Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-09-17 / 38. szám
AMERIKÁI MAGYAR SZ<5 Thursday, Sept. 17, 1959 8 Mikor kezdenek már gondolkozni? Tisztelt Szerkesztőség! Egyszerű munkásnő vagyok és tessék nekem elhinni, hogy mindig hü union munkás voltam és ma is az vagyok. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy meglássam az uniók fogyatékosságait. De folyton szem előtt tartom annak előnyeit s szentül hiszem azt a szent hitet, hogy az “egyesült erőben rejlik a siker” alapján a saját érdekét jól felfogott és szakszervezetekbe tömörült munkásság ezen az egy utón szabadulhat meg a gonosztól a nagytőkés kapzsiság kizsákmányolásától. Egy dolgot azonban bármennyire gondolkodom is fölötte, nem tudok megérteni. Mi okozza — és mire jó az a mérhetetlen gyűlölet a Szovjetunió ellen most, amikor az egész világ és az amerikai magasrangu személyiségek is elismerik, hogy semmiféle ellenséges szándékuk nincs és szovjet részről semmiféle veszély nem fenyegeti a világbékét. Miért fordítja arcát a nagytőkések felé egy ilyen nagyszámú munkást képviselő organizáció? Miért tartja kötelességének egy ilyen hatalmas unió együtt ordítani a (hivatalos) farkasokkal? Milyen előnyt remél vagy biztosit ezáltal a billiomos gyárosoktól munkásai részére? Ami most úgy felháborít, hogy tollat veszek kezembe az a “Justice” — az ILGWU hivatalos közlönye — egyik számában megjelent vezércikk, amelyben leírja, hogy a szovjet kiállításra küldött riporterük — akinek főfeladata volt információt szerezni arról, hogy hogyan működnek a Szovjetben a szakszervezetek — mennyire lestrapálta magát amig talált valakit, akivel erről beszélhetett. Először elmondja, hogy Stalinnak még az árnyéka sem volt látható sehol, (ők ezt kárörömmel, én pedig sajnálattal veszem tudomásul —: ha igaz —, hogy azt az embert, aki mindazt az itt bemutatott, úgy szépségben, mint technikai jelentőségben világraszóló fejlődéshez a talajt készítette, a magot elvetette és halála órájáig ápolta — most igy elfelejtik.) A nyomozás célja az volt, hogy összehasonlítsák a szovjet munkás jólétét az amerikaival. De a szegény ember hiába lótott-futott, sehol egy élő lelket nem talált, akivel erről beszélhetett volna. Mennyi rosszakarat, mennyi gyűlölet nyilvánul meg ebben a beállításban, amellyel a cikk Írója arra enged következtetni, hogy a munkásságnak ott semmi szava, semmi képviselete nincs. A cikk írója jól tudja, hogy a szovjet munkásállam gondoskodik munkásnépének szükségleteiről. És a szovjet szakszervezetek, melyeknek már nincs ki ellen sztrájkolni, mert már nincsenek magán gyártulajdonosok, maguk intézik a gyárak, üzemek termelését és maguk gondoskodnak tagjaik jólétéről. Szakszervezetek bizottságai adminisztrálják a sokoldalú társadalmi gondoskodást, amelynek eredményeként bármily könnyebb vagy súlyosabb betegség esetén — a család bármely tagját — teljesen ingyen kezelik, betegség esetén, ■ szülés előtt és után vakációban részesítik, szervezk a rendes nyári vakációt, dolgozó anyák gyermekei részére gondozókat építenek stb. A •Szovjetunióban ingyen iskoláztatják a gyermekeket tehetségük szerint. Lakások építése folyik állandóan és a lakbér a fizetéshez mérten alacsony és természetesen van megfelelő nyugdíj. Másszóval, a szovjet nép élete — halála órájáig — biztosítva van. Ezt az újságokban — a látogatásaikból visszatérő politikusok, irók, művészek, gazdasági szakértők — sőt, a milliomosok is elismerik, pedig ezek között nemigen van kommunista. Mire jó hát az a nagytőkés talpnyalás? Igaz, Amerikában van szabadság! Itt szabad szakszervezetekbe tartozni, (melynek jogait és lehetőségeit szabadon nyirbálják). Szabad sztrájkolni. amig csak a gyomra meg a cipője bírja, (sőt, sokszor nagy szivességet tesznek a gyárosnak, alkalmat adnak neki, hogy túladjon a felhalmozott árun és addig nem