Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-11-19 / 47. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, November 19, 1959 Csou En-laj kínai miniszterelnök november 7- én válaszolt Nehru indiai miniszterelnök szeptem­ber 26-án kelt levelére. Csou En-laj válaszában kifejti a kínai kormány álláspontját a kínai—in­diai határviszályról. A kínai miniszterelnök megállapítja, sajnálatos tény, hogy október 25-én a Kongka-hágó térsé­gében, kínai területen határvillongás volt. Ebben a tárgyban a kinai és az indiai kormány már több Ízben jegyzéket váltott. Sajnálatos módon az in­diai kormány november 4-én küldött jegyzékében nem vette figyelembe a határkérdés alapvető té­nyeit és a határvillongásban az igazságot, hanem olyan magatartást tanúsított, amely káros a két ország baráti kapcsolataira. “Nyilvánvaló, hogy ez nem járul hozzá a kér­dés rendezéséhez. A jelen körülmények között legfontosabb feladatunknak tartom, hogy minél előbb hatékony lépéseket tegyünk, habozás nélkül becsületesen rendezzük a határmenti nyugtalaní­tó helyzetet és munkálkodjunk azon, hogy mind­örökre megszűnjék a határvillongások lehető­sége” — Írja Csou En-laj. A kinai minisztei elnök levelében hangoztatja, hogy a két országot a történelemben mindig hosz- szan tartó barátság kötötte össze, alapvető érde­keik sohasem voltak ellentétben és a két ország kormánya hirdette meg a békés együttélés öt alapelvét. Kina örömmel veszi tudomásul, hogy az indiai kormány nagyra értékeli a kinai—indiai baráti viszony fenntartását és egyetért a kinai kor­mánynak azzal az állandóan vallott nézetével, hogy a határviszályokat baráti szellemben, béké­sen kell rendezni. A kérdés rendezéséig meg kell őrizni a jelenlegi status quót és egyik félnek sem szabad törekednie a jelenlegi helyzet megváltoz­tatására. A “status quo hatékony fenntartása végett, a határvidék nyugalma biztosításának és a határ­kérdés békés rendezéséhez szükséges kedvező légkör kialakításának céljából a kinai kormány javasolja, hogy azonnal vonják vissza a kinai és az indiai fegyveres erőket husz-husz kilométerre, az úgynevezett McMahon-vonaltól (keleten), nyu­gaton pedig attól a vonaltól, ameddig a két fél tényleges ellenőrzést gyakorol.” Á két félnek tartózkodnia kell attól, hogy is­mét fegyveres csapatokat küldjön a kiürített övezetekbe, ezekben a térségekben csak a polgári közigazgatási hatóságok és a fegyvertelen rendőri alakulatok maradnának meg a közigazgatási te­endők ellátására és a rend fenntartására. Ez a javaslat valójában az indiai kormány szeptember 10-én kelt jegyzékében foglalt indítvány kibőví­tése. Az indiai kormány indítványozta, hogy egyik fél se küldjön fegyveres erőket Longzsuba, a kinai—indiai határvidékre. A kinai kormány szeretné elérni, hogy a két fél haderőit legalább 40 kilométer távolság válassza el egymástól. A kinai kormány hajlandó fontolóra venni e távol­ság megnövelését is, ha az szükségesnek látszik. “Más szóval, a két ország határainak tárgyalá­sok utján való hivatalos rendezése előtt és után is a kinai kormány kész megtenni minden tőle telhetőt, hogy a két ország között a legbékésebb és legbiztonságosabb határövezetek jöjjenek lét­re, jgy a két országnak ne kelljen sohasem tar­tania egymástól és határkérdésekben ne legyenek összetűzések. Ha a kinai kormánynak ez a javas­lata elfogadható az indiai kormány számára, a megvalósítást célzó konkrét intézkedéseket dip­lomáciai utón a két kormány azonnal megvitat­hatja és eldöntheti”. Csou En-laj levelében kifejezi azt a reményét, hogy a kinai és az indiai kormány munkálkodni fog a két ország népeinek javán és közös erőfe­szítéssel hamarosan megállapodik az előterjesz­tett javaslatban. A kinai kormány a határkérdések és a két or­szágot érintő egyéb kérdések megvitatása