Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-12-10 / 50. szám
Thursday, December 10, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 AHoGrAM ÉN LAtOm írja: ehn összeesküvés az elnök ellen Ifj. Cornelius Vanderbilt, aki a jobbmódu amerikai családok sarjadéka, unalmas óriában írással foglalkozik. Legutóbb “Életem öt földrészen” címmel könyve jelent meg, amelyben bár kissé elkésve, de leleplezi gazdag amerikaiak összeesküvését F. D. Roosevelt elnök ellen. Roosevelt tudvalevőleg a második világháború veszedelmére és az azzal járó óriási áldozatokra való tekintettel szerette volna a nagy jövedelmeket évi $25,000-re korlátozni. Eme törekvését persze személyes támadásnak minősitette minden olyan szerencsés egyén, akinek a háborús konjunktúra idején 25 ezer dollárnál többet volt alkalma keresni. Különösen ellenük intézett támadásnak tekintették a hadimilliomosok, akik évente nem 25 ezer, hanem lehetőleg 25 millió évi keresetre törekedtek, mialatt ifjaink, a többi nemzetek fiataljaival együtt, a fronton kockáztatták életüket. Vanderbilt könyve szerint ezek a gazdag iparbárók, akik rendszerint New York, Newport és Washington előkelő klubjaiban és otthonaiban beszélték meg teendőiket, összeesküvést szőttek Roosevelt elnök ellen, amelynek célja “annak az embernek” a Fehér Házból való erőszakos eltávolítása lett volna. Az állítólagos összeesküvés idején Roosevelt harmadszor pályázott az elnöki tisztségre és minden jel arra mutatott, hogy a választók óriási többsége megint mögötte sorakozik fel. Miután alkotmányos eszközökkel nem tudták őt kibuktatni, ezek a dúsgazdag honpolgárok összejöveteleik alkalmával megtárgyalták azt a módot, amelynek segítségével megszabadítják az országot Roose- velttől és saját magukat attól a veszedelemtől, hogy óriási jövedelmeik korlátozás alá kerüljenek. Vanderbilt társadalmi állása és előnyös vagyoni helyzete folytán tudomást szerzett az összeesküvésről. Ez már csak azért is sikerült neki, mert az összeesküvők hosszas megbeszélés után elhatározták, hogy az elnököt foglyul ejtik. Ezt persze nem önző szándékkal tették volna, a világért sem azért, hogy saját külön jövedelmeiket biztosítsak. Amint Vanderbilt mondja: “A gondolat az volt, hogy ezt a diktátort, ezt az őrültet szigorú őrizetbe helyezzék, a fogságban jól bánjanak vele és jól gondoskodjanak róla, de jól őrizzék, amig józan emberek veszik kezükbe az ország vezetését és megmentik Amerikát”. Vanderbilt, mint rendes, lelkiismeretes honpoL gár, az elnök ellen szőtt tervet a szövetségi hatóságok tudomására adta. . . Ami azután történt, jellemző egy oly társadalomra, amelyben a dúsgazdag osztály és az általuk képviselt Tőke tiszteletet parancsol és kíméletet követel. Vanderbilt módot adott arra, hogy az összeesküvőket egy közös barát és egy katonatiszt utján figyelmeztesse, hogy a tervről úgy Roosevelt, mint az FBI tudomást szerzett. A helyzet tehát az volt, hogy bár az elnököt kritikus háborús időkben a Fehér Házból való erőszakos eltávolítás fenyegette és a veszedelem olyan komoly volt, hogy egyik Churchillel tervezett konferenciáját nem Palm Beachen, hanem tengeren horgonyzó hajón tartották, — az ösz- szeesküvőknek semmi bántódásuk nem lett. Az udvarias figyelmeztetés révén módot kaptak arra, hogy szép csendesen mondjanak le kedvenc tervükről és ne bántsák az elnököt. Az állítólagos összeesküvés idején F. J. Wilson volt a titkos rendőrség feje, aki most ilyen összeesküvésre “nem emlékszik”. Az FBI-nak Vanderbilt könyvével kapcsolatban “semmi mondanivalója” nem volt. Eddig a dolog rendben lenne. Nem vagyunk vérszomjas természetű emberek, azért nem tartjuk felháborítónak, hogy a háború folyamár. történt összeesküvésért soha senkit halálra nem Ítéltek, börtönbe se dugtak, de még csak vád alá sem helyeztek. Megértők vagyunk s tudmásul vesszük, hogy nem is közönséges emberekről volt szó, az összeesküvést dúsgazdag iparmágnások szőtték és az ilyen emberekkel keztyüs kézzel kell bánni. Persze más elbírálás alá esett a Rosenberg-házas- pár, akiket “az oroszoknak átadandó titkok TERVE” alapján végeztek ki BÉKE IDEJÉN. Más elbírálás alá esett Morton Sobell, akit ártatlanul Ítéltek 30 évi