Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-10-15 / 42. szám

Thursday, October 15, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 HAZATÉRT DISSZSbfcÜü&Bö — Magyarországi riport — Régi katonatiszt család sarja: apja ezredes volt, ő tüzéralezredes a Horthy-hadseregben. Lu- dovikát végzett 1925-ben és gyorsan emelkedett a ranglétrán- Hadnagyként kezdte, de 1944 no­vemberében, amikor az Alföldön szovjet fogság­ba került — már alezredes volt. 1948-ban tért haza Magyarországra. Feleségével és két gyer­mekével Szombathelyre költözött. Először vasút­építésnél, majd egy kertészetben dolgozott. Ké­sőbb Ajkára került, egy gyárépitkezéshez, nor­másnak. 1955-ben egyik sógorát kémkedés miatt letartóztatták. Mivel a sógora őt is »segítette anyagilag — megijedt, hogy bajba kerülhet, és október egyik éjszakáján nekivágott a határnak. Az oberwar ti csendőrségen jelentkezett. Két nap múlva politikai menedékjogot kapott és Innsbruckba, Tirol “fővárosába” irányították. Az első napok vendégjárással teltek. Alig akadt kint élő vezérkari tiszt, emigráns vezető — nyi­las és kémügynök, kisgazda és csendőrtiszt—, aki fel ne kereste volna. Köiüludvarolták. Ekkor látogatta meg először Böhm Borsányi Julian, egykori hadmérnök alezredes, a Szabad Európa Rádió hírhedt “Bell ezredese”! örömének adott kifejezést a magasrangu tiszt sikeres kiérkezése alkalmából, és hogy “könnyebb” legyen interjút kapnia az újonnan érkezettől — nagy vacsorát rendezett. A vendégek úsztak a százschillinges borokban. Am a szokásos újságírói kérdéseket el­halványította Bell ezredes katonai vonatkozású érdeklődése. Töviről-hegyiie kifaggatta: mit tud a magyar és a szovjet hadseregről, milyen álla­potok vannak Magyarországon, sőt, még az is érdekelte, hogy hány munkásra jut egy műve­zető. Bell ezredes felajánlotta, hogy besegiti őt a Szabad Európa Rádióhoz: “Pompás a fizetés, csupán az utasításokat kell katonásan végrehaj­tani.” Az alezredes hajlott a kecsegtető ajánlat elfogadására — már csak a jó kereseti lehetősé­gek miatt is —, de rövidesen kiderült, hogy Bell ezredes a katonai értesülések könnyebb megszer­zése miatt Ígérgetett... Elmúltak az első napok — a nagy ováció csendesedett. A vezérek ismét saját koncuk után néztek. Egyedül maradt. Sen­ki nem segített rajta. Illetve... Valahányan meglátogatták, mindannyian felajánlottak neki álljon be valahová kémügynöknek. Ezt nem vál­lalta. Takarító, éjjeliőr, segédmunkás lett egy hús­üzemben, ahová egy báróismerőse helyezte el. így élt a magyarországi ellenforradalomig. Ám 1956 végén ismét megnőtt az ázsiója. Innsbruck­ban kapcsolatba került Zákó András volt hor­thysta tábornokkal, a Magyar Harcosok Bajtár­si Közössége nevű fasiszta szervezet vezetőjével, aki megkérte, vállalja el a tiroli szervezet vezeté­sét. (Ma is sok magyar fasiszta katonatiszt él Tirolban), ő azonnal parolázott: a tiroli szerve­zet parancsnoka lett. Nyomban jobb álláshoz segítették: a Weltkir­chenrat nevű nemzetközi segélyszervezet egyik vezető állását juttatták neki. Ettől kezdve alig akad magyar emigránsvezető, disszidensvezér, akivel ne találkozott volna. Természetesen ő csak később jött iá, hogy milyen szerepet szántak neki. Igaz jól tudta, hogy kicsoda például Zákó András, hiszen nem volt Horthy-tiszt, aki ne is­merte volna a volt tábornok hírszerző múltját: már a huszas években elfogták egyszer Romániá­ban kémkedés miatt, ült is érte, de aztán kicse­rélték és a horthysta VKF VI-2. hírszerzés egyik vezetője lett. Felkerült tehát a polcra. Feltárultak előtte az emigráció kulisszatitkai a' marakodás, az áskáló- dás, a pénzhajhászás, az erkölcsi züllés, és a sok­sok lekötelezettség a különböző kémügynöksé­geknek. Kezdett megcsömörleni. Saját szemével látta, mint lopnak, sikkasztanak a volt arisztok­raták, nyilasok, Horthy-tisztek. Egy alkalommal meg is próbálta szellőztetni Gömbös Ernő volt vezérkari századosnak (Gömbös Gyula fia), Szá- lasi parancsőr tisztjének és feleségének 40,000 schillinges állítólagos sikkasztását. Eltussolták... Látta, hogyan