Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-10-01 / 40. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, October 1, 1959 Bárcsak a lekszikonban találnánk azokat a szavakat Tisztelt Szerkesztőség! Nem is tudom, mit csináljak örömöfnben? Leszedném az összes virágokat mind egy szálig, még a mezőkön se hagynék belőlük. A tengernyi sok virágból egy mondatot írnék, amely az egész földgömböt átölelné és hirdetné az egész világ részére, hogy béke és barátság. E nagy örömömet egy rendkívül éles észjárású ember okozta, aki odáig merészkedett, hogy eljött a kapitalizmus fellegvárába, hogy a hidegháború győzelmét átengedje a kapitalistáknak. Mi lesz ebből, uram isten? Hát van szive annak az embernek, aki csak a nép érdekeiért száll síkra, aki jelentétével máris milliós károkat okozott a hadiszállítóknak? Lám csak, ha Dulles atyánk még élne, majd csinálna ő olyan nemzetközi légkört, hogy Amerikába be se tehetnék lábukat a békeharcosok. De még nincsen minden veszve, meg kell ragadni minden szalmaszálat, hogy a békés egymásmelleit élés elé gáncsot vessünk, mert csak nem hagyhatjuk, hogy a jól jövedelmező üzleteink tönkremenjenek, mert ez az átkozott nép békét akar ? Szó sem lehet róla, hiszen itt van most pl. az omladozó laoszi királyság, hát nem pont jókor jött ez is? Legalább van még egy hely, ahová fegyvert szállíthatunk. Mi lesz velünk, ha már ez sem lesz! Elfog bennünket a rémület, ha ana gondolunk, hogy koldusbotot vehetünk a kezünkbe, mert a béke erői győzedelmeskednek nemsokára az egész világon. Hát igen, drága háborús uszítok, tudjátok meg, hogy igy állunk, hogy napjaitok meg vannak számlálva. Ha nehéz harcok árán is, de kivívjuk a világbékét! Nézzétek csak, hogy mind többen és többen fogják meg egymás kezét, s válogatás nélkül zakatolunk országról-országra. Erősek vagyunk és egységesek, mert a sorokban ott menetelnek fehérek és szinesbőrüek egyaránt és ujong- va éneklik a béke dalát. Hát miért ne örülne az emberiség, amely a jobb jövőnek nézhet elébe? Miért ne örülne a gyermekét féltő anya, aki nyugodtabban hajthatja fejét álomra? Miért ne tudnánk örülni annak, hogy ha több iskolát, kórházat, közintézményt látnánk kinőni a földből? Miért ne örülnénk annak, hogy mindenkinek lenne tisztességes lakása? S végleg megszűnne a munkanélküliség? Vagy ha kevesebb órát dolgoznánk hetenként és,csak közszükségleti cikkeket gyártanánk? Ezeknek tudnánk örülni és csak az kellene hozzá, hogy egy centet se adjunk a hadi szállítóknak, hogy a leszerelés sikerrel járjon és ezáltal nyugodt, békés, megelégedett élet venné kezdetét. Ez lecsillapítaná a tulfesztilt idegeket, megszüntetné az erkölcstelen, bűnös életet, aminek gyümölcse az lenne, hogy nyugodtan mehetünk ki az utcára anélkül, hogy félni kellene a fiatal suhancoktól, hogy mikor vágják hátunkba a kést. Bár már ott tartanánk, hogy csak a lexikonban lehetne megtalálni ezeket a szavakat: háború, szegénység, betegség, kizsákmányolás, stb. Én bízom abban, hogy eljön az az idő. A folyamat megindult, Dulles atyánk meghalt. Ha az újságokat olvassuk, ha hallgatjuk a rádiót, azt tapasztaljuk, hogy megvan a békevágy, melyet már többé véglegesen megállítani nem lehet. Közénk jött egy ember, akinek nevét bizakodva hallja a világ emberisége, akinek a neve rettegést és félelmet vált ki egy kis csoport háborús uszitóból. Kívánjuk, hogy ez az ember járja be a földkerekség minden zugát és vele együtt meneteljünk a béke és barátság zászlajával. Anti Meg van elégedve a lappal Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldöm lapom előfizetését és 3 dollárt a naptárra, bár küldhetnék többet, de igen be kell osztani a nyugdijat, mert az árak mindig mennek felfelé. A lappal nagyon meg vagyok