Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-07-16 / 29. szám
Ifi AMERIKAI MAGYAR SZÓ ★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★ I Magyarország | LATGSATAS BEBNÁTH AURÉLNÁL, A NAGY MAGYAR FESTŐNÉL Általában az ember saját egyéniségének megfelelően igyekszik kialakítani közvetlen környezetét, azt a légkört, amelyben él. Ennek valóságát látom, érzem, amikor Bernáth Aurél festőművész műterem-szobájában ülök. A teremnyi szoba Dunára néző ablakain át a budai hegyek panorámájában, ablak előtti részben pedig a festőművész legújabb alkotásaiban gyönyörködhetem. . . széles teraszon ülő nő, háttérben balatoni táj.. . . dusszinü Interieur.. . portré és más képek. Mindez ápolt elrendezésben, akárcsak egy kiállításon... Errébb egy asztalkán lezárt Írógép. Közvetlen előttem íróasztal, rajta gondosan egymásra helyezett kéziratok. . . néhány kényelmes fotel, szé- Ies-rekamié, sok könyv és sok kép. Az egyik ajtó a művész családi otthonába nyílik. Bernáth Aurél nemcsak nagy festő, hanem kiváló iró és értékes pedagógus. A mondanivalóját többféle formában kifejezni tudó művész csak ilyen otthont teremthet magának. Beszélgetünk. Pontosabban kifejezve én hallgatom a mestert. Néha fél, sőt majd egész perc is eltelik mondatfüzése közben... Nézem barázdás arcát, látom, hogy vívódik, amig feltör belőle a szó. De aztán amit mond az tiszta, világos, az ember örül a szóban kimondott gondolatainak, elképzeléseinek. A magyar festőművész képeiben Budapesttől— New Yorkig sokfelé gyönyörködtek már. A kritikusok egyrésze a postimpresszionista festőkhöz sorolja, de többen úgy Írnak róla, mint a magános emberről, aki a saját művészi útját járja. Ez utóbbiaknak van igazuk! De ez a semmiféle irányzatba be nem skatulyázható művész azért vivődik, hogy minél emberibbet adjon a társadalomnak, gyötrődéséből szép és okos fakad: ez a művész mélységesen humanista. Néhány mozaik életéből: ■ — Nagyon korán kezdtem foglalkozni a művészettel — mondja —, a költészettel kezdtem. Tizenhároméves koromban már kis gyűjteményre való versem volt. Ekkor történt velem életem első tragédiája. A viz partján, egy vitorlás szerencsétlenségnél az a kis gyűjtemény odaveszett. Emlékszem nagy törést szenvedtem ezzel. — A művészetek közös anyától származnak — folytatja kis idő múlva —, egyszer csak észrevétlenül rajzolgatni kezdtem az iskolában. Ezeket az ifjúkori próbálgatásokat szerencsémre helyes útra terelte Rippl Rónainak az öccse, aki atyai pártfogásba vett. Egy kis vidéki városkában éltünk, pártfogóm ott volt kishivatalnok, kitűnő hozzáértőjét művészetnek és szenvedélyes műgyűjtő. Az ő védnöksége alatt jó művészi légkörbe kerültem és később az ő támogatásával a nagybányai festőiskolára mentem. A magyar festészet fejlődésére oly nagy hatással levő településen Thorma János és Réti István voltak a tanáraim. Thorma indított el a festői utamra, a művészet terén egészen kimagasló kultúrájú Réti István volt az, aki a fogékonyságomat felkeltette a művészet sors és igazodási kérdései iránt. Ennek különösen nagy hasznát vettem, hisz az idő az utóbbi félévszázadban a művészet felett mindig viharos volt. Majdnem azt kell mondanom, hogy korunk festői úgyszólván rákényszerülnek az elméleti érdeklődésre. A festészet létére soha sorsdöntőbb helyzetek nem álltak elő, mint éppen az -én életem alatt. Magam is rendkívül hánykódta- tásokon mentem keresztül. Mindjárt azután, hogy .a nagybányai iskolát elvégeztem, éveken keresztül az absztrakt festészettel foglalkoztam. Az ilyen szellemben fogant munkáimból két kiállításom is volt Berlinben, az 1923 és 24-es években. Ezt követően átestem a legnagyobb meghasonlá- son, mert azt éreztem, hogy utat tévesztettem és két évig alig volt ecset a kezemben. A versíráshoz menekültem, az töltött ki, aztán minthaMől- röl kezdtem volna az egész festészetet. Bernáth Aurél vonásai megenyhülnek, ritkán látok embert, akinek arcán igy tükröződne belső ..átélése. — Életem, kifejezési módom a festészetben -ettől fogva töretlen mederben halad. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy könnyen találtam meg azokat a megfogalmazásokat, amelyekkel nyilvánosság elé lépek. A művész hosszú éveken át járta a világot. Erről igy beszél: — Talán nincs is Európának olyan múzeuma, amelynek anyagát ne tanulmányoztam volna. Legtöbb emléket természetesen a festők birodalmából — Franciaországból és Olaszországból — őrzöm, hisz ott lehetett az élmények sokféleségében részem. Különösen Olaszországban kaptam sokat, az egész országot hosszában ismerem. Sokat dolgoztam. Budapesten a háború előtt átlag két évenként mutattam be munkáimat, de képeim ott szerepelnek Velence, Bécs, Berlin, Amsterdam, Párizs, New York és más városok kiállításain. Bernáth Aurél, akinek faliképét a brüsszeli világkiállításon aranyéremmel jutalmazták, a mostani életéről beszél: — A háború utáni Magyarországon végbemenő társadalmi átalakulás uj feladatok elé állított, még pedig olyan nagyszabású feladatok elé, amelyekben annak előtte nem volt részem. Ezek, nemkülönben az élénk művészeti vita, amelyet az uj társadalmi berendezés kiváltott aktiv résztvevővé tett. A képzőművészeti világban megpróbáltam az aktuális kérdéseket elméletileg tisztázni. 