Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-09-10 / 37. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sept. 10, 1959 A NAGY “RACKET” A “racket” behálózza az amerikai élet tevékenységének minden szinterét Irta: GERÉB JÓZSEF A Webster szótár magyarázata szerint a ‘racket szó értelme “olyan üzlet, amit erőszakos, törvényellenes módszerekkel tartanak fenn”. Az egyik angol-magyar szótár szerint a “racket” szó magyarul: zsarolás, szélhámosság. Ezen meghatározások egyike sem kielégítő. Ezekből legfeljebb csak azt fogadhatjuk el, hogy a racket valójában üzlet, a pénzszerzés valamilyen módja, amely az Egyesült Államokban jelenleg annyira elterjedi, hogy a társadalmi aktivitás minden terén megtaláljuk. Nem mindig törvényellenes, — mint a Webster szótár, mondja, de mindig olyan színe és szaga van, hogy az átlagos tisztességes ember csalást lát benne. Valahogyan követi azt a régi közmondást, hogy a pénznek nincs szaga s igy aki pénzt tud szerezni anélkül, hogy a csaláson, lopáson vagy rabláson rajtafognák, igen okos embernek tartja magát, aki egyik erős támasztó oszlopa társadalmunknak. Mint mondottam, a racket valamilyen formáját megtaláljuk az amerikai élet minden megnyilvánulásában. A vallással kapcsolatos racket szinte kimeríthetetlen, de nem marad messze mögötte a hazafiság mázával álcázott racket sem. De éppenugy megtaláljuk a racketet a sportban, a művészetben, a szakszervezeti mozgalomban, az egészségügy terén, az újságírásban, a politikai pártokban, a közszolgálati intézményeknél, a tőzsdén, a kereskedelemben éppenugy, mint a gyári iparban. így nemcsoda, hogy a racket uralja korunk legnagyobb üzletét, A HADI SZÁLLÍTÁST IS. A mérleg Az Egyesült Államokban ma ténylegesen működő racket-rendszerek ismertetésére kötetek kellenének. Igaz, nagy vita támadna már annál a kérdésnél is, hogy mit vegyünk be abba a kötetbe és mit nem. Mert a racketra is áll Marx Károly azon észrevétele, hogy az emberek ideológiáját, erkölcsi felfogását nagymértékben befolyásolja a gazdasági érdeke. így sok olyan eset van, amiket mi racketnak minősitíink, de azok, akik abból élnek, — még hozzá igen jól élnek, — azt nagyon is erkölcsös dolognak tartják és még nekik áll feljebb, ha az üzletüket racketnek nevezzük. . Ki merné például racketirozással vádolni azokat a szenátorokat és képviselőket, akik nagy bankok vagy iparvállalatok részvényeinek a tulajdonosai és igy elfogultak a törvények hozásánál? E kérdést Drew Pearson, az országos hírű rovatiró tette fel Robert Kerr (D. Okla.) és Frank Lausche (D., 0.) szenátorokkal kapcsolatban. Persze nem kapott rá választ. És miért ne lenne racket az, hogy a legnagyobb iparvállalatok, — mint például a General Motors ■— igazgatói egyidőre a “hűvösre” teszik részvényeiket és a kormányban miniszteri meg helyettes miniszteri tárcákat foglaltak le? Szerintem ez közönséges racket, szerintük pedig “HAZAFIAS ÖNFELÁLDOZÁS”. A haza szolgálatában Valószínűleg éppen ilyen hazafias önfeláldozást követnek el azok a magasrangu katonatisztek is, akik a hadseregből kiválva a fegyvergyártó iparban helyezkednek el. Igen nagy áldozat a katonai karriért, avagy a katonai nimbuszt feladni, igy természetes, hogy azért némi kárpótlás jár, amit csak hatalmas évi fizetésekben lehet felvenni. Azonban akárhogyan is gondolkoznak ezek a volt nemzeti hősök, az utóbbi időben mindinkább általános lesz az a nézet, hogy volt magasrangu katonatisztek alkalmazása a hadiiparban nem egyéb közönséges racketnél, amit törvényekkel kellene eltiltani. Ez is mutatja, hogy a racketet nem tiltja a törvény, mert olyan területen üti fel a fejét, ahol még nem érték utói a törvényekkel. Az utóbbi időben két kongresszusi albizottság is foglalkozik ezzel a kérdéssel. A képviselőház bizottságának elnöke, F. Edward Hebert (D., La.) egyenes kérdést intézett a honvédelmi minisztériumhoz, hogy az ötcsillagos Douglas Mac- Arthur generális állítólag évi százezer dollárral jutalmazott állását a Remington Rand Corp.