Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-11-19 / 47. szám
ui s.Of I.i7üt7 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 vimjciszemle Tibet ben terjed a fény — Fábián Ferenc riportja — — ELSŐ KÖZLEMÉNY— TIBET BELSEJÉBE, Lhaszába eljutni nem csekély feladatot jelentett azoknak a lámahivők- nek sem, akik Tibet külső részeiből vagy Kina más tartományaiból, Jünnanból, Szecsuanból, Kanszuból, Csinghajból, esetleg a környező or- szágokból, Nepálból, Bhutánból, Indiából vagy a távoli Mongóliából keltek zarándokúira. Mérhetetlen nehézségeket vállaltak, hogy legalább életükben egyszer láthassák a buddhizmus Rómáját, Lhaszát, hogy órákon át, talán ötezerszer is egyfolytában földre vessék magukat a Szentek Szentélye, a Csokhang oszlopai tövében és homlokukkal érinthessék az évszázadok alatt teknőszerüre koptatott köveket. Pedig előttük szabad volt az ut, legalábbis ami a főpapok engedélyét illeti. Az utakkal, pontosabban az uttalan, utakkal, a kietlen kő- és homoksivatagokkal, az égbeszökő, hófödte, fenséges hegyóriásokkal — no meg kóbor rablógyilkos bandákkal — azonban nekik is meg kellett vivniok sokszor nagyonis egyenlőtlen harcukat. Egyes európai utazók szintén keservesen birkóztak a hihetetlen akadályokkal és — bár nem jutottak el Belső-Tibetbe — pusztán az odavezető ut viszontagságairól izgalmas köteteket írtak. HADD ÍRJAM LE hát én is, hogyan jutottunk el mi — néhány Pekingben dolgozó külföldi újságíró — Tibet szivébe. Repülőgépünk reggel 7 órakor indult Pekingből, s délután 2-kor megérkeztünk a nyugat-kinai Csinghaj tartomány székhelyére, Hsziningbe. Másnap reggel indultunk Hsziningből és délután 3 óra körül már Lhasza repülőterén voltunk. Az utazás rövid órákkal kifejezhető tartamából arra is tellett, hogy Hsziningben némi képet kapjunk Csinghaj tartomány életéről, s e kép a mi — természetesen már Csinghaj ban is Tibetre figyelő — szemünkben Tibet legközelebbi jövője villanásnyi vetületének tűnt. Mert Csinghaj szinte minden vonatkozásban rokon Tibettel. Ugyanazon a platón, a Világ Tetejének nevezett csinghaj— tibeti fennsíkon fekszik, Hszining 2500, a tőle nem messze elterülő dunántulnyi Kukunor-tó 3200 méter magasan van a tenger színe felett. Azonos a kultúrája. Csinghaj ritkább népsűrűségű területét — a tartomány zömét — több százezres tibeti nemzetiség lakja, melynek gazdasága, civi- lizáltsága, életszínvonala, sőt társadalmi berendezésének foka 10 évvel ezelőtt még semmivel sem volt fejlettebb, mint Tibet ben élő testvéreiké. Az itt élő tibeti nomádok — jobbágyok és rabszolgák — éppúgy ki voltak szolgáltatva élet- re-halálra törzsfőnökeiknek, mint a Tibetben élők az ottani arisztokratáknak. iS a csinghaji törzsfőnökök még ahhoz is elég erősek voltak, hogy a mindenkori kinai császár fennhatóságát évszázadokon át teljesen formálissá tegyék. Nem tudták megtörni élősködő rablógenerálisok sem, és képtelen volt kiterjeszteni rájuk befolyását a Kuo- mingtang-uralom is. Csak két-három évvel a fel- szabadulás után tudta felnyitni évezredes elzár- kózottságukat nagyon türelmes, nagyon szívós s hatásos nemzetiségi politikájával a kinai népi kormány és azóta Kina egészének népes családjában a csinghaji tibetiek is gyors fejlődés útját járják. Néhány adat, amely ezt az utat jelzi: 1949-hez képest a mezőgazdaság szántóterülete majdnem kétszeresére, hozama háromszorosára nőtt; az állatok száma hét millióról 12 millió fölé emelkedett. 