Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-09-17 / 38. szám
Thursday, Sept. 17, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 A békés együttélésről A “Foreign Affairs’’ politikai folyóirat közölte Nikita S. Kruscsevnek, a szovjet minisztertanács elnökének cikkét, melyet alant kivonatosan ismertetünk : Az együttélés kérdése, különösen napjainkban, a szó szoros értelmében mindenkit érdekel — Írja cikkében Kruscsev. A jelenlegi helyzetből két kivezető ut lehetséges. Vagy a háború — de a rakéta technika és a hidrogénbomba századában a háború a legsúlyosabb következményekkel járhat minden népre — vagy a békés együttélés. A szovjet állam keletkezésének első napjától kezdve külpolitikájának alapelveként a békés együttélést hirdet — mondja a továbbiakban a cikk, majd a szó- jet kormányfő a következőképpen határozza m;ga békés együttélés politikáját: Milyen legyen a békés együttélés? Legegyszerűbben kifejezve: az együttélés politikája lemondás a háborúról, mint a vitás kérdések megoldásának eszközéről. Ez azonban korántsem meríti ki a békés együttélés fogalmát. A meg nem támadásra vonatkozó kötelezettségen kívül a békés együttélés elve tartalmazza azt is, hogy minden állam kötelezi magát: nem sérti meg egymás területi épségét és szuverénitását semmilyen formában és semmilyen ürüggyel. A békés együttélés elve lemondást jelent arról, hogy beavatkoznak más országok belügyeibe abból a célból, hogy megváltoztassák azok államrendjét vagy életformáját, vagy valamely más célból. A békés együttélés tétele azt is előírja, hogy az országok politikai és gazdasági kapcsolatai a felek teljes egyenjogúságán és kölcsönös előnyökön alapulnak. A mi törekvésünk a békére és a békés együttélésre — mutat rá Kruscsev — a szocialista társadalom természetéből ered. Ebben a társadalomban nincsenek olyan osztályok vagy társadalmi csoportok, amelyeknek érdekük lenne, hogy háború segítségével gazdagodjanak, vagy meghódítsanak és leigázzának idegen területeket. A Szovjetunió és a többi szocialista ország a szocialista rendszer alapján korlátlan belső piaccal rendelkezik és ezért nincs oka arra, hogy terjeszkedő politikát folytasson, amelynek célja más országok meghódítása és saját befolyásának rájuk kényszerítése. Kruscsev megjegyzi, hogy a békés együttélés nem egyszerűen egymás mellett élés háború nélkül. A békés együttélés békés versennyé fejlődhet és kell is hogy fejlődjék, mégpedig arra nézve, hogy melyik rendszer elégíti ki a legjobban az ember összes szükségleteit. A békés együttélés elve — folytatja Kruscsev — korántsem követeli meg, hogy valamely állam lemondjon saját rendszeréről és ideológiájáról. Viszont biztosítja a legfontosabbat: azok az államok, amelyek elhatározzák, hogy a békés együttélés útjára lépnek, lemondanak az erőszak alkalmazásáról minden formában és megegyeznek abban, hogy békésen, az érintett felek kölcsönös érdekeinek figyelembevételével rendezik az esetleges vitákat és viszályokat. Századunkban, a hidrogénbomba és az atomtechnika fejlődésének századában ez a legfontosabb, ez minden ember érdeke. A cikk válaszol a burzsoá országok oly^n képviselőinek, akik kétségbe vonják a Szovjetunióval folytatandó békés együttélés lehetőségét, minthogy a szovjet vezetők — kijelentéseik szerint — a kommunizmusért harcolnak, sőt azt mondják, hogy a kommunizmus győzni fog minden országban. Kruscsev megállapítja, hogy azok, akik igy vetik fel a kérdést, akarva-akaratlanul összezavarják a dolgokat, összekeverik az ideológiai harcot az államok közötti viszony kérdésével. Mi kommunisták hisszük — írja Kruscsev —, hogy végeredményben a kommunizmus eszméje az egész világon győzni fog; miként győzött hazánkban, Kínában és sok más államban. Lehet, hogy a Foreign Affairs sok olvasója nem ért egyet velünk. Talán úgy vélekednek, hogy végül a kapitalizmus eszméje fog diadalmaskodni. Vitatkozhatunk, vallhatunk különböző nézeteket, de a fő az, hogy ez maradjon meg az ideológiai harc keretei között, senki se használjon fegyvert azért, hogy érvényre juttassa saját nézeteit. Amikor azt mondjuk, hogy a két rendszer, a kapitalista és a szocialista rendszer versenyében a mi rendszerünk fog győzni — folytatja Kruscsev — ez