Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-09-10 / 37. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sept. 10, 1959 "y w w. ■rt'*r r t1 rr r T'rr'T *r »'t T-T'T'T'T'T’yT ^ •w rr rr'frTr t Munkásmozgalom NAGY HARCOK ELŐTT A SZAKSZERVEZETEK Uj szó került az osztályharc szótárába: “Feath­erbedding”, szószerinti fordítása: “tollas ágy”. A munkáltatók agyában született és ők azt értik alatta, hogy a munkásságnak olyan jó dolga van már az üzemekben, mintha tollas ágyban kényel- meskedne. Ez a helyzet viszont ártalmára van a termelés menetének — szövik tovább a gondo­latot a monopóliumok vezetői — és azért harcol­ni kell ellene. A harcot az acélbárók indították meg nyíltan először. Mint már ismeretes, az uj munkaszerző­dés tárgyalásánál olyan feltételekkel léptek fel, amelyekkel az acélmunkások évek hosszú során át kivívott munkaviszonyait szándékoznak meg­nyirbálni. Követelték, hogy a munkaszerződésből távolítsák el azokat a pontokat, melyek az üzemi munka menetét, a munkások üzemi jogait, pana­szaik elintézésének módszereit szabályozzák és adják át a munkáltatóknak a jogot, hogy ezeket a viszonyokat kontrollálják. Az acélbárók fellépése támadás volt az acél­szakszervezet ereje ellen, ami még jogosabbá tette az acélmunkások sztrájkját, mint az, hogy bérkövetelésüket is visszautasította az acélmono­pólium vezetősége. Mert egyre tisztábban áll a szervezett munkásság előtt, hogy az acélmonopó­lium az ország nagyipari érdekeltségeinek élcsapa ta szerepében indította meg az egész munkásosz­tály ellen tervezett összeesküvésszerü támadást. És hogy még mielőtt az acélsztrájknak vége vol­na, — aminek még jele sincs a láthatáron — a támadások folytatódni fognak más szakszerveze­tek ellen is. Az autómáció következménye Számos iparban u. m. a réz, az aluminium, az olajfinomító, az ón és cink termelésben s a nyom­dásziparban már felmerültek ezek a kérdések a munkaszerződés felújítási tárgyalásoknál. 175,000 húsipari munkásnak jár le a szerződése e napok­ban és az ipar vezetői “erős elhatározással” fog­nak harcolni a kényelmeskedés ellen. Ugyanígy készül az Amei'ikai Vasútvonalak Szövetsége a közeledő szerződésfelujitási tárgyalásokra és ter­veket dolgozott ki a vábható helyi sztrájkok le­győzésére. A munkásság ellenállására felkészülő intézkedéseik sejttetik, hogy milyen hátrányos feltételeket fognak tőlük követelni. A Wall Street Journal az autómáció fokozott terjedésével magyarázza a dolgok ilyetén fordu­latát. A mechanizált munkamódszer feleslegessé tesz sok munkást, viszont a szakszervezettel kö­tött szerződés legtöbbször védi a munkást az el­bocsátástól. Ebben akar segédkezet nyerni a mun­káltató. A profit emelésének első feltétele a ter­melési kiadások csökkentése. A kiadások legna­gyobb tétele a munkásoknak kifizetett munkabér és ennek arányától függ a profit nagysága, tehát itt keresi a csökkentést tekintet nélkül arra az emberi nyomorra és szenvedésre, amit ezzel elő­idéz. A múlt évi ipari hanyatlás nagyban segítette a munkáltatókat, hogy ezen elgondolásukat életbe léptessék. Egyszerűen nem hívták vissza az elbo­csátott munkások egy részét. Pl. az acéliparban — David McDonald kimutatása szerint — “ez évben 44,000-el kevesebb munkás dolgozott, mint 1953-ban és mégis 30 százalékkal magasabb acél- termelést ériek el.” Az üzemvezetőségnek az a célja, hogy “meggyorsítsa a munkamenetet olyan módszerekkel, mint levágni egy munkacsapat tag­jainak számát, különböző munkaeljárásokat ösz- szevonni és nagyobb munkaterhét rakni az amúgy is megterhelt munkásokra.” A vasutak azt állítják, hogy a modern mozdo­nyoknál kevesebb személyzet szükséges. Le akar­ják vágni a munkásaik számát és a fizetési ská­lában is