marakodnak a koncért a kint élő urak. Igaz, ezt a marakodást ők szép szavak kön­tösébe öltöztetik és. a “turáni átoknak” tulajdo­nítják. Mégis mindenki tudja, hogy ez a mara­kodás a pénzért folyik. Láthatta: az emigráció vezetői a legtöbb eset­ben lekötelezettjei, kémügynökei egyes nyugati államoknak. Láthatta, hogyha pénzről volt szó, eltűnt a politikai együvétartozás és ahány disszi­dens, emigránsvezér, csak létezett, az mind a sa­ját hasznát leste. Még az MHBK-tagokat is pénz­ért vásárolták meg. Rendszeresen kaptak külön­böző összegeket Zákóéktól, amelyeket szét kellett' osztani olyan uj disszidens fiatalok között, akik 300 schilling fejében hajlandók voltak a belépési nyilatkozatot kitölteni. Viszont minél több tag­ja volt az MHBK-nak — annál nagyobb összegek futottak be a “támogatóktól”. Bőven voltak ilyen “támogatók”, noha a Közösség évi mérle­gében soha nem tüntette fel az igazi forrásokat. Persze a valódi kiadásokat sem. Egyebek mellett egyszer sem szerepelt például az évi mérlegben Zákó Andrásnak és törzsének a fizetése, noha a tábornok ur és a környezete legalább olyan nagy lábon él ma is, mint egy jól szituált tőkés. Lakása van Absamban, villája Münchenben és Köln mel­lett, noha feleségével állandóan utazik a világ­ban. Honnan, miből? “Majd egyszer, alkalomad­tán erre is bőven fogok válaszolni” —.mondja. Végképp megcsömörlött Arday Géza, a Hor- thy-hadsereg alezredese, a cim- és rangkórság­ban szenvedő, minden piszkos munkára hajlandó áskálódó korrupt pénzéhes uraktól. Ennek szolgálatába állítják vad politikai néze­teiket is. “Jellemző, hogy egy alkalommal Bell ezredes levelet irt nekem —• mondja —, amely­ben kérte, látogassam meg Münchenben. Mint ir­ta, ő nem jöhet Ausztriába, mert kitiltották az októberi események során játszott szerepe miatt. Bár — irta — sok orrt kapott a Free Eu­rópánál is főnökeitől, ugyanazoktól, akik neki utasításokat adtak a véresen uszító, hírhedt adá­sokra. De őt mindez nem érdekli, ő mindent meg­csinál, amire utasítják. A lényeg az, hogy meg­Hogvan takarékoskodnak az emberek, mi új­ság az Országos Takarékpénztárnál? — ezzel a kérdéssel fordultunk László Andorhoz, az OTP vezérigazgatójához. Mint megtudtuk, az idén ki­lenc hónap alatt több mint egybillió 300 millió forinttal nőtt a takarékbetét-állomány. Ezzel a lakosság megtakarított pénze elérte az 1956 de­cemberi állomány hatrés félszeresét. Különösen á bérből és fizetésből élők helyezik el a takarékban félretett pénzüket, de a paraszti betétek összege is nő: 1956 december 31-hez ké­pest megtízszereződött. Különösen a termelőszö­vetkezeti megyékben tapasztalható nagy fejlődés. Győr-Sopron megyében például az idén 77 száza­lékkal növekedett a betétállomány. A takarék- pénztári fiókokon kívül, jelentős összegeket gyűj­töttek össze a falusi takarékszövetkezetek. Az országban 263 takarékszövetkezet működik, ame­lyeknek 58,900 tagja van, 72 millió forintos betét- állománnyal. A bérből és fizetésből élők, különösen az üzemi dolgozók veszik igénybe a kölcsönös segítő taka­rékpénztárakat is. Augusztus 31-én 3837 KST működött, körülbelül félmillió taggal és október 1-re több mint 310 millió forintos betétállomány­nyal. A fejlődés lehetővé tette, hogy a KST-k mind több tagnak tudnak kölcsönt nyújtani, 1959 január 1-től augusztus 31-ig 280 millió forint kölcsönt folyósítottak. Az iskolákban közszeretetnek örvend a taka- rékbélyeg-vásárlás. Az 1955—56-os tanítási év­ben 26 millió 400,000 forint értékű bélyeget vá­sároltak meg, az 1958—59-es tanévben pedig már megközelítették a 64 millió forintot. A takarékbetét-állomány növekedése lehetővé teszi, hogy az Országos Takarékpénztár nagyobb kölcsönöket adhasson a lakosságnak. Az idén lakásépítkezésekre 740 millió forint kölcsönt nyújtottak, amelyet mintegy húszezer dolgozó használ fel családi otthon építéséhez. A lakások számának növelését segítik a lakásszö­vetkezetek is, amelyek az idén kezdték meg mű­ködésűket. A szövetkezeti házak a fővárosban fő­ként Újpesten, Csepelen, Pesterzsébeten