-nál nem tartják-e helytelennek? MacArthur pozíciója a legrikitóbb ezen a téren. De az ugyancsak ötcsillagos Omar Bradley generális is magas tisztséget vállalt a “Bulova Research & Development Labs. Inc.” nevű cégnél. Ezek a legnevezetesebbek, akiket Paul Douglas (D., 111.) szenátor adatai szerint 721 katonatiszt követett, az ezredes vagy magasabb rangú tisztek közül. Illetőleg még több is van, mert Douglas szenátor 100 fegyverszállitó céghez küldött kérdőivet, de a fent adott jelentésig csak 88 cég válaszolt s az elmaradtak között vannak még a General Motors, a Standard Oil és más igen nagy cégek. Douglas adatai szerint a kérdőivet kapó cégek szállítják a hadiszükséglet 75 százalékát. És miért kell ezen cégeknek oly sok volt magasrangu katonatiszt? Douglas szenátor és Hebert képviselő szerint ezek a volt katonatisztek csak kijárók a rendelésekre. A Pentagonban (honvédelmi minisztérium) igen nagy tekintélyük van a volt hires generálisoknak és admirálisoknak. De hogyis ne, hiszen akik ma hivatalban vannak volt parancsnokaikat látják és tisztelik bennük. Elmaradt a verseny De azonkívül sok esetben még hálásak is, hogy azok otthagyták a tisztségüket, igy ők kerültek magasabb pozíciókba. Hálátlanság és tiszteletlenség volna tehát visszautasítani az ajánlataikat. így már érthető, hogy miért alkalmaz például a Lockheed Aircraft 60 volt katonatisztet, a Westinghouse 75-öt, a General Dynamics 54-e4 és a Radio Corporation 39-et. A másik kérdés persze az, hogy ezek a cégek hogyan költhetnek ilyen roppant összeget csupán csak ki járókra, ha a volt katonatiszteknek csupán csak ez a szerepük? A válasz igen egyszerű. A ki járók segélyével és befolyásával a hadirendeléseknél megszüntették a tőkés termelés legjellemzőbb tényezőjét, a VERSENYT. A hadirendelések legtöbbjét nem verseny utján, hanem csak titkos megbízatással adják ki és a szállító cég annyit számit, AMENNYIT CSAK MER. A gyakorlat mutatja, hogy ezek a cégek ebben a tekintetben elég bátrak, számítanak úgy, hogy abból marad elegendő a kijáróknak is. Ami nyilvánosságra jött Ebben az évben a Pentagon 23 billió dollárt költ “negotiated” — azaz versenyen kívüli — rendelésre. Hogy ez mit jelent, azt John Sparkman demokrata szenátor mutatta ki a következő példákkal: 1. A haditengerészet a Westinghouse korporációnál rendelt valamilyen fogaskerekeket, melyekért darabonként $277.44-t fizetett. Ugyanezen fogaskereket verseny-ajánlatra egy kisebb társulat, a Glove Gear Co. darabonként $27.50-ért szállította. A Westinghouse tehát mindössze csak TÍZSZERESEN számított többet. Ebből aztán jutott valami a kijáró magasrangu volt katonatisztnek is. 2. A Navy a General Electric Co.-nak darabonként 82 dollárt fizetett valami géprészért, amit “carbon packing” név alatt jeleznek. Ugyanezt a dolgot egy kisebb cég verseny-ajánlattal 15 dollárért szállította. A General Electric tehát sokkal szerényebb, mint a Westinghouse, beérte öt és félszeres tulszámitással is. 3. Az Allis-Chalmers Co. bizonyos csapágy-borítékot darabonként 425 dollárért szállított; verseny-ajánlat mellett a Waukesha Bearing Co. $189.50-ért adta. Allis-Chalmers tehát már mindössze csak valamivel több mint a dupláját számította a méltányos árnak, noha már elegendő profitot nyertek volna azon is. Szórják a billiókat A hadirendeléseket két módon adják ki. Az egyik, a régi módszer, amit már csaknem teljesen abbahagytak. Annál versenyre szólították a gyárosokat és a rendelést az kapta, aki az árut a pontosan kiszabott minőségben legolcsóbban szállította. A másik módszer a “cost-plus” rendelés, amelynél a gyáros bemondja, hogy MENNYIBE KERÜLT NEKI a rendelt áru elkészítése. Az állam