Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-07-16 / 29. szám

Thursday, July 16, 1959. AMERIKAI MAGYAR SZÓ AHoOfAM ÉW IAtOm írja: ehn DDT, SMOG ÉS 1080 A napokban véletlenül kezembe került a 27 év­vel ezelőtt alapított “Food Field Reporter” maga­zin május 1 l-iki száma és abban olvastam, hogy a Food és Drug Administration, — a kormány- hivatal, amely a lakosság egészségének a védel­mére hivatott, — a “Bird’s Eye” társaság 3,000 doboz fagyasztott spenótját elkobozta, mert ab­ban a megengedett mennyiségnél több DDT mér­get fedeztek fel. A véletlen folytán igy vettem tudomásul, hogy mi, az úgynevezett tisztelt vásárló közönség, ál­landóan fogyasztjuk a zöldségeket, amelyekben megengedett mennyiségű DDT s egyéb méreg fog laltatik és az egészségünket őrző hivatal csupán olyankor lép a tettek mezejére, amikor egy-egy társaság ennél a mennyiségnél TÖBB mérget pró­bál a vevőkkel megetetni. Feltehetném azt a kérdést, hogy vajon az ellen­őrző közegek MINDEN társaság MINDEN egyes dobozába belekóstolnak-e a méregtartalom meny- nyiségének megállapítása céljából, vagy fennáll- hat-e az az eset, hogy az üzletekbe s onnan a gyomrunkba kerülnek -e olyan spenótok is, ame­lyek a megengedett mennyiségnél TÖBB mérget tartalmaznak? A kérdést nem teszem fel, nem azért, mintha nem lenne jogos, hanem azért, mert arra kielégítő választ úgy sem várhatok. Ugyancsak véletlenül hallottam a rádión, hogy azokon a papir-tartályokon, amelyekben évek óta árusítják a tejet és tejtermékeket, a viaszt leg­újabban azzal gyanúsítják, hogy az előidézője LEHET rákbetegségnek. Az utcánkban egy házat hatalmas plasztik-le­pedőkkel fedtek be és valami erős méreggel árasztottak el, amelytől a gerendákat fúró ter­mite (szu) kipusztitását remélik. Amikor a házi­asszony más élelmiszerekkel együtt a konyha polcain tartott gabonaféléket (cereals) kezdte a házon kívül elraktározni, a vállalkozó megnyug­tatta: hagyja a gabonaféléket a házban, mert a kormány tulajdonában levő hatalmas gabonarak­tárakat is ugyanezzel a méreggel féregtelenitik és állítólag az ily méreggel kezelt gabonaféle nem ártalmas az emberi szervezetre. “ÁLLÍTÓLAG!” A “Nation” progresszív magazin május 30-iki számában “The Irresponsible Poisoners” (A fele­lőtlen mérgezők) címmel Robert L. Rudd, Califor­nia-! egyetemi tanár irt érdekes cikket a “mér­gezések” veszedelméről. A 20 év óta használatban levő DDT mellett vagy 15 éve használják a sok­kal hatásosabb “Compound 1080” nevű mérget. Ez utóbbi oly hatásos, hogy felmerült és egyre hangosabban kerül szóba a kérdés: Vajon vég­eredményben nem okoznak-e több kárt, mint- hasznot ezek a férgek irtására használt mérgek? Az “1080” szárazföldön és vízben is erős hatá­súnak bizonyult, olyannyira, hogy nemcsak az ir­tásra szánt férgeket és állatokat öli meg, hanem közvetve azokat is, amelyeknek megölése, hogy úgy mondjam “programon kívül” történik. így például, ha egy kutya vagy macska meg­eszik egy olyan mezei egeret, amelyet “1080”-nal mérgeztek meg, a kutya és macska is elpusztul. Olyan madarak, amelyek a mezőkön elszóródott magokkal táplálkoznak, rohamosan pusztulnak ki oly területeken, amelyeken DDT mérget használ­tak. Egy kaliforniai tóban, ahol az apró legyek (gnat) lárváinak kiirtására DDT-t használtak, a halak húsában oly nagy mennyiségű méreg hal­mozódott fel, hogy azt a kereskedelmi használat­ra szánt halakban MEGENGEDETT mennyiség­nél sokkal magasabbnak találták. Ezt ugv kell értelmeznünk, hogy oly halakat amelyeket saját fogyasztásra fogtak ki a tóból, tehát nem eladásra szántak, minden akadály nél­kül elfogyaszthattak annak ellenére, hogy a MEGENGEDETT mennyiségnél több mérget tar­talmazott a húsúk. Long Islandon, a farmtulajdonosok egy cső­..............................................................-' portja pert indított a Földművelési Minisztérium ellen, mert a területükön megkérdezésük nélkül ...| DDT-vel irtották a “Gypsy-moth” (cigány moly) nevezetű kártékony férgeket, aminek következté­ben a vidéken sok vadállat pusztult el. > Arról nem szól a krónika, hogy a vadászok .pus­kacsöve elé és onnan az ebédlők asztalára kerülő nyulak, szarvasok, foglyok és fácánok DDT-vel «- telitett húsa hány embert mily mértékben mér- f gezett meg? A törekvés nemcsak Amerikában, hanem ax egész világon már vagy száz éve oda irányul, hogy tudományosan fokozzuk az élelmiszerek ter­melését. A kártékony férgek mérgekkel való irtá­sa következtében ez főleg Amerikában oly mér­tékben sikerült, hogy ma már túl sokat terme­lünk úgyszólván mindenből. Ennek egyik követ­kezménye, hogy a kormány milliárdokat oszt szét azok között, akik földjeik egy részét parlagon hevertetik. Másik következménye, hogy a feles­leges gabonaféléket, tejtermékeket, tojást, stb. az állam veszi át, nem azért, hogy milliók éhsé­gét enyhítse, hanem óriási költséggel tárolja és féregmentesiti — mérgekkel. A termés-feleslegeket az adófizetők pénzén vá­sárolja a kormány. A tárolás költségeit — és minden más költséget, mint kezelés, őrzés, stb. — az adófizetők fedezik. Ennek ellenében az adó­fizetők mit kapnak? Magas élelmiszer-árakat és “megengedett meny nviségben” mérgeket. A DDT-vel kezelt zöldsé­gek, a mérgekkel kezelt gabonafélék, a gyanús viasztartályok és a mérgező vegyszerrel festett narancsok közelebb hozzák azt az időt, amikor egyre nehezebbé válik oly élelmiszerek beszerzé­se, amelyek az emberek szervezetére csak hasz­nosak és nem ártalmasak. Abban valamennyien megegyezünk, hogy enni kell. Abban is, hogy levegő nélkül nincs élet... A kérdés csak az, hogyan, honnan szerezzük ba az ártalmatlan élelmiszereket és mikor érjük meg a napot, amikor a tüdőnket mi, városi emberek, tiszta levegővel telíthetjük az egyre sűrűsödő “smog” helyett? ____________________________-_7_ , A börtönrendszer megreformálásáról A börtönrendszer nemcsak itt Amerikában, de az egész világon csakugyan olyan, hogy a huma­nisták szégyenkezve pirulhatnak miatta. A leg­több országban ősrégi gondolkozás szerint, elret­tentő példának tartják a fegyházakat úgy külső, mint belső rendszerükkel és egyáltalán nem tö­rődnek azzal, hogy szándékos jóakarattal, a bűnö­ző lelkének edzésével a büntetés tartama alatt, hasznos polgárt neveljenek a társadalom szá­mára. Néha akadnak mélyen érző emberek, mint például nálunk ez a gyengedongáju, beteges ki­nézésű Curran tisztelendő ur, akik minden sza­bad idejüket arra használják, hogy a börtönöket látogatják és erkölcsi szabályok fokozataira ta­nítják a kiszabadulás előtt álló rabokat, hogy szabadulásuk után minél kevesebb zökkenővel il­leszkedhessenek bele hétköznapi életünk folyásá­ba. A legtöbb esetben az ilyenfajta törekvések ki­tűnő eredményeket mutatnak. Mégis kevés ennek a jelentősége, ha mérlegeljük azt a hihetetlennek tűnő valóságot, hogy a nap minden órájában több, mint ötmillió ember van lakat alatt, különböző vétségekért, szerte az országban! Nálunk és Ang­liában is az utóbbi évszázadban állandóan terve­zik a börtönrendszer megreformálását, mert rá­jöttek arra, hogy modern időknek megfelelő, mo­dern metódusokkal kell jó útra téríteni a bűnöző­ket, nem pedig a középkori módszerekkel. Richard Buttler, Anglia belügyminiszterének sikerült erre a célra a parlamenttel egy nagyobb összeget meg­szavaztatni, amellyel az oroszországi börtönrend­szer eredményeit alapulvéve, teljesen átépítik az angol fegvházak külsejét és megreformálják bel­ső életét is. Az orosz börtönrendszerről hosszadalmas ta­nulmányt irt Samuel S. Leibowitz biró a “Life” magazinban, miután Szovjetunióbeli tanulmány­újáról visszatért. Leibowitz biró egyik legna­gyobb szakemberünk ezen a téren, minélfogva illetékesek valószínűleg megszívlelik érdekes mondanivalóját, melyből röviden idézek, hogy olvasóink is bepillanthassanak a modernül kezelt fegyenc-világ kulisszái mögé. “A szovjet bíróság előtt álló vádlottnak nem adnak annyi kedvezményt, mint nálunk, — kezdi riportját a biró ur, — de ami a börtön belső éle­tét illeti, itt óriási különbséget találunk a mi bör­töneinkhez viszonyítva. Negyvenegy esztendeje foglalkozom büntetőjoggal és bátran állítom, hogy olyan emberséges bánásmóddal, intelligens előrelátással lefektetett módszerekkel sehol má­sutt nem találkoztam. Egy