Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-08-20 / 34. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, August 20, 1959 Magyarországi jegyzetek: TALÁLKOZÁS A JÖVŐVEL Irta: Eörsi Béla — Negyedik közlemény — A mai Magyarország több mint fele mezőgazdasággal foglalkozik — igy óhazánkat mi külföldi látogatók csak úgy tudjuk megítélni, ha a falu színvonalát is tekintetbe vesszük. Mindenki, aki a magyar viszonyokat Amerikához hasonlítja, hamis következtetésekre jut, mert Amerika a leggazdagabb kapitalista állam, melynek területén 100 éve nem volt háború, holott Magyarországon a három éve lefolyt bombázás hatása még ma is látható. A magyar falu fejlődését csak a spanyollal vagy mexikóival lehet összehasonlítani. Ezt az összehasonlítást jól kibírja. Vagy pedig, aki emlékszik a 20 évvel ezelőtti magyar földműves sorsára, annak háza táj ékára, és azt veszi zsinórmértékül, akkor is becsületes, nem hamisított eredményre jut. A magyar falu, akár parasztfalu volt (mint pl. Igar (Fejér megye), akár földesúri, mint Szilasbalhas (Veszprém megye), külsejében alig változott, csak az utak jobbak — vagyis mindenütt van köves ut és nincs olyan falu, melynek ne lenne autóbusz összeköttetése a legközelebbi városkába. A villanyvilágítás bevezetése után a rádió-antenna ott diszlik a legszegényebb házon is, és ezzel a magyar földműves elszigeteltsége a nagyvilágtól megszűntnek tekinthető. Természetes ezek után, hogy én, mint a régi falu kutatója, újból látni akartam a falut — de az uj falut, a termelőszövetkezet faluját. Igar községben látogatásunkkor nem tekinthettem meg a Szövetkezetei, mert csak 2 hónapos volt. így R. Péter ifjú barátomat, aki oly sokban segített tanulmányaimban, kértem, hogy szerezzen összeköttetést egy más falu Termelő Szövetkezetéhez. A ravasz, engem Kisbér (Komárom) melletti Szövetkezethez küldött, melyről később megtudtam, hogy termelésben harmadik helyen áll az országban. Talán jó is volt hogy megismerkedtem az ország csúcsteljesítményével, mert ez által találkoztam a “jövővel”. Azzal a holnappal, amit a magyar földműves józan eszével, majdnem zseniális találékonyságával tud majd elérni, ha a társadalom megadja rá a lehetőséget. A meglátogatott Szövetkezetét a “Kisbéri Virágzó” Mezőgazdasági Termelő Szövetkezetnek hívják. Előttem a világ diplomatái és nagy emberei is meglátogatták és érdekes dolgokat Írtak be a vendégkönyvbe. (Nem hiányzott szeretett USA diplomatánknak hidegháborús megjegyzése sem.) A Termelő Szövetkezetét 10 évvel ezelőtt 14 tag 140 hold földön kezdte és azóta felnőtt 34 tagra és 700 holdon gazdálkodnak. A kormány támogatása igen eredményes volt e helyütt, igaz hogy feltételei mesébe illőek. Például épületekre 35 éves hitelt adott évi 1 százalék kamatra, melyből 10 százalékot leirt jutalom címen, mert a tsz betartotta a határidőt, melyre kötelezték magukat. Amerikai multimilliomos sem tudna ilyen kölcsönt szerezni. Ha a tsz 5 évi kölcsönt vesz fel pl. állatvásárlásra, az első két évben semmiféle törlesztést sem kell teljesítenie. A gazdálkodás igen modern, több mint egy negyedrészen a területnek pillangós növényt termelnek, ami nagyon gazdagítja a talajt; gabonaféle csak egy harmad része a gazdasági tervnek. A jó gazdálkodást jellemzi, hogy 1949-ben nyolc mázsa búzát, 60 mázsa burgonyát és 17 mázsa tengerit hozott a föld, mig 1958-ban: 13 mázsa búza, 130 mázsa burgonya és 38 mázsa tengeri volt az átlag. Amit ez a tsz elért, arról könyvet lehetne Írni, de az majd az otthoniak kötelessége lesz. Engem emberi sorsok érdekeltek, nem annyira a gazdálkodás menete, bármennyire