és Kő­bányán, vidéken pedig Miskolcon, Ózdon, Győrött, Pécsett, Szegeden, Debrecenben, Székesfehérvá­rott, Szolnokon és Zalaegerszegen épülnek. A fő­városban több mint 700, vidéken pedig több mint 900 szövetkezeti lakás építése kezdődött meg az idén. A lakásokat a jövő évben adják át. 1960- ban még nagyobb arányokban folytatódik a szö­vetkezeti lakásépítési akció, mintegy 3500 lakás építését kezdik meg. Fellendült az idén az öröklakásépitési akció is. Ennek keretében Budapesten 1300, vidéken pedig maradhatott a cégnél.” i9o9 júliusában, amikor Arday Géza előtt már teljesen pőrén álltak egykori tiszttársai, a régi rendszer urai amikor már végképp látta a “ha­zai xassag” köntösébe bujt árulók igazi arcát, az erkölcsi fertőt, a morális rothadást — elhatároz­ta: kéri hazatérésének engedélyezését. Természe­tesen jól tudta, ha nyíltan bejelenti hazatérési szándékát, mint az emigiáció egyik jól ismert vezető személyisége ellen, azonnal megteszik az intézkedéseket csakúgy, mint más hasonló ese­tekben. Arday Géza sokat tud róluk — ezért ti­tokban adta fel a levelet. Meg is kapta az am­nesztiát és az engedélyt. Kivette szabadságát Nyugat Berlinbe utazott. Az U-Bahn gyorsan át- röpitette Ke.et Berlinbe. Bement a magyar kö­vetségre — s múlt héten a Pannonia-expresszel befutott Budapestre. Itt ülünk a szállodai szobában — egy két nap, amig a papírjait elintézik, hogy hazautazhasson — beszélgetünk. Most már mosolyogva gondol vissza a kalandos hazatérésre. Hogy félt-e? — Igen szorongó érzés volt. Hiszen odakinn még mindig az a trakta járja: aki hazajön, elve­szett ember. S nekem, mint a Horthy-hadsereg tisztjének, különösen volt okom félni, noha a lel­kiismeretem tiszta. En szemben álltam ezzel a rendszerrel. De a hazával soha. S rájöttem, hogy nem lehet a rendszerrel szemben állni, anélkül, hogy a hazával szembe ne kerülnék. Becsülettel csak itthon lehetek magyar. Arday Géza még sokáig mesélte kinti élmé­nyeit. Már tele volt a jegyzetfüzetem — abba is hagytuk a beszélgetést. Ennyi anyagot képtelen­ség visszaadni egy rövid riportban, hiszen oly sok mondanivalója van, oly sok mindent tud... Terveiről csak ennyit mondott: dolgozni szeret­nék. Szabó László 150 öröklakás építése kezdődik, illetve kezdődött meg. Az öröklakás-építkezések során olcsóbb, csa­ládi ház jellegű sorházak építését is tervezik. A házépítkezésekhez az idén több mint ötezer tel­ket adtak el kedvezményes áron az építkezőknek. A dolgozók nagy érdeklődéssel fogadták az áruvásárlási hitelakciót, amelyet egy éve vezet­tek be. Eddig több mint 230 ezren vették igénybe az áruvásárlási kölcsönt. Különösen motorkerék­párt, rádiót, televíziós készüléket és optikai cik­keket vásároltak ily módon. Nemcsak az egyének, a közületek is kapnak hitelt. A legnagyobb jelentőségű a tanácsok részé­re nyújtott község-fejlesztési hitel, amelyet eddig ötszáz tanács vett igénybe ut, iskola, kul- turhaz, orvoslakás építésére; vagy a villany, víz­mű bevezetésére. Hajdúböszörményben például hárommillió forintot kaptak vizmüépitésre. Szé­kesfehérvárott színházépítésre két és félmillió forintot. Makó fürdőépitésére pedig több mint kétmillió forint kölcsönt nyújtottak. Nagyösszegü hitelt kaptak a vízgazdálkodási társulatok is. Október 1-től az IBUSZ és az OTP érdekes kez­deményezést indított a kisfizetésű dolgozók ré­szére. Az 1960-ban sorra kerülő külföldi utak­hoz előtakarékossági akciót kezdtek, s az úthoz szükséges összeget októbertől meghatározott ösz- szegekben, az Országos Takarékpénztárnak lehat befizetni. A kezdeményezés az előjelek szerint sikeres lesz. K. I. Magyarország legmodernebb közegészség- és járvány­ügyi állomását adták át rendeltetésének Győrött. A Győr-Sopron megyei Közegészség- és Járványügyi Ál­lomás korszerűen berendezett épületében nemrégiben kezdték meg a munkát Kilenc hónap alatt több mint egy billió-háromszáz millió forinttal növekedett a takarékbetét állomány - Húszezer családi lakás épül takarék kölcsönökkel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents