Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-08-27 / 35. szám

10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, August 27, 1959 szerepel a szabadságra töi’ekvő népek szemében, hanem mint vazallus állam a régi vagy uj gyar­mati elnyomók oldalán. Meg vagyunk győződve, hogy Izrael munkássá­ga, arab testvéreivel együtt meg fogja találni azt az utat, amely egvüttmükádésre és barátság­ra vezet az ázsiai és afrikai népek között. Ez ar ut azonban nem lesz fegyverekkel kirakva — Németország felé. A SZEM AZ EGÉSZSÉG TÜKRE A NeMET-IZRAEL FEGYVERÜZLETRŐL 5 Tisztelt Szerkesztőség! Tekintettel arra, hogy lapjuk a julius 16. szám első oldala vezetőhelyén foglalkozik Izrael kül­politikájával “Ben Gurion a béke ellenségeit se­gíti” cikk keretében, megemlítve az én kritikámat a Magyar Szóról néhány héttel ezelőttről, enged­tessék meg nekem is véleményemet kifejezni a tárggyal kapcsolatban. Előre is le kívánom szegezni, hogy nem tartom helyesnek Izrael fegyverszállítását még akkor sem, ha a fegyverek a német nép direkt védelmé­re szolgálnának bármiféle ellenséggel szemben. Ha azonban tárgyilagosak akarunk lenni, el kell Ismernünk, hogy Izraelnek felelős kormánya van, melyben több mint tiz politikai párt vesz részt egy koalícióban és a kabinetgyülés, mely a fegy­verszállítás ügyét megtárgyalta — miután már a német kormány előbb elismerte felelősségét a zsidókkal szemben elkövetett rablásokért és gyil­kosságokért — egyhangúlag hagyta helyben a kormánydöntést. Hónapokkal utána, két kisebb politikai párt emberei robbantották ki a kedve­zőtlen íegyverszállitási határozatot, hogy hangu­latot csináljanak saját politikai pártjuknak és annak választási lehetőségeinek, dacára annak, hogy a döntést annak idején ők is jóváhagyták. Ha visszafelé akarnánk párhuzamot vonni az izraeli kormány helyes vagy nem helyes cseleke­detéről, vissza kell idéznünk Oroszország és Né­metország közös háborús hadjáratát Lengyelor­szággal szemben. De miután uj kormánya van Lengyelországnak, ugyebár, semmi sem tartja vissza Oroszországot, hogy fegyvereket szállítson Lengyelországnak. Vagy erről nem szoktak Írni? De maga az a tény, hogy Izraelben az ilyen ki­robbanások lehetségesek, csak annak köszönhet­jük, hogy Izraelben igazi demokrácia uralkodik, mely a különféle néprétegeket — bele értve az arab lakosságot is — őszintén képviseli. Ezzel szemben legyen szabad megkérdeznem, hányszor szállít Oroszország vagy Magyarország kormánya fegyvereket idegen országoknak, bele­értve a “nép-ellenes” országokat is? És hányszor robban ki kabinetgyüléseknek a határozata, hány­szor írják ezt meg a lapok, amint az Izraelben lehetséges és hányszor tüntethetnek a népek? Miután Izraelnek ez a lépése elitélendő, Önök ismét felhasználták ezt arra, hogy Izrael-ellenes- ségüket kimutassák, miután a jelzett cikkben ilyesmiket Írtak: “Mennyivel jobban megerősí­tené (már mint Izrael) a világbékét, ha az elnyo­más ellen küzdő és teljes függetlenségre törekvő ARAB ÁLLAMOKKAL (a nagybetűk enyémek) teremtené meg a jóviszonyt”. Ez az idézet aztán igazán betölti a poharat logikával, jószándékkal és történelmi ismerettel. A Magyar Szó mind a 16 oldala nem volna elég felsorolni azokat az Egyesült Nemzetek által rekordált helyeket, dá­tumokat és alkalmakat, hányszor adta Izrael tud­tára az arab nemzeteknek, hogy hajlandó külön­féle kedvezményekre békekötés céljából, gátak, utak, közös viziüzemek építésére minden szom­széd részére, de az arabok nem akarnak békét semmi körülmények között sem, ők csak Izrael elpusztítását óhajtják, békét nem. És mióta törekszenek az arab államok elnyo­más ellen és függetlenségre ? Csak nem nevezik önök Nasser uralomravágyá- sát függetlenségnek? Vagy ez azért jár neki ki, mert Oroszországtól kap fegyvereket anélkül, hogy azokat az orosz vagy arab nép jóváhagyná vagy ellenezné? H. W. A szerkesztőség megjegyzése: A fenti levelet szószerint közöltük, bár