szerettem is volna mélyebben-közelebbről megismerni. Ez a tsz egy régi jól gazdálkodó állami birtokon alakult, melynek állományát a német megszállók kifosztották. A környékbeli földműves szegénység a földet felosztotta egymás között és iga nélkül kezdett ugy-ahogy gazdálkodni. Tapasztalatuk és tudásuk alig volt, igy a gazdálkodás nem volt sikeresnek mondható. Végre 1949-ben belátták, hogy a szövetkezeti rendszer kihúzhatja őket a kátyúból és igy az egyik köztük élő telkes gazdát (4 holdasat) tették meg, majdnem szerető kényszerrel, hogy vezetőjük legyen. Ennek a magyar zseninek nem kívánom e helyen leírni életét, bár igen szeretném. Beteges külsejű, okos, talán diplomata fajta ember, aki kellő helyre kerülvén tehetségét oly módon értékesítette, hogy nemcsak 34 családnak segített jólétet teremteni, saját családját méltóan felnevelni, hanem kortársai legnagyobb kitüntetését, a “Kossuth-dijat” is elnyerte 1954-ben. Később hallottam, hogy most országgyűlési képviselő. Talán még fogunk találkozni nevével. Hodak Józsefnek hívják (aki a Magyar Szó-t állandóan olvassa) . Természetesen ez a tsz szorgalmas, sőt igen találékony tagokból áll, de hisz ez a tulajdonsága megvolt a magyar embernek ezer éve, csak nem volt alkalma kivirágoztatni (elnyomta a nyomor, a jobbágysors, a török-német uralom, na meg az “úri osztály”). Ennek a tsz-nek a tagjai jóval magasabb pénzbeli és más jutalmazásban részesülnek, mint a többi tsz, vagy a városi dolgozó társadalom többi tagjai. Az átlag igás dolgozónak 540 munkaegység jutott, melyért 50 forintot fizet a tsz. (Az országos 32 forinttal szemben), ami évi 27,000 forint pénzbeli díjazást jelent. Erre minden tag ha kivánja előleget kaphat, de csak az év végén tudják meg a végső eredményt. Van remény, hogy a fenti összeg még jelentékenyen emelkedni fog. Nem tudom eléggé megmagyarázni, mit jelent ez az összeg ott helyben. De meglátogattam egy ilyen tag lakását, minden városi dolgozó megirigyelhette volna. A falon nagy szentkép, politúros keményfa bútorok. . . hol vannak a földes padlóju szűk kis viskók? Tréfásan kérdeztük, hol a zongora? Amire komoly feleletként kaptuk, hogy a tsz a zenét kivánó tanulóit ingyen viszi be a szövetkezet kocsija a zeneiskolába. A tehenész (aki a nehezebb munkát végzi az éven át) 700 munkaegységet szerzett, ami 35,000 forint jövedelmet jelent számára. A juhász (kinek leleményességéről külön kellene imom) ma már a harmadik házat szerzi a kis városkában. A tsz elnöke a legjobban kereső tag jutalmazását kapja, amellett 15 százalék külön fizetést. Meg is érdemli, amennyire én meg tudtam Ítélni. — Természetesen nem ez az átlag termelő szövetkezet, hanem ahogy én neveztem: a kirakat szövetkezet. De ilyenre igen nagy szükség van. A magyar ember, különösen ha földje van, konzervatív ember és nehezen megy bele újításba. Ezért áldás az ilyen szövetkezet, ahova ezrek mennek el kíváncsiságból, komoly érdeklődésből a végső elhatározás előtt. Győr megye az idén lett teljesen szövetkezeti megye és nem véletlen ez, mert pár óra járásnyira elmehetett az úgynevezett “közép” paraszt és betekinthetett a jövendőjébe. A mai magyar kormány nem kivánja bekény- szeriteni a közép-parasztságot a szövetkezetbe és mégis, 1959-ben futótűzként terjedt el a tsz gondolata. Számokban — 1957 elején 8 százalékra süllyedt a tsz-ek száma, és két évre rá 52 százalékra emelkedett. Nem hallottunk semmi sirámot, még a “Voice of America” sem beszélt semmiféle lázadásról vagy csendőr-verésről. A közép-parasztság kétségtelenül tudja, hogy a jólétet csak tsz-eken belül tudja elérni, és amellett otthon is