Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-07-09 / 28. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 9, 1959 J Irta: BÓDOG ANDRÁS * A postahivatal jóindulatából kézhezkaptam az Egytucat oldalas “Magyar Hirek”-et. Igaz, a jó­indulat nem ment teljesen simán, mert előzetesen arról értesítettek levéllel, hogy lelki egyensúlyo­mat veszélyeztető, idegen propagandaküldeményt adtak fel címemre, nyilvánvalóan sötétlelkületek, "Magyar Hírek” címen és ha “előfizettem, nem fizettem elő, kívánom, nem kívánom” jeligére nem Írok alá a postahivatalnak, akkor megteszik ne­kem azt a szívességet, hogy nem hozzák ki, ha­nem megsemmisítik azt a rossz és megfertőzött nyomtatványt. Hát meggondoltam, hogy ha a drámabeli hires Faust ifjúságért és tudásért eladta lelkét az ördögnek, a végén azonban mégis a mennyekbe került, még hozzá angyalok szár­nyán, holott aláirt a sötét hatalomnak, elcsábí­tott egy fiatal leányt, elhagyta és halálát okozta, a leány bátyját megölte — de ezeken a csekélysé­geken kívül semmi különösebb rosszat nem csele­kedett, akkor én is aláírhatok az őrangyali posta- hivatalnak, hogy csak továbbítsák hozzám a “Magyar Hirek”-et, majd felkészülök rá, óvato­san kukucskálok bele, hogy lelkem legkisebb csücskénél többet ne kockáztassak meg. Megjátszottam magamat ezzel egy uj, ameri­kai doktor Faustnak, akármilyen tökéletlenül is. Például Faust nemcsak hires tudós volt, de ur, nemes ember, akinek rangbeli állása és gazdag ékszeradománya elbűvölték az egyszerű kispolgári leányzót, Margitot, s nem kis szerepet játszottak a csábítás sikerében. Aztán a megcsufolt szeren­AHoGrAN ÉW LAtOm írja: ehn ! ' Fából vaskarika Egy idő óta a kéretlenül érkező levelek között Bizonyos Rév. Molnár Károly leveleit is szállítja a posta címemre. Ezek a hívatlanul érkező levelek persze nem az irántam érzett szeretet tolmácso­lok hanem azokon keresztül küldőik üzletet pró­bálnak csinálni. Az egyik biztosítást ajánl, a má­sik valami csodaszert, a harmadik hátborzongató detektiv-regényeket, a negyedik háztelket a si­vatagban vagy a hegyek között, az ötödik sír­helyet, ha netalán meguntam a tolakodó levelek olvasását és távozni, óhajtanék az árnyékvilág­ból, ami jelenleg nem áll szándékomban. Persze Rév. Molnár is üzletet szeretne csinál­ni és kézzel fogható, értékesebb portéka hijján égi maszlagot''— ő szerinte malasztot — próbál a nyakamba és sorstársaim nyakába sózni. Ilyesmi nem újszerű, hiszen emberemlékezet éta mindig akadtak lusta és furfangos emberek, akik hasznos és termelő munka elvégzése helyett könnyebb és jövedelmezőbb életet biztosítottak a maguk számára azáltal, hogy valláskereskedői pályára léptek. A szóbanforgó Rév. Molnár is a boldogulásnak ezt a szélesre taposott, kényelmes útját válasz­totta, de élete derekán nagyot és merészet gon­dolt: beszüntette az addig hirdetett keresztény ige-hirdetést és rátért a fából-vaskarika gyártá­sára és terjesztésére. Ez a fából-vaskarika-vallás nem az ő találmá­nya és nem is egészen uj dolog, legalább is nem Los Angeles környékén. Ez a hatalmas kiterjedé­sű falu közkedvelt terület a leghihetetlenebb maszlagok terjesztői számára és igy nein jön csodaszámba az sem, hogy az East-Side Boyle Heights nevű részének egyik zsinagógájában a rabbi egy verőfényes szombati napon jövedelmező üzleti fogás gondolatának lett boldog szülője.' Ez a rabbi látta azt, hogy az üzleti világban többnyire azok érnek el rendkívüli és gyors si­kert, akik valami újszerűt tudnak a piacra hoz­ni. így másnaptól kezdve e szent életű férfi is uj portékát ajánlott vevőinek: kijelentette, hogy a zsidóságnak nem kell ezentúl a Messiásra vár­ni, mert a Messiás Krisztus személyében már két évezred előtt megérkezett. A baj eddig az volt, hogy ezt a fontos és örömteljes tényt a zsidóság — más elfoglaltsága következtében — nem vette észre. Mondom, ebben a városban nincsenek csodák, itt elkel minden áru és igy az sem csoda, hogy ezt a fából-vaskarikát is sikerült leszállított áron riadni. Az üzlet fellendült, amit