Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-07-16 / 29. szám

Thursday, July 16, 1959. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 TÁMADÁS A VILÁGBÉKE ELLEN A kongresszusi kihallgatás a haderők, politikusok és fegyveres érdekelt ségek bűnös összeesküvését mutatja az emberiség élete ellen. Junius végén, a kongresszus közös atomener­gia albizottsága 5 napos kihallgatás tartott Washingtonban arról, hogy milyen kihatással le­het egy atomtámadás az Egyesült Államok lakos­ságára. Az albizottság elnöke, Chet Holifield de­mokrata képviselő Kaliforniából vezette a kihall­gatást. A kihallgatásra meghívott tudósok körülmé­nyesen és hidegvérrel, mintha csak tanteremben tárgyilagos előadást tartanának, képzeletbeli ké­peket festettek arról, amit — egyes megfigyelők véleménye szerint — Holifield képviselő és a hoz­zá hasonló háborús támogatók hallani akartak. És bár öt napon keresztül borzalmas leírásokat hallottak kínos halálról, pusztulásról és szenve­désről, az összefoglalás derülátó hangon végző­dött: Nem fog minden ország elpusztulni és mil­liókat meg lehet menteni, ha megfelelő és széles­körű polgári védelmi programot dolgozunk ki. Holifield képviselő régen fájlalja azt, hogy a közösség közömbösen viselkedik kedvenc elgon­dolásával, a tömeges menedékhelyek építésével szemben. Nem is tudta, hogy milyen lelkes ba­rátja van Rockefeller személyében, aki elgondolá­sát törvénybe akarja iktatni és kényszeríteni New York állam háztulajdonosait a nevetségesen fölösleges menedékhelyek felépítésére. Hogy mi­ért feleslegesek? Azt mindjárt meglátjuk. A kihallgatást egy másik csoport is felhasznál­ta a saját háborús elképzelése szempontjából. Ez a katonai bürokrácia csoportja, mely népszerűsí­teni szeretné a megelőző háborút (preventive war). Még messzebbmenő elgondolás ennél a “pre-emptive war”, melynek lovagjai úgy meg­bénítanák az ellenfelet, hogy ne legyen képes visszaütni. Mindkét elgondolás a támadó háborút tartja célszerűnek, vagyis ne várjunk, hogy ben­nünket támadjanak, hanem előzzünk meg min­denkit és támadjunk mi először. Ezt az elgondo­lást eddig csak szükebb körben “meghívottak kö­zött” ismertették, de a háborús érdekeltségek igen szeretnék ennek “szükségességét” a nép tu­datába juttatni. Ehhez először tompítani kellene a népben a háború elleni ellenszenvet. Nemcsak arról kell sokat beszélni és Írni, hogy a háború elkerülhe­tetlen, hanem arról is, hogy borzalmasságáról és pusztító erejéről torzított fogalmaink vannak. Hogyan Írtak pl. washingtoni lapok a kihallgatá­sokról? “A legtöbben túlélik az A-háborut”, mondják a szakértők, volt a “Star” fejeimé. “A H-bomba nem ölheti ki az emberi fajt,” irta a “Daily News”. És... “a következtetés az, hogy milliók fognak ugyan meghalni, de a legtöbb ame rikai túléli, úgyszintén a demokrácia és a nemzeti gazdaságunk is”. Mit hoz az atomháború? A “happy ending”-et igy készítették elő: Egy szép októberi napon az ellenség interkontinentá­lis távlövegekkel, távrepülőkről és tengeralattjá­rókról irányított távlövegekkel nukleáris táma­dást intéz ellenünk. 70 városra, 133 katonai erő­dítményre és 21 atomenergia felépítményre 260 “piszkos”-bombát dobnának ,melyeknek összereje 1,453 megaton. (Egy megaton robbanóereje egy­millió tonna TNT-nek felel meg). Ugyanakkor az európai katonai támaszpontjainkra 2,500 mega­ton erejű atombombát dobnak. Ez — amint mondták — “korlátolt háború” volna. Senki sem magyarázta meg, hogy miért használna az ellenség ily kevés bombát, amikor sokkal többel rendelkezik. No, jó. Lássuk ennek a következményeit. 48,900,000 ember azonnal meg fog halni. 