Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-10-01 / 40. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, October 1, 1959 Irta: GERÉB JÓZSEF Mint más újságírók és szerkesztők, úgy időközönként én is kapok olyan leveleket, amelyeket ugyan nem szántak nyilvánosságra, de olyan érdekes a tartalmuk, hogy igenis, A NYILVÁNOSSÁG ELÉ KÍVÁNKOZNAK. Azért a nyilvánosság elé tárom azt a levelet, amit szeptember 15- én adott fel az írója Miami, Fia. városban, nem is egyenest hozzám, hanem lapunk szerkesztőségéhez címezve s onnan továbbították címemre. A szerkesztőség ezzel a megjegyzéssel továbbította a levelet: “A levélben említett száz dolláros hagyaték a Magyar Szó részére megfelel a ténynek. Mi úgy tudjuk, hogy a levél írója vallásos ember”. Ez a kis bevezetés szükséges a levél megértéséhez. Most már hadd beszéljen a levél önmagáért: Kedves Geréb ur! Mint ismeretlen keresem fel ezen levelemmel. Én a Magyar Szó újságot azelőtt nem olvastam, mert az a lap, amelyet járattam, mindig harcban állt vele. Az “Előre fajzatának” nevezték s úgy ijesztgettek tőle, hogy nem találtam tanácsosnak az olvasását. Úgy voltam én azzal, mint az az öreg német bevándorló, aki miután nem ismerte a “pájt” (amerikai lepény, G.), hát mikor kijött, nem merte megenni. Hanem egyszer csak valaki mégis rábeszélte, hogy mégis kóstolja meg, mire az öreg megkóstolta és akkor úgy megszerette, hogy azután már minden nap “pájt” akart enni. Mikor a feleségem nagybátyja, az Alpha, N. J. városban lakó Kovács Sándor meghalt, 100 dollárt hagyott a Magyar Szó támogatására, de egyben azt is kérte, hogy azután az ő lapját az én címemre küldjék. így került az én házamba a Magyar Szó és azóta igen kedves vendégem lett. Magamról csak ennyit irok: Nem vagyok okos ember, de az élet megtanított arra, hogy nem igazítom az életemet a tudatlanokhoz vagy a gyengékhez, hanem inkább a többet tudókhoz, a felfelé menőkhöz, az erősebbekhez. Ezek emelnek feljebb bennünket. Az a meggyőződésem, hogy csak jósággal és igazsággal lehet az embereket elérni és a társadalmat megváltoztatni. Kedves Geréb ur. A “Nagy Racket” cimü cikkének témája sok anyagot adott minden gondolkodó embernek, — értem azokat, akik gondolkodni tudnak. Engem különösen ez a mondata foglalkoztat: “A vallással kapcsolatos racket szinte kimerít hetetlen”. De ehhez többet nem adott, nem mondotta, nem jött ki vele. Azért én szeretnék öntől errevonatkozólag még többet is hallani — a lapban. De ha gondolja, hogy nincs még itt az idő erre, mert a lapnak hátrányára lenne, akkor legyen szives errevonatkozó választ adni. A lap irói közül Rev. Gross L. régi barátom. Két-három témáját olvastam. A meglátásai igazságosak és tanulságosak. Válaszát várva maradok, tisztelettel: E. R. Nem irom ide a levélíró teljes nevét, csak a kezdő betűket, mert nem kértem rá engedelmet és levelében sem jelzi, hogy azt kiirhatom-e? A levél lényegén azonban az már nem változtat. A lényeg az, hogy ezt a levelet egy RÉGI AMERI- KÁSBóL lett UJ OLVASÓ irta a Magyar Szónak. A levélre ez a válaszom: Kedves E. R., Uj Olvasó! Először is köszönöm a szép levelet és szívélyesen üdvözlöm önt a Magyar Szó olvasótáborában. A “Nagy racket” cimü cikkemben elmagyaráztam, hogy a racket olyan üzlet, illetőleg a pénzszerzés olyan formája, amely ellenkezik a fennálló erkölcsi felfogásunkkal, a közösség által elfogadott üzleti tisztességgel még akkor is, ha mindjárt nem ütközik törvénybe. Megírtam aztán, hogy a racket itt, Amerikában most befészkelte magát társadalmi életünk minden megnyilvánulásába, többek között a vallásba is. Ön, mint uj-olvasó persze nem tudja, hogy ez nekem RÉGI TÉMÁM, amivel időről-időre foglalkozom az amerikai magyar sajtóban immár közel félévszázad óta. A Magyar Szó, vagy a már megszűnt Bérmunkás volt olvasói bizonyítják, hogy nagy kötetet tennének ki azon írásaim, amelyekben a vallás mezejére bevitt rackettel