azután kifizeti azt és hozzáadja a méltányos (?) nyereséget. Ez a “plus” a “cost-plus”-ban. Michigan állam egyik képviselője, — jobban mondva képviselőnője —, a demokrata párthoz tartozó Martha W. Griffiths is megsokalta a rengeteg pénzpazarlást és a képviselőházban tartott beszédében azt mondotta, hogy ha a hadiszállításból kikapcsolnák a “cost-plus” rendelést, akkor a fegyvervásárlásnál ötbillió dollárt lehetne megtakarítani. Beszéde után a Pentagonból felhívta valaki: — Helytelen önnek az a számítása, hogy a “cost-plus” eliminálásával ötbillió dollárt lehetne megtakarítani. — Miért volna helytelen? — kérdezte Mrs. Griffiths. — Azért, mert nem öt, hanem HÉTBILLIÓT lehetne megtakarítani, — volt a válasz. A mai verseny A felszínre került újabb adatok azt mutatják, hogy azért a “cost-plus” még sem szorította ki teljesen a hadiiparból a versengést, csupán csak módosította azt. Módosította úgy, hogy a profitot ne kisebbítse, hanem inkább még emelje. Nemrégiben számos újságban és folyóiratban oldalas hirdetések jelentek meg, amelyekben a Boeing és más fegyvergyárak fantasztikus fegyvereiket dicsérgették. Más esetekben nem hirdetésekben, de határozottan megfizetett cikkekben magasztalták áruikat. Miután az ily fegyverekre csak egyetlen egy vásárló van, — az amerikai haderő — vagyis az amerikai kormány, kérdés: mi szükség van az ilyen nagyon költséges hirdetésekre? A válasz itt az, hogy több gyár is készít hasonló fegyvereket és a hirdetések arravalók, hogy kijáró volt tisztek hivatkozhassanak valamire, amikor a Pentagonban tárgyalnak a rendelésről. Az ily hirdetések tehát csak segítik a ki járókat. Ez a verseny természetesen csak emeli a gyártási összeget és ha a “cost” emelkedik, több lesz a “plus” is, ami itt a nagy profitot jelöli. Igyekeztem bemutatni a fegyverkezéssel kapcsolatos racket ezen ágát, úgy, mint azt már a törvényhozók maguk elismerték. Most csak azt teszem hozzá, hogy EZ CSAK EGY ÁGA A MI- LITARIZMUSSAL MINDIG ÉS MINDENÜTT KAPCSOLATOS RACKETNEK! Ez a racket csak picinyke része annak a nagy racketnek, hogy valamely külföldi állam ránk akar törni, hogy kiirtson bennünket, azért fegyverkeznünk kell. Viszont az megint csak egyik része annak a még általánosabb racketnek, hogy végtelenül meg ijesztenek bennünket földi, vagy természetfeletti erőkkel biró ellenségekkel, akik ellen aztán védelmet ÁRULNAK részünkre, amiért természetesen jól meg kell fizetnünk. Amikor a racket ily nagy elterjedtségét látom, önkénytelenül is kérdezem: TALÁN A TŐKÉS TERMELŐ RENDSZER VÉNSÉGÉRE RACKET- BE FULLAD? 149 millió rubel hitelt nyújt a Szovjetunió Guineának A guineai kormányküldöttség Szovjetunióban tett látogatásának befejezése után szovjet—guineai közös közleményt adtak ki. A közlemény szerint a szovjet kormány hozzájárult ahhoz, hogy 140 millió rubel értékben hosz- szulejáratu hitelt ad a Guineai Köztársaságnak évi 2.5 százalékos kamattal, 12 évi törlesztésre. A hitel keretében Guinea gazdasági és technikai segítséget kap ipari vállalatok építéséhez, mezőgazdasága fejlesztéséhez, utak építéséhez. Nyugat-afrikai szakszervezeti szövetség alakult A lapok jelentése szerint Ghana és Nigéria szakszervezeteinek vezetői Lagosban határozatot hoztak arról, hogy megalakítják Nyugat-Afrika szakszervezeteinek szövetségét. Az uj szövetség egyesíti az összes nyugat-afrikai országok szak- szervezeteit. Nemzetközi értekezlet a béktériumháboru veszélyeiről PUGWASH, Can., aug. 25. — Hírügynökségek jelentése szerint keleti és nyugati országok 25 vezető tudósa Pugwas'hban értekezletre ült össze, hogy a baktériumháboru veszélyeiről tanácskozzék. Az értekezletet a kanadai születésű Cyrus Eaton gyáros rendezte meg. Az értekezlet egyik első szónoka Bertrand Russell angol filozófus és matematikus volt. Négy szovjet tudós is részt vett az értekezleten. j6_