változást akarnak létrehozni. A Kennecott Copper Corp. évi 324 millió dol­lár munkabért akar megtakarítani a munkacsapa­tok taglétszámának csökkentésével. De ez csak kis része annak, amit a munkamódszerek meg­változtatásával, meggyorsításával és fizetések le­szállításával akar behozni. A húsvágó és csomagoló ipar vezetői szintén úgy érzik, hogy a szakszervezettel kötött munka­szerződés köti a kezüket és nem redukálhatják a munkacsapatokat. A 27 tagú mészáros brigádot 19 tagra akarják csökkenteni. Az aluminium ipar várja az acélsztrájk ered­ményét, de készül önálló követeléseket felállítani. “Főleg a jövő szempontjából, mert egyelőre ná­lunk még tűrhető a helyzet”, mondta egy szószó­lójuk. Az olajiparnak sikerült A Standard Oil Co. of Indiana némi sikert ért el e téren, amikor 17 napos sztrájk után egyez­ményt kötött az Independent Petroleum Workers of America-hoz tartozó 4,800 munkása megbizot- taival. Az uj egyezményből kimaradt a munkások elbocsátását tiltó szakasz és ezzel lehetővé tették a társulatnak, hogy “emelje a termelékenységet” kevesebb munkással. Egy másik szakasz megen­gedi, hogy a társulat kisebb munkacsapatokat egybevonjon “közös munkaállomány”-ba. Ennek ellenében a társulat 1 és fél cent órabéremelést adott a munkásoknak. Olcsón megúszta. 3umimisnkások 10 cent órabéremelése Goodyear Tire and Rubber Co. megegyezett a United Rubber Workers szakszervezettel, hogy 24,000 munkása részére 10 cent órabér emelést ad. A tárgyalások augusztus 18-án kezdődtek és a megegyezést rövidesen a határidő letelte után kötötték meg Clevelandon. Az egyezmény refe­rendum szavazásra kerül a cég 11 városban levő üzemeiben A szakszervezet bértárgyalást folyta­tott és ugyancsak megegyezett a U. S. Rubber Co. 19 üzemében dolgozó 26,000 munkás, a Goodrich Co. 8 üzemében dolgozó 18,500 munkás és a Fire­stone Co. 8 üzemében dolgozó 18,000 munkás kö­veteléseivel kapcsolatban. A munkások 10 cent órabérjavitást kaptak. Az Armour husmunkások uj szerződése Egy órával az eddigi 3 éves szerződés lejárata előtt Armour & Co. húsfeldolgozó cég és a mun­kásait képviselő United Packinghouse Workers valamint az Amalgamated Meat Cutters & But­cher Workmen’s Union megegyeztek az uj mun­kaszerződés feltételein. A kétéves szerződés 8.5 cent órabéremolést biztosit az első évre és továb­bi 6.5 centet a második évre. A jóléti jutalékokkal együtt az elért órabéremelés 22 centet tesz ki. Az uj szerződésnek egy egészen újszerű szaka­sza az, amely egy pénzalap megalapítását teszi lehetővé az autómáció okozta problémák megol­dására. A pénzalapot a társulat hozza létre, úgy hogy minden 10 font hustermelvénye után egy centet fizet be. Az alap adminisztrációját egy 9 tagú bizottság végzi majd, amely a társulat 4, a két unió 2—2 megbízottjából és egy pártatlan el­nökből tevődik össze. A technológia okozta munkanélküliség problé­máinak tanulmányozására, az elbocsátott munká­sok átszakositására, esetleg más munkához jutta­tására és a még felmerülhető megoldások keresé­sére szándékoznak felhasználni a pénzt, mikor a kitűzött 500,000 dolláros alap összegyűl. Üvegmunkások sztrájkra készülnek Pittsburghban az American Flint Glass Work­ers Union és az üvegpalackokat gyártó cégek kö­zös elhatározással meghosszabbították a munka- szerződés lejáratát abban a reményben, hogy rö­videsen megegyezésre tudnak jönni az uj bér- és munkaviszonyok kérdésében. 