Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-10-15 / 42. szám
Veszélyben a béke Alig pár hete, hogy az amerikai nép és az egész világ népe fellélegzett, mert úgy látta, hogy a két nagy ország vezetője, Eisenhower és Kruscsev leültek a tárgyaló asztal mellé és lefektették azt az alapelvet, amely szerint megteszik az első lépéseket az együttélés lehetőségére. Mindenki örömmel látta, hogy a reakció csatát vesztett és ha nem mondhatjuk azt, hogy biztos a béke ügye, megállapíthattuk, hogy jó utón halad előre. Most pedig mint a villámcsapás a tiszta égből ugv jött a hir, hogy az Egyesült Államok és Törökország között egyezmény jött létre, amely szerint rakétabázist építenek Törökországban. Ezzel egyidejűleg Chiang Kai-shek is kijelentette, hogy 1960-ban fel fogja “szabadítani” a kinai népet. A Szovjetunió már régen hangoztatta, hogy a béke csak ugv biztosítható, ha a nagyhatalmak hadseregüket a saját területeikre vonják vissza. Erre a válasz egy uj rakétabázis Törökországban! A Szovjetunió azt mondja, hogy ne csörgessük a kardot, hanem a tárgyaló asztalnál próbáljuk megoldani a gazdasági és politikai kérdéseket. Erre a válasz Chiang Kai-shek fenyegetése. Nincs olyan amerikai, aki ne tudná, hogy billiókat öntünk úgy Törökországba, mint Formózába, hogy mukkanni se mernének, ha a NATO és SEATO vezérei nem biztatnák őket. Ez a két hir örömet okoz a Pentagonban, Bonnban és minden olyan reakciós körben, ahol azon álmodoznak, hogy valaha visszamennek a “felszabadult” országokba és újra a régi jóvilágot hozzák vissza, amikor mások kihasználásából, a gyarmatok kizsákmányolásából folytathatták kis csoportok fényűző életüket. Miért van szükség éppen most ezek bejelentésére? Lehetséges az, hogy csupán háborús felszereléssel, fegyverkezéssel oldhatjuk meg gazdasági problémáinkat? Valóban ez volna az ami gondot ad ipari vezetőinknek? Valóban nincs más kiút, mint a provokáció és fenyegetés? Végre is mi mást jelent az, ami történt? A Szovjetunió számtalanszor és Kruscsev körútja alkalmával is a legérthetőbben megmagyarázta, hogy tudatában van annak, hogy Amerika nagyhatalom, hogy a háborús megoldás csak a népek kipusztitására vezethet és nem pedig a problémák megoldására. Ezért baráti kezet nyújtott és békés együttélést ajánlott fel. Az egész világ népe megkönnyebbülten lélegzett fel és örömmel figyelte a CAMP DAVID-i tárgyalásokat. A Szovjetunió rakétákat küld fel a Holdba, vagy annak a megkerülésére, nyilvánvaló tehát, hogy amikor a békés együttélést ajánlja, azt nem gyengeségből 'teszi többé, hanem őszintén megegyezést óhajt. Ki hiszi el, hogy a törökországi megegyezést a rakéta-bázisok kérdésében és Chiang Kai- shek ur felelőtlen szózatait- nem Washington ama rétegei sugalmazták, amelyek háborút és az emberiség pusztulását látják megoldásképpen. Mi mást is gondolhatna valaki, mikor mindez éppen akkor történik, amikor a Szovjetunió a teljes lefegyverzés kérdését viszi a UN elé. Legjobb lenne, ha nem ringatnánk magunkat illúziókban, hogy a békét a politikusokra bizhatjuk, hanem fel kell ráznunk Eisenhower elnököt, hogy távolítsa el rossz tanácsadóit. Vol. VIII. No. 42. Thursday, October 15, 1959. NEW YORK, N. Y. ui....mniiMnniiniiiiilTnmiiill,imli»,i ■ ■ n » ■ ■ ■ ■ ■ ■■■■ 1 Taft-Hartley-törvény lesújt QüÉ$as acélm unkásokra is “EISENHOWER AZ ACÉLÜZEMEK ÉRDEKEIT SZÍ”«ÍUA” ATLANTIC CITY. — Walter Reuther, az autómunkások szakszervezeti elnöke erélyes támadást intézett Eisenhower elnök gazdasági politikája ellen, különösen ahogyan az acélsztrájkot kezeli. “Az elnök hivatalát arra használja, hogy a Taft-Hartley-törvény alkalmazásával megtörje a sztrájkot”, mondotta Reuther. Reuther az autómunkások 17-ik alkotmányos konvencióján beszélt 3,000 delegátus előtt. A delegátusok lehurrogták az elnököt, amikor megtudták, hogy a Taft-Hartley-törvényt alkalmazta a sztrájkolok ellen. “Eisenhower nem szólt bele a dologba mindaddig, amig az acélbárók raktára ki nem ürült és a sztrájk kezdte érinteni az acélbárók zsebeit. “Szabad társadalomban ipari békét csak gazdasági és társadalmi igazság alapján érhetünk el. Eisenhower csupán saját magát ámítja, ha azt hiszi, hogy a tiltóparancs az igazságot helyettesíti”. “Eleinte Eisenhower nem volt hajlandó egy ténymeg- állapitó bizottságot sem kinevezni, mert az acélbárók ellenezték. “Tragikus, hogy az ország feje kalappal a kezében megy Wall Streetre Mr. Blough-hoz (Blough a United Steel elnöke) könyörögni, hogy engedje meg részére a ténymegállapitó bizottság kinevezését. “1932-ben Roosevelt elnökjelölt azt mondta: “ha megválasztanak Wall Street helyett Washington lesz a főváros.” Reuther kijelentette, hogy sem Kanada, sem az Egyesült Államok nem tesznek semmit, hogy az automáció, az atomenergia és a rengeteg uj szerszám kérdését megoldják. “Nagy bajban vagyunk. A nagyüzemek, a gazdasági WASHINGTON. — Eisenhower elnök a Taft-Hartley- örvény alkalmazásával visz- izarendeli az acélmunkásokat is, miután megtörte a rak- oarti munkások sztrájkját. Elnöki rendelettel bizottságot nevezett ki, amely péntekig jelentést tesz. Sajnálatát fejezte ki az elnök, hogy az acélüzemek és a szakszervezet nem tudott megegyezésre jutni. Miután Mitchell munkaügyi miniszter jelenhette, hogy nincs kilátás a megegyezésre, kénytelen a Taft-Hartley-törvényt alkalmazni a “nemzet érdekében”. Négy nanon belül ez a második eset, hogy a Taft-Hart- lev munkásellenes törvényt alkalmazta Eisenhower elnök. 12 éves fennállása óta tizenhétszer törték meg a munkások sztrájkját e törvény alkalmazásával. Az acélmunkások szakszervezete a bíróság elé viszi a tiltóparancs kérdését és teljes erejét kész latba vetni ellene. A kormány az acélbárők mellett PITTSBURGH. — Az acélmunkásokat nagyon elkeseríti a Taft-Hartley-törvény alkalmazása. Annak ellenére, hogy a több mint 80 napos sztrájk anyagilag tönkretette őket, inkább nyomorognak addig, amig megegyezésre jutnak, semmint a kormány visszazavarja őket munkába. Tisztán látják, hogy a Taft-Hartley- törvény csak az acélbárókat j segiti és semmi haszna nem j lesz belőle a munkásoknak. I NicV Fudak, vagy Oceania ! Rockwell acélmunkások úgy érzik, hogy semmi előnvt sem I vaohatoak az acélüzemektől. I “ha a kormánv visszazavarja a munkásokat”. Sockwell meg jegyezte, hogy “a 80 napi ‘cooling-off’ periódus vége éppen az ünnepekre esik, amikor a munkások anyagilag kimerülve még a régi helyzetet is elfogadják, csakhogy ne lássák családjaik nélkülö zését.” Nem kellemes látni az éhező gyermekeket “Tudják az urak, hogy mit csinálnak, amikor az ember látja gyermekeit éhezni és a | karácsonyi ajándék kérdése is hozzájárul, mit tudja az em- j bér, mire képes, ki is vádolhatja őket?” — mondta Cock- l well. Ed Southward, az Alleghe- I ny Ludlum Steel emelődaru vezetője, az 1196-os lokál tag- ■ ja, más véleményen' volt. | “4.000 tagunkat leszavaztat- | tűk, bár nem hivatalosan, de egyhangúlag ellenezték az uj ajánlat elfogadását. Fogadok, hogy amint a 80 nap elmúlik, újra sztrájkolunk, hiába a Taft-Hartley-törvény. A kormány sztrájktörő politikája csak még jobban elkeseríti a murvásokat..” William Graham, a United States Irwin-i telepéről szintén nagyon helyteleníti az elnök rendeletét. “Éppen amit az acéltársaságok óhajtanak!” — mondta. “80 nap alatt felraktároznak több acélt, mint amennyi pénzt mi megtakaríthatunk. Annyi bizonyos, hogy újra sztrájk lesz, ha nem jönnek jobb ajánlattal, mint eddig. Mostani ajánlatuk sérti az intelligenciámat.” Valami csak jár a munkásoknak is a sokból? Bemard Novak, egv másik Irwin-i munkás megjegyezte, hogy ő sem lát más kiutat, mint sztrájkot, ha nem adnak jobb ajánlatot. “Valamit csak mi is megérdemlőnk. Felemeltük a termelést és ma kevesebbet akarnak adni, mint azelőtt. Valami nekünk is jár a sokból! Legalább adnának ingyenes kórházi és egészség ügyi biztosítást”. “Három havi sztrájk utár visszazavarnak bennünket a semmivel, ugylátszik, hogy a^ acélüzem sztrájkol ellenünk!” — jegyezte meg James Hoye, a “Carrie Furnace” munkása. “Csak nem őrültem meg, hogy elfogadjam az üzem legutóbbi ajánlatát! Mindnyájunk érdekeit veszélyeztetném, ha ilyen őrültséget tennék”, mondta George Kirkwood, az Aliquippa-i Jones & Laughlin üzem munkása, a kérdező riporternek. Garyben is hasonló a helyzet 90,000 munkás sztrájkol a Chicago-Gary-Calumet szektorban. Az elnök rendelete itt is elkeseríti a munkásokat. “Nagy szükségünk van pénzre, öt gyermekem van és semmi kereset. Igen hosszú a j sztrájk és bizony kellene a pénz!” — mondta Robert Bailey, “de 90 nap múlva újra kezdjük, ha nem adják meg követelésünket”. Bailey igyekezett másutt dolgozni a sztrájk alatt, de nem sok szerencséje volt. John Johnson, Gary-i sztrájkoló szintén haragszik a kormányra. Véleménye “ha sztrájkolunk, az üzem és az unió tárgyaljon róla, semmi joga nincs a kormánynak a beavatkozásra”. McCone Moszkvában USA Atomenergia Bizottságának elnöke John A. McCone Moszkvában van. A szovjet la- ! boratóriumokban történt látogatása meggyőzte arról, hogy mindkét ország hasznára válna, ha együttdolgoznának az atomenergia békés használatában. McCone, öt más amerikai tudóssal négy órás utat tett meg a szovjet Lenin nevű atomhajóval. Novemberben öt szovjet tudós készül hasonló látogatásra az Egyesült Államokba. *WV*WVWWWW«^*^VVW* ^UAUUWVVU V\WVW\ iVWW monopóliumok uralják gazdasági és politikai helyzetünket A nagyüzemek teljes erejükkel harcolnak a munkásság és a nép ellen, nem tűrik, hogy a munkásság is élvezhesse egyre terjedő technikánk gyümölcsét.” Eisenhower elnök ellenzi az 1 dollár 25 centes minimum órabért, mert inflációsnak találja. Ez is mutatja, milyen nyakatekert gazdasági teóriája van. Kétkulacsos politikával vádolja őt, amikor a munkásokról van szó. “Milyen erkölcsi felfogása van, amikor golfozó barátai 1,000,000 dollárt keresnek a részvénymanipulációkból; az nem infláció, de amikor a 40 dolláros heti keresetből a munkás nem képes gyermekeit táplálni és 50 dollárt óhajt hetenként az infláció”. Robert Meyner, New Jersey kormányzója is beszélt a delegátusok előtt és megjegyezte, hogy az elnök tanácsadói mind milliomosok és azok úgy látják, hogy a kormány kötelessége abból áll, hogy a nagyüzemek érdekeit szolgálja. A delegátusok támogatást Ígértek az 5 és fél éve sztrájkoló Kohler-munkások részére. A társaság Kohler, Wiscon- sinban van. A HÉT VÉGÉN 37 amerikai, angol, dán, francia és osztrák újságíró látogatott el Sopronba. Felkerestek egy termelőszövetkezetet, jártak a most újjáépült fértődi Esterházy kastélyban. A vendégek nagy elismeréssel nyilatkoztak a látottakról. AZ EGYESÜLT NEMZETEK múlt héten rendezett u. n. felajánlási konferenciáján a ma gyár küldöttség bejelentette: a magyar kormány összesen egy millió forinttal kivan hozzájárulni a kibővített technikai segélyprogramhoz és a különleges technikai segélyalaphoz. MEGJELENT a magyar nyelv értelmező szótárának első kötete, csaknem 30 ezer adattal. Tiz éves munka után az Akadémia hat kötetben bocsátja ki a több, mint fél évszázada nélkülözött értelmező szótárt.
