Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-08-27 / 35. szám
Thursday, August 27, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ í JAMES P. MITCHELL JELENTÉSE AZ ACÉLIPARRÓL James P. Mitchell munkaügyi miniszter benyújtotta előre beharangozott jelentését, de akik ettől várták a megegyezést az acélsztrájkban, azokat csalódás érte. A jelentés a statisztikai adatok halmaza, amelyből mindenki azt a következtetést vonja le, amely neki jólesik. Innen származik az, hogy az acéltrösztök vezetői, mint az acélmunkások szakszervezetének vezetői azt állítják, hogy a jelentés saját álláspontjuk helyességét igazolja. Mitchell jelentésében nem mond véleményt. Újságíróknak azt a reményét fejezte ki, hogy a munkáltatók és a szakszervezet megbízottai a jelentés alapján komolyabb és eredményesebb tárgyalást fognak folytatni. A felsorolt statisztikai adatok érdekesek, fontosak és felvilágosítással szolgálnak arra, hogy mennyivel nőtt az acéliparban a befektetés, a termelés, az adminisztrativ-irodai személyzet az utolsó tiz évben, csak a munkások száma csökkent. A munkabér is emelkedett, a legmagasabbak között van az országban és az átlagos évi keresetet 1957-ben 5,350 dollárban, 1958-ban 4,840 dollárban állapítja meg a jelentés. Ez az átlagos, amelyből a munkások 28 százaléka közel 6,000 dollárt és 22 százaléka közel 3,600 dollárt, a többi e kettő közötti összeget keresett 1958- ban. Ezt túlórázással és serkentő bérezéssel (incentive) vagyis önhajszolással keresték. A termelés egyénenkénti emelkedésével csökkent a termelési kiadás aránya. Ezzel szemben aránytalanul emelkedett az acél tonnánkénti ára. Az acélipar nyereségaránya a háború utáni években túlhaladta minden ipar nyereségarányát. De a részvényesek jutaléka az acéliparban valamivel alacsonyabb volt, mint amennyit egyes más iparok részvényesei bekollektáltak. Ez a szövevényes wallstreeti pénzügyi zsönglőrösködésnek egy jelen sége, ami nem változtat az acélipar óriási profitján. Az acélbárók a maguk előnyének tartják a jelentésnek azon részét, amely az acélmunkások magas órabérét, a termeléshez szükséges magas befektetést, a termelés emelkedésének más iparokkal szembeni bizonyos visszamaradását és a külföldi behozatal emelkedését említi meg, habár az utóbbi a saját intézkedésükre történik. A sztrájk előtt pl. megnőtt a behozatal, mert azzal akarták növelni a készletet, hogy a megegyezést sikeresebben hátráltathassák vele. Az acélsztrájkban a megegyezést a jelentés nem fogja előmozdítani. Az acélbárók eltökélt szándéka a szakszervezetet és vele az egész szak- szervezeti mozgalmat gyöngíteni. Az acélsztrájk megerősítése és győzelmes befejezése az egész munkásmozgalomnak elsőrangú érdeke. Ezt az AFL-CIO végrehajtó bizottsága is megállapította és lépéseket tett az egész szakszervezeti mozgalom mozgósítására ennek érdekében. Humphrey az atomrobbantások ellen Hubert H. Humphrey demokrata szenátor a szenátusban tartott beszédében azzal vádolta az Atomenergia Bizottságot és a Védelmi Minisztériumot, hogy akadályozzák az atomfegyverki- sérletek megszüntetését célzó megegyezést. “Az EAC és a Pentagon annyira kívánják a próbarobbantások folytatását ,hogy hírlapi közleményeken keresztül juttatják ezt nyilvánosságra’, mondotta. “Tényleg úgy hisszük-e, hogy november elsején az első harangszóra újra meg kell indítanunk a próbarobbantásokat? Csak azt a lehetőséget látjuk, hogy a fegyverkezési versenyt nem lehet visszatartani? Úgy hiszem, hogy ezekre a kérdésekre mindnyájan “nem”-el felelnénk”. Humphrey tagadja, hogy nem történt haladás a genfi atomfegyverkisérletek beszüntetését tárgyaló konferencián. Azt mondta, hogy csak egy pont vár tisztázásra és pedig, hogy gyanús esetekben hány helyi vizsgálatot folytassanak. “Saját kormányunk is határozatlan abban, hogy milyen megoldást ajánljon e téren”, mondotta. Szenátusi vizsgálat az AWU ellen A szenátusi bizottság, amely a szakszervezetekben előforduló korrupciót vizsgálja, nyilvánosságra hozta az autómunkások szakszervezete ellen folytatott három napos titkos kihallgatás adatait. John D. Dale, a newyorki George Elliott Co. feje azt vallotta, hogy a cég 63,000 dollárt fizetett Zvara Péter, a szakszervezet Toledo, O.