Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-10-15 / 42. szám
Thursday, October 15, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 Ez is választás volt Brazília legnagyobb városában, Sao Paulo-ban választások voltak; uj községi adminisztrációt kellett beküldeni. És mit gondolnak, ki kapott elsöprő tömegű szavazatokat? Talán az egymás ellen hadakozó tizenkét politikai párt egyike? Vagy talán valami hírneves brazil államférfi, politikus, költő, színész vagy művész? Az elsöprő erejű tömegszavazatok egy hölgynek jutottak, akinek neve Cacareco (magyarul bizonyára: Ku- kuriku), tisztes foglalkozása pedig: állatkerti orrszarvú (rinocerosz). Sao Paulo egymillió szavazójából 150,000 szavazat, vagyis 15 százalék jutott orrszarvú őnagy- ságára, pedig hát őkelme most már nem is lakik Sao Paulo állatkertjében, ahol nemrégiben még udvart tartott. Az orrszarvút Rio de Janeiro állatkertjétől kapta kölcsön Sao Paulo városa és itt hamarosan kedvence lett a gyermekek ezreinek, akik őszintén megsiratták, amikor a kölcsönkapott rinoceroszt vissza kellett adni. A mostani választásoknál Cacareco több szavazatot kapott mint bármelyik párt. Ezenkívül többséget kapott Santos kikötő és Campinas ipari városban. A szavazólapok legtöbbjébe ugyan külön be kellett Írni Cacareco nevét, de a polgárság egyáltalán nem sajnálta a fáradságot és vezető jelöltként irta be az orrszarvú nevét. Híveinek egy része külön “független pártot” is alakított s szavazócédulákat nyomatott Cacareco nevével. Szóval Cacareco szédületes lendülettel haladt előre az államférfiul pályán. De ez a szenzációs siker nemcsak vidám skandalumot, hanem komoly figyelmet is keltett. Meg szólalt egy pár szociológus is és kimutatta, hogy a rinoceroszra szavazók tulajdonképpen hangos tiltakozásuknak adtak kifejezést a normális jelöltek értelmi színvonala, képességei és megbízhatóságuk ellen. Ezenkívül pedig politikai tiltakozás is a magas árak, különösen a nép két főtáplálékának, a húsnak és babnak hiánya és drágasága ellen. A szociológusok szerint Cacareco választási sikere a nép eddig titkolt elégületlenségének kirobbanása s már — már csaknem forradalmi tünet. Nem is nehéz elképzelni hasonló eseteket, amikor a szavazóknak nincsen beleszólásuk abba, hogy kik legyenek a jelöltek s a pártérdekek olyan törvényhozókat kényszerítenének rájuk, akikben egyáltalán nincs bizalmuk. Az Egyesült Államokban például McCarthy szenátor volt olyan jelölt, aki ellen veszélyes volt nyíltan síkra szállani. Vele szemben jogosult lett volna tehát inkább valami tisztességes, rendes rinoceroszra szavazni. S ez talán nem is lett volna valami rossz ötlet, ha meggondoljuk, hogy most már tekintélyes hozzáértők is kiderítették, hogy McCarthy “vizsgála- latai” úgy megriasztották tudósainkat és technikusainkat, hogy évekig elakadt emiatt a tervszerű kutatás az űrhajózás körül és hazánk visszamaradottsága ezen a téren, egyenesen McCarthy ostobaságára vezethető vissza. Mert még egy orrszarvú is értelmesebb lett volna, mint ő volt. Lodge Kruscsev uj látogatását jósolja WASHINGTON. — Henry Cabot Lodge, az Egyesült Államok fődelegátusa az Egyesült Nemzeteknél, aki az orosz miniszterelnököt végigkísérte amerikai kőrútján, előadást tartott a National Press Clubban. — Kruscsev látogatása Amerikában és Eisenhower elnök vizitje a Szovjetunióban a nemzetközi problémák megoldásának egészen uj módszereit vezetheti be és ezen az alapon nem nehéz bejövendölni, hogy Kruscsev esetleg újra vizitelni fog az Egyesült Államokban, esetleg már 1961- ben is. Találkozásaik lehetővé fogják tenni a legbonyolultabb nemzetközi problémák sima és gyors megoldását, — jelezte. — Azt is be kell vallanunk — mondotta Lodge —, hogy a szabad világ számára nem a kommunizmus jelenti a legfőbb veszélyt, hanem a hátramaradt országok sok milliós tömegeinek nélkülözései és nyugtalanságai. Ázsia, Afrika és a Közép- Kelet népei nem hiszik azt, hogy a nyugati stilusu “szabadság” jobb mint a kommunizmus — hangoztatta, majd hozzátette, hogy ha “mi amerikai polgárok olyan