20 millió fog megsebesülni, de lehet, hogy felgyó­gyul­Az életbenmaradtak fele a kisugárzástól és az abból keletkező zavaroktól fog meghalni. A túl­élők 5-től 20 százalékig olyan erős kisugárzásnak lesznek kitéve, amely 11 évvel fogja életüket meg rövidíteni. A nemzőképesség csonkulása a követ­kező 30 generációra kiterjedően egybillió ameri­kai korai halálát vagy megnyomorodását fogja előidézni. Egy 10 megatonos bomba 25 mérföldes rádiusz­ban minden életet és épületet elpusztít. Ha pl. New Yorkban a Brooklyn Bridge közelében esik le, akkor 6,098,000 embert öl meg, A robbanás fénye a távolból is ezreket fog megvakitani Még borzalmasabb volt a Rand Co. egy utazó előadójá­nak a véleménye. Mr. Herman Kahn azt mondta, hogy 20,000 megatonos támadás 150 amerikai vá­rosban 160 millió embert pusztítana el a 180 mil­lió amerikaiból. A Rand Corporation a Védelmi Osztály egy alosztálya és Mr. Kahn az egész or­szágban szükkörü kiválasztottaknak szakértői előadásokat tart, amelyekben gyöngéden közelíti meg azt a kérdést, hogy nem volna-e hasznos bi­zonyos körülmények között nekünk megindítani az atomháborút. Mr. Kahnt tehát tudatosan hívta meg Holifield képviselő a kihallgatásra, mint akinek meg van a képessége arra, hogy a megelőző háborút ked­vező színben mutassa be. Gyors bőbeszédűséggel a következőket bizonyította: 1. Ha nem lesz ha­marjában háború, akkor elkéssük az alkalmat ar­ra, hogy eredményes háborút vezessünk. 2. Ha lépéseket teszünk a polgári lakosság megvédésére, akkor nagyobb képességgel indíthatjuk meg a megelőző háborút. 3.A nagy városainkról le kell ugyan mondanunk, de a vidéket megmenthetjük a lecsapódástól és későbben újraépíthetjük az or­szágot. Tehát a városok sokmilliós lakóit a tüzhalál legnagyobb borzalmainak vetjük oda és olyan nemzedékeket létesítünk, amelyeknél a rákbeteg­ségek — akárcsak manapság a meghűlés — min­dennaposok lesznek. Az érdekes az ,hogy a kihall­gatáson senki sem tette kérdésessé ezt a lehető­séget. A kihallgatás vezetői úgy manipuláltak, hogy a felvetett feltevések csupán “limitált támadás­ra” terjedjenek ki. I. F. Stone hetilapja junius 29-iki számában ismerteti az “Operation Re­search” 1959 márc.-ápr. kiadványában megjelent tanulmány tartalmát, amely szerint “piszkos” bombák, mondjuk 20,000 megaton robbanóerővel, mégha a célponttól 100 mérföldnyi magasságban robbannak is fel, az egész ország területét bebo­ríthatják halálthozó lecsapódásokkal. Az ered­mény teljes pusztulás volna. Holifieldék számára céltalan volt ilyen ismere­teket a köztudatba vinni, pedig a természetes fel­tevés az volna, hogy háború esetén a háborús fe­lek felkészültségük legmagasabb fokát alkalmaz­nák. De akkor mi értelme volna tervezni atom­háborút és arról beszélni, hogy UTÁNA újra fel­építhetjük az országot? Elképesztő elgondolások a kihallgatáson Walmer E. Strope (a tengerészet rádiólógiai védelmi laboratórium) felszólalásából: “A másik lehetőség (az első a menedékhelyek építése) az, hogy a lakosságot kb. két hét eltelte után az or­szág azon részeibe költöztessük, amelyek nem voltak kitéve súlyos lecsapódásoknak. Vannak óriási területek, főleg az ország nyugati részében, ahol ez lehetséges volna. Ezek ritkán lakott siva­tagok, kopár hegyek és völgyek, ahol elsősorban a minimális lakásellátás nagy erőfeszítést igé­nyelne a milliók számára. Valójában a felsorolt lehetőségek egyike sem kielégítő, miután nemcsak az érdekel bennünket, hogy a népnek biztos me­nedéket adjunk. Szeretnénk országunk gazdasági és politikai életét feléleszteni és szeretnénk a há­borút sikeresen befejezni...” Hickenlooper szenátor kérdése: “Másszóval. .. ha valaki nem hal meg a robbanástól, megölheti a kisugárzás. Ha a kisugárzás nem öli meg, akkor a tüzvihar végezhet vele. Ha a tüzvihar kikerüli, akkor a mindebből származó oxigénhiány ölheti meg. Azért komolyan azt kérdem, hogy milyen praktikus célja van erőfeszítést tenni menedék­helyek épitésére?” Dr. Wm. T. Ham atomtudós felelete: “Amint már mondtam, az az érzésem, hogy bizonyos érte­lemben a szekeret fogjuk a ló elé. Bizony, először életben kell maradnunk és csak azután gondos­kodhatunk a lecsapódás elleni védekezésről.” Dr. Robert Newell, szintén a tengerészeitől: “Az atomháború okozta lecsapódás évekig fog tartani és nemzedékeken keresztül az emberi tu­lajdonságok változását fogja előidézni... “Szerencsére az emberi faj elég erős ahhoz, hogy tovább éljen, hátrahagyva az elesetteket és megtisztultan a fejlődésén esett sérelmektől. Mi ideális képet alkothatunk magunknak az egész vi­lágon elterjedt lecsapódásokból megmenekültek- ről, mint egy nagyobb, erősebb, bölcsebb, gyön- gédebb, egészségesebb emberfajról, mint amivé különben kifejlődött volna. Hogy milyen árat kell majd érte fizetni? A népesség nagyrészének, eset- leg többségének elpusztulását; a fennmaradtak különböző, kisugárzásokból eredő elváltozását; a csecsemők és felnőttek nemzedékeken keresztül tartó nagyarányú elhalálozását; a női termékeny­ség megerőltetését hosszú időkig, a népesség sza­porítása érdekében. Amikor mindebből kikerülve a népesség kezd megerősödni, akkor itt lesz az ideje a fajfejlesztés tudatos tervezésének, hogy csak a legjobb tulajdonságokkal felruházott szü­lők rendelkezzenek nagy családdal.” A Polgári Védelmi Mozgósítás (Civil Defense Mobilization) egyik tisztviselője Eugene J. Quind- len : “Nem szeretném befejezni ezt a kihallgatást anélkül, hogy ne hangsúlyozzam ki erős meggyő­ződésemet arra vonatkozóan, hogy ne a vesztesé­geinkre fektessük a fősulyt, hanem a fennmarad- takra. Bennem nagy tetszést kelt az a jelszó, amellyel a megcsonkultakat bátorítjuk: ‘Nem az a fontos, amit elvesztettünk, hanem ami meg­maradt’.” A béke a legfontosabb kérdés Elérték Holifieldék a céljukat? Elérhetik-e? Meggyőzhetik valaha is az amerikai népet arról, hogy szükség van háborúra, méghozzá atomhábo­rúra, legyen az limitált, vagy totális? Van olyan nép a világon, amely ilyesmihez beleegyezését adja? Nincs és nem lehet addig, amig a nép tisz­tában van igazi következményeivel. De a ki­hallgatás részleteit a lapok nem hozták eléggé nyilvánosságra, a háborús uszítok és szakértők inkább egymást próbálták meggyőzni arról, hogy céljaikat keresztülvihetik. Számítanak arra, hogy a nép követni fogja nagyhangú szólamaikat, ha ők az időt elérkezettnek látják. Nincs ma a világon fontosabb érdeke a népek­nek mint a BÉKE. A kulissza réseibe betekintve láthatjuk, hogy milyen bűnös támadás készül el­lene — aránylag titokban. Le kell rántani a ku­lisszákat, hogy a háborúra készülők fekete lelke a maga meztelenségében kerüljön a nyilvános­ság elé. Diamond Kimm, a bátor koreai Az amerikai bevándorlási hivatal Dél-Koréába, a véreskezü Syngman Rhee karmaiba, de való­színűleg a biztos halálba akarja juttatni Diamond Kimm koreai születésű, több mint 30 év óta Ame­rikában tartózkodó munkástársat. Pedig a II. vi­lágháború alatt a hadügyminisztérium kitüntető okmánnyal jutalmazta őt azokért a kimagasló, titkos és veszélyes szolgálatokért, amelyeket “lel­kiismeretesen, önzetlen hazafiassággal és a köte­lesség követelményein felül végzett”. Diamond Kimm 1928-ban jött tanulmányútra az Egyesült Államokba. Föld- és fémtani mérnöki kiképzése van. 1939-ben a kormány szolgálatában működött és folytatta a II. világháború alatt is. Munkájával hozzájárult a szövetségesek győzel­méhez. Ehhez járult az ő szerkesztésében megje­lenő “Korean Independence”, koreai és amerikai nyelven megjelenő újság is, amely szintén megér­demelt dicséretet kapott a kormányügynökségek részéről. 1945-ben, amikor a háborús szolgálatból elbo­csátották, Diamond Kimm engedélyt kért a State Departmenttől, hogy felszabadult hazájába visz- szatérhessen. Nem kapott választ, gyakori aján­lott levélbeli sürgetésre sem. A háború után a “Korean Independence” ha­sábjain keresztül gyakran kritizálta Syngman Rhee politikáját, amelyet ártalmasnak talált a ko­reai nép egysége szempontjából. A koreai polgár­háború után is hasonlóképpen nyilatkozott és a háború befejezése és Korea egységesítése érdeké­ben agitált. Ezt folytatta annak ellenére, hogy tiz nappal a koreai háború kitörése előtt Diamond Kimm-et letartóztatták és deportálásra Ítélték azon vád alapján, hogy “túllépte it tartózkodási engedélyé­nek idejét”. Az Idegenszületésüeket Védő Amerikai Bizott­ság vette kezébe Diamond Kimm védelmét, amely majd 10 éve húzódik. Jelenleg a Legfelsőbb Tör­vényszék előtt vár döntésre. Syngman Rhee ha­zájában halál vár azokra, akik ellenzik álláspont­ját. Egy élet megmentéséről van szó. Ehhez kéri a jóakaratu emberek segítségét a “The L. A. Committee for Protection of Foregin Born,” 326 W. 3rd St., Los Angeles 13, California. Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető!

Next

/
Thumbnails
Contents