Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-07-16 / 29. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZc Thursday, July 16, 1959. EGY HEM TEUESEN KIHASZNÁLT TERÜLET Hol lehet újabb adókat kivetni? Ez a kérdés foglalkoztatja a kormány tanácsadóit A kongresszus törvényhozási feladatának egyik fontos része: uj adótörvényeket létrehozni az állandóan növekvő költségvetés kiadásainak fedezésére. A House Ways and Means Committee evvel megbízott tagjai már ki is dolgoztak bizonyos terveket annak a tanulmánynak alapján, amit megadóztatható keresetek felkutatására folytatnak. Természetes, hogy a bizottság elnöke, Willbur D. Mills (dem. Arkansas) úgy állította be a dolgot, hogy az adótörvényeken létrehozott változások majd leszállítják a jelenlegi adórátákat. Pl. •—s mindjárt a legtetején kezdi — a legmagasabbat leszállítanák 91 százalékról 75, esetleg 60 százalékra. Ez az egyéni magas jövedelmek re vonatkozik. A korporációk 52 százalékos adóját 48 százalékra és a munkások jelenlegi 20 százalékos adóját is leszállítanák 15, vagy ha lehet alacsonyabb százalékra. Ezt ugyan csak látszatkeltésre szánják, mint az alábbiakban látni fogjuk. Hogy ezt a látszatot fenntartsák, de a kormány adójövedelme mégis lényegesen nagyobb legyen a mostaninál, kutatnak olyan jövedelem után, amelynek eddig sikerült kibújni a megadóztatás alól. Hogy rengeteg ilyen van, de nem a munkásság részéről, arról épp eleget lehet olvasni újságokban, folyóiratokban, stb. Legutóbb a U. S. News & World Report adott ezekről némi felvilágosítást. Adómentes billiók Elsőnek mindjárt felemlíti, hogy a nyilvántartott 374 billió dollár országos egyéni jövedelemből a kormány csupán 168 billiót, azaz 48 %- kot adóztat meg jelenleg. 79 billió dollárt tesz ki az az Összeg, amely személyes adómentesség alapján — egyénenként 600 dollár, nyugdíjasoknál 1,200 dollárig — elesik a megadóztatástól. 40 billió dollárra rúg az az összeg, amit más személyi kiadások alapján tesznek adómentessé. Ilyenek á jótékonycélu adományok, a kamatkifizetések, orvosi kiadások, fogyasztási és más adók ra fizetett összegek levonása. (!) Ez az adómentességi előny nem terjed ki a munkásságra még arányosan sem, amit bizonyít az a tény, hogy az adókiszámításnál minden leszámítható adómentesség után is a kiskeresetűek a rájuk" kivétett 20%-os adót’ majdnem teljes egészében kifizetik. ' y-gon Korporációk, amelyek “haszonmentes” alapon kapnak adófelmentést, évi kb. 2 billió dollár bevételt vonnak ki a megadóztatás alól., Adótörvényeink számtalan szeleppel rendelkeznek, amelyeken keresztül a bankok, korporációk, kötvénytulajdonosok, spekulánsok jövedelmének nagyrésze adómentesen csúszik át. Ha beszüntetnének minden ilyen kivételes szabályt és enged- méhyt, 45 billió dollár adót lehetne még behajtani évente. Ezeket a kivételezéseket szándékszik az adóbizottság átvizsgálni azzal az állítólagos céllal, hogy egy néhány ilyen lyukat betömjön. Egyelőre' azonban még csak annyi ajánlatot tett, hogy a hatalmas és talán a leggazdagabb tőkepénzes rétegnek, az életbiztosító társaságoknak adóját emeljék évi 200 millió dollárral. A dús gazdag; hatalmas ingatlanokat uraló és tekintélyes adóelengedést élvező Metropolitan Life és más biztositó társulat részére ez az összeg fikarcnyit sem jelent. Ha á személyi kiadásokra alkalmazott kivételeket szüntetik be, akkor főleg a kiskeresetű munkásokat sújtják és a bizottság ezzel a gondolattal is komolyan foglalkozik. Ezekkel szemben tucatjával vannak kivételek, amelyek az üzleti körök, a spekulánsok, a nagy keresetűek adóját köny- nyitik. Az adó szakértők jól jövedelmező kereseti forrását képezi az, hogy az adóbevallásoknál értékes tanácsokat adnak arra, hogy lehet ezen szabályok kijátszásával még a megengedettnél is nagyobb Összeget átsegíteni az adó-határokon. Ilyen példa a következő: Mondjuk, hogy egy adófizető '5,000 dollárért vásárolt kötvényt, melynek az értéke felment 10,000 dollárra. A kötvényeket jótékonysági intézménynek adományozza és az eljárás úgy anyagi, mint erkölcsi hasznot hoz számára. A bizottság az ilyen eljárást betiltaná és csak az eredeti vételár, az 5,000 dollár levonását engedélyezné. A házastársak külön adóbevallása különösen a gazdagok számára jár hatalmas előnnyel. Ám a bizottság ezt nem szándékszik megváltoztatni, de állítólag az üzleti nyereség adószabályzatát veszi majd revízió alá. Ez, ahogy most alkalmazzák, kb. 2 billió dollár veszteséget jelent az állampénztárnak. Hat hónapnál régebbi befektetésekből eredő haszonnak a fele adómentes, a másik fele csak 50 százalékos adóztatás alá esik azokkal a haszon jövedelmekkel szemben, amelyek 91 százalékos adót fizetnek. Nem is akarják teljesen beszüntetni ezt a különleges elbírálást, csupán csökkenteni kívánják az igy adómentesitett összeget. A kötvények adóztatásának is más és más a feltétele. Ezek segítségével egyesek nagy vagyonra tesznek szert. Úgy csoportosítják, ajándékozzák vagy írják másnak nevére kötvényeiket, ahogyan legkönnyebben kikerülhetik az adófizetést. Beszélnek arról a bizottságban, hogy beszüntetik az értékpapír osztalék 4 százalékos adóelengedését. Az értékpapír tulajdonos a már kiszámított adó összegéből levonhatja az osztaléknyeresége 4 százalékát. Vannak, akik szép kis pénzt tartanak igy vissza. Az állami és helyi kötvények után igy leszámított adó összege kitesz évi 1 billió 600 millió dollárt. Mit lehet még megadóztatni? Az adóbizottságban az okoz aggodalmat, hogy egyes gazdagok több adóztatásban fognak részesülni, mint mások, attól függően, hogy valaki a fizetése és üzleti haszna után, vagy a tőke befekA szenátus pénzkiutaló bizottságának vizsgálata felderítette azt a csúfos helyzetet, hogy az állami alkalmazottak nyugdíjalapja 25 billió dollár hiányban szenved. Ez a képtelenség annak a következménye, hogy a kormány nem fizette be az alapba a törvény által előirt hozzájárulását. Csupán az alkalmazottak fizették a rájuk eső díjazást vagyis saját maguk viselték nyugdijuk terhét. Ez azzal a következménnyel járna, hogy az alkalmazottak nem lesznek képesek megkapni a nyugdijjárulékaikat amikor arra jogosak lesznek. Jerry Klutz, a Washington Post riportere rámutat arra, hogy ez a kötelességmulasztás még 1920-ban, Calvin Coolidge elnök idejében kezdődött, aki igy akarta azt a kedvező benyomást kelteni, hogy a kormány takarékos. Ez precedensül szolgált az utána következő adminisztrációknak mind a mai napig. A 25 billió dollár deficitet a kongresszusnak kell jóvátenni, évről-évre küiön összegeket kell majd erre kiutalnia. Nem gerenda, hanem szálka akadt torkukon A képviselőház egy bizottságának vezetője, Herbert (Dem. La.) képviselő rájött arra, hogy Ronald Anthony, nyugalmazott tengerészeti főhadnagyot megfosztották nyugdijától amikor megtudták, hogy egy olyan cég alkalmazásában van, amely tiszti kluboknok sört árul. Múlt heti lapszámunkban irtunk arról, hogy “721 nyugalmazott katonatiszt van hadirendeléseket teljesítő vállalatok fizetési listáján, akik ugyanakkor busás nyugdijat kapnak a kormánytól is”, és hogy ezek a volt katonatisztek mint benfentesek “közbenjárnak” fegyverrendelések megszerzésére az illetékes kormányhivatalokban. Herbert képviselő szerint ez az ellentét, amely a sört áruló főhadnagy és a fegyverrel kereskedő generálisokkal és tengernagyokkal szemben megnyilvánul rámutat a nyugalmazott tisztek alkalmazására vonatkozó törvények “zavarosságára”. Baj az is, hogy szegény kis főhadnagy nem jól választotta meg munkahelyét. "Vagy neki már más nem jutott? Lám, ha az Energia Tröszt alkalmazásába került volna! Ennek ugyancsak hatalmas befolyása van az Eisenhower adminisztrációban. Éppen most érkezett Írott panasz a Beliigy- és Külügyminisztériumhoz a Tröszt ellen négy szenátusi bizottság vezetőjétől. A követ- köezők Írtak be: William Fulbright a Külügyek Bizottságától, James E. Murray a Belügyek Bizottságától, Dennis Chavez a Közmunkák Bizottságától és Joseph Mahoney a Vizkészlet Bitetése és értékpapír osztaléka után