komoly odaadással dolgoznánk elveinkért, mint a kommunisták az ő elveikért, a Szovjetunió nem tudna túlszárnyalni bennünket.” A glóbuson nemcsak két rendszer számára van hely — mondotta — és Kruscsev felhívása, hogy versenyezzünk, egyáltalán nem fenyegetés. Sőt örülünk annak, ha az orosz nép is javít életszínvonalán. - • Mr. Stone felhúzza az orrát Úgynevezett liberális körökben I. F. Stone bizonyos reputációt tudott kivívni magának azzal, hogy bátran szembeszállt Dulles külpolitikájával különösen a “hidegháború” erőszakolása körül. Stone ez alapon egy kis hetilapot is kiadott és ebben is sikeresen leplezni tudta igazi vágyálmait. Most végre kibújt a szeg a zsákból. Nikita Kruscsev történelmet csináló amerikai látogatását próbálja méltatni, de olyan ügyefogyott, rövidlátó nézőpontból, hogy az emberben megdermed a vér. Semmi mást nem vesz észre, csak Kruscsev modorát és megdöbbentő sutasággal félremagyarázza Kruscsev nagyszerű tapintatát, hogy nem volt hajlandó belpolitikai kérdésekbe nyúlni Amerikában, ahol ő csak vendég. Tudtunkkal idáig még hidegháború dúlt hazánk, az Egyesült Államok és a Szovjetunió között s igy teljesen értelmetlen volt Reutherék részéről felvetni azt a kérdést, hogy a Szovjet miért igyekezett gátat vetni a szovjetellenes és háborúra uszító amerikai propagandának, az amerikai kapitalista sajtó nagyrésze és főleg a Free Europe és a Voice of America gyűlölet-rohamainak. Köztudomású, kik pénzelik és irányítják ezeket s az is köztudomású, hogy ezek semmi mást nem akarnak mint éket verni az orosz nép és kormányzata közé; ellenforradalmat, polgárháborúkat szítani, szóval forróvá szítani a hidegháborút. Stone valami megdöbbentő külpolitikai butaságot árul el, amikor kákán csomót keresve nem veszi észre a múltat és apró gáncsvetésekkel akarja elejét venni, hogy ez a helyzet megváltozzon. Gyanús szándékossággal szeretné lekicsinyíteni az orosz miniszterelnök világpolitikai fordulatot jelentő látogatását és ennek gazdag, színes és mélyen emberi, de mindenesetre béke-döntő kihatású vonatkozásait. Vizsgálataink Stone szereplése körül azt látszanak mutatni, hogy ez a “liberális” újságíró csak azért ellenezte Dulles vaskalapos konzerva- tizmusát, mert a Dulles-Dillon-Herter kombináció helyett egy másik konzervatív nemzetközi klikk almáit árulgatja. Ez a klikk soviniszta nemzeti színekre festegeti áruit és a különböző “tüzes” nacionalista vezérek körül lejt csábtáncokat és nem akar egyebeket csak holmi kis hazafias “limitált” háborúkat. Háborúkat akármiért, akárhogyan, csak hirdetni lehessen az illetékes “nacionalista” maszlagokat és el lehessen adni — nagy haszonnal persze — a raktáron lévő és még gyártandó fegyvereket. Nem vagyunk ellenségei a “liberalizmusnak”. Ez a nagy mozgalom kétségtelenül sorsdöntő szerepet töltött be a történelemben, mely csúcspontját érte el az amerikai és francia polgári forradalmakkal és az ugyancsak polgári jellegű 48-as magyar forradalommal. De kétségtelen, hogy a liberális forradalmak idő előtt megtorpantak, mert nem valósították meg a radikálisabb szociális programokat. Ezek tehát elbuktak. A nagy orosz forradalom — a világ csodájára — nem bukott el, még pedig azért, mert nem alkudta el a radikális jellegű szociális vívmányokat. Kruscsev és Eisenhower kézfogása most azt ígéri a világ népeinek, hogy a két nagy forradalom eredménye, az amerikai és az orosz demokrácia a béke ösvényén haladva is megtalálja az újkor nagy szociális reformjainak “know-how” lehetőségeit. A kis nemzetek pedig nem a hadiszállítók maszlagolásai által lesznek boldogok, hanem a világ két legnagyobb nemzetének nagyszerű példaadása nyomán. Stone barátunk pedig jól tenné, ha szűkén pislogó szemeit már most egy kicsit tágabbra nyitná. Csere-orvosok WASHINGTON. — Fleming jólétügyi miniszter (Welfare secretary) nyilatkozata szerint a Szovjetunió és az Egyesült Államok között egyezség van készülőben nagyszabású orvos-cserére. Az ily cserének célja, hogy az orvostudomány összes vívmányait mindenütt felhasználhassák a betegségek kiirtására. A “Consolidated Food” nagy profitja CHICAGO. — A Consolidated Food Corporation évi közgyűlésén jelentették, hogy 22 százalékkal emelkedett a Cég tiszta jövedelme a tavalyihoz képest. 