Rév. Molnár köz­csétlen leányt elfelejtették. Mindezzel a jó Faust csak a társadalmi erkölcsök hii követőjeként vi­selkedett. Aztán.az a kis párbaj, amelyben a húga becsületéért vivő fivért megölte, ugyan­csak a társadalmi erkölcsökhöz való ragaszkodá­sát mutatja. Vegyük mindehhez az ördöggel kö­tött szerződését és a végén az angyalok szárnyain való mennybemenetelét; jómagam egy pár évszá­zaddal később talán ugyancsak elkerülhetem a rettentő véget, ha mai amerikai Faustnak csapok fel a “Magyar Hírek” elolvasásával. Amit felkap­hatok 12 Oldalán, azt nagyon sok tudománynak aligha lehetne nevezni; ebben hátrányba kerülök az igazi Fausttal szemben, hogy ne is említsem többi dolgát, amiket ugyancsak nem csinálhat­nék utána. Párbajozás nincs Ínyemre, a magyar folyóirat sötét hatalmai se fiatalságot, se gaz­dagságot nem adnak az egyebekre (de bezzeg adna nekem a feleségem az ily gondolatokért is); igy bizony alkalmam sincs arra, hogy az osztály­erkölcsökhöz való tántoríthatatlan ragaszkodáso­mat bizonyíthatnám. -Csak az a tény menteget, hogy miután aláírtam őrzőangyali postahivata­lunknak és meg is kaptam a “Magyar Hirek”-et, előbb óvatosan, később egyre merészebben keres­tem, kutattam benne a nagy veszélyü propagan­dát, de sehol se találtam. Hogy ilyen nagyon elő- és felkészültem a posta jóvoltából az ördögi párviadalra, mit tagadjam, úgy jártam a postával, mint... most elmondom ezt a jólismert, régi történetet a vénkisasszony­ról. • ismert szemfülessége révén gyorsan észrevett és — nos, mit csinált?? Eltaláltad, nyájas olvasó, pontosan azt csinálta: a fentebb említett merész gondolattal megalapí­totta a magyarnyelvű zsidó-keresztyén fából-vas­karikát. Ez az, amit az időnkint érkező kéretlen levelekben árusítani próbál. Egyik régebbi levelében nemes egyszerűséggel megállapította, hogy “az uj Izraelnek bibliai, lel­ki, isteni célja és értelme a jelenben nincsen”, amit Izrael állam megalapítói és verejtékező épí­tői biztosan nagy megelégedéssel vettek tudomá­sul. Ugyanabban a levélben azt is kijelentette, hogy “nem célunk a zsidóból keresztyént csinál­ni, nem is lehet, nem is szükséges”,, ami viszont bizonyára kiábránditólag hatott olyanokra, akik ezt tőle elvárták, miután évtizedek óta szükségét éreztek. E levélből egyébként az is kiderült, hogy Rév. Molnár tisztában van gyarlóságával és üzleti le­veleinek nem jósol nagy jövőt, amikor azt mond­ja: “tudjuk, hogy leveleinkből nagyon sokat a szemétkosár fog elemészteni”. Egyike vagyok azoknak a “nagyon sokaknak”, akik nem szeretnék, hogy Rév. Molnárt csalódás érje és jóslásához híven leveleit rendszerint mél­tó helyükre, a szemétkosárba dobom. Miután azonban a szemétkosaram emésztő képességének is van határa, néha mégis belenézek ezekbe a hu­moros írásokba és ez az oka, hogy legutóbbi leve­le kapcsán mindezeket nyilvánosságra adom. Rév. Molnár legutóbbi levelének alacsony ka­matláb ellenében az kölcsönöz érdekességet, hogy abban választ kapunk arra a kérdésre, mi a hely­zet Amerikában és Európában, az úgynevezett “keresztyén-kontinenseken”, ahol a vallás-hirde­tés hét-próbás szakértői, meg nem szűnő buzga­lommal már oly régen kínálják portékáikat, Ígé­rik a tulvilági boldogságot a hívőknek és fenye­getik a poklok minden kínjával a hitetleneket. A választ ne keressük valami radikális újság­ban, avagy maszlagokat leleplező könyvekben, mert ezeknek Íróit netalán elfogultsággal le­hetne vádolni. Ehelyett idézzük szóról-szóra a választ abból a nyomtatványból, amelyet szent- életű Rév. Molnár szerkeszt. Neki aztán hivatal­ból tudnia kell, hogy a malaszt-kereskedők mily eredményeket mutatnak fel évezredeken át foly­tatott buzgó hirdetés után. íme a válasz: “Amerikát és Európát csak addig tartják ke­resztyén kontinensnek a pogány országok, mig átutaznak rajtuk. Mikor látják, hogy milyen az egyházi élet, milyen az erkölcsi élet, az üz­leti élet a keresztyének szentkönyvével szem­ben, azonnal megváltozik a nézetük. Mikor lát­ják, hogy az UR NAPJÁN nyitva vannak az üzletek, szórakozni jár a nép, a lakosság öt százaléka részére van templom és az is üres, kocsma és éjjeli klub egymást éri, márvány­ból a bank, fából a templom, dohányoznak a Szaladt a vénkisasszony a rendőrségre magá­ból kikelve. Hogy igy, meg úgy, rettenetes er­kölcstelenség, felháborító látvány! A szemközti házban lakik egy férfi, amikor hazajön félmezte­lenre vetkőzik, majdnem teljesen pucér, úgy jár­kál egész délután a szobájában. “Az ember nem nézhet ki a saját ablakán, hogy ne lássa ezt a botrányos viselkedést. A közerkölcsökbe ütközik és a rendőrség tegyen valamit”. A sok sopánkodást végül is lecsititották azzal, hogy majd kiküldenek valakit, hogy megvizsgálja a helyzetet. Nemsokára jelentkezett is egy rend­őr a vénkiasszony lakásán. “Éppen a legjobbkor jött. A férfi most is ott császkál a szobájában, alig van valami rajta, valósággal rosszul lesz az ember a látványtól!” így a vénkisasszony oda­vezette a rendőrt az ablakhoz. “Melyik volna a szóbanforgó férfi ablaka?” — kérdezte a rendőr. “Ott, mindjárt, szemben, jobbra a következő emeleten!” — kapta a felvilágosítást. A rendőr nézett, meresztgette szemeit a bűnös ablakra, hiába, semmit se látott. “Nem látok sem­mit” — jelentette ki. “Hiszen innen az ablakból nem is lehet belátni a férfi szobájába.” “Hogy innen nem lehetne belátni?!” — csat­tant rá a panaszos kisasszony. “Jöjjön csak, se­gítsen odatolni ezt a nagy asztalt az ablakhoz, s erre álljon rá. Akkor mindjárt fogja látni a pi­maszt.” • Mondjam, hogy a postahivatalunk, ha felmá­szott volna a nagy asztalra és onnan kukucskált volna be a “Magyar Hirek”-be, akkor se láthatott volna benne semmit, amit propagandának lehetne minősíteni, még a legképmutatóbb vénkisasszo- nyi elképzeléssel sem? nők is és isznak, tilos az iskolákba bevinni a bibliát akárcsak a kommunista országokban, verekedések, gyilkosságok, házasságtörések, nő- és gyermekrablások, fiatalkorú bűnözések egy­mást érik, a pogányok ezt borzalommal nézik s mi magunk is csak szégyelhetjük mert ezek fogják sikerre vinni ellenségeink terveit. Nem vagyunk keresztyén országok, csak lakik köz­tünk néhány olyan is, de nagyon kevés és sem­mi befolyása”. i Ez tehát a válasz, kedves atyámfiai és ezt nem én mondom, a megrögzött atheista, hanem Rév. Molnár, a vallásterjesztők nemzetközi társaságá­nak egyik hivatott tagja. Ilyen “eredményt” mu­tat fel a zsidó-keresztyén istentiszteletek fősze­replője, aki szerdán, csütörtökön, pénteken, szom­baton és vasárnap a környéken árusítja a fából- vaskarikát, de “meghívásra bárhol s bármikor megjelenik” és házhoz szállítva “szívesen nyújt tanácsokat” azoknak, akik a fenti idézet áldásai­ból az őket megillető részt óhajtják kivenni. wvwvwwwwwwwwwwwwwwwwwvwwvwvw^ Pogány kultusz Angliában AMESBURY, Anglia. — A jun. havi holdtölte alkalmából körülbelül 2,000 ifjú és serdülő leány, — az úgynevezett “teen-agers”-ek, a közeli Stone- hange városkában valóságos pogány ünnepet tar­tottak. Ebben a városkában van egy nagy lapos kő­szikla, amit állítólag még a “druid” pogányok épí­tettek valamikor másfélezer évvel a mai időszá­mítás előtt. Az ifjak nagy tüzeket raktak a szik­la tövében, amelynek fénye összevegyült a tele- hold narancs fényével, kísérteties árnyakat adva az ünneplőknek, akik pogány dalokat énekelve táncoltak a tűz körül. A modern “pogányok” au­tomobilokon jöttek a szélrózsa minden irányából s igazi ‘pogány’ viselkedésüket csak a nagyszá­mú rendőrség korlátozta. Az ünnepségről csak a hajnali órákban távoztak s nagy megelégedésük­nek adtak kifejezést, hogy ha csak pár órára is, elhagyhatták a keresztény civilizációt és vissza­térhettek a pogány korszakba. mwvvwvwmmmmmmhwmwwvvmmmwmwi VIHARBAN A süllyedő hajón a kapitány éles hangja süvít át a riadt tömege»: — Tud itt valaki imádkozni ? Egy férfi jelentkezik: — Én! — Helyes — szól a kapitány. — Eggyel keve­sebb mentőöv van a hajón, mindenki más kap egyet és ön majd imádkozik. __t ÜULL Doktor Faust és a vénkisasszony

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents