Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-12-10 / 50. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, December 10, 1959 Az acélipar munkásai csak maguk tudnak segíteni sorsukon Tisztelt Szerkesztőség! Röviden akarok foglalkozni az acélmunkások sztrájkjával, vagyis azzal, hogyan éreznek az acélmunkások. Nagyon el vagyunk keseredve, mert a Taft-Hartley-törvénnyel visszakényszeri- tettek bennünket a gyárba. Ezért a vezetőséget lehet hibáztatni, úgy a helyi, mint a központi vezetőket. Bizony sok munkás még mindig nem tudja, mi megy végbe; igaz, hogy senki sem oktatja őket. Mindkét vezetőség úgy viselkedik, mintha semmi sem történt volna. Ahol van is valami aktivitás, ott a rank & file munkások csinál ják, úgyhogy azután a vezetőség — tessék-lássék — kénytelen szintén belemenni a dolgokba. Ez már jó jelnek bizonyul arra, hogy a munkásság kezdi látni a helyzetet és felismeri, hogy csakis egyedül segíthet a saját sorsán, más barátja nincs. Már kezdik mondani, hogy ez nemcsak az acélmunkások küzdelme,-mert látják, hogy az olajtársaság és a vasúti társaságok ugyanolyan támadást indítottak a munkásság ellen, mint az acélüzemek. Itt többről van szó, mint csak az acélmunkásokról és el vannak készülve arra is, hogy ha kell, ismét kimennek sztrájkolni jan. 26-a után. Sokan azt mondják, hogy minek is mentünk vissza dolgozni, inkább fizetett volna a union büntetést, amint a bányászok tették annakidején. De mint Írtam, a hangulat elég jó és ha kell, akkor ismét kimegyünk, mert tudjuk, hogy az igazság a mi oldalunkon van. Az utóbbi időben már a közvélemény is a mi oldalunkra jött, habár sok cselhez folyamodott az acéltársaság. De minden csel visz- szafelé sült el. Amikor novemberben választás volt, olyan tömeg ment szavazni, mint még soha. Ez azért fontos, mert a helybeli lap és az acéltársaság mindent elkövetett, nehogy azt a jelöltet, aki kész volt kijönni a munkások mellett, válaszszák meg polgármesternek. De mégis megválasztották, még pedig olyan többséggel, ami eddig nálunk teljesen ismeretlen volt. Hogy ezt mérlegelni tudjuk, tudni kell, hogy a reakció milyen aljas dologhoz folyamodott, hogy célját elérje, ami azonban meghiúsult. Reméljük, hogy az ellenünk indított támadás is meg fog hiúsulni összetartásunkon. Nagyon sokán emlékeznek még arra, amikor nem volt még union, miként kellett lejárni a gyárba egy héten tízszer, tizenötször, hogy 1—2 napot kapjunk, sokszor még azt, is csak nagy kérésre adta a “boss”, mert annak adott csak munkát, akinek akart. Azt a régi jó világot sírják vissza a kompániák, akárcsak a magyar urak. Nem tudom, hogy máshol hogy megy, mióta visszamentünk dolgozni, de itt már az első héten a munkások 75 százaléka dolgozott, most pedig már száz százalék. Az igaz, hogy nem minden munkás dolgozik állandóan, mert már az első hét után lefizettek többeket, majd a harmadik héten ismét behívták őket. Hogy mit akarnak ezzel elérni, nem tudom; lehet, hogy azt gondolták, hátha valamilyen csellel rá lehet venni a fiatal munkást, hogy szavazzon a kimenés ellen. Alig hiszem, hogy ez sikerülne, mert már a fiatalok is látják, hogy be akarják csapni őket és hogy az öreg munkások igazat mondanak, amikor rámutatnak a régi időkre. A lappal kapcsolatban csak annyit, hogy jó és a hátralékot is be fogom küldeni még az ünnepek előtt és tőlünk telhetőleg támogatni fogjuk a lapot, nem hagyjuk a Fábián urnák, hogy elvegye tőlünk. Az első fizetést még csak 9-én kapom, akkor majd mindent elintézek. Youngstowni vasmunkás A szegény ember és a szegény