elégedve, szeretem úgy a belső, mint külső munkatársak írásait és mind örömmel olvasom, mert hasznos és tanulságos minden soruk. Érdemes lapunkat teljesen kiolvasni és időt szentelni reá. Sajnos előfizetőt nem tudok szerezni, mivel itt igen kevés a magyarság.A naptár is kitűnő volt, már kiolvastam belőle mindent. S. J., indianai olvasó Különb program is lehetett volna Tisztelt Szerkesztőség! Los Angeles New Yorkon is túl tud tenni Krus- csev fogadtatása körül, mert itt “rugged individualisták” vannak, akik — ha kell — provokálni is tudnak. Végignéztük a televízióban az egészet és bizony Hollywood is különb programra készülhetett volna, mert már elég régen tudták, hogy mikor jön ide és legalább olyasmit mutathattak volna neki, ami bebizonyítaná a hollywoodi technika fölényét, ha ugyan van ilyen? Vagy inkább semmit se mutattak volna a felszerelésen kivid. Reuther bebizonyította San Franciscóban, hogy ő legalább is olyan jól meg tudja védeni, vagy fel tudja dicsőíteni a kapitalizmust, mint akár Har- riman, vagy Rockefeller, s talán még jobban. Eisenhower elnök biztosan méltóbb fogadtatást fog kapni a Szovjetunió bármelyik részében. Mind ez azt bizonyítja, hogy a hidegháború befejezését ezek a körök nem szívesen látnák, sőt tovább szítanak. A közvélemény-gyártók pedig most minden médiumot inkább uszításra, mint megértésre A szept. 10-i számban olvastam a “Magyar városi ember élete” c. közleményt. Nem kételkedem az említett héttagú család megélhetési és egyéb kiadási költségeinek számadataiban, amely a Népszabadságban jelent meg. Azonban, hogy ezen család bevételi-kiadási számadata külföldön, akár a Magyar Szóban megjelenve is alkalmas volna olyan megfigyelésre, amelyből megfelelő következtetésekhez juthatnánk, azt már nem hiszem. A cikkből is kitűnik, hogy a Népszabadság a kereset mikénti beosztásával kívánt foglalkozni, egy kiragadott példán keresztül és nem gondolom, hogy akár a falusiaknak, akár ország-világnak ezen keresztül kívánta volna bemutatni, hogyan is él a magyar városi ember. Külföldön pl. itt Amerikában, egy ilyen kiragadott példa leközlése akár akarjuk, akár nem, nem várt visszhangot is eredményezhet. Eörsi szerint nem egy átlag család létéről van szó. Ez természetes, dehát akkor ez miért lehet alkalmas arra, hogy ezen keresztül vizsgáljuk a magyar városi emberek életét? Szerintem a leközölt számadatok elolvasása után nyomban igen téves meglátásunk lehetne pl. elképzelnénk, hogy a feleség nem dolgozik, a családfő nem 2,530 forintot keres, hanem csak 2,000-et és 3—4 gyermek van a családban. Hát hogyan is tudnak akkor ők megélni? A 3,980 Ft. jövedelemmel biró család megélhetési statisztikájánál a megjegyzés szerint, szűkös élet stb. a család sorsa. Ezek szerint egy általam felemlített család sorsa milyen lehet? Talán éheznek ? Nem, mert a valóság egészen mást mutat. Amikor a feleség nem dolgozik, ez a bevételnél kiesést jelent, azonban az ő háztartási és egyéb munkája nagyban csökkenti a kiadást, amely a bevételi kiesést helyrehozza. Az asszonyok nem ülnek egész nap tétlen a lakásban, hanem próbálnak minél olcsóbban ételt készíteni a család részére, nem egy ruhafélét anyagból kiszabnak és géppel megvarrják, az ágynemüeket is maguk kimossák. Azonkívül nem minden asszony költ daueroltatásra 120 Ft-ot, hajberakásra, manikűrre stb. Ugyancsak nem mindenki költ vasárnapi étkezésre 150—180 Fr. latot kelteni. A leszerelés pedig, amely az egyedüli biztosítéka a békének, nekik utópia. Ez is érthető, mert mi lenne akkor a nagy háborús rendelésekkel ? J. U. los angelesi olvasó Kossuth Klub - Kossuth nélkül Tisztelt Szerkesztőség! Mintha a megtébolyult világ rúd ja a józanság irányába fordult volna. Azok, akik a józanság