természetesen egyáltalán nem jelenti azt, hogy a kapitalista országok belügyeibe való beavatkozással vívjuk ki a győzelmet. A kommunizmus győzelmébe vetett szilárd hitünk a társadalmi fejlődés törvényeinek ismeretén alapul. Meggyőződésünk szerint azért fog győzni a szocialista rendszer, mert haladóbb, mint a kapitalista rendszer. A negyvenkét éves szovjet állam számára máris lehetővé vált, hogy gazdasági versenyre hívja ki az Egyesült Államokat, a százötven éves kapitalista államot. A legszélesebb látókörű amerikai közéleti személyiségek elismerik — fűzi hozzá Kruscsev —, hogy a Szovjetunió gyors ütemben utoléri és végül megelőzi az Egyesült Államokat. Tekintélyes amerikai közéleti személyiségek és államférfiak a Szovjetunióban tett kőrútjuk során teljesen meggyőződhettek: nincs semmi kilátás arra, hogy a szovjet embereket összeveszitsék a kommunista párttal és a szovjet kormánnyal, nem lehet rávenni őket, hogy felkeljenek a kommunizmus ellen. De ha igy fest a helyzet, akkor hogyan értelmezzük azokat a meg-megujuló kísérleteket, amelyeknek célja a kommunizmus “elvetésére” irányuló politika feltámasztása? Mit terveznek? Fegyveres beavatkozást a szocialista országok belügyeibe? De hiszen Nyugaton ugyanúgy, mint Keleten világosan látják, hogy a korszerű haditechnika következtében ilyen eljárás haladéktalan és kérlelhetetlen megtorlás veszélyével jár. Ilyenformán — folytatja Kruscsev — napjainkban csak két ut lehetséges: vagy békés együttélés, vagy a történelem legpusztítóbb háborúja. Harmadik lehetőség nincs! Reális lehetőség a háború kiküszöbölésére Kruscsev rámutat, hogy most különösen időszerűvé vált a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének kérdése. Az emberiség életében olyan időszakhoz érkeztünk, amikor reális lehetőség van rá, hogy véglegesen, egyszer s mindenkorra kiküszöböljük a háborút a társadalom életéből. A második világháború után kialakult uj nemzeti erőviszonyok alapján állíthatjuk, hogy ma már nem végzetesen elkerülhetetlen az uj világháború, meg lehet akadályozni — Írja Kruscsev, majd cikkében három alaptételt sorol fel állításának bizonyítására. Először — írja Kruscsev —, napjainkban nemcsak az összes szocialista államok harcolnak tevékenyen a békéért, hanem az önálló nemzeti állam fejlesztésének útjára lépett sok ázsiai és afrikai ország is és sok más állam is, amely nem tartozik az agresszív katonai tömbökhöz. Másodszor, a békepolitika a széles néptömegek hatalmas támogatását élvezi az egész világon. Harmadszor, a békeszerető szocialista államok rendelkeznek olyan rendkívül hatásos anyagi eszközökkel, amelyek feltétlenül fékezik az agresz- szorokat. Napjainkban a szocialista országok a föld egész területének már körülbelül egynegyedét ölelik fel. A föld lakosságának egyharmada él a szocialista országokban és ipari termelésük a világ ipari termelésének körülbelül egyharmada. Ezzel magya- házható az a vitathatatlan tény, hogy az utóbbi években csirájában sikerült elfojtani azokat a háborús tűzfészkeket, amelyek a világnak hol az egyik, hol a másik részén — Közel-Keleten és Európában, a Távol-Keleten és Délkelet-Ázsiában — jöttek létre. A kérdések kérdése Kruscsev emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió nem keveset tett a békéért vívott harcban. A szovjet kormányfő hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió a második világháború maradványai felszámolását, a két német álammal való békeszerződés megkötését a kérdések kérdésének tekinti. Kruscsev rámutat, hogy a német kérdés békés rendezésének elodázása széles lehetőségeket nyújtott a nyugatnémet militaristák és revansisták tevékenységének megélénkülésére. Nem kizárt az egyáltalán, hogy Nvugat-Németország, felhasználva az Észak-Atlanti Szövetségben szerzett pozícióit, háborút provokálhat, belesodorhatja ebbe szövetségeseit és az egész világot pusztító háború szakadékéba taszíthatja. Ami a német egység kérdését illeti — jegyzi meg a szovjet kormányfő — meggyőződésem, hogy Németország előbb vagy utóbb egységes lesz. Mivel azonban senki sem jövendölheti meg, hogy ez a pillanat mikor következik be, nem lehet várakozni, nem szabad kívülről beavatkozni ebbe a belső folyamatba, nem lehet