kell fizetni a munkást). Szabad az utcán hagyni a gyerekeket felügyelet nélkül — ha mindkét szülő dolgozik. De azért “hurray” a nagy gyárosoknak adott tanácsért, “akik arról álmodoznak, hogyan lehet sztrájk és alkudozás nélkül elintézni a termelést”. Menjenek el a Szovjetbe és tanulják meg a trükköt. Őszintén ajánlom én is “to all tycoons” akik remélik, hogy “visszatér” az az idő amikor nem kell szakszervezetekkel alkudozniok. Szívből ajánlom, ha ezt a súlyos problémát — ha csak a saját kényelmük szempontjából is — meg akarják oldani, menjenek el a Szovjetbe és tanulmányozzák az ottani “slave” rendszert és adják meg a munkásoknak a szovjet által nyújtott előnyöket, a gondtalan biztonságos életet és igyekezzenek azt — úgy mint ott — gazdasági lehetőségeik szerint mindig javítani, emelni. Ez “tycoonoknak” igazán nem volna nehéz. Ha ezt megteszik — mint ahogy megtehetik — biztosak lehetnek, hogy a kérdés meg lesz oldva. Nem lesz többé sztrájk és nem kell többé szakszervezetekkel al- kudozniok. Csak ennyit adjanak meg a munkásoknak!!! g-v-m. Orvosi előadás Los Angelesben Tisztelt Szerkesztőség! Aug. 2-án, kedd estéjén rendkívüli élvezetben volt részük azoknak, akik a los-angelesi Munkás Otthonban meghallgatták dr. Weinfeld Frigyes előadását. A magyarszármazásu orvos 1950 óta tart fenn rendelőt Los Angelesben. Azt megelőzőleg 1945 és 49 között Európában “DP”-ket gyógyított és azelőtt, 1942 és 45 között a Szovjetunióban érvényesítette orvosi tudományát. Dr. Weinfeld német egyetemeken tanult és szerezte meg diplomáját, mert az ostoba és bűnös Horthy-rendszer idején nem kapott lehetőséget arra, hogy Magyarországon képeztesse magát. Dr. Weinfeld népies, mindenki által érthető, közvetlen nyelven beszélt 3 gyilkos betegségről, amelyek az Egyesült Államokban évente százezreket visznek sírba. Beszélt a rákbetegségről, különösen annak két fajtájáról: a gyomor- és tüdőrákról. Rámutatott arra, hogy ez a félelmetes betegség is gyógyítható, ha idejében felfedezik. Beszélt a tüdővészről, (TB) amely valamikor a legijesztőbb betegségek közé tartozott, de amely napjainkban, — ha idejekorán észreveszik. — 3—4 hónap alatt gyógyítható. És beszélt a szívrohamokról, amelyeknek Amerikában esik a legtöbb ember áldozatul, sokkal több, mint bármely más országban. A sziv-rohamokkal kapcsolatban dr. Weinfeld megmagyarázta, hogy ezt a tipikusan “amerikai” betegséget nagyrészt az a körülmény okozza, hogy itt üzzük, kergetjük magunkat és úgyszólván állandó feszültségben élünk. A táplálkozásunk sem megfelelő és részletesen ismertette a vér elzsirosodásának körülményeit és az ezáltal előidézett szívrohamokat, óva intette hallgaíósá- gát azsirok és zsíros ételek túlzott fogyasztásától! Rámutatott arra, hogy amint életünk minden fázisa változó, úgy változónak, a körülményeknek megfelelően ésszerűnek kell lennünk a táplálkozásban is, ha csökkenteni akarjuk a szívrohamokat és az abban meghalt áldozatok számát. Az előadó röviden érintette még a reuma és az arthritis betegségeket és Ígéretet tett arra, hogy ezekről a kínzó betegségekről és egyéb közérdekű orvosi kérdésekről egy más alkalommal fog beszélni. Faragó g.vülésvezető ama megjegyzéséhez, hogy dr. Weinfeld előadása a legérdekesebbek és legértékesebbek egyike volt, amelyek valaha elhangzottak a Munkás Otthonban, a jelenlevők nagy tapssal adták hozzájárulásukat. • A fenti beszámolóhoz azt kívánom hozzáfűzni, hogy az előadás utáni felszólalásomban külön köszönetét mondtam dr. Weinfeldnek azért is, mert megerősítette a hónapokkal ezelőtt a Magyar Szóban és a Nők Világában kifejtett véleményemet a zsíros, tejfeles, vajas, “magyaros” főzésről, mely az emberek egészségét veszélyezteti. Emberi szokás, hogy ha egy olvasó nem egyezik meg a cikkíróval, akkor rögtön kész ellenvéleményét papírra vetni; ellenben azok, akik