foglalkoztam. És foglalkozni is fogok még a jövőben is, mert úgy tartjuk — nemcsak én, hanem ennek a lapnak a szerkesztősége és összes külmunkatár- sai is, — hogy a racket alakjában jelentkező nép- bolonditási le kell lepleznünk, bárhol jelentkezik is az. így, ha továbbra is megmarad Magyar Szó olvasónak, — mintahogyan remélem, hogy megmarad —, akkor lesz elég alkalma, hogy a vallásfel- világositás körébe vágó cikkeimet is olvassa, amihez, — mint mondottam, elég gyakran visszatérek. A “Nagy racket” cimü cikkemben a racket- nek csupán egy ágára terjeszkedtem ki és noha az sem lehetett teljesen kimerítő, máris TELJES OLDAL lett belőle. így a másféle népcsalás ismertetést máskorra kellett hagynom. Amikor a levelét elolvastam, kedves Uj-Olva- sónk, abban a pillanatban megláttam, hogy nemcsak kérdez, hanem azonnal FELCSAPOTT RAC- KETT LELEPLEZÖNEK IS. Ezzel a levéllel azt csinálta, amit én évtizedek óta több-kevesebb sikerrel folytatok: LELEPLEZTE KORUNK EGYIK LEGKÁROSABB, LEGNAGYOBB ÉS LEGGONOSZABB RACKETJÉT. A SAJTÓ RACKET Mert igen nagy racket ám az, hogy a polgári sajtó igazán szégyenteljes módon hazudik a haladó szellemű újságokról és ingerli ellenük az olvasóközönséget. Nagyon, de nagyon nagy racket az, hogy az igazságot megiró sajtót ugv mutatják be, mintha a képzeletbeli ördög lenne, akitől tehát a jámbor embereknek tartózkodni kell. Az igv félrevezetett embereket aztán mindenféle szélhámossággal be lehet csapni. Persze ezt nemcsak a magyar polgári sajtó, haa mmm földjén Az amerikai barátságával kérkedő diktátor elnyomja a szakszervezkedést BANGKOK, Thailand. —- Thailand délkelet- Ázsiában fekvő, névleg alkotmányos királyság, amelynek 200,148 négyzetmérföldnyi területén 23 milliónyi nép lakik, úgy gazdaságilag, mint politikailag a Malaya félsziget országainak legfontosabbika. Thailand, — régi nevén Siam — 1932- ben alkotmányt kapott az uralkodójától és 283 tagú parlamentet választott, ahol a Nyugattal (értsd: Amerikával) rokonszenvező Nemzeti Szocialisták kerültek többségre 1957-ben. Noha az uj kormány Amerika támogatása mellett gyors fejlődést mutatott, 1958 október 20-án megdöntötte azt a katonai puccs, amelynek vezetője, Sárit Thanarat marsall önkényuralmat teremtett. Marsall Sárit Thanarat az Egyesült Államok leghűségesebb szövetségesének vallja magát. Thailand, vagy amint ők maguk nevezik az országukat, Prades Thai; “a szabadság földje”. Nézzük csak, hogy a szabadság földjén milyen szabadságot élveznek a munkások. A diktátor véleménye Az 51 éves marsall Sárit Thanarat a kommunisták engesztelhetetlen ellenségének mondja magát. Különösen gyűlöli a kínai kommunistákat, (vagy legalább is azt hirdeti, hogy az amerikai támogatást megnyerje), azonban az ő túlzottan leegyszerűsített fehér-vörös mentalitása szerint már a szakszervezkedés is kommunizmus, amit tehát el kell tiltani. Thailand szakszervezetei addig sem voltak valami erősek, inkább csak papir-szervezetek voltak, amelyek tisztikara vakon engedelmeskedett a mindenkori miniszterelnöknek. Igaz, névleg csatlakoztak az “International Confederation of Free Trade Unions” (ICFTU) szervezethez, azonban a mozgalom csupán maroknyi embert érdekelt, — egy részüket őszintén, a többit pedig érdekből. Marsall Thanarat már ezt sem tűrte, az októberi puccs után betiltott mindenféle szervezkedést, arra hivatkozva, hogy a szervezkedést csak a kommunisták akarják. A munkásoknak, ha követelésük van, azt a kormány elé kell beterjeszteni és az dönt, amely ellen aztán nincs fellebbezés. HIÁBAVALÓ PANASZ Ma a 23 millió lakossággal biró országban nem minden más nemzetiségű —, az angol is, sőt éppen az a vezető —, folytatja. Azért olyan nagy és veszedelmes racket az, amit a sajtó révén végeznek. Azért ez a racket mégis cs'ak egy része a sokkal nagyobb terű népcsalásnak, amelynél a lényeg az, hogy kiválasztanak, vagy kitalálnak valamilyen “mumust” amivel ijesztgetik az embereket. Ezt már az ősidőkben megkezdték. Kitalálták, hogy van “gonosz szellem”, amiből később a “gonosz istent” csinálták. Még neveket is adtak a gonosz istennek. Ilyenek voltak: Ahrimál, Goblin, Adra- melach, Loki, Elf, Belzebub, Lucifer, Sátán, stb. A legújabb korban, amikor az emberek már kétségbe vonták a “gonosz” istenek létezését, helyettesítették őket a nihilizmussal, anarchizmussal, szocializmussal és most a kommunizmussal. A cél mindig az, hogy előbb ráijesztenek az emberekre, majd tudtukra adják, hogy azért van menekvés a nagy veszedelem elől, amelyhez az orvosságot ők árulják —, persze jó pénzért. Ezt teszi a polgári sajtó (beleértve a rádiót, a TV-t s a kommunikáció minden más eszközét is), amikor a haladó szellemű, a felvilágosítást terjesztő újságok ellen hangolja a közönséget. Ön, kedves E. R. olvasónk, egyszerű szavakkal irt levelében most ezt leplezte le és csapott fel mindjárt a racket-szellem üldözői közé. Mert amig vannak emberek — igen nagy számmal —, akik nemcsak eltűrik a szélhámosságot, haneni EGYENEST ABBÓL TARTJÁK EL MAGUKAT, viszont vannak olvanok is, AKIKNEK VALÓSÁGOS FIZIKAI FÁJDALMAT OKOZ A RACKET- CSALÁSOK SZEMLÉLETE. Ugvlátszik, ön is az ilyen emberek közé tartozik, de eddig maga is áldozata volt a nagy rac- ketnek. Remélem, hogy mostantól kezdve figyelmesebben fogja olvasni a polgári lapokat és észre fogja venni bennük a szélhámosságot, a nagy csalást. Ebben a reményben üdvözlöm önt a Magyar Szó olvasói között. Elfogadható ok ACCRA, Ghana. — Most, hogy Ghana már független ország lett, a civilizáció is jobban terjed, mint azelőtt. Ennek bizonyítéka az, hogy most már megalakult a “Civilizációt terjesztő asszonyok klubja” is. Ennek a klubnak a célja egyenlőre csak az, hogy a vidéki asszonyokat rábeszéljék a ruha viselésére. Az asszonyok hajlandóságot mutatnak az uj divat iránt, de egyes vidéken a férjek igen erősen ellenzik. Amikor megkérdezték őket, hogy miért ellenzik azt, hogy a feleségeik ruhát öltsenek, ezt az egyhangú választ adták: “Hát ugyan ki bírna annyit keresni, hiszen mindegyikünknek 3—4 felesége is van?” A NAGY RACKET A RÉGI AMERIKÁSOKBÓL lett UJ OLVÁSÓ leleplezi a leggonoszabb népcsalást _____9. nincs semmiféle szakszervezet, még az egymillió lakosú fővárosban, Bangkokban sem. Az CFTU- hoz érkezett panaszok megvizsgálására a United Nations Munkaügyi Bizottsága odaküldte V. M. N. Menőn nevű megbízottját, a kormány azonban nem engedte meg neki, hogy a szakszervezeti mozgalom iránt érdeklődő munkásokkal beszéljen. Néhány unionista, — akiket igazán nem lehet kommunista szimpátiával vádolni —, engedélyt kért a kormánytól kulturcsoportok szervezésére, garantálva, hogy ott elégedetlenséget vagy sztráj kokat nem fognak említeni. A belügyminiszter válasz nélkül hagyta a kérelmet, hogy annak megtagadását ne kelljen megindokolnia. A kormány véleménye különben ez: Thailand lakosságának négyötöde földműveléssel foglalkozik, leginkább rizstermelők, amiből még kivitelre is jut. Rizs a nép legfőbb eledele, abból tehát van bőven. Azonkívül a folyók, a tavak tele vannak hallal, a nép tehát nem éhezik. Mi szüksége lenn# tehát szervezkedni azért, hogy több pénzhez jussanak? Mindazon országokban, amelyek angol uralom alól szabadultak fel, találunk valamilyen szak- szervezeti mozgalmat. India, Pakisztán, Burma, Malaya, Singapore, Hong-Kong, Cyprus, West Africa, — mindegyiknek vannak szakszervezetei, ha mindjárt gyengék is. Csak a nagyon erős amerikai befolyás alatt álló Thailandban nincs, abban az országban, amely folyton kérkedik Amerikához való hűségével; abban az országban, amely úgy gyűlöli a nép- köztársaságokat, hogy a Szovjetuniót is csak azért ismerte el, hogy bejuthasson az Egyesült Nemzetekbe. Nem titok, hogy Thailand kormányát, — Sárit Thanarat-ot beszámítva—nagyon bántja az International Labor Organization elé terjesztett panasz. (AFL-CIO News)