fenntartani a hadiállapotot, ami sok rendkívül komoly veszélyt és meglepetést hozhat az európai és a világbékét illetően. Szét kell vágni a gordiusi csomót: polgárjogot kell kapnia a békeszerződésnek, ha nem akarunk játszani a tűzzel, milliók és milliók sorsával. Mély meggyőződésem — Írja Kruscsev —, hogy a még meglevő lényeges nézeteltérések egy sereg kérdést illetően nem alapvetőek, nem olyanok, amelyekben nem lehetne egyezségre jutni. Kruscsev megjegyzi, ha egész sereg kérdésben még mindig vannak nézeteltérések, és nem jött létre megegyezés, akkor ez — van rá elegendő alapunk, hogy igy véljük — azoknak az engedményeknek a következménye, amelyeket a nyugati hatalmak tesznek Adenauer kancellárnak. Ez veszélyes behódolás az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország részéről — mondotta Kruscsev. — Sokkal jobb lenne, ha Nyugat-Né- metország NATO-beli szövetségesei a béke érdekében megmondanák Adenauer kancellárnak, hogy politikája veszélyezteti a békét és végső soron helyrehozhatatlan katasztrófával járhat Nvugat-Németország számára. A történelmet nem lehet visszaforgatni Úgy vélem, hogy szeptemberi utazásom az Egyesült Államokba és Eisenhower elnök utána következő látogatása a Szovjetunióba, lehetőséget nyújt a hasznos eszmecserére és arra, hogy megtaláljuk a közös nyelvet, valamint a megoldandó kérdések közös megértésének módját. Mi továbbra is készek vagyunk minden lehetőt megtenni azért — folytatja Kruscsev —, hogy a Szovjetunió és más országok viszonya, ezen belül a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonya a barátság alapjára épüljön és teljesen megfeleljen a békés együttélés követelményeinek. Ahhoz, hogy a békés együttélés rendíthetetlen nemzetközi elve mindennapi gyakorlattá váljék a Kelet és a Nyugat viszonyában — állapítja meg Kruscsev — szükség van rá, hogy mindenki megértse azt a nem túlságosan bonyolult tényt, hogy a történelmet nem lehet visszaforgatni. A szocialista rendszer minden ellene intézett támadás ellenére megerősödött és olyan erővé vált, amely lehetetlenné teszi a múlthoz való visszatérést. Ha mindkét részről meg akarjuk javítani az országaink közötti viszonyt — mutat rá Kruscsev —, el kell távolitanunk minden akadályt a nemzetközi kereskedelemből. Józan ésszel felfoghatatlan — Írja a szovjet kormányfő —, hogy amikor az emberiség olyan fejlettségi színvonalra jutott, amelyen képesnek bizonyult felmérhetetlen jelentőségű felfedezésekre annyira, hogy meg tudta tenni az első lépéseket a világűrben, ne tudja lángelméjének gigászi eredményeit a tartós béke létrehozására és az emberek javára fordítani. A szovjet emberek hangoztatják, hogy nesn akarnak háborút. Ha a Szovjetuniót és a baráti országokat nem éri támadás, soha semmilyen fegyvert nem fogunk az Egyesült Államok vagy bármely más ország ellen felhasználni. Éppen azért, mivel meg akarjuk szabadítani az emberiséget a háborútól, békés és nemes versenyre hívjuk fel a nyugati hatalmakat. Mi mindig a más országok belügyeibe való be nem avatkozás hívei voltunk és vagyunk ma is. Ezt az álláspontot vallottuk és valljuk továbbra is. Csak egy ut vezet a békéhez — Írja befejezésül a szovjet kormányfő — csak egy kiút van a jelenlegi feszültségből: a békés együttélés. “Félelmetesen nevetséges” WASHINGTON. — “Félelmetesen nevetséges”,. — mondotta Frank Kowalski demokrata (Conn.) képviselő az országházban, amikor arról beszélt, hogy a magasrangu tisztek milyen szolgálatokra kényszerítik a besorozott katonákat. Kowalsky szerint sokkal kevesebb katonát kellene sorozni, ha a tisztek nem használnának olyan sok szolgát, akiket kirendelnek számukra. Hogy mit jelent egy magasrangu tiszt a közkatonák számára, azt az a rendelet mutatja, —— amit Kowalsky felolvasott, hogy képviselő társai is tudomást szerezzenek róla. E rendelet szerint a katonák kötelesek szalutálni (tisztelegni) annak az automobilnak, amelyre ki van tűzve a generális csillagos lobogója, akár ül valaki az autóban, akár üres az. A militaristák hatalmának kimutatására ez a rendelet “félelmetesen nevetséges”. — mondotta Kowalsky, aki eredetileg maga is a West Point-i katonai akadémia növendéke volt és igy jól ismeri a militaristák hatalmi vágyát.