céljá­ból javasolja, hogy India és Kina miniszterelnö­kei a lehető legrövidebb időn belül tartsanak tár­gyalásokat. Gyüléseziek a Golombo-tervhez tartozó országok JOGJAKARTA, Indonézia. — Sukarno elnök megnyitotta a Colombo-tervhez tartozó 21 nem­zet konferenciáját. Közben úgy nyilatkozott, hogy Indonézia szívesen elfogad gazdasági segítséget azoktól, akik hajlandók adni, de csak olyan felté­tel mellett, ha nem próbálkoznak Indonézia ügyei­be beleszólni. Indonézia szocialista közgazdasági életet épit, de saját elgondolása szerint. Nyilvánvaló, hogy figyelmeztetése a nyugati hatalmaknak szólt, mikor kihangsúlyozta, hogy: “praktikus segítséget hajlandó csupán elfogadni, ideológiai és elvi kérdésekben nem tűr beleszó­lást”. “Ezek a mi problémáink és magunknak kell megoldani azokat”, mondta Sukarno. A Colombo- tervhez tartozó 21 nemzetnek ez volt a 11-ik kon­ferenciája és a múlt szombaton ért véget. Az idegen delegátusok között volt H. Alexan­der Smith, volt new-jerseyi szenátor, aki az ame­rikai delegáció vezetője. US segítsége Indonéziá­nak a Colombo-terv megkezdése, 1951 óta 344 millió dollár. Sukarno elnök beszédében a “Collective Land of Wealth and Plenty”-hez (a bőség országa) szólt és kérte, hogy az uj országok részére reális alapon nyújtson segítséget. “The People of the Land of Poverty”—a nincs­telen országok népeinek követelései a megélhetés­re nem csökkenthetők és meg sem tagadhatok” — mondta Sukarno. Sukarno elnök helyeselte a Colombo-tervet, de kihangsúlyozta, hogy ez a segítség nem könyör- adomány, hanem inkább a “felvilágosult ön-érde­ket szolgálja”. GYERMEKMEGŐRZŐT szerveztek a kövesdi (Tolna megye) termelőszövetkezeti tagok gyer­mekei részére; jól fütött helyiségben vigyáznak a gyerekekre addig, amig szüleik dolgoznak. Előkerülnek Két nácit elfogtak, akik 12 év óta bujdostak a törvény elöl. — Más nácik pedig a nyugat-németországi kormány tagjai Az olasz minisztertanács helyesli Gronchi moszkvai útját A Giornale d’Italia hire szerint az olasz kor­mány legutóbbi minisztertanácsában heves össze­csapásokra került sor Gronchi olasz köztársasági elnök moszkvai utazásának kérdésében. A legteljesebb mértékben egyetértett Gronchi tervezett látogatásával Tambroni költségvetés­ügyi, Dino del Bo külkereskedelmi, Ferrari-Agg- radi állami beruházási és Giorgis Bo, a közigazga­tási reformot előkészítő miniszter, mert meggyő­ződésük, hogy a szovjet és az olasz politikusok eszmecseréje pozitív eredményeket hoz majd. Az ellenvéleményt hangoztatok élén Togni köz­munkaügyi miniszter azzal kívánt támogatást szerezni álláspontjának, hogy Gronchi moszkvai tárgyalásai “csak az Olasz Kommunista Pártnak használnának”. A többség azonban helyeselte Gronchi utazását, amelyre valószínűleg 1960 januárjában kerül sor. AZ olasz parlament külügyi bizottsága pénte­ken Palmiro Togliattit, az Olasz Kommunista párt főtitkárát választotta meg alelnökévé. • Hammarskjöld UN főtitkár laoszban tartózko­dik. Felkereste Szannanikon miniszterelnököt és a laoszi kormány több tagját. • 160 ezer janán szénbányász lépett 24 órás sztrájkba nov. 13-án, tiltakozásul a bányatulajdo­nosoknak a termelés “ésszerűsítését célzó” intéz­kedései ellen. Az intézkedések ugyanis százezer szénbányász elbocsátását irányozzák elő. a Most megjelent angol nyelven! “INSIDE THE KHRUSHCHEV ERA” ! Irta: Giuseppe Boffa a L’Unita, haladó szellemű olasz lap moszkvai tudósítója Marzani & Munsell, Inc. kiadásában Eredeti ára $5—NÉHÁNY HÉTIG $3.50-ért ( megrendelhető Kiadóhivatalunkban 1 - -r--^ ----------------------------------- ----1 Dr. Werner Hyde ideggyógyász, aki Hitler alatt rengeteg elmebajos és más beteget meg­öletett, végre feladta magát. Fiensburgban álnév alatt praktizált. A véletlen folyamán ugyanaz nap fogták el Ro­bert