Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-10-08 / 41. szám
Thursday, October 8, 1959 s__________________________________________ ________AMERIKAI MAGYAR SZÓ Kr use se v humora A szovjet miniszterelnök gyors válaszai erős humorérzékre mutatnak Irta: GERÉB JÓZSEF A Magyar Szó felismervén Kruscsev amerikai látogatásának történelmi fontosságát, részletes és tárgyilagos cikkekben számolt be arról. így e sorok írójának ahhoz jelenleg nem sok hozzáten- nivalója maradt. A politikai, gazdasági és kulturális előnyökre, amikhez ez a látogatás utat nyitott, majd a közeljövő eseményei fognak rámutatni. Ahelyett fel akarom az olvasók figyelmét hívni azon apróbb epizódokra, amelyek rávilágítanak Kruscsev erős humorérzékére. Érdekesnek tartom ezt már csak azért is, mert Kruscsev útját megelőzőleg a világsajtó mint valami kegyetlen, vérszivó, szadista diktátort mutatta be a szovjet miniszterelnököt. Most azonban kisült, — mint Warren Rogers Jr., a New York Herald-Tribune munkatársa irta: “Szerencsére a nagy félelemnek, amit a rendőrközegeknek okozott Nikita Kruscsev látogatása, hogy esetleg merényletet fognak ellene elkövetni, ennek a körútnak csak egy áldozata lett: Elveszett (blotted out) az amerikai közönség agyából az a kép, amint eddig Kruscse- vet elképzelték. Nincs többé az atombombákkal fenyegetődző “Budapest hóhéra”, a racket- lövegeket készentartó önkénvur; annak helyét a néha ugyan ingerlékeny, de mégis csak a mosolygó, barátságos öreg Szent Nick (Mikulás) foglalta el”. Akik figyelemmel kisérték Kruscsev beszédeit, nyilatkozatait és villámgyors riposztjait, igazat adnak ennek az újságírónak. Ugyan ki állta volna meg nevetés nélkül azt a megjegyzését, amit akkor mondott, midőn a newyorki szállodában a 32. emeletnél megállt a lift, holott neki a 35-ik emeletre kellett menni. “íme, a kapitalizmus letörésének egy példája!” Midőn San Franciscóban kérdezték tőle, hogy hány nyelvet beszél ? Ezt a feleletet adta: “Csak egvet, a VÖRÖS (kommunista) nyelvet !” A washingtoni Press Club tagjaitól kapott kérdésekre több ízben adott elmés és humoros választ. Az egyik újságíró pl. azt kérdezte tőle, ■hogy ezen látogatás után várható-e a két ország közötti kereskedelem gyors emelkedése? “Szeretném kihangsúlyozni” — mondotta Kruscsev —, “hogy a Szovjetunió erős ipari állam és nem gyarmat, amelynek nagy szüksége lenne ‘sausages or shoes’ (hurka-félék és cipők) árukra, de készen állunk, hogy veszünk és eladunk olyasmiket, amikre a két ország népének kölcsönösen szüksége van”. Amikor egy másik újságíró arra volt kiváncsi, hogy amint a kapitalizmus kiszorította a feudalizmust, milyen termelési rendszer fogja felváltani a kommunizmust ? — ezt a feleletet adta: “Várjunk csak egy kicsit —, nevetett Kruscsev, — “hiszen még nem is jutottunk el a kommunista rendszerhez, csak annak első szakaszához, a szocialista termeléshez, vagyis még bele se kóstoltunk a kommunista lepénybe s máris azon gondolkodjunk, hogy ugyan mi fog következni azután? Előbb enni akarunk abból, sőt meg akarjuk osztani azokkal, akik szeretik s akkor elég idő marad még arra, hogy nézzük, mi is következik utána”. Midőn a kőrútjában őt kisérő Henry Cabot Lodge családi dolgokról folyó beszélgetés közben említette, hogy neki öt gyermeke van, Kruscsev gyorsan megjegyezte: “Látja, ön ezen a téren is igazi kapitalista!” Washingtonba érkezése után hamarosan bemutatták neki az elhalt külügyminiszter fivérét, Allen W. Dullest, aki tudvalevőleg az amerikai kémszolgálatnak a vezetője. “Ön bizonyára látta már az én jelentéseimet”, — mondotta Dulles, célozva az ellenkémekre, akik az ily jelentések után fürkésznek. “Persze, hogy láttam” — mondotta Kruscsev —, “Azért ajánlatos lenne, ha közösen