nem értünk egyet a le­vél írójával. Válaszunk szóljon mindazoknak, akik még ma is, 20 évvel a lí-ik világháború kitörése éta egyenlő nevezőre akarják hozni a Szovjet­uniót a Hitler fasiszta Németországgal, vagy Lengyelország kormányát az Adenauer-kormány- nyal. H. W. levélíró figyelmébe ajánljuk azt a tényt, hogy Lengyelországban nem uj kormány, hanem másféle kormány — munkás kormány van, amivel Nyugat-Németország nem dicseked­hetik. Rosszindulatú beállítás az, hogy erről nem szoktunk Írni, t. i., hogy a Szovjetunió fegyvert szállít Lengyelországnak. A Magyar Szó arányo­san legalább annyit ir, mint más lap a Varsói Egyezmény keretébe tartozó államokról, amelyek — akárcsak a NATO — közös védelmi szerződés­ben állanak egymással. Arra is érdemes emlékez­ni, hogy a Varsói Egyezmény jóval a NATO után jött létre és a célja nem tévesztendő össze a NA­TO-éval. De ez legjelentékenyebb tévedése Mr. H. W.- nak. Feltételezzük, hogy tudomása van arról, hogy a szovjet hadsereg a biztos haláltól mentet­te meg a lengyel zsidóság nagy részét, amikor saját védelme érdekében bevonult Lengyelország­ba. “Közös háborús hadjárat”-ról beszélni annyi, mint szembeszállni a való tényekkel. Ugyanezt tette a vörös hadsereg Magyarországon, amikor több mint 200,000 magyar zsidót mentett meg a biztos haláltól. Ugylátszik, hogy Mr. H. W. igyekszik elfelej­teni azt a 6 millió zsidót, kik német koncentrációs táborokban gázkamrákban és más kínzásokban haltak meg és a több mint 20 millió orosz pol­gárt, kik életüket adták a fasizmus elleni harc­ban. Amerikaiak, franciák, angolok és az összes szövetséges államok hatalmas áldozatokat hoz­tak, hogy a Szovjetunióval együtt legyőzzék a német, olasz és magyar fasizmust. Sok kifogásol­ni való van az alapjában nem változott imperialis­ta nyugat-német kormány és a nyugati államok között kifejlődött viszonyban, de minden jóhisze­mű ember gyomra felfordul arra a gondolatra, hogy a 10 éves Izrael szállít fegyvereket a világ­zsidóság hóhérai örököseinek. Adenauer kormánya tehát kártérítést fizetett Izraelnek és a koncentrációs táborok megmaradt áldozatainak. Ezzel talán lerótták minden tarto­zásukat? Ezt ők nem jóságból, vagy őszinte meg­bánásból tették, hanem a német monopolisták és a kartellek urainak érdekében. A Krupp gyár a régi tulajdonosaival éppen úgy működik ma, mint amnkor a koncentrációs táborok rabszolgái termelték a német monopolistáknak a profitot. Egy másik összehasonlítás: Izraelben demok­rácia van és ezért lehetséges ilyenfajta kirobba­nás a kormány ellen, mig a Szovjetunióban vagy Magyarországon nem lehet hasonlóan megkriti­zálni a kormányt. Amit Mr. H. W. vagy nem ért, vagy nem akar megérteni az abban a lényeges különbségben rejlik, ami ezen országok kormány­formái között létezik. Ha látná ezt a különbséget, akkor sohasem irta volna meg ezt a levelet. Pe­dig a különbség nagyon egyszerű. Az első a ka- piltalista rendszert, a másik a szocialista rend­szert követi. Természetesen két fajta demokrácia van: a kapitalista és a szocialista. Amikor Izrael és Németország egymással üzletet köt, akkor az egyetlen motívum a profit. Ez nem vonatkozik a Szovjetunióra, Lengyelországra, vagy Magyaror­szágra. A raínnició gyártás egyike a legjövedel­mezőbb foglalkozásoknak a kapitalista országok­ban. Az amerikai municiógyárosok pl. hatalmas profitot csinálnak a fasiszta Franconak szállított fegyverekből. Éppúgy szállítanak egy Batistának vagy Trujillonak is. És mivel nálunk demokrácia van, hébe-hóba egy-egy képviselő vagy szenátor tiltakozik, de a fegyverkezés tovább folyik. Re­méljük. hogy Mr. H. W. annyit elismer, hogy sem a Szovjetunióban, sem a népi demokráciákban nincs profit a fegyverkezésben. A Wall Streeten pl. 7 billió dollárral esett a fegyvergyárak rész­vényeinek értéke az Eisenhower-Kruscsev talál­kozás hirére, annyira megijedtek a hidegháború esetleges enyhülésétől. Az Izrael-arab viszonyokra vonatkozóan az a megjegyzésünk, hogy Izrael nyíltan állást fog­lalt a hidegháborúban azon erők mellett, amelyek évszázadokon keresztül gyarmati elnyomók vol­tak, akik tüzzel-vassal harcoltak és hárcolnnak ma is a gyarmati rendszer fennállásáért. így ter­mészetes, hogy Izrael nem mint szabad állam Tisztelt Szerkesztőség! Sokszor látjuk, hogy idősebb emberek méltat­lankodva dörzsölik szemeiket s közben szomor- kodva panaszkodnak, hogy miért kell nekik szem­üveget hordani, holott szüleik még a nagyszüleik 70—80 évig éltek s nem volt szükségük szem­üveg hordására, “velem meg az orvos minden év­ben cserélteti az üveget, pedig a nagyanyám még 75 éves korában is szemüveg nélkül húzta tűbe a cérnát.” Miután gyakran halljuk az ilyen panaszokat, érdemes lesz foglalkozni életünk “legdrágább kin­csével”, szemünkkel. Sajnos, a szemprobléma ma már olyan általános, hogy az 5—6 éves gyerekek­nél kezdődik. Súlyosbítja a bajt az, hogy illetékes helyekről nem kapunk más tanácsot, csak azt, hogy évenként cserélni kell az üveget. Azért nagy érdeklődéssel olvastam egy egészségügyi folyó­iratban a “Riport for your better Mental and Physical Living” cimii cikket, amely több infor­mációt nyújt erre a problémára, Nagyszüleink, anélkül, hogy tudták volna, —■ írja ez a cikk, — a táplálkozásnál követték a ter­mészet törvényeit; például a búzát fcgőrölték és úgy sütöttek belőle kenyeret, anéliw hogy ki­szedtek volna belőle valamit. A tejet úgy itták, még melegen, amint kifejték. Zöldségfélét a gon­dosan ápolt földben termelték, amit istálló trá­gyával (organic) termékenyítettek. Akkor a csirkéket még nem oltották be kémiai anyagok­kal, hogy kereskedelmi célra gyorsan nőjjenek; nem voltak “tojás-gyárak” mesterségesen világí­tott, bár naptalan helyiségekkel. Röviden: Szüléink és nagyszüleink anélkül, hogy tudták volna, ésszerűen táplálkoztak. Táp­lálkozásukban megkapták mindazt a vitamint, ami a szem és testünk más részeinek a fenntartá­sához szükséges. Szakértők állítása szerint a szem jókarban tar­tásához elsősorban is B-2 vitaminra van szükség, ami ugyan kapható minden “Healthfood” üzlet­ben, amit azonban nagy mennyiségben találunk a sárgarépában, a napraforgóban, azonkívül min­den sárga és zöldség félében. De a borjumáj, a csukamáj olaj, a csirkemáj, a tojás sárgája s sok más étel is tartalmazza ezt a vitamint. Természetesen a piacra került élelmiszerek jó­minősége és vitamin tartalma ellenőrizhetetlen. Ezt mindennél jobban bizonyltja az a körülmény, hogy a világ leggazdagabb országának a népe rosszul táplálkozik. Schubert József Tisztelt Szerkesztőség! Újból felkeresem önöket pár sorral. Talán az illem is igy kívánja. Egy évre újból meghosszab­bítom barátomat, a “Magyar Szót”. Hej, de sok­szor meghosszabhitottalak. .. És pedig amig élek mindig meghosszabbítlak.. . Nem is kell dicsérni téged, te önmagádról beszélsz. Azon irók, akik beléd lelket öntenek megérdemlik, hogy kalapot emeljünk tiszteletükre. Egy kanadai farmer A rendőrállam SAN FRANCISCO, Calif. — Az Egyesült Ál­lamok Kerületi Fellebbviteli Bírósága úgy dön­tött,, hogy “Nemzeti Kina”, (Formóza) lényegé­ben rendőrállam. Ezt a döntést két kínai repülőtiszt érdekében hozta. A 34 éves Cheng Fu-sheng, repülő kapitány és az ugyancsak 34 éves Lin Fu-mei repülőhad­nagy Chiang Kai-shek hadseregében, még 1958- ban disszidált és politikai védelmet kért az Egye­sült Államoktól. Chiang kormánya a kiadatásu­kat kérte. A két menekült azt állitja, hogy “Nem­zeti Kina” rendőrállam, ahol kivégeznék őket, ha visszatérnének. A fellebbviteli bíróság helyt adott ennek az ér­velésnek, elismerte, hogy Chiang Kai-shek orszá­ga rendőrállam és azért a két disszidált repülő­tisztnek megadta a menedék jogot. xwjdiJt a sxüikisxtölöx Az ebben a rovatban kifejtett neze- | Olvasóink S tek nem szükségszerűen azonosak | hnr-rncrnlnnh a szerkesztoseg álláspontjával { a közügyekhez \

Next

/
Thumbnails
Contents