-i ma- gyarszármazásu megbizottjának. Zvara ezért a szakszervezethez tartozó üzemekben munkamódszer felülvizsgálási megbízatást (efficiency studies) szerzett a cégnek. Az AUW ez év elején elbocsátotta szolgálatából Zvarát. Mr. Dale egy másik volt AUW megbízottat, Ernest H. Love-t hasonló váddal illetett. A kihallgatáson mindkét megvádolt az 5-ik függelékre hivatkozva, megtagadták a válaszadást. A kihallgató bizottság a szakszervezet alelnökét, Richard Gosser-t igyekezett kapcsolatba hozni az elhangzott gyanúsításokkal, de Gosser kijelentette, hogy soha semmi része nem volt benne. Más tanuk azzal vádolták Gossert, hogy a munkásoktól fogadott el pénzt és hogy kommunista tisztviselőket támogatott. Mr. Dale az International Association of Machinist megbízottját, Edward Swannie-t 6,000 dollár elfogadásával vádolta, hasonló szolgálatokért. Az AWU követelésére a szenátusi bizottság ezután nyílt kihallgatást fog tartani az eddigi titkos helyett. Farmmunkásokat védő törvények kellenek A szenátus egy munka-albizottsága széleskörű kihallgatást indított meg a farmmunkások élet- és munkaviszonyának kivizsgálására azzal a szándékkal, hogy megfelelő törvényhozást létesítsen. Amint Harrison A. Williams Jr. N. J.-i demokrata szenátor, a bizottság elnöke kijelentette: “egy demokratikus és gazdag társadalom, mint a mienk, nem tűrheti meg a szegénységet és az emberiesség lealacsonyitását.” E hangzatos, de képmutató kijelentést meghazudtolja a farm vándormunkások határtalan kizsákmányolása és leirhatatlanul alacsony életszínvonala. A kihallgatáson maga a Munkaügyi Minisztérium helyettes titkára, James T. O’Connell és a Mezőgazdasági Bevásárlási Szolgálat feje, Nathan Koenig, ellenezték azokat a törvényjavaslatokat, amelyek a szövetségi órabér törvényeket, valamint a gyermekmunkát tiltó törvényeket kiterjesztenék a farmmunkásokra is. E két tanú megjelenése után a kihallgatásokat szeptember 10-ig felfüggesztették, amikor szak- szervezetek, kormány és privát ügynökségek képviselői fognak tanúskodni. A szakszervezet győzött a Standard Oil-nál Az “Oil, Chemical & Atomic Workers” szak- szervezet jelentős győzelmet aratott a Standard Oil Co. of New Jersey egyik legnagyobb olajfinomítójában, amikor az ott alkalmazott munkások többséggel megválasztották, hogy őket képviselje. A Baytow, Texasban levő olajfinomító 3,161 munkása közül 2,833 szavazott. Ebből 1,621 választotta az olajmunkások szakszervezetét, 1,196 egy független szakszervezetre (company unionra) szavazott és 16-an szakszervezet ellen foglaltak állást. A győzelem azért jelentős, mert az AFL— CíIO-hoz tartozó szakszervezetnek első alkalomból sikerült a Standard Oil egy számottevő egységét megszervezni. A társulat többi munkásai független szakszervezetekben tömörülnek, melyeket maga a társulat engedélyezett és támogatott már 30 év óta és ugyanakkor kontrollálta is. Az OCAW reméli, hogy ezen sikeres kezdet után képes lesz a társulat tábbi munkásait is beszervezni. Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető! 38,000 vasutas vesztette el munkáját A “Labor”, a vasutas szakszervezetek lapja jelenti, hogy julius közepe óta újabb 38,000 munkást tettek ki munkájukból a vasúttársaságok, különösen a keleti partvidéken. Okul az acélsztrájkot hozzák fel a munkáltatók, de a tények: azt mutatják, hogy a vasúttársaságok embertelenül jártak el, mivel a munkások nagy részét a jtvitómühelyekben vagy az elhanyagolt útvonalak javításánál alkalmazhatták volna. A lelkiismeretlenség annél szembetűnőbb, mivel a vasutak hatalmas profitot jelentettek be 1959 első felében. A 308 millió tiszta nyereség az adó, kamat és kiadások kifizetése után 142 százalékkal nagyobb mint az 1958-as első félévi profit. Nő a két munkán dolgozók száma A Labor Department statisztikai hivatala jelentése szerint állandóan nő azon munkások száma, akik két vagy több állást foglalnak el, hogy rendes megélhetést biztosíthassanak maguknak. Különösen az utóbbi évtizedben terjedt el ez a gyakorlat. Mig 1950-ben az összalkalmazottak 2.8 százaléka vállalt több munkát, 1958-ban a százalék 4.8 volt. A nőmunkásoknál a százalék 2.2, a férfimunkásoknál több mint 6 százalék és a házas férfiak még nagyobb arányban követik ezt a gyakorlatot. Általában minden 20 munkás közül egy folytat ilyen megerőltető életet. A szakszervezetek igyekeznek lebeszélni a munkásokat erről a mindenképpen káros szokásról. Tiltóparancs a szakszervezeti piketelés ellen Greenville, S. C.-ban bírósági tiltóparancs akadályozza az Amalgamated Clothing Workers tagjait abban, hogy bármilyen formában a közvélemény tudomásár^ hozzák azt, hogy a Wing jelzésű férfiingek és a Kaynee jelzésű fiú ruházati cikkek szervezetlen gyárban készülnek. A szakszervezet országosan felvilágosító kampányt kezdeményezett, piketeléssel olyan üzletek előtt, ahol a Piedmont Mfg. Co. fenti jelzésű gyártmányait árusítják. A cég az állami bírósághoz fordult tiltóparancsért, amit meg is kapott. Amikor a szakszervezet jogtanácsosai felvilágosították a bírót, hogy a szövetségi felsőbíróság törvényesnek tartja a békés felvilágosító pikete- lést, a biró a tiltóparancsot visszavonta. Röviddel utána azonban a cég kérésére újból érvénybe helyezte, addig amig a kérdést mélyebben tanulmányozni fogja. Erre már nem igen lesz szükség, ha a kongresszus törvényerőre emeli a Landrum- Griffin már elfogadott törvényjavaslatot. Készülődnek a Labor Day felvonulásra New Yorkban a szakszervezetek nagyban készülődnek a szeptember 7-iki Labor Day felvonulásra, amely az 5-ik Avenuen és a 26-ik utcánál kezdődik d. e. 10 órakor és a 60-ik utcánál végződik. A felvonulás egyik kimagasló pontja a hosszú sztrájkban résztvett kórházi munkások csoportba leszí A néger és portorikói munkások sztrájkját vezető bizottságok most a felvonulás részletein és díszletein dolgoznak. A festők, a villanyszerelők, az áruházi alkalmazottak, textilmunkások, acélmunkások, tüipari munkások és New York többi nagy szakszervezetei feltűnő hirdetésekkel és szervezkedéssel igyekeznek tagjaikat a felvonulásra vinni. A Central Labor Council kibérelte a Lexington Ave. és 66-ik utcánál levő Armoryt, ahol a felvonulás után a munkások és családjuk frissítőket kaphatnak és táncolhatnak. Nem akadt követőkre MOSZKVA..— Az angolok leghíresebb “rock’ n’roll gitáros táncosa, Tommy Steele, moszkvai látogatása alkalmával elhatározta, hogy a “csodás” uj tánc részére megnyeri a szovjet népet is. Ezért Carole Lesley “szőke szépséggel” kiállt a Vörös Térre és gitárát pengetve a “rock'n’roll” tánchoz fogott. Pár perc alatt vagy 300 nézője akadt, de akárhogy csattogtatta a kezeit és akárhogy hívta a nézőket, azok nem csatlakoztak hozzá a táncban. Azonban akadtak páran, akik fényképeket vettek róla, aztán tovább siettek. Az eredménytelenséget látva Tommy is elballagott, panaszkodva, hogy ezek az oroszok még nem méltányolják eléggé az IGAZI MŰVÉSZETET. v v w v v w v w v v v w v v v w * * * 'r'-w w w w •w w w w w * w w w w w w Munkásmozgalom iát ^ dfc A A ^ A A A A J*. ^