fogadnánk fel őket (a kémeket),, akkor jóval kevesebbe kerülnének”. Nem lehet elhagyni azt a megjegyzését sem, amit Hollywoodon tett a “can-can” táncosokra: “Az emberek arca sokkal szebb, mint a hái túlsó részük. Csak a pornográfiát kedvelő embereknek tetszhetik az ilyesmi”. Valóban nagy szamárság volt a filmipar mágnásaitól, hogy éppen ilyen képet mutattak neki. Volt is nagy felháborodás országszerte, de különösen éles volt Los Angelesben. Egy újságolvasó például ezzel a pársoros levéllel adott kifejezést mérgének: “Ha a filmmágnások úgy akartak bemutatni bennünket, mint amilyenek vagyunk, elérték céljukat: igazán butáknak (real stupid) mutattak be”. Lehet azonban, hogy ez a levél Los Angeles polgármesterének, Norris Poulsonnak is szólt, aki jóelőre elhatározta, hogy Kruscsevet meg fogja sérteni, sőt mitöbb, arról elég bután még el is dicsekedett két újságírónak, akik aztán megírták a dolgot. Poulson ugyan tagadja, de az újságírók ragaszkodnak ahhoz, hogy a Kruscsev látogatását váró Poulson nekik ezt mondotta: “Én majd belemártom a késemet abba az s.o.b.-be”. Ezért ingerelte Kruscsevet azzal a kérdéssel, hogy miért akarják az oroszok az amerikaiakat eltemetni ? Erre az ostoba kérdésre Kruscsev már Washingtonban megfelelt, hogy nem az emberek, hanem a termelő rendszerek eltemetéséről volt szó, ami természetes, mert az uj rendszer mindig eltemeti a régit. Azért Poulson kötekedő kérdésére igy válaszolt: “Erre a kérdésre már válaszoltam Washingtonban. Csodálom, hogy ön, aki polgármester, azt nem olvasta. Nálunk a polgármestereknek olvasni kell az újságokat, mert ha nem olvasnak és nem ismerik az eseményeket, akkor nem választják meg őket újból”. Az a sok levél, amit Poulson korholására Írtak a lapokhoz, még a túlzóan kommunistafaló Mir- ror-Newshoz is, mutatja, hogy Poulson ur saját magába mártotta a gyülölet-kést. Ugylátszik, hogy Walter Reuther, az AFL-CIO első alelnöke is Poulson féle babérokra vágyott, midőn San Franciscóban az általuk meghívott szovjet államfő beszédét többször megszakítva egyszer csak azt kérdezte tőle: “De önök kizsákmányolják Kelet-Németország népét?” Kruscsev végignézett a már nagyon izgatott amerikai “munkásvezéren” és nyugodtan mondotta: “Hol álmodta ezt a dolgot? . . . Túlságosan izgatott, szinte reszket már... csendesedjen csak le!” Humoros megjegyzései közül talán legnagyobb derültséget váltott ki az, amit Pittsburgh városban Lawrence “demokrata boss”-nak mondott, akivel a politikai pártokról vitázott. Lawrence egyre hangoztatta, hogy az Egyesült Államokban két politikai párt van, amelyek azonban egyesült erővel állnak az elnök mögött, ezzel szemben a Szovjetunióban csak egy politikai párt van, ami szerinte nem helyes. “Én is úgy hallottam” — mondotta Kruscsev —, “hogy itt két politikai párt van. Nem csodálkozom azon, hogy a két párt együttesen áll az elnök mögött, hiszen mi különbség van közöttük? Sem én, sem önök nem tudják, talán csak az isién tudja? Lehet, hogy azért kell két párt, mert egyik sem elég jó. Nálunk csak egy párt van, de az jó és igy elegendő”. Ugyancsak Pittsburgh ban az amerikai kormány még augusztusban kiadott “Rab népek felszabadításának hete” proklamációra célozva mondotta : “Eljöttem ide, hogy lássam a kapitalizmus rabszolga munkásait, most ti jöjjetek el a Szovjetunióba és nézzétek meg, hogy élnek a kommunizmus raszolgái”. Midőn a washingtoni press-lconferencián egy ujságirónő, Miss Sarah McClendon kérdezte, hogy a lefegyverzés hány férfit adna vissza a polgári gazdaságnak, Kruscsev a MISS címzésre célozva mondotta: “Ugylátszik, hogy ebben a kérdésben nemcsak az újságíró, hanem a NŐ kíváncsiságát is megtalálhatjuk”. Amikor egy újságíró azt firtatta, hogy Eisenhower oroszországi útját milyen politikai okok kényszeritették az elhalasztásra, Kruscsevnek ez volt a válasza: “Erre a kérdésre ugyan Eisenhower elnöknek kellene felelni, de ha most mégis olmon- dom, remélem az elnök megbocsájt érte. Úgy történt ugyanis, hogy az elnök tegnap szives volt engem meghívni a farmjára, ahol megismerkedhettem a nagyszerű (wonderful) unokáival. Összeültünk és tanácskoztunk velük s arra az elhatározásra jutottunk, hogy jó lenne, ha a gyerekek is eljönnének a Szovjet meglátogatására és akkor oda lyukadtunk ki, hogy legjobb lenne elhalasztani a látogatást a tavaszra. “Szóval nem kell bolhákat keresni ott, ahol nincsenek bolhák. “Biztos vagyok benne, hogy az én unokáim helybenhagynák ezt a határozatot. így csupán csak az történt, hogy az unokák és a nagyapák egyességre jutottak.” Mikor kérdezték tőle, hogy mi mondanivalója van azokra vonatkozólag kik láthatólag akadályoz ni törekedtek körútja sikerét? Erre a kérdésre igazi ügyes politikus módjára felelte: “Nekem, mint vendégnek, udvariatlanság lenne bármilyen megjegyzést is tenni errevonatko- zólag.” A kétheti nagyon fáradságos ut után, amely az összes kíséretét kimerítette, kérdezték tőle, hogy miként érzi magát? “Igazán őszintén kívánom, hogy a jelenlevők mindegyike érezze magát olyan jól, mint én érzem magamat.” És végre általános derültséget keltett, amikor a nagyon szépen megszerkesztett és a televízión át leadott búcsúzó beszédének végén, amikor a fordító utolsó szavai elhangzottak, huncutkás mosollyal az ajkán angolul mondotta: GOOD BYE, GOOD LUCK AND THANKS! Ki hazudik? WASHINGTON. — Az ország legkonzervatívabb szenátorainak egyike, Barry Goldwater (R. Ariz.) Chicago városban mondott beszédében azt a kijelentést tette, hogy Richard Nixon alelnök igen nagy megütközéssel (shock) vette azt a hirt, hogy Eisenhower meghívta Kruscsevet az Egyesült Államok látogatására. A meghívás alkalmával Nixon éppen a Szovjetunióban volt s az volt az általános feltevés, hogy ő közvetítette Eisenhower meghívását. Az újságírók nem akartak hitelt adni ennek a kijelentésnek s további magyarázatot kértek. “Én csak azt mondhatom, amit Nixon alelnök mondott nekem” — felelte Goldwater —, “hogy neki Kruscsev meghívásáról előzőleg nem volt tudomása s nagyon megütközött, amikor a hirt meghallotta. • HARTFORD, Conn. — Nixon alelnök nagyon erélyesen védelmezte a Kruscsev meghívását: “Véleményem szerint ez a meghívás mindkét ország népének a javát fogja szolgálni” —, jelentette ki Nixon. Ezt a kijelentést akkor tette, amikor az újságírók megmutatták neki Goldwater szenátor nyilatkozatát. “Dehogyis ütköztem én meg a meghíváson” — mondotta az újságíróknak —, “hiszen a meghívásról én már tudtam, mielőtt Moszkvát elhagytam”. A kérdés: Ki hazudott? És mi célból? Igazi nagy infláció WASHINGTON. — Az iskoláztatás költségeinek emelkedésére az Associated Press ezt a statisztikát állította össze: Az Egyesült Államokban az elemi köziskolákban egy-egy tanuló neveltetésének évi átlagos költsége 1940-ben 76 dollár, 1950-ben 186 dollár és 1958-ban 309 dollár volt. Miután a jelentések szerint ezen 18 év alatt a tanulók átlagos képzettsége csökkent, a NEVELÉS TERÉN VALÓBAN NAGY INFLÁCIÓ ÁLLT BE. FÉNYKÉPET KÜLDÖTT A BOLYGÓ WASHINGTON. — Explorer VI., az evezőla- pát-kerekü bolygó a világűrben televiziós képet vett fel a földről. Felfedezte azt is, hogy sürü kisugárzásokkal teli őv veszi körül földünket. E tudományos kutatásokról jelentést tett a “National Aeronautics and Space Administration”. Az Explorer VI. nevű bolygót augusztus 7-én röpítették a világűrbe. A képek még kezdetlegesek, hiszen 19,500 mérföld magasságban készültek. Az eddig felbocsátott bolygók által két kisugárzási őv létezését állapititták meg.