1949-ben Csinghaj összesen nyolc ipari üzemében 1400 munkás évi 1 millió juan értéket termelt, ma 1200 üzemben százezer munkás évi 300 millió jüannal növeli a nemzeti jövedelmet. TIZENNÉGY AUTÓ — ez jelentette 1949-ben a Magyarországnál tizenegyszer nagyobb tartomány gépkocsi-parkját. Igaz, a 470 kilométernyi úthálózatra ez is elegendő volt. Ma a 16 ezer kilométernyi úthálózaton 4000 gépkocsi fut és igen gyors ütemben épül a tartományt kelet-nyugati irányban átszelő vasút. A töltés már végig kész, rövidesen lefektetik a síneket és nemsokára lihegve kapaszkodnak majd fel a mozdonyok a 3000 méteres fennsíkra. Egyelőre komoly gond a tartomány mintegy 20 billió tonna olajkincset tartalmazó olajmezőin, hogy elzárják a megindított kutakat, mert a bő sugárban felszínre törő leszállitatlan olaj már valóságos tavakat alkot. Csak akkor mutatkozik majd meg, mit is jelent a gyakorlatban, hogy a csinghaji kutak egyenként átlag napi 40 tonna olajat löknek a felszínre (az amerikai kutak napi átlaga 2 tonna körül van!), ha a tankvagonok majd idáig gördülnek. Szállítanak majd a szerelvények sót, a világ legolcsóbb sóját, amit se bányászni, se párolni nem kell, csak egyszerűen vagonba rakni. Csinghaj ban megyényi kiterjedésű sótavak vannak. Nem sós tó, hanem só-tó. Az egykori tavak vizét ugyanis 26—30 méter vastag szilárd sóréteg borítja, olyan szilárd, hogy hátán utakat, falvakat (természetesen sótömbökből épült házakkal) és repülőtereket hordoz. Utunkon Lhasza felé gépünk leszállt egy só-repülőtéren Hsziningben megkérdeztük, mennyi sót tartalmaznak e tavak. Olyan számot mondtak, hogy nemcsak kimondani, de leírni is nehéz. Átszámítottuk és egyszerűbb igy kifejezni: Kina 680 millió lakosának majdnem 20 ezer évig lenne elég. S Csinghaj hegyei — melynek egyik vonulatát, a Csi Lansant már el is becézték kinai Urálnak — temérdek vasat, rezet, színesfémet, szenet, gipszet, azbesztet, boraxot, hegyikristályt és hasadó anyagot is rejtenek. De még ez sem minden. A tartománynak ugyanis még csak egy- harmada van geológiailag feltérképezve. Hiszen e munkát mindössze 6 esztendeje végzik kinai, szovjet és — melyik szülőföldünk fiának ne dobbanna hevesebben a szive, amikor a Világ Tetején értesül erről! — magyar szakemberek. “A SÁRGA SZÉL homokot és követ hord, a földön nincs egy fűszál, az égen nincs egy madár” — igy élt még tiz évvel ezelőtt a vidék népdalaiban Csinghaj. S micsoda kincsesbányát kutatott fel, és kezd feltárni a néhány esztendős néphatalom! De sokszor gondoltunk erre később, amikor Tibet hegyei közt jártunk! A csinghaji példa bizonyossá teszi, hogy a Tangla-san és a Transz-Himalája fenséges, mindmáig titokzatosan maradt csúcsait is rövidesen vallomásra késztetik a geológusok apró kalapácsai és finom műszerei. A “tibeti előszobában”, Csinghajban kapott kép nem lett volna kerek, ha nem nyerhettünk volna némi bepillantást a lámakolostorok életébe. A Hszining közelében levő Kunbum-kolostor, ahonnan a tibeti lámaizmus elindult, és ahol az idők folyamán egyik-másik dalai láma üldözése elől a Tibetből elmenekült pancsen láma menedéket talált, a leghíresebb zarándokhelyek egyike. A kolostor a felszabadulás előtt hat és félezer hektár földbirtokkal, a rajta élő jobbágyokkal és rabszolgákkal rendelkezett, de hatalmas jövedelméből a főpapok éppúgy nem adtak semmit a kolostor mintegy ezer, rabszolgasorban élő alsóren- dü lámájának, akárcsak Tibet kolostoraiban. A kolostor ma a hívők adományaiból, főleg pedig állami támogatásból él, államköltségen építették újjá és tartják karban értékes műemléket képező épületeit. De meghagytak a kolostornak 70 hektár szántót is, annyit, amennyit a szerzetesek maguk meg tudnak művelni. A munka nem kötelező. De a birtok jövedelméből csak azok a lámák részesülnek, akik a mezőn a kolostor építkezésein vagy a szabó-, cipész-, asztalos-, lakatos- stb. műhelyben dolgoznak. A jövedelemelosztás — akárcsak valami tsz-ben — munkaegység szerint történik. A kolostor gazdasági ügyeit — megint csak a tsz-szel való összehasonlítás kínálkozik — demokratikusan választott vezetőség intézi, melyben a kolostor perjelének, vagy az istenként tisztelt élő Buddhának (ha egyáltalán megválasztják!) semmivel sincs nagyobb szava, mint a legalacsonyabb rendii szerzetesnek. S bár a vallás- gyakorlat rendje változatlan maradt, az uj idők szele a hitélet fölött sem süvített el nyomtalanul. Az igazi vallásszabadságnak megfelelően, nem köti többé a kolostorhoz rabszolgakényszér azt a lámát, aki szerzetes életét világival akarja felcserélni. S amióta a lámák otthonhagyott hozzátartozóikat, pár éve még az állaténál is rosszabb sorban szenvedő