fizet adót. Felmerül az, hogy nem lehetne-e megadóztatni — mint a kenyérkereső bevételét — azt az évi 9 billió dollárt, amit privát (nem állami) nyug dij és jóléti alapokra fizetnek be egyének? De kacsintanak arra a pénzre is, amit a munkáltatók befizetnek a munkások társadalmi biztosítási és nyugdíj alapjaira. Tehát a munkanélkülieket és a munkaképteleneket is megadóztatnák. Cooperativákra magasabb adót vetnének ki. A takarékpénztárak és kölcsönzők tartalékának adómentesitett összegét' csökkentenék. Az olaj- és bányatársulatok jelenleg nyersanyag-értékcsökkenés cimen 5-től 27 és fél százalékos adómentességet élveznek. Ez az engedmény is erős támadás alatt van. Úgyszintén az “üzleti kiadások” címén kivont hatalmas összegek, amelyek nagyrésze kéj utazásra és mulatozásra megy. Az évek hosszú során egyik rendelkezést a másik után adták hozzá az adótörvényhez, amelyek a jómóduaknak nyújtottak kivételes adóengedményeket. Sokkal nehezebb munka lesz ezeket eltávolítani vagy megváltoztatni. A nagy érdekeltségek részéről erős ellenállás várható minden olyan javaslattal szemben, amely bármit is vissza akar venni az eddigi privilégiumaikból. Máris évekig tartó feladatnak látják a tervbevett változások megformulázását és elfogadtatását. A nép legnagyobb rétegének, munkásosztálynak igen résen kell lennie, hogy a kormány adójövedelme emelésének súlyát ne az ő vállára helyezzék. Számarányánál fogva igen csábitó alanya az ilyen irányú próbálkozásnak. Végeredményben még a gazdagokra kivetett adótöbbletet is ő fogja viselni, amit a nagyüzlet az árak felemelésével fog igyekezni visszakapni a néptől. zottságtól. Panaszuk tárgya a következő volt: Az Egyesült Államok és a Szovjetunió között a jobb megértés érdekében létrejött csereegyezmény alapján életbe léptek a cserelátogatások. A villamos erőmüveket látogató csoport tagjait a Belügyminisztérium és a State Department a magán erőmüvek igazgatói közül választotta ki azzal, hogy ők képviseljék az Egyesült Államokat. Amikor ezek a magán iparmágnások visszatértek “hihetetlen” jelentést adtak le arról, hogy “a közercmüvek terén az Egyesült Államok tui- szocializálta a Szovjetuniót”. Ugyanakkor ez a jelentés ellentétbe került pártatlan amerikai szakemberek véleményével, akik tanulmányozták a szovjet erőmüveket, mondja a négy szenátor tiltakozása. Arra kérték az illetékes kormányhivatalokat, hogy a legközelebb sorrakerülő látogatáskor közenergia müvek és farmer villany-kooperativák képviselőit is jelöljék be a tanulmány-csoportba. A négy szenátor szerint a State Department ebbe előbb beleegyezett, de később a Belügyminisztérium nyomására megváltoztatta intézkedését. Ki élvez ‘'szocialista beteggondozást” nálunk? Stephen M. Young szenátor (Dem. Ohio) felhívta a szenátus figyelmét egy kirívó “következetlenségre”. Egyrészről Eisenhower elnök ismételten “szocialista betegellátás”-nak bélyegez meg minden olyan ajánlatot, mely a kormány segítségét kéri ahhoz, hogy megkönnyítse a nép egészségügyi ellátását. Másrészről Eisenhower sajtótitkára, James C. Hagerty beutalást kapott a kormány tulajdonát képező Walter Reed kórházba Washingtonban operációra és gyógykezelésre, amely sokmillió egyszerű amerikai részére teljesen elérhetetlen, mondotta Young szenátor. Erre Everett Dirksen, Illinois republikánus vezető bejelentette, hogy Hagerty 21 dollár napidijat fizet a kórházban. Ez meg sem közelíti azt az összeget, amit egy magán kórház számitana hasonló ellátásért. S mi több, Hagerty semmit sem fizetett az operálásért, az X-ray felvételekért és más szolgálatokért, válaszolt Young. “Amit Hagerty kap, az ‘kedvezményes szocializált betegellátás’-nak felel meg”, állapította meg Young szénától'. Talán most már könnyebb lesz az amerikai népnek kiharcolni a szocializált egészségügyi ellátást. Ami jól jön Hagertynak, pedig van miből fizetnie, annál szükségesebb az amerikai prolinak, akihez hozzá sem nyúl a sebész, míg néhány száz dollárt le nem szurkolt. WASHINGTON! HELYZETJELENTÉS