1,366,631 dollár jövedelmük volt 12 hét leforgása alatt. Ha igy mennek a dolgok, mondta Mr. Cummings a gyülésvezető, úgy 1960- ban 5,922,000 dollár lesz a tiszta haszon. A részvényesek 6 százalékos osztalékot kaptak. Holdvilágos éjszaka Miami Beachen Késelésben kerestek kiutat a Newarkról jött “megvert” ifjak MIAMI BEACH. — Nem világhódító reményekkel indultak el Newarki'ól ezek az ifjak, akiket már gyerekkoruk óta úgy hányt és vetett, a sors, hogy ők már teljes lelkinyugalommal “megvert” (beatnik) generációnak nevezik magukat. A tévelygés, sodródás gyermekei ők, nem tudják mit akarnak, nem sejtik hová és mit fognak elérni, csak élnek és ácsorognak, várnak valami ismeretlen jószerencsét. A három newarki ifjú, James Abbott 17, Steve Ewing 18 és Gene Steele 19 évesek, egyszerűen valami kis téli munkát akartak felhajszolni Miamiban. Idejöttek munkát keresni. Lejárták a lábukat, de munkát seholsem találtak. Elmentek volna küldöncnek, csomagolónak, bellboynak, de hiába, sehol sem kínálkozott számukra alkalmazás, vagyis kereset. Pár dollárjuk hamar elfogyott s már 10 nap is elmúlt, de éhes kóborlásaik csak nem hoztak eredményt. Lakást nem bérelhettek, Ewing nénje csak annyit engedett meg, hogy künn aludhatnak háza nyitott verandáján. Éhesen mentek aludni és nem tudták mit fog hozni a reggel. A hold élesen sütött de nem tudott felelni kérdéseikre. Vagy talán nem is voltak kérdéseik. Ewing hajnal felé felnyögött, felébresztette Steele-t: — Virrad már, de nem nekünk — mondta a társának. — Felköltöm Jimmyt, de nem is tudom minek. Steele kábultan bólintott és félig hunyt pillái közül nézte Ewinget amint ütögeti az alvó, 17 éves fiút. De a holdsugár fényében, valami éles szerszám villogott Steve Ewing kezében és Abbot melléből kiserkent a vér. Steve minden ok nélkül késelni kezdte a társát. Steele hangos kiáltással felzavarta a háziakat, akik rendőrért, mentőkért telefonáltak. Steve Ewing eközben kisompolygott a szobából és a félreeső helyen saját mellébe döfte a kést. Mire a mentőorvosok megérkeztek, bambán bámultak maguk elé a fiuk. Sebeik nem voltak veszélyesek, de megzavarták őket az orvosok, rendőrök kérdései. — Miért tették ezt ? Mit akartak, mit reméltek a késeléssel? Csak néztek a semmibe és nem tudtak felelni. Nem tudták miért élnek? Minek jöttek erre a világra, mely oly mostohán bánik velük, hogy még csak egy falat kenyérhez sem juthatnak becsületes utón. De hiszen ez természetes nemde? Elvégre is ők a “megvert” generáció; az előre megvert fiatal nemzedék. “Fehér Bot” napja LOS ANGELES. — A városi tanács Ja tei C. Corman tanácsos ajánlatára efogadta, hogy áz év egyik napját “a fehér bot napjává” fogják nyilvánítani. Amerikában már nagyon is túlzásba vitték, hogy egyes események, vagy aktivitások publikálására valamely napot neveznek meg. így van már anyák napja, szalmakalap-nap, földikutya nap, sőt “hot-dog” nap is, nem is említve az anyósok napját. Mindazonáltal a “fehér bot nap” valóban figyelmet és tiszteletet érdemel. Fehér bottal ugyanis vakok járnak, fehér bot a jelvényük s a “fehérből nap” célja a közönség figyelmét a szerencsétlen vakok felé irányítani. Egyrészről azért, hogy a közönség velük szemben előzékenyebb, segítőbb legyen; másrészről hogy adakozzanak a félmillió dollárra tervezett összeghez, amivel a vakságot okozó betegségeket és szerencsétlenségeket akarják csökkenteni. így a “fehér bot napja”, ha első pillanatra humorosan hangzik is, minden jóakaratu ember helyeslésével találkozik. Ahol 60 év a határkor WASHINGTON. — Az ország repülőtársulatai (airlines) elfogadták a kormány azon ajánlatát, hogy 60 éves korában minden pilótának abba kell hagyni a gépvezetést tekintet nélkül fizikai állapotára. A szövetségi kormány szolgálatában dolgozó pilótákat 55 éves korhatárnál tiltják el a kormányrudtól. Versenyt a nép jólétére, Nem a gonosz fegyverekre!