fáradhatatlan képviselői, igyekeznek a megújhodás útját megmutatni. De ugyanakkor sohasem mondanak le a kritika jogáról, ha azt szükségesnek látják. A Miami-i Kossuth Klubban verekedéssé fajult eseményekről azonban meg kell emlékezni. A jelenségek azt mutatják, hogy azok az egyének, akik szülőhazájuk ellen léptek fel, a megbánás és a megbékélés útjára léptek. Ettől a jelenségtől rémültek meg a hivatásos méregkeverők. Hogy mi volt a rádióbálon a verekedés okozója, azt nem kutatjuk. De le kell szögezni azt a lelketlenséget, amit a Kossuth Klub kikiáltói müveinek a szülőhaza ellen. Nem lehet elég súlyos szavakat találni az egyház újonnan keresztelt lelkésze ellen sem. Állandóan a szülőhaza ellen intrikál, felszabadító, keresztes hadjáratot hirdet azon szülőhaza ellen, amelynek sokat szenvedett népe Kossuth szellemében építi az uj jövőt. Szóval száműzték Kossuthot, de bitorolják a nevét! Vessen magára azért az inzultusért, amit a botrány közepette kapott. Jobb lenne, ha megpróbálnák ápolni a szere- tetet, jó útra téríteni a megtévedetteket. Ez Krisztusnak is tetsző cselekedet lenne. Pass K. Kifogásolja az “Aknamezőt” Tisztelt Szerkesztőség! Nagyon köszönöm, hogy lapomat mindig rendesen küldték, mert nagyon szeretjük. Csak az “Aknamező” cimii regény helyett valamilyen más jobb regényt kellene közölni, mert ezekről az eseményekről és ilyesmit már olvastunk. Virág és neje, Ohio ot, hiszen olcsóbban is lehet étkezni, ami táplálóbb is lehet, mint a drágább étel. Ha az általam felvetetteket és még sok más hasonló tényt is figyelembe veszünk, akkor nem lehet ilyet mondani: Ha a feleség nem dolgozik, majdnem mondható, hogy a családos férfi aligha tudja jövedelméből a család megélhetését biztosítani. A valóság az, hogy a kevesebb jövedelemmel biró család is sokkal -jobban megélhet, mint a Magyar Szóban is leközölt család, sőt pénzt is tudnak megtakarítani; mindez az okos beosztástól, jó konyhavezetéstől, szorgalomtól stb. függ. Egyébként, ha egy család életén keresztül próbálnánk betekintést nyújtani a magyar városi ember életnívójába, ahhoz egy átlag családot kellene venni. Magyarországon a legtöbb embernek öröklakása, családi háza van. Mondjuk megfelelőbb lett volna egy saját lakással biró, öttagú család, ahol a férj, mint szakmunkás dolgozik. Gondolom, megfigyelésünk ered ménye nem lett volna nagyon téves. Tévedésre ad okot pl. az aug. 13. számban (Találkozás a jelennel) harmadik közleményben a következő : “Az emberek legnagyobb része — bár nem élnek gondok nélkül — elég élelemhez, ruházathoz jut és a lakbért is pontosan fizeti. Eltekintve néhány igen alacsony illetékéi nyugdíjastól, a dolgozók és a jobb nyugdijat élvezők a magyar életmódnak megfelelően meg tudnak élni, kivéve természetesen, ahol csak egy család- ag keres, vagy sokgyerekes családoknál, vagy ha idősebb családtagot is el kell tartani.” Én mindebből azt értem, hogy hacsak egy kereső van a családban pl. a feleség nem dolgozik, stb. vagy sok gyermek van, vagy öreg szülőt is el kell tartani, az ilyen családok még a magyar életmódnak megfelelően sem tudnak megélni. Azt hiszem Eörsi munkástárs nem szándékosan írta a fent említettet, hogy az félreértésre adjon okot. És talán majd megadja a magyarázatát a téves megállapításra alkalmas mondatra, azonkívül a leközölt száraz statisztikához is bővebb magyarázatot fűz. E. Horváth használnak, vagyis nem igyekeznek békehanguEÖRSI BÉLA CIKKÉNEK MARGÓJÁBA Tisztelt Szerkesztőség! n XioMc a swihsztőhjö'í . . - , , tWVWWWWWWWVWWVWVWV' Az ebben a rovatban kifejtett neze- Olvasóink tek nem szükségszerűen azonosak hozzászólnak a szerkesztőség álláspontjával a közügyekhez iwwwxwwxwwxww xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