1947-ben ilyen irányú könyvem jelent meg “írások a művészetről” címen. A festőművész becsületes állásfoglalásai az időszerű problémák megvitatásában gyakran irányadók lettek. Ugyanekkor vállalta a fiatal festők tanításait is. — 1945-ben a Képzőművészeti Főiskola tanárává neveztek ki, már jónéhány növendékem vált festővé. Külön öröm ez nekem, hisz nagyszerű dolog az ifjúságot nevelni, tanítani. Főtörekvésem arra az útra terelni őket a művészetben, amely egyéni sajátosságuknak a leginkább megfelel, mert csak ily módon tudják magukat a legőszintébben adni. Az 1956. évi könyvpiacon Bernáth Aurél “így éltünk Pannóniában” cimíi életregénye volt egyike a legkeresettebb müveknek, a könyv ma is közkézen van. A kritika nem úgy fogadta a könyvet, mint egy nagy festő emlékei papirravetését, hanem mint egy kiváló iró munkáját. Bernáth Aurél a maga életén át mutatja be Pannónia egy időszakát. Megkérdezem, hogyan született a regénye. — Már a harmincas években felébredt bennem az ifjúkori szenvedélyem az irodalom iránt, eleinte csak az Íróasztalnak, később 1938-ban már a humanista eszmékért küzdő Nyugatban és más hasonló szellemű lapokban jelentek meg novellák apró írásaim. Ezek már előhírnökei voltak a nagy önéletrajzi munkámnak, amelynek kontúrjai lassan összeálltak egy több kötetre terjedő műben. Az első kötetben igazi életet kivántam ábrázolni korai fiatalságomról és ezt folytatom ugyanilyen szándékkal a második kötetben, amelynek eseményei 1926-ig terjednek. Megkérdezem, hogy mikor fest és mikor ir? — Az időbeosztás ebben a kettősségben nem érdekes; bár a munkámat nem rendszertelenül végzem, de sok függ a hangulattól, az időtől, stb. Egy baj van: festés közben gvakran gondolok az írásra, irás közben pedig a festészetre és ez zavar. — Pedig az olvasó ugv érzi, mintha festői képessége elősegítené Írását, hisz annyira plasztikusan ir — vetem közbe. — Kétségtelen, hogy festői mivoltom hatással lehet az írásomra. A festő néző és látó ember, igv kényszerül alaposabban figyelni. Bár a regényt a történés, a lélek reprezentálja, ugv érzem mégis fontos az interieurt, a teret, ahol a figurák mozognak kellően érzékeltetni. Megkérdem, hogy min dolgozik jelenleg. — Befejezéshez közeledik az életregényem második kötete, és most, hogy a tanév véget ért, nagyobb erővel végezhetem az inotai könyvtár freskójának elkészítését. Ezenkívül néhány kompozíciómat, ami bennem él szeretném ugyancsak a közeljövőben megfesteni. Munka van bőven és jó dolgozni, adni azt, amit tud az ember. Cserébe örömöt kap érte... Ják Sándor ____________Thursday, July 16, 1959. Átadták az első lakásokat a Eüárla Valéria-feisp helyén épüli uj városrészben A főváros egykori hírhedt nyomortelepének, a Mária Valéria-telep viskóinak helyén a junius 15-én elsőnek befejezett 2-es számú háromemeletes lakóház 48 lakását átadták a Fővárosi Beruházó Vállalatnak. A szép külsejű épületben túlnyomórészt másfélszobás, kényelmes lakások épültek. Az első lakások átadását gyors ütemben követi majd a többi. Julius 30-ra a 3-as számú épület is elkészül, a jövő hónapban ennek a lakásait is átadják. Az üllői ut másik oldalán épülő lakótelepen ugyanekkor fejeznek be egy 121 lakásos épületet. wvwvwwvwvwwwwwwwvwwwvwwwwwwv FÉLEZER BORMINTÁT neveztek be az idei országos borversenyre a termelőszövetkezetek. • VÉGET ÉRT a bőrgyógyászok pécsi vándor- gyűlésé. A két napos tanácskozáson 12 előadás hangzott el, amelyek főként a daganatkutatás és a bőrgyógyászatban jelentős vírusos eredetű betegségek egyes kérdéseivel foglalkoztak. UJ SZÖVÉSI és impregnáló eljárásokat vezettek be a műszaki kenderszövet gyártásnál. A Szegedi Kender- és Lenszövő Vállalatnál bevezették az állványos szövést a műszaki kenderszövet gvár- tásnál. Az uj módszerrel mintegy 1,200.000 forintot takarítanak meg egy év alatt. Képünk: Mészáros Márta textiltechnikus a műanyaggal impregnált lángmentes kenderanyagot kipróbálásra az öngyújtó lángja fölé tartja. A győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár kiállítása mutatja be legújabb vasúti jármüveit a Nyugati Pályaudvaron. Képünkön: a 130 lóerős dieselmozdony