fegyházra. Ezek szegény emberek voltak, a védelmi alapot is szegény emberek hozták össze, ezekhez nem kellett keztyüs kéz, ezekkel könnyen és szigorúan lehetett elbánni. Mondom, nem vagyunk vérszomjas emberek, de gondolkodó lények vagyunk és ezért akarva- nem-akarva arra gondolunk, hogy ugyan mily következményekkel járna egyszerű polgárok ösz- szeesküvése az elnök ellen ? ? Mi történnék, ha az elnök elleni összeesküvést nem sokszoros milliomosok, hanem — mondjuk — kispénzű, vagy pénztelen munkás emberek szőnék? Vegyünk egy konkrét esetet: négy hónapon át félmillió acélmunkás sztrájkolt. Acél szűkében több százezer autómunkás és más szakmabeli munkás is elveszítette munkáját, keresetét. Az elnök négy hónapon át folytatott szorgalmas és lelkiismeretes golfozás után a “nemzeti veszedelemre” való tekintettel elhatározta, hogy >a sztráj- kolókat a Taft-Hartley-törvény rendelkezései alapján munkába kényszeríti. Itt nem milliomosok óriási keresetét fenyegette tehát veszedelem, hanem az egész ország érdekét. Itt nem egy maroknyi ember hatalmas profitjáról volt szó, hanem sok százezer ember egész keresetéről, sok százezernyi család táplálásáról és biztonságáról. Mi történt volna, ha a munkásszervezetek vezetői az ország és a nemzet érdekeire való tekintettel összeesküvést szőttek volna az elnök elfoTilETBEN TERJED a FÉNY (Folytatás a 4-ik oldalról) — Miért fogtak akkor fegyvert az ellenforradalom mellett? Egy 26 éves láma, Bejma Csünps szólal meg, halkan. Csuhája csupa rongy, posztócsizmájából kikandikál a lába. — Azt hiszem, mindannyian, akik itt ülünk, fegyvert fogtunk. De akkor még nem láttunk tisztán. Avantamba élő Buddha azt mondta, hogy a kommunisták a nagy láma életére törnek, meg kell őt védeni. Igaz, sokan nem hittük. Meg a vallás is visszatartott. Hivő buddhistának tilos fegyvert fogni. Én meg is mondtam ezt Avantam- bának. Emlékeztettem rá, hogy tavaly, amikor szabadságra mentünk, nem engedte, hogy az útépítéshez szegődjünk munkára. Pedig a kínaiak igen jól fizettek. Háromszor annyit kereshettünk volna. “Szent életű ember — mondotta — nem dolgozhat útépítésnél. A sziklák robbantásánál rengeteg hangya elpusztul. S Buddha tiltja bármilyen élet kioltását”. Most meg menjünk embert ölni? Avantamba nagy haragra gerjedt. Azonnal börtönbe csukatott. Három napon át mindennap 30 korbácsot kaptam. Nézze a.hátamat! Negyedik nap lejött hozzám a tömlöcbe. “Ha meggondoltad magad — mondotta —, szólj. De ne gondolkodj sokáig, mert itt halsz meg”. Alig tudtam felelni a tömlöc kövéről, de vállaltam mindent, csak elkerülhessem a további kínzást. így lettem én is fegyveres, méghozzá a “halálbrigád” tagja. Másnap már vittek is a Norbulinkába, a Nagy Láma “védelmére.” — Avantamba —- szólal meg egy másik fiatal láma — még beszédet is mondott, mielőtt a Norbulinkába indultunk. Mindenkinek szent ereklyét akasztott a nyakába. Azt mondta, hogy ez megvéd a golyótól. — Tegnap a gyűlésen oda is vagdostuk a fejéhez — mondta a harmadik. — Úgyis az ő sz. . . volt benne — toldja meg a negyedik, a társaság harsány nevetése közben. (A dalai láma és az élő Buddhák ruhadarabjainak, levágott körmének, de még ürülékének is varázserőt tulajdonítanak. Használják például betegségek gyógyítására. A kolostorok főpapjai, talizmánokként árulják jó pénzért a zarándokoknak. Avantamba, a Debung élő Buddhája, ezúttal apró rongyzacskóba porciózva ingyen bocsátotta a “szent cél” szolgálatába.) — Hát ha ilyen komisz soruk volt, miért nem léptek ki a rendből? — kérdem. Nem értik a kérdésemet. De nem a tolmács a hibás. Amint válaszukból végül is kihámozom, kérdésem körülbelül úgy hangzott, mintha egy rabszolgától azt kérdeztem volna, miért nem ment el arisztokratának, ha a rabszolgasors nem volt invére... Egy 29 éves magas, értelmes arcú láma, Lopu Csaszi, veszi át a szót :-— A falu, a hol szüleim élnek, a Debung-kolos- toré. A kolostoré a termés, a jószág, a házak, a családok. A kolostornak tartozunk minden évben fejadót fizetni meg ulát (robotot) teljesíteni. S a mi kötelességünk arról is gondoskodni, hogy a kolostor szerzetes-létszáma mindig teljes legyen. gására? A vezérgondolat itt is az lett volna, hog£ az elnököt “őrizetbe helyezzék, a fogságban jól bánjanak vele és jól gondoskodjanak róla, de jól őrizzék, amig józan emberek veszik kezükbe aa ország vezetését és megmentik Amerikát”. Mi történt volna ily esetben ? Nem nehéz a válasz: az összeesküvőket udvarias figyelmeztetés helyett rögtön letartóztatták volna. Az elnök sajtófőnökének nyilatkozata alapján, az újságok óriási fejcimek alatti cikkekben adták volna a világ tudomására, hogy a kommunista összeesküvés mögött a Szovjetunió és Kina rejtőzik, sőt Varga páternak és Fábián URNÁK különbejáratu értesítése volna arról, hogy Magyarország jelenlegi vezetői is résztvettek az ösz- szeesküvés előkészítésében, aminek alapján a magyar kérdés ismét a United Nations plénuma elé került volna. . . Az összeesküvés következménye továbbá a csúcskonferencia újabb elhalasztása lett volna, a kongresszus rendkívüli gyűlése további billiókat szavazott volna hadi kiadásokra. A munkásszervezeteket azonnali hatállyal felfüggesztették volna, két-három főbünöst halálra, a többit 30 éves súlyos fegyházra Ítélték volna. És mi, egyszerű honpolgárok újabb bizonvité- kát láttuk volna annak, hogy üres zsebekkel nehéz, de milliókkal a bankban könnyű minden, még az elnök elleni összeesküvés is! Én 11 éves voltam, amikor a mi családunkra került a lámaküldés sora. Én voltam a legidősebb fiú. Anyám megváltani nem tudott, hát jönni kellett. Hogyan hagyhatnám itt a kolostort ?... Valamennyiönk szülei — ez Buddha rendelése —- jobbágyok vagy rabszolgák. Azok vagyunk hát mi is. Itt a kolostorban is. Buddha parancsa, hogy életünk végéig a közlámák sorában szolgáljuk őt. A szerzetesi fegyelem mondatja-e Lopu Csaszi- val e szavakat, vagy a megváltoztathatatlanba való beletörődés — nem tudom. Abban azonban bizonyos vagyok, hogy — talán nem is sokára — hajlandó lesz megváltoztatni álláspontját. Hiszen faluja nem a Debungé már, szülei nem a kolostor jobbágyai többé. A Debung és sok más tibeti kolostor latifundiumain ez őszön már maguknak takarították be a termést a parasztok. A KO [.OSTOROKBAN, igaz, sokkal lassúbb a változás menete. De elért már ide is az uj idők szeje. Tibet hazafias egyházi vezetői reformterveken dolgoznak. Reformokon, melyek a kolostorokban is megszüntetik a kasztrendszert, bármily származású láma számára lehetővé teszik a tanulást, s az igazi vallásszabadság szellemében megszüntetik a kötelező láma-“állitást”. Az lesz csak szerzetes, aki ezt önként vállalja, s ha úgy tetszik, jogában lesz ott is hagyni a kolostort. A Debungban és a többi kolostor nagy részében máris demokratikusan választott bizottságok alakultak, ezek osztják szét az állami segélyeket, és a hívők adományait; a lámákat — akik akarnak — a kolosorban vagy azon kívül megfelelő munkához segítik; gyűléseket szerveznek a lázadás körülményeinek, okainak megmagyarázására, általában a demokratikus nevelésre. Kifelé jövet a Debungból 6—8 éves gyereklámákkal találkozunk. Piszkosak, sápadtak, soványak és — sziviájditóan szomorúak. De bizonyára nincs már messze az idő, amikor I húsza utcáin sokkal több lesz a “civil” férfi, a nők körében pedig sokkal kevesebb lesz a melegség, szeretet és gyermekáldás nélkül koravénné savanyodott lány.-S g yermekeik a kolostorok rideg; börtönfalai helvett a napsütötte réteken és barátságos tantermekben készülnek majd uj életükre. rr@roká@!é áfhán&fn c £ék@ Hl "glaascs f3Ii!k..Ta ©Usn Mmt a7 Aneks*artitos* Tipooz h'rül ad'-a, Fernand Vigne, a Béke- Világtanács főtitkára -a görög békebizottság meghívására Rómából a7 athéni repülőtérre érkezett. A görög rendőrök azonban megtiltották, hogy elhagyja a repülőteret és kijelentették, hogy Vigne az első repülőgéppel köteles elhagyni az országot. Hiába tiltakoztak a görög közvélemény képviselői, a. hatóságok nem voltak hajlandók megváltoztatni elhatározásukat. Vigne visszarepült Rómába. Zakkasz és Kirkosz parlamenti képviselők tiltakozást jelentettek be Averoff külügyminiszternél a hatóságok szégyenteljes viselkedése miatt. Averoff válaszában az17«1 : hogy Vigne “Görögország belügyeibe kívánt avatkozni”, mert azt az érmet hozta magavai. am . - lyel a Nemzetközi Ujságiró Szervezet kitüntette Manolisz Glezoszt. . .