gazdálkodhat. A kormány földjáradékot (földbért) vezetett be, melynek alapjául a háború előtti megállapított föld termés-értéke (buzaeg.vség- ben) szolgál, igy minden paraszt a behozott földje után külön földbért kap. (Ez ellen a szegény parasztság zúgolódik, mondván, “munkanélküli jövedelem!”) De ezzel a közép-paraszt«ág legnagyobb kifogása (talán sok esetben méltányos) elesik. Az igazi ok ez esetben nem kapzsiság, mint a felületes szemléletnél látszik, hanem az, hogy a közép-paraszt réteg ifjúsága a falut lassanként elhagyta és a közép-parasztság átlag életkora 5Q éven felül van. Ha ezek bekerülnek a tsz- be, nem olyan munkabírók, mint a fiatalabb, régebbi falusi szegények és igy kevesebbet keresnek, mint szerintük járna nekik a földjük után. A kormány tehát ezt az egyenlőség hiányát kívánta ezzel az intézkedéssel helyrehozni. Mi a magyar jövő? Magyarország igazi ereje: a magyar nép és a magyar föld. Közel lévén Ausztria, Csehország, Németország ipari lakosságához, azok gyümölcs, főzelék és hús szükségletét el tudja látni. Csodálatos módon alakult a BEFEJEZÉS ELŐTT , j AZ ARATÁS BUDAPEST. — A Földművelésügyi Minisztérium tájékoztatása szerint a gabona aratása országszerte befejezés előtt áll. Augusztus első napjaiban a búza vetésterületének csupán 1.8 százaléka, az árpának 1.9 százaléka, a zabnak pedig 14 százaléka állt lábon. Tehát remélhető, hogy néhány nap múlva lényegében befejezik az aratást. A gépállomások aratási tervüket máris 104 százalékra teljesítették. A learatott és keresztekbe rakott gabonának országosan körülbelül 50 százalékát hordták be eddig a cséplőszérükre. A megismétlődő zivataros esők sok helyütt akadályozták a hordást és csép- lést. Országosan Tolna megyéban tartanak legelőbbre a csépléssel: összes gabonájuknak eddig mintegy 40 százalékát csépelték ki. A különböző vidékekről érkező jelentések szerint a termelőszövetkezetek kimagasló termés- eredményeket értek el. Fejér megyében például a perkátai Micsurin Termelőszövetkezet őszi árpából 26.8 mázsa, a besnvői Sallai Termelőszövetkezet búzából 19 mázsa, a mányi Aranykalász Termelőszövetkezet tavaszi árpából 16 mázsa termést takarított be holdanként. Jól halad a tarlóhántás is. A tanácsi irányítás alatt álló területeken eddig csaknem 989,000 holdon buktatták a tarlót, ami a múlt év hasonló időszakához képest mintegy 220,000 hold növekedést jelent. Az állami gazdaságoknál a learatott gabonavetés-területnek 70 százalékán teljesítették ezt a munkát. A termelőszövetkezetek és az egyéni termelők augusztus elejéig összesep;:223 ezer holdon végeztek másod- és tarlóvetést. A lucerna második kaszálását Hajdu-Bihar és Szabolcs-Szatmár kivételével az egész országban befejezték. Az elmúlt zivataros esők alkalmával az ország egyes vidékein jégverés is volt, amely szórványosan károkat okozott a kapásnövényekben és a be- takaritatlan gabonafélékben. A KÖZÉPKORI EREDETŰ siklósi vár helyreállítása tovább folytatódik. A kétemeletes kastélyépület nagy részét már felépitették, múzeumot, állandó kiállítási termeket rendeztek benne. A szakemberek tervet készítettek a várkastély legcélszerűbb felhasználására. Az Országos Műemlék Felügyelőség és a tanács 1960 és 1965 között évente egymillió forintot költ a vár teljes restaurálására. A múzeumi célokat szolgáló épületszárnyat elkülönítik a kastélynak attól a részétől, ahol korszerű szállodát és vendéglátóüzemet létesítenek. A várfal tövében strandfürdőt építenek. HATVÁNY LAJOS Kossuth-dijas iró nyitotta meg a Petőfi-kiállitást a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az izgalmas dokumentumok között