helyeslik a cikk tartalmát, hallgatnak és feleslegesnek tartják, hogy helyeslésüknek kifejezést adjanak. Vannak olvasók, akik az ő Ízlésüknek meg nem felelő Írásokat rögtön “feleslegesnek” bélvegzik és egy percig sem gondolnak arra, hogy lehetnek olyan olvasók is, akik számára ugyanaz az irás nem “felesleges”, hanem nagyon is fontos. Nem gondolnak arra, hogy lehetnek olyan olvasók, akik nek kérésére és felszólítására íródott a kérdéses cikk. A cikkírók — és biztosan a szerkesztőség is, — szívesen lát minden fajta méltányos hozzászólást a lapban, mert ez kétségbevonhatatlan bizonyítéka annak, hogy a cikkeket el is olvassák és érdekli őket a lap. Dr. Weinfeld hallgatósága kénytelen volt tudomásul venni, hogy bár e sorok írója nem “doktor”, de igaza volt akkor, amikor az olvasókat arra kérte, hogy haladjanak a korral és változtassanak a régimódi, ártalmas táplálkozáson még akkor is, ha bizonyos megszokott “élvezetekről” az egészségük érdekében le kell mondaniok. Kiváncsi vagyok, hogy azok között, akik a kitűnő orvosi előadást meghallgatták, lesznek-e olyanok, akik erről a fordulatról írni fognak azok épülésére, akik eddig csak ellenvéleményüket nyilvánították. E. H. Neuvvald Br. Weinfeld előadáséról Tisztelt Szerkesztőség! Augusztusban, rendes teaesténk keretében, szerencsénk volt egy kitűnő orvosi előadást meghallgatni dr. 'Weinfeld részéről. Erről az előadásról Neuwald munkástársunk beszámol a lapban. Én csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy sok mindenről beszélt az orvos, amivel EHN cikkei foglalkoztak. Sokan nem értették meg azokat az Írásokat, pedig igaza volt EHN-nek. Én már vele küzdők, talán 1915 óta és ő akkor is éppen olyan jó egészségben volt, mint ma. Sajnos, hogy akkoriban nem követtem az ő rendszeres étkezési módszerét, most azonban rossz a lábam, mindenféle arthritisban szenvedek. Arra kérem a los-angelesi barátaimat, hogy jöjjenek el majd annakidején ezt a becsületes, őszinte dr. Weinfeldet meghallgatni, higyjék el, megéri a fáradságot. Neuvvald meg csak Írjon tovább mert jók az Írásai. Egyben szivem teljes melegével s testvéri szerettettél üdvözlöm a^ ujameriká- sokat, akik a mi igazságos lapunkban írnak. M. Tittelbach Megfutamodtak A Kongresszusnak sikerült elkerülni a nagy “tüzpróbát”, a Kruscsevvel való szembesítést. Lázas gyorsasággal szónokoltak hétfőről keddre virradó éjjel és reggel 6 óra tájban, úgy a szenátus, mint a képviselőház bezárta kapuit jövő januárig. A szenátus utolsó eljárása az volt,, hogy elnapolta a polgárjogi törvényjavaslatot s ■helyett két évre meghosszabitotta az ideiglenes Polgárjogi Bizottság működését. Ugyanakkor 3. 281,813,000 dollár külföldi segélyt szavazott meg. >* ' W T- ▼ V 'T T T T ▼ T ▼ ▼ T ▼ T ▼ ' HA ÖN RÉGI VAGY UJAMERIKÁS " K ÉRDEKELNI FOGJA " ► Szabó Miklós < volt emigráns érdekfeszitö leleplező könyve ► “FOGLALKOZÁSUK EMIGRÁNS” « ► < ► amely korlátolt mennyiségben Kiadóhivatalunk- < ► ban kapható. — Ismerje meg Ön is azok arcké- < ► peit, akik idegen pénzért árulják hazájukat < és népüket . ► RENDELJE MEG MÉG MA! < ► " ► Ára: 1.50 dollár < ” MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA " y 130 East 16th Street < ► New York 3, N. Y. < Mellékeik .................. dollárt, kérem küldjék címemre — “FOGLALKOZÁSUK EMIGRÁNS” " ► ...................... példányát. < * Név: .................................................................. ^ ► Cim: ....................................................................■< y Város, állam: .................................................. * ► •< fjiwleJc a swiktsxtóhóz . , ^wv%wwvwvwww%v%wwvw%^ Az ebben a rovatban kifejtett neze- $ Olvasóink > tek nem szűk vég szerűen azonosak $ hozzászólnak > a szerkesztőség álláspontjával | a közügyekhez \ moHvvmmoov« »\vwvvvvvvvwvvwwwwv\»vwwvvww\vvwwvvwvvwvwwvvvv%