átlagosnak számított börtönben megfigyeltem a rabokat, de egyetlen egynek az arckifejezésén sem tudtam felfedezni a íehangoltságot, a megvertség érzését. Az egyik helyen éppen futballt játszottak a rabok és vala­mennyien rendes civil ruhában voltak. Egészsé­geseknek látszottak, nevetgélve társalogtak, vagy drukkoltak a csapatnak. Ez már maga kirívó kü­lönbséget jelent, ha összehasonlítást csinálunk ezen az alapon az amerikai börtönélettel, ahol le­hangolt, megvert arckifejezésü embereket látunk reményvesztetten mozgolódni.” “Betegség esetén modern kórházi kezelést kap­nak a fogvatartottak és az egész épületben példás tisztaság honol. Az étkezés kiadós és Ízletes és a rabok étkezdéjében ettem életemben a legjobb ke nveret. Az étteremben négy ember ül egy asztal­nál és bőségesen fogyaszthatnak az ételekből. A fegyencek életkora 19 évestől 56 éves korig ter­jedt és a 680 foglyot számláló börtönben csak egy volt az egyesbe zárva, mert munkahelyén össze­verekedett. A rabok különben nagy hálószobák­ban alszanak, ahol este 10 órakor eloltják a vil­lanyt. Reggel 6 órakor van ébresztő, 20 percnyi időt engedélyeznek mosakodásra, utána félóra csuklógyakorlat, majd reggeli. Ezután kezdődik a munka a különböző üzemekben, délután egy óráig. Egytől kettőig ebédidő, majd kettőtől négy óráig ismét dolgozni kell. Ezután pihenő, szórako­zás és vacsora. Utána mindegyik hozzálát a sa­ját tanulmányának gyakorlásához. Van aki szak­mát tanul, van akiből mérnök lesz, mire lejár a büntetése.” “A fegvház belső életének ügyét egy 10—12 tagból álló fegyenc-bizottság intézi, a börtönfel­ügyelővel együtt. Minden panaszt meghallgatnak és orvosolnak. A panasz akkor a legnagyobb, ha valamelyik gép letörik az üzemben és megáll a munka! Ez majdnem hihetetlen, mert ha ná­lunk a Sing-Sing egyik műhelyében ilyesmi törté­nik, akkor a rabok örömükben hallelujáznak, — mert nem kell dolgozni. A végzett munkáért ugyanazt a bért kapják a rabok, mint a fegyhá- zon kívüli üzemekben. Ez is óriási erkölcsi súly­nak számit a rabok életében! És ebből a kereset­ből fizetik a fegyháznak a kosztért és lakásért > járó összeget a megállapított árszabály szerint, a megmaradt összeget pedig bankba tehetik, vagy , elküldhetik családjaiknak. így azután az állam­nak nem kerül pénzébe a fegyház fenntartása. Amidőn egy rabnak lejárt a büntetése, a hatóság tisztázta múltját. Sehol sem kell megmondania, hogy valaha is börtönben volt”. “Meglátogattam egy épületet, amelyben egy­szobás lakások voltak. A nős rabok felesége ha­vonta egyszer néhány napra látogatásra jöhet férjéhez és akkor itt együtt lakhatnak. Az állam fizeti az útiköltséget. Ezért azután nagyon ritka a szökési kisérlet, a homoszekszuális hajlamosság gal sincs különösebb baj, mert ez a feleséggel való kapcsolat biztosítja a rabot, hogy a család hűségesen várja kiszabadulását. Fiatalkorú bű­nözők egyáltalán nem okoznak problémát a Szov­jetunióban, olyan értelemben, ahogy nálunk mu­tatkozik ez a komoly probléma és ha van is, a százalékarány olyan alacsony, hogy nem okoz gondot a hatóságoknak”. Reméljük, hogy Leibowitz biró ur kimerítő ta­nulmányát gyakorlatilag is bevezetik az itteni börtönökben — amit már régen megtehettek vol­na —, mert hiszen nálunk most már a jóakarat hiányára sem panaszkodhatnak. Vannak kitűnő szakembereink, csak éppen adoptálni kell nekik az emberiesség felé vezető hajlamosságot. Ang- t lia belügyminisztere, aki ezidáig minden társa- + dalmasitott intézménynek esküdt ellensége volt, v. fO’-' miután hozzákezdhetett a börtönök megreformá­lásához, igy nyilatkozott: “Látom már, hogy sor­som a szociális reformok utján vezet és jól ér­zem magam hivatáskörömben”. Reméljük, Washingtonból is hallunk a közeljö­vőben ilyesféle hangokat. CIGÁNYSZÓTÁR jelenik meg Mannheimban, r a Bibliográfiai Intézet kiadásában. • V HANGSZIGETELŐ FALFESTÉKET gyárt a ' newyorki Acustic Chemical. A festék 10 decibellel «SpC®** csökkenti a szobába beszivárgó hangokat. METÁNGÁZ-KITÖRÉSEK előrejelzésére kisér- letsorozat kezdődött Pécsbányán. ff

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents