Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-11-19 / 47. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ J^ojdeJc a smilasztöliöx Az ebben a rovatban kifejtett neze- * Olvasóink tek nem szükségszerűen azonosak \ hozzászólnak a szerkesztőség álláspontjával | a közügyekhez V^'WWVWV^ VWWVWWWWWW*-*-*WWWVWWWWWVW\^'WV 1853 margójára- avagy a Hóid ismeretlen oldala Tisztelt Szerkesztőség! Most három éve az óhazában a vezetőség vaksága révén sikerült a meglapult fasisztáknak “re- form”-követeléseikkel Budapest népét az utcára vinni. Amint tudjuk, az urak számítása nem járt sikerrel. Lett erre nagy szaladás, de hogy az urak ne egyedül fussanak, erről gondoskodott “Amerika Hangja”, meg a müncheni és a többi rádió, hogy olyan világot festettek a nyugatról, különösen Amerikáról, Kanadáról, Ausztráliáról, hogy mind az “okosak” is neki lódultak nyugatnak abban a hiszemben, hogy itt van a mennyország. Azóta már sok viz lefolyt a^ Dunán, ahogy mondják és már eddig sokan kijózanodtak, részben már vissza is mentek; azok pedig, akik még itt vannak, szánják-bánják tettüket és türelmetlenül várják azt a porcét, amikor ismét átléphetik a magyar határt, hogy az elhagyott, annyi gyalázattal teleszórt szülőföldön, az úgynevezett “vörös paradicsomban”, ismét megtalálják azt az életmódot, amit a nyugat összes kapitalistái nem tudtak megadni nekik. De nem igy a bűnösök! Ezek fogcsikorgatva próbálják lebeszélni a visszakacsingatókat, figyelmeztetve őket, hogy ne menjenek vissza, mert viszik Szibériába, vagy felhúzzák őket. Azt nem merik bevallani, hogy ők is mennének, de hát egy kis felelősséggel tartoznak, amire Kádárék még nem adtak amnesztiát. (Remélem, hogy nem is adnak!) így nincs más megoldás, mint ébrentartani az “úgynevezett fejsze nyelét”, hogy egy kis morzsát le tudjanak kaparni a hidegháborúsok piszkos asztaláról. Ebben azután minden bűnös megegyezik. Megkezdték a dolgot még október elején, összekeverve ’48-at ’56-tal, az Aradi 13-at e hazaárulókkal. Ezek a ködevők úgy emlegetik ’48-at, hogy azt is az oroszok verték le, de azt már elhallgatják, hogy az Aradi 13-at az osztrák Haynau vérebei végezték ki. ’48-ban a cár “atyus ka” nem a magyar dolgozókat, hanem a császárt és annak talpnyalóit védte meg a magyar nép jogos haragjától. 1956-ban ez pontosan fordítva történt. Ezek a szájhősök azonban azt hiszik, hogy a hallgatóság elhiszi nekik, amit mondanak. Pedig dehogy! Ha máskor nem is, de ilyenkor a “szónok” kedves mamája'csuklik! (Ha még él a jámbor.) Most különösen aktivak ezek az “urak”. Krus- csev ittléte egészen megvaditotta őket. Azt állítják, hogy ébren kell tartaniok a már “szunnya- dás”-nak indult és a jobb jövőről álmodozó, mun- kanélkül kóborló “szabadságharcos”-okat. (Nehogy kicsússzanak a befolyásuk alól.) Jellemző erre az okt. 25-i Niagara Falls-i rádió magyar adása, ahol valami Eső nevii “királynélküli” volt ezredes beszélt. Valósággal “elragadó” volt beszédének azon része, melyben azt állította, hogy “harcoltunk”. Egy ismerőse azt mondja, hogy odahaza sem volt ’56-ban; valahol Wellan- don él, mint éjjeli őr. Az öregur roppant kikelt Kruscsev ellen és azt állította, hogy ez a “pojáca” nem átallott imádkozni, amikor Amerikában járt (ugylátszik Kruscsev nemcsak egyszerű juhász, hanem müveit juhász), mert a vendéglátó gazdánál a gazda szokásához alkalmazkodott. S még az ellen tiltakozott az öregur, hogy ők nem akarnak a “Holdba” menni, ők, mármint az urak, itt, vagy odahaza, szép Magyarországon szeretnének a “régihez” hasonló gondtalan, szabad életet biztosítani maguknak, ahol a zsandárral együtt “büdös parasztozhat”-nak ismét. Ez az öregur azt hiszi, hogy Kruscsev nekik készíti a szállást a Holdban. Az összes “bume- ráng”-ra azután okt. 31-én rátette a koronát a Hungarian Homeland Melody adása. Ez a régi kanadás “ur” nagyfuttában bejelentette, hogy az oroszok 160 fiatalt fognak most kivégezni, s ez ellen természetesen “tiltakozzunk”. A tiltakozó leveleket küldjük el kedves neje címére, s ő azokat rövidesen Kruscsevhez fogja eljuttatni. “Hogy megmentse” őket? Ugylátszik jóban van Kruscsevvel! Közben jön a hir, hogy az oroszok a Holdnak az ember nem látta oldalát lefényképezték. De ezt ezek a “simafejüek” nem akarják elhinni, ők csak a “medvét” látták. Pedig a világ népei sokkal előbb tudnának testvéries közösségben, békében, szeretetten élni, ha ezt a háborúra uszító bandát minél előbb felszántanák a Hold másik oldalára .— és ott felejtenék őket. V. S. C., Kanada Jé tanácsot ad nekünk Tisztelt Szerkesztőség! Lapunk okt. 22-iki számában megjelent Íráshoz szeretnék hozzászólni. Először is helytelenítem, hogy ilyen hangú levelet közölnek keservesen fenntartott lapunkban, még akkor is, ha a levélíró uj olvasó. Jó volna, ha az illető széjjelnézne demokratikus fogadott hazánkban. 53 éve vagyunk ebben az országban, mi tőlünk semmit el nem vettek az orosz diktátorok és talán érdemes lesz megnézni, hogyan élünk egy küzdelmes élet után. Elérkeztünk életünk utolsó stációjához, férjem 78, én 69 éves vagyok. Van egy házunk és 93 dollár nyugdijat élvezünk, ebből fizetjük a vizet, a gázt, a villanyt, adót, biztosításokat, orvosságot, stb. Well, azt szokták mondani, hogy ez a lehetőségek hazája, itt mindenkinek alkalma van pénzt csinálni. Hát ebben van sok igazság, mert 170 millió lakosa van az Egyesült Államoknak és csak 65 millió a munkás, tehát tagadhatatlan, hogy sokan értenek hozzá, hogyan lehet pénzt csinálni munka nélkül. Jó volna, ha a levél Írója végiglátogatná azokat az amerikai dolgozókat, a volt munkásokat, akik szűkre szabott penzióból tengetik életüket és megkérdezné őket, vajon tudakozódik-e valaki náluk, hogyan, miként élnek. Azt már tudom, hogy eszméletlen betegeket le sem vettek az ambulance-ágyról, amig 175, a másik pedig 150 dollárt le nem tett a városi kórházban. Arra kérem az uj olvasót, vegyen időt, nézzen széjjel és meg fogja látni, hogy van itt korrigálni való, nem kell a rabláncra fűzött országokba mennünk, ahol tudomásom szerint már vannak öregotthonok és ami a fő, van ingyenes orvosi kezelés. Biztos vagyok, hogy nem hagyják az öregeket éhonhalni. Még pár szavam volna a kutyákról írott cikkre. Vassnak adok igazat, mert a kutyák annak ellenére, hogy állítólag az ember legjobb barátai, sok kárt tudnak tenni. Itt nálunk volt egy kutyás család, vagy 12 kutyával, tele féreggel, úgyhogy két szomszéd család orvosi kezelésre szorult a férgek marása miatt, és amikor a városi közegekhez mentek panaszra, jót nevettek rajtuk. Egy Miamiban lévő állapotos asszonyt pedig a kóborkutyák megtámadtak és a helyi lap szerint 40 lábra húzták. Ezt megírtam és beküldtem annakidején a lapnak, de nem közölték, mert hihetetlennek találták. A lapkivágást nem küldtem bet, s én is gondoltam, hogy vannak ennél fontosabb problémák melyek a munkásságot érdeklik. Szabóné ä Rulpk hetéről, az Iknamezcrol és a kártyázó asszonyokról Tisztelt Szerkesztőség! Szeretnék hozzászólni Márkv István “Kutyák hete” c. cikkéhez, amely tényleg kissé elsiklott, mint ahogy Vass Károly megjegyezte. Azért nem kellett volna a kritizálónak a nagyfejszét elővenni, mert Márkynak esze ágában sem volt, hogy elterelje a figyelmet arról a züllésről, amibe a fiatalság jutott ; talán éppen arra gondolt a kutyák hetével kapcsolatban, hogy nagyon sok fiatal gyermekkel annyit sem törődnek, mint a nagyfülii kutyákkal. Talán az volt Márkv tévedése, hogy mig mások humort vegyítenek Írásaikba, addig ő szigorúan Thursday, JNovemoer i», korszerű cikkeket ir. Én remélem, hogy nem veszi zokon a kritizálást és ir továbbra is; Írásait mindig nagy élvezettel olvasom. Egy pár szót az Aknamező, c. regényhez. Még ilyen jó regény nem volt a Magyar Szóban, beleértve a lapunk elődjeit is. Akivel csak beszéltem, mindenki nagyon szereti, s talán éppen azért nem szóltak hozzá, mivel a regény jó. Kár, hogy nem úgy közölték, hogy ki lehetett volna vágni és könyv alakjában összegyűjteni. Igaz, hogy most már meg lehet rendelni a könyvet, de tudom, hogy a legtöbb olvasó szűkös nyugdíjból él, mint jómagam is és nem igen telik drága könyvek vásárlására. Igen sokan, amikor a csekkjük megérkezik, majdnem száz dollárt kapnak, de mikor kifizetik az egész hónapban összegyűlt kiadásokat, alig marad valami; azután egy egész hónapig várni kell, amig jön a következő. Néhány szót a kártyázó asszonyokról, amiről Szabóné keserűen panaszkodott. Tehát nemcsak a férfiak, hanem az asszonyok is kártyáznak! Igaz, a nőknek éppen annyi joguk van hozzá, mint a férfiaknak, s ha a férfiak kártyáznak, miért ne tegyék ők is? De hiszen nem is volna baj a kártyázással, ha nem vinnék olyan túlzásba; még saját gyermekeiket is mellőzik miatta. Mit várhat ott egy ismerős asszonytárs, ha nem kártyázik? Nekem is volt alkalmam figyelni egy férfi kártyázó társaságot. Csendben kezdődik a játék, de amikor egy-egy játszmának vége van, olyan vihar tör ki a kártyázok között, hogy a néző ki sem bírja. Persze a férfiak társaságában bor és pálinkaszag is terjeng a levegőben. Csodálkozom, hogyan lehet öntudatos munkásnak ilyen olcsó szórakozásban élvezete? Jó, hogy Szabóné felvetette a kérdést, de kár, hogy nem irta meg, amit a kártyázókról gondol. G. M., New Jersey I sztrájk, a szatfízmus és lapunk Tisztelt Szerkesztőség! Gyalázatos dolog, hogy amikor a harcoló munkás már-már győzne ellenfele fölött, akkor a nagy elnök szavára az ellenfél lába elé kell borulnia a haza érdekében, de valójában az ellenfél érdekében. Az amerikai nép nagyrésze: a munkások, elitélik az ilyen eljárást. Persze', hogy az amolyan nemtetszés nyilvánításnak nincs sok eredménye, az szinte természetes. Az urak jól tudják, hogy a hazafiasság és egyéb szólamoktól elszenderült nép sok mindent jámbor módon eltűr. Dehogy ennyi mindent eltűrjön, az már hihetetlennek tűnik. E sok gyalázatért én lassan már nem a maréknyi heréket, hanem a jámbor óriást tudom okolni, hogy miért is tűr el mindent. A televízión többször figyeltem a birkózókat (wrestling) és bizony nem egyszer elfogott a méreg, az idegesség. Hát hogyne, apukor valaki szinte szadista módra bánik el az ellenfelével, vagy amikor csak a vak nem látja, hogy a biró is le van fizetve? Hogy azután a birkózás menynyire valódi vagy sem, ezt én nem tudom. Sok ismerősöm mindvégig bizonygatja, hogy a birkózás teljesen valódi, mig sokan mások azt mondják, hogy csak imitálják a fogásokat, az ütéseket, a fogesikorgatásokat, stb. Én inkább hiszem, hogy a birkózás valódi, ha sok gyalázatosság is van benne. Többek között részemre a legutálatosabb, a legszadistább Hans Smith birkózási módja. Múlt héten egy négerrel birkózott, melyet a TV adásán figyeltem. Akik mindezt nézték, bizonyára úgy gondolkoztak, mint én, biztosan bennük is forrt a méreg, hiszen még egy veszett kutyát sem rugdosnak úgy fejbe és össze-vissza, nem pedig egy embert, mint ahogy azt Hans Smith tette ellenfelével. Könnyen tehette, hiszen a biró, mint egy lefizetett bábu, úgy védte Hansot. Mindez a sok néző szemeláttára történhetett; szinte szégyen, hogy a nép mindent eltűr. Az okt. 22-iki számban leközölt (Egyik sem jó) gyalázkodó levél csak a reakciós lapokba való, nem pedig a Magyar Szóba. Ha az ilyen levélíró olvassa a Magyar Szót, azt nem őszintén teszi, hanem csupán azért, hogy lapunk hasábjaira férkőzzön gyalázkodó, rágalmazó Írásaival, mint ahogy az adott levélből is kitűnik. A Magyar Szó olvasói bizonyára nem kiváncsiak a levélíró rágalommal kevert hazugságaira. E Horváth A BUNDESWEHR felfegyverzése a hadsereg négyéves fennállása óta 25 billió 470 millió márka adóterhet rótt Nyugat-Ncroetország polgáraira.