lap Tisztelt Szerkesztőség! Engedjék meg nekem is, hogy beleszóljak az ügyekbe. A múltkor Márky Írását valaki megkritizálta, s mint a katonákkal szokás, őrmesterből káplárrá fokozta, mert a kutyákat próbálta védeni. Pedig higyjék el, nagyon sok igazság volt abban az írásban. Igaz, a kutyák nem tudnak beszélni, de a legtöbb igen intelligens és hűséges. Az olvasók közül igen sokan kiválogatják az ő kedvenc íróikat, én azonban nem tudok válogatni, mert mind igen jó. Geréb munkástársat évtizedek óta ismerem. De nov. 5-én megjelent Írását úgy hiszem, nekünk öregeknek, igen nehéz megérteni, ő is kihangsúlyozza, hogy csak magasabb iskolá- zottságuak értik meg, mi öregek pedig többnyire ilyen iskolázottság nélkül vagyunk. Mivel lapom lejár dec.-ben, nem akarok lemaradni, mert hiszen ez az igazi tanítómesterünk. Mindig csak kicsinyenként olvasom, hogy tovább tartson. Spórolok vele, mint szegény ember a dohánnyal. 72 éves hü olvasó (Ohio) Nem engedi a szellemi fegyver! kiesni kezéből Tisztelt Szerkesztőség! Közeledik az idő, hogy lapom lejár és itt küldöm az előfizetésemet. Most már könnyebben elfogy a pénz, mint amikor a gyárban dolgoztam, de három éve nyugdíjon vagyok és az újságot ráérek jobban kiolvasni, mint akkoriban. A szellemi fegyvert nem akarom kiereszteni a kezemből, amíg csak meg tudom fizetni. Ez a lap 40 esztendőre tekint vissza az én házamban; Előre Uj Előre, Magyar Jövő és Magyar Szó, ezeket a lapokat olvastam és olvasom, amióta csak Amerikát és Kanadát járom. Kérek egy naptárt is. L. Sz., kanadai olvasó A koldus sorsról Tisztelt Szerkesztőség! Akár hiszik, akár nem, e modernizált Amerikában, az űrhajózás korszakában letetvesedett koldusok is élnek. Bizony igy van ez, a mi kerületünkben is él ilyen koldus és aki nem hinné, annak a saját szemével kellene meggyőződnie. Évek óta ismerem, mert az illető MAGYAR, aki mindennapi kenyerét kéregetésből keresi, s állandóan az utcákat rója. Nincs senki a világon, aki komolyan törődne vele. Esőben vagy hóviharban ott látni őt összekuporodva az utcán, a lépcsők alatt. Ott alussza nyugtalan álmát a hideg kövezeten. Pedig hiszed-e, kedves olvasó, hogy a koldusnak vagyonos hozzátartozói is vannak ? De kérem, ott, ahol megfulladnak a bőségtől, ahol a mi keserves keresetünket úgy szórják, hogy nem is tudják mire, ott már minden emberség kihalt a szivekből és a. durvaság, a nemtörődömség, a kapzsiság, a “biznisz” nyomult a helyére. Ezt a koldust pedig a tetvek eszik. Szerencsétlenségére az illető nagyon vallásos és igy mindent tűr. Rendőrségre került csak azért, mert egy vagonban keresett éjjeli szállást, mert egy iskola padlásán levetkőzött, hogy a tetvektől megszabaduljon. Az egész elkorcsosűlt, züllött társadalmi rend kizárta őt magából, mert a járókelők szemeláttá- ra törölgeti véres lábaszárát és kaparódzik, miközben csak az úristentől várja a segítséget és a megváltást. Tenni kellene valamit nekünk munkásoknak, össze kell fognunk, mert az, aki öreg korára valamilyen oknál fogva nem jogosult a nyugdíjra, könnyen koldusbotra juthat. Anti lét fisz közei!! Tisztelt Szerkesztőség! A régi rend urai és családtagjaik, akik régebben, vagy újabban idemenekültek, segélyben részesülnek a kormány részéről. Sokan pár év alatt meggazdagodtak. Ugyanakkor rúgnak és csípnek rajtunk, akik velük együtt jöttünk ki a propaganda és félrevezetés hatására. Az itteni munkásosztály pedig azért rúg rajtunk, mert elhagytuk hazánkat, amiért részben igazuk is van. De a munkásosztálynak kellene példát mutatnia, hogy az igazságot