Mohrt, aki Darmstadtban megöletett egy zsidó bírót, mialatt Gestapo-főnök volt. Mohr, mint utazó dolgozott Rhinelandban. Mindkettőt gyilkosság miatt régóta körözték. Dr. Hyde a würtzburgi egyetem ideggyógyá­szati klinikájának volt a vezetője. A vád ellene az, hogy a náci euthanasia (fájdalommentes em­berölés) program vezetője volt, amellyel az elme­bajosok, ideg- és más betegek ezreit gyilkolták meg. Hetek óta visszhangzik az európai sajtó azok­tól a leleplezésektől, amelyeket a “Novoje V'rem- ja” és a “Neues Deutschland” hozott nyilvános­ságra. A Német Egység Bizottsága egy nemzet­közi sajtókonferencián Berlinben okmányokkal bizonyította, hogy dr. Theodor Oberländer, a nyu- getnémet birodalmi gyűlés tagja, aki 1953 óta a bonni kormány áttelepítési minisztere, régi, ki­próbált fasiszta. Néhány esemény a múltjából: Oberländer Hit­ler legrégibb követői közé tartozik, már a mün­cheni puccsban is részt vett; vezető tagja volt a tömeggyilkosságokat elkövető “Bund Oberland”- nak; szervezője volt azoknak a mozgalmaknak, amelyek az egyes kelet-európai államokban élő németeket V. hadoszlopokként gyűjtötték egybe; a német kémszolgálat tagjaként egyik szervezője és részvevője volt annak a “támadásnak”, ame­lyet lengyel egyenruhába öltöztetett provokátorok intéztek a gleiwitzi német rádióállomás ellen. Tudvalévőén Hitler erre hivatkozva indította el a lengyelek elleni hadjáratot. Vezetője volt a “Nachtigall” csoportnak, amely Lvov (Lemberg) lengyel intelligenciáját, kommunistáit és zsidó vallásu polgárait kiirtotta. Oberländer Kárpát-Ukrajnában is súlyos bűnö­ket követett el. Kozma volt magyar belügyminisz­ter, az idő szerint “Kárpátalja kormánybiztosa” — Horthy Miklós legbizalmasabb barátja — Bár- dossy miniszterelnökkel egyetértésben, kiutasí­tani kívánta azokat, akik a II. bécsi döntés alap­ján Magyarországhoz csatolt Kárpátalján nem rendelkeztek magyar állampolgársági bizonyít­vánnyal, vagy bár az ország más területén éltek, de onnan származtak. A Külföldieket Ellenőrző Országos Hatóság mintegy 18,000 embert szállí­tott ki ezzel az indokolással Kamenyec-Podolskba, az előnyomuló déli német hadsereg hátamögötti területére. Vinyicán tartózkodott ez időben a “Nachtigall” nevű különítmény, s Oberländer uta­sítására német SS-csapatok közreműködésével gépfegyverekkel a Dnyeszter folyó partján le­gyilkoltak a deportáltak közül 11,000 férfit, nőt és gyermeket. Ez az Oberländer ma a nyugatnémet kormány tagja... Oberländer Nyugat-Berlinbe látogat Dr. Theodor Oberländer Willy Brandt nyugat- berlini polgármester meghívására a “frontváros­ba” látogat. Ez a hir nagy felháborodást keltett a német közvéleményben. Fokozza a felháboro­dást az az újabb hir, amely szerint ugyancsak Berlinbe érkezik Maria Castiello spanyol kül­ügyminiszter is. Jellemző, hogy Willy Brandt épp akkor hívta meg Berlinbe Oberiandert, amikor a világ köz­véleménye a legerélyesebben követeli, hogy állít­sák nemzetközi bíróság elé Adenauer miniszterét. Jellemző az is, hogy a nyugat-berlini polgármes­ter vendégül látja Castiellót, a világ legreakció- sabb fasiszta diktatúrájának külügyminiszterét, aki a második világháború idején a “kék had­osztály” kötelékében, mint spanyol önkéntes a Szovjetunió ellen harcolt. A Neues Deutschland megállapítja múlt hétfői számában, hogy a kék hadosztály ugyanolyan különítmény volt, mint az Oberländer politikai vezetés alatt álló Nachti­gall zászlóalj, és hogy Castiello éppen olyan bű­nös, mint Oberländer. Egy nyugatberlini tiltakozó gyűlés részvevői írásban követelték a nyugat-berlini szenátustól: vonja vissza Oberländer és Castiello meghívását és akadályozza meg, hogy Oberländer Berlinben is kifejthesse revansista programját. BÉKÉS MEGOLDÁST AJÁNLCSOII EN-LAJ INDIÁNAK

Next

/
Thumbnails
Contents