, hogy jul. 4-5-én a ha- ladószellemü amerikai magyar munkások szervezeteinek delegátusai összeülnek Los Angelesben, ezért testvéri segítségüket kérjük ahhoz, hogy visszatérve városaikba járuljanak hozzá, hogy azokban is hasonló bizottságok alakuljanak ki. Kérjük a haladószellemii magyar sajtó támogatását megmozdulásunkra és mi a magunk részéről mindent elkövetünk, hogy becsületesen elvégezzük a magunkra vállalt nemes feladatot. Munkástársi tisztelettel A Szervező Bizottság Tisztelt Szerkesztőség! Folyó hó 2-án megjelent lapjukban olvastam az “Egy ujamerikás észrevételei” cimíi cikküket. Ebben a cikkben sok igazság van! Az azonban téves, hogy a Magyar Bizottság nevű asztaltársaságban a szociáldemokraták is ott vannak. A Free Europe Committee által kitartott politikai prostituáltak e társaságában egyetlen egy munkás sincs! így is van ez rendjén, mert ezek az urak úgysem bírják a proliszagot! Miután gyűlölik a munkát, vállalják a kitartottságot és a vele járó nyalást. Annak jellemzésére, hogy még azzal az üggyel szemben is becstelenek, amelynek emigrá- ciós képviseletére hivatkoznak, szolgáljon az alábbi eset: A Varga Béla prelátus, 1956 október 23-án tartott rádióbeszédében, majd másnap egy sajtó- értekezleten Nagy Imrét moszkovita hazaárulónak minősítette, valamint a Forradalmi Szervezetek Októberi Szövetsége, Nagy Imre kivégzésének első évfordulóján, junius 17-én este a Szovjetunió UN-delegációjának épülete előtt piketelést rendezett. A sok ezer meghívó és előzetes agitáció ellenére mindössze 40-en jelentek meg a New York és környékén élő mintegy 75,000 magyar közül. Ez a tény fényesen bizonyítja, hogy ez az asztaltársaság még az emigránsok között sem rendelkezik tömegbázissal. Hát még otthon? A kutya se veszi őket komolyan! Ha valahol szóba kerülnek, úgy a magyar munkások és parasztok egy mondattal elintézik ezt a társaságot: Legyen velük boldog Amerika! A “Nagy demonstrációnak” szánt piketelésen a negyven ember között ott voltak: Varga páter, Kővágó, Pfeiffer, Barankovics, Kovács Imre, és néhány másodfuvolás. Távollétükkel tüntettek: Vidovits, Király Béla, Kiss Sándor, Jónás Pál, Szabó Pál, Váli Ferenc, Bartók László és más Magyar Bizottsági tagok. Ezek még a saját maguk által rendezett piketelésen sem vettek részt! Bizonyára el voltak foglalva a tiszteletdijak számolásával. Amikor Varga páter látta az általa “képviselt hatalmas”, negyven embert kitevő “tömeget”, el- szégyelte magát a közel 300 főnyi kivezényelt amerikai rendőr előtt, ezért 20 perc múlva lefújta a “hatalmas tüntetést” és lakájaival együtt elhagyta a “csata színhelyét”. Ha a történtekből tanulni tudna, úgy levonta volna a konzekvenciát és becsukta volna a 125 E. 72 st. alatti boltját. De ezt nem tette, tovább folytatja a bizniszt, mert a dollárnak, főleg, ha azt ingyen adják, nincs szaga! A szovjet kiállítást is piketelték a gyászmagyarok. Azonban olyan szégyenteljesen kevesen voltak, hogy a rendezők jobbnak látták az egész akciót lefújni, mert nevetségessé váltak a kiállításra menő, az épület előtt sorbanálló hatalmas amerikai tömegek előtt. Nem tudják tagadni még önmaguk előtt sem, hogy a piketelések megbuktak. Az amerikai közvélemény előtt a Szovjetuniónak és a népi demokratikus Magyarországnak sokkal nagyobb a tekintélye, mint a múltban bármikor. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy tiz- és tízezer amerikai utazik ez évben a Szovjetunióba és Magyarországra. Saját szemükkel látják, hogy a páter és társai hazudnak — rendületlenül. De már nem sokáig! Ha a genfi konferencia, v. a csúcsértekezlet eredményes lesz, úgy az ideg- és hidegháború megszűnik, akkor a Free Europe Committee és a körülötte tömörült hazaárulók pályafutása végetér. Egyik-másik szökevénynek (aki nem takarékoskodott) a semmitevésért folyósított tiszteletdij hiányában munkával kell majd megismerkednie. A becsületes munkától pedig jobban félnek, mint az ördög a tömjénfüsttől ! Munkástársi tisztelettel: F. Z., ujamerikás munkás Ilyenek is vannak - kétsziniiek és gyávák Tisztelt Szerkesztőség! Egyes ujamerikások, akik a nyilvánosság előtt az óhazáról csak gyalázkodni merészelnek, néha elszólják magukat. Elmondják, hogy nem győzik eleget kérni az óhazai rokonokat, hogy küldjenek valamilyen magyar újságot, mert hát az itteni újságok nem elégítik ki őket. Az egyik asszony, Sz. F.-né, akinek különösen a férje gyalázkodik, elmondta, hogy többször kapott hazulról újságot, bizony tényleg igaz, hogy már otthon is vesznek televíziót, mosógépet stb. Dehát merészeli-e ezt elmondani másoknak is? — kérdeztem, óh, én nem félek ilyesmit elmondani, dehát persze Amerikában vagyunk és ezzel is számolni kell, volt a felelet. Hát ezek szerint Amerikában az igazat nem szabad elmondani? Szabad bizony, csakhogy azok a kétszinüek, akik alattomban kacsingatnak hazafelé, nyilvánosan pedig gyalázkodnak, képtelenek az igazság kinyilatkoztatására. Van itt több ehhez hasonló személy is, akik hazulról többféle újságot is kapnak, azonban csak gyalázkodnak. Ezek közül néhánynak adtam Magyar Szót olvasásra és érdekes, hogy a legjobb elismeréssel voltak a lapról. Mondták, hogy ez igazán jó munkás újság. Azonban amikor mondtam, hogy meg is lehet rendelni, ettől már úgy megrettentek, mintha akasztófát említettem volna. Egy nem ujamerikás, de nem is öregamerikás, hanem úgynevezett DP-s ismerősömnek is adtam lapot olvasásra. Amikor visszahozta az újságot elmondta, hogy minden betűjét elolvasta és szentül igaz minden, amit ir. Majd megjegyezte, hogy ez az újság igen veszélyes és vigyázzak vele. Hát ha igaz, akkor miért lehet veszélyes? Nézze—■ mondta az illető — nem mindig veszélyes, de pl. a múltban, amikor bizonyos posztokra fasiszta vezetők kerültek, akkor az ilyen újságra kegyetlenül lecsaptak és ez megtörténhetik máskor is. Egy másik eset, egy Gy. P.-né nevezetű asz- szonytól a következőket hallottam: Soha egyetlen nap sem mulasztanák el hallgatni rádión a Szülőföldünk adását. Amikor hallgatja a magyar zenét, akkor mindig a sirás fogja el, hogy miért is tudtak eljönni hazulról. Otthon meg volt mindenük, nem panaszkodhattak. Azonban a dologban itt is az a gyalázatos, hogy ők is mások előtt az óhazáról csak gyalázkodnak, ínségről meg nyomorról beszélnek. Én nem értek a psychológiához, de az ilyen kétszinü magatartást igen nagy gyávaságnak tülajdoni- tom. Ezek ugyan nem ellenzik, ha mások szólnak a munkások jogai stb. ügyében, mert az ilyen harcnak az eredményét ők is élvezik. De ők ilyen ügyben még a kisujjukat sem mozdítanák meg, sőt hasoncsuszva csaholnak az urak lábai előtt, hogy még a legkisebb rossz gyanút is elkerüljék. Ilyenek szeretnék a Magyar Szót is olvasni, de csak úgy, hogy az ezzel járó legkisebb rossznak se tegyék ki magukat. Bizony, ha ilyen egyénekről megtudnák, hogy vörösnek elkeresztelt újságot olvasnak, akkor vége lenne a nemlétező karrierjüknek és többé nem vallhatnák magukat nagy szabadságharcosnak. Én gondolom, hogy ilyen személyek máshol is akadnak, akik elég nagy szégyenfoltjai az amerikai magyarságnak. Az ilyen alattomos kétszinü magatartást megvetendőbb- nek tartom, mint akik egyenesen, teljes egészében kimutatják a foguk fehérjét. Ezek látva Magyarország rohamos fejlődését, irigykedve visszakacsingatnak és belátják, hogy kár volt disszidálni, de mivel gyávák, ezért csak gyalázkodásra képesek, nehogy bárki is rosszat gondoljon róluk. Az ilyenek szégyelhetnék magukat és beláthatnák, hogy a gyáva kétszinü magatartásuk miatt nem kaphatnak semmilyen bizalmat sem a józanabb munkásoktól. Én ezen ujamerikásokhoz szólva azt mondom, próbálják leküzdeni gyávaságukat, ha ez sikerül én állítom, hogy a kétszinüségük is megszűnik. Tisztelettel: E. H.-né . A NEMZETKÖZI SZÖVETKEZETI NAPOT százezrek ünnepelték meg országszerte. Az ünnep alkalmából jul. 4-én több helyütt :— például Zala és Békés megyében — nagygyűlést rendeztek. Hajdu-Bihar megyében a mezőgazdasági és a kisipari termelőszövetkezetek tagsága együtt ünnepelt.