jobbágyokat és rabszolgákat, mint szabad embereket boldogulni látják, egyre gyakrabban hagyják ott a kolostor imbolygó árny u jak-vaj mécseseinek ijesztő, rideg világát a napfény szabadságáért, a családi tűzhely melegéért. A Kunbum-kolostor létszáma az elmúlt két év alatt (a demokratikus reformokat mostani formájukban az alsópapságnak a főpapokkal hosz- szu éveken át folytatott vitája, harca eredményeként, nem egészen két esztendeje vezették csak be) felére, ötszázra csökkent. MÉG EGY EMLÉK, vagy inkább jelkép a Kun- bum-kolostorból: Az egyik ablaktalan, fészer- szerű helyiségben egy kerekekre szerelhető, lovaskocsinak vagy gyaloghintónak egyformán használható hordszék áll, az annak idején itt élő IX. pancsen láma (a mostaninak elődje) hord- széke. A lámaköntös színeire, okkersárgára és cinóbervörösre mázolt alkotmány anyaga, jellegzetesen magas, cilinderszerü formája és a leszerelt motorház helyén ottfelejtett cégjelzés pillanatok alatt elárulja, hogy nem más, mint egy korai “fazonú” Ford-autó karosszériája. Tengerentúli hivei ajándékozhatták az autót a pancsen lámának, de lehet, hogy maga a kolostor vásárolta. Vajon miféle gondolatokkal dobták ki belőle a motort, s szerelték le kerekeit? Azt hitték talán, hogy ezzel a gépkorszakot, és egész társadalmát a középkori palankinok, a hordszékek korává változtathatják vissza? Megszüntetett latifundiumok, eltörölt hübéruri és főpapi kiváltságok és rabszolgák, szabad pályaválasztás a lámáknak, a gyerekeknek, kolostor helyett technikumok, és a Ford-gyaloghintó — ezt a képet visszük magunkkal Csinghajból, a “tibeti előszobából” Lhasza felé. Vajon milyen kép fogad bennünket Tibetben? (Folytatjuk) Több száz halott Ruanda Urundi-ban Ruanda Urundi belga gyámsági területen véres összetűzések kezdődtek két ottani törzs között. Egyes hírügynökségek újabb jelentéseiből nyilvánvaló, hogy a helyzet tovább súlyosbodott és helyi jelentőségű villongásból a belgák egész közép-afrikai gyarmatbirodalmát fenyegető mozgalom bontakozik ki. A belga kormány november 10-én ismertette a sajtó és a parlament előtt a Ruanda Urundi gyámsági terület jövőjére vonatkozó terveit. Néhány nappal ezelőtt azonban súlyos harcok törtek ki Ruanda Urundiban-a bahutu és a vatuci törzs tagjai között. Mint az AFP rámutat, mivel a belga közigazgatás a vatuci törzsbeli nagybirtokosok hagyományos hierarchiáján alapul, ezért a bahutu törzsbeliek fegyveres felkelése egyúttal a belga gyámság ellen is irányul. A hírügynökségek jelentése szerint Ruanda egész területén kihirdették a statáriumot. Az uszumburai (Ruanda) belga hatóságokhoz közel álló körök szerint a harcoknak már eddig több száz halálos áldozata van, pontos képet azonban nem lehet alkotni a helyzetről. A belga tisztek parancsnoksága alatt álló bennszülött katonaság hasztalan igyekszik gátat vetni a két törzs háborújának. Jelentések szerint a katonaság létszáma nem elegendő, korszerű fegyverzete pedig mit sem ér a dzsungelben. A szomszédos Belga-Kongóból később erősítéseket küldtek Ruandába, hogy megvédelmezzék a feudális vatuci törzset. Általában jól értesült brüsszeli körök szerint további erősítések nem állnak rendelkezésre, mert Belga-Kongóban magában is igen feszült a helyzet. Mint a Reuter jelenti, a belga közvélemény határozottan szembehelyezkedik egy “második algériai háború” lehetőségével. Janssens altábornagy, a 25,000 főnyi belgakongói hadsereg főparancsnoka Ruandába repült hogy a helyszínen tanulmányozza a helyzetet. A Ruandában élő fehér telepesek elhagyták ültetvényeiket és a nagyobb lakott helyeken kerestek menedéket. Ugandái rendőri erősítéseket küldtek Ruanda Urundi határára. A határon állandóan járőrök cirkálnak. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy most novemberben lejárt az előfizetésem. Itt mellékelek $ ....................... . . .-t Név: ......................................................................... Cim: .................................................... ......................................................................