a gazságtól jobban meg tudják különböztetni, s a szerencsétlen megtévesztett embereket nem vennék egy kalap alá a gyilkosokkal és haverjeikkel, akik küldözgetik Magyarországra ügynökeik utján a “sze retetcsomagokat” hozzátartozóiknak és a pénz jegye alatt a nyomasztó propagandájukat, mutatva, hogy itt milyen jól megy a menekülteknek. Takács István ujkanadás bujdosó, volt rakodómunkás A búza a hé alatt, zseblázban a farmer Tisztelt Szerkesztőség! Amint az 1959-es év utolsó lépteivel halad át felettünk, visszatekintünk az évben lezajlott küzdelmekre. Bizony küzdelmekkel zajlik az élet. A dolgozó nép küzd a kenyérért, a létfenntartásért, egy része sóvárog valami után, másik része aktivan küzd a világ békéjéért. Mert ha már tudtunk és akaratunk nélkül életre hívtak a szülők bennünket, élnünk kell. Az élet szép is lenne, jó is lenne, ha gonosz emberek meg nem rontanák. Azért rontják meg, hogy a saját életüket kényelmesen élhessék, a mások kihasználása árán. Ennélfogva egy kis haszonélvező és hatalmon lévő embercsoport ádáz harcot viv a sok száz milliók élete ellen. Ezeknek vannak bérszolgáik, akik még a saját szülőhazájukat is áruba bocsátották henye életük biztosítása érdekében, amikor a dolgozó nép feltámadt rabszolgaságba temetett halálából. Ezek otthagyták a szülőhazát, idegen államokba szöktek, hazájuk ellenségeivel szövetkeztek, segítségüket kérték szülőhazájuk ellen, hogy ők, mint hajcsárok, vámszedők ismét a dolgozó nép nyakára ülhessenek. Az ilyenek azután reszketve vettek tudomást arról, hogy a nagy orosz nép és a világ dolgozóinak békeangyala Amerikába jött, hogy itt a világbéke érdekében tárgyaljon. Ezek az urak a békében a reménytelen jövőt látják. Ezután már nehéz lesz rágalmaikat újságjaikat eladni és rendes munkát kell keresniök. Ez a legnagyobb okuk a békétől való félelemre. A hadigyáros nem fél annyira a békétől, mint ők, mert a gyáros termelhet gazdasági; gépeket a fegyverek helyett, de minek fizessen nekik, ha az már nem hoz többé hasznot. A sok száz milliónak meg kell védeni a béke- magzatot, hogy kifejlődve egészségesen megszülethessen. Az értelmes dolgozók megértik a lét- fennmaradás fontosságát és hogy lapunk, a Magyar Szó is azért harcol. Itt nálunk, nyugat Kanadában, tél honol, búzánk csépeletlenül várja a hó alatt a tavaszt. Nincs mit eladnunk és nincs miért vásárolnunk. Zseblázban a farmer, kasszalázban a kereskedelem. Kellemes karácsonyi ünnepeket és békés, boldog ujesztendőt kívánok a Magyar Szó minden olvasójának és a békeharcos szerkesztőségnek. Kozma Dénes, farmer ty tfy yy T;V T T1 T T1 T H, HA ÖN RÉGI VAGY UJAMERIKÄS „ ÉRDEKELNI FOGJA ► i ► Szabó Miklós ► i ^ volt emigráns érdekfeszitő leleplező könyve < ; “FC&LMOZáSUX EMIGRÁNS” ! ► amely korlátolt mennyiségben Kiadóhivatalunk► ban kapható. — Ismerje meg Ön is azok arcké► peit, akik idegen pénzért árulják hazájukat 4 ► és népüket 4 ” RENDELJE MEG MÉG MA! ► 4 ► Ára: 1.50 dollár ► ____________________________________< v ▼ »r ’»-"sr"sr-«r w v «y- -y MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy most decemberben lejárt az előfizetésem. Itt mellékelek $ ...................................-t Név: ................................................................................ Cim: ................................................................................ I^oMc a smvkísxtóhöx ... . . , jwwmwmwwwwwwHV Az ebben a rovatban kifejtett neze- | Olvasóink tek nem szükségszerben azonosak | Anrrnsró/nnt a szerkesztoseg álláspontjával | a közügyekhez \W\\\\\\\W\WWVWW