2,000 munkásról van szó, akik az öntőmintát készítik s akiknek sztrájk ja megbénítaná az ipart. A munkáltatók szövet­sége 26 céget képvisel. A munkások 20 cent óra­béremelést akarnak, de a munkáltatók csak 8.5 centet hajlandók adni, de követelik a munkavi­szonyok megváltoztatását, amely lehetővé tenné a heti 7 napos üzemeltetést, azonkívül a panaszok elintézésének módszerén akarnak változtatni. A munkások a változtatások ellen vannak. ÉPÍTSE a MAGYAR SZÓI / SZEREZZEN EGY UJ OLVASÓTI A fenti “független” szakszervezettel szemben azonban az AFL-CIO-hoz tartozó Oil, Chemical & Atomic Workers Inti. Union sztrájkot folytat ugyanazon társulat ellen ElDoradO, Ark.-ban, Texas City, Tex.-ban és Sugar Creek, Mö.-ban és egyelőre ellenáll a társulat megszorító követelé­seinek. “Az ütközőpont az, hogy ki állapítsa meg az alkalmazottak számát és azt, hogy mily munkát végezzenek, a társulat, vagy a szakszervezet”, mondja a Standard Oil igazgatója, John E. Swearingen. O. A. Knight, az olajmunkások szakszervezeté­nek elnöke is kifejti véleményét az autómáció okozta problémákról. “Ezek bonyolultak”, mondja Knight. “Senki sem akar a fejlődés útjába álla- ni, de ki tűrheti azt, hogy a fejlődés nevében em­bereket dobjanak a szemétdombra? A termelés állandó emelésének sincs értelme, ha leszűkítjük a kenyérkeresők számát, akik a termelt árut be­vásárolják. Az ipari vezetők az első ipari forrada­lomhoz hasonló helyzet megteremtése felé igye­keznek. Talán a legjobb megoldás az volna, ha a munkaórák számát leszállítanák anélkül, hogy a munkások bérét csökkentenék.” A szakszervezetek összefogása sohasem volt olyan fontos, mint ma. A nagytőke koncentrált támadását úgy a munkaterületen, mint a törvény- hozásban csak együttes erővel verhetik vissza. A győzelem életbevágó a munkásosztály érdekei szempontjából. Terjed az acélsztrájk Az acélsztrájk 8 hete folyik, de a megegyezés lehetősége sincs még a láthatáron. Ehelyett az acélfeldolgozó iparban, az acélárut készítő üze­mekben is beszüntetik a munkát, Youngstown, O. környékén az acélszakszervezethez tartozó kb. 6,000 munkás határozta el, hogy sztrájkba lép, miután munkáltatóik nem egyeztek meg a szak- szervezettel. A vasúttársaságok is folytatják a munkáselbocsátást, az acélsztrájkot adva okul. A munkaügyi Minisztérium szeptemberben ter­vezi a Tafi-IIartley-törvény alapján tiltóparancs­csal megszüntetni a sztrájkot, ha úgy látja szük­ségesnek. Segítség a sztrájkotoknak 1;000,000 dollár érkezett a sztrájkoló acélmun­kások megsegítésére az AFL-CIO központi szak- szervezeti osztályától. Az osztály vezetője, Wal­ter P. Reuther bejelentette, hogy ez előleg arra a 25,000,000 dollárra, amelynek összegyűjtésére az AFL-CIO-hoz tartozó szakszervezeteken belül a San Franciscóban szeptember 18-án összeülő konvenció tesz majd lépéseket. A Montreal, Kanadában konvenciózó Pulp, Sul­phide and Paper Mill Workers 10,000 dollár aján­dékot szavazott meg az acélsztrájkólóknak és ugyanannyit a British Columbiában sztrájkoló épületfa kitermelő munkások részére. New Yoi’k államban a kötelező várakozási idő után az acélsztrájkolók munkanélküli biztosítás­ért jelentkeztek. N. Y. városban eddig több mint 8,800 jelentkező volt és elvárják, hogy számuk 20,000-re emelkedik. Ettől kezdve a sztrájk befe­jezéséig 45 dollár heti járulékot kapnak. New York és Rhode Islandon kívül a sztrájkolok csak helyi segélyben és a kormány felesleges élelmi» szerkiutalásában részesülhetnek. ! RENDELJE MED NAPTÁRUNKAT! MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Kérem nyomtassanak részemre ........ pél­dányt az 1960-as naptárból, melyet tehetségem szerint terjeszteni fogok. Mellékelek érte $......................................t. Ugyancsak kérem, hogy nevemet helyezzék el az 1960-as naptár “Akik lehetővé tették nap­tárunk megjelenését” rovatában. Hozzájárulás­ként mellékelek $ ...................-t. ■ Gim: ::.. .........................' A - • ~: / ii“. >;zf­„yáJros.; r ................ -—•... ... ÁlUiny: 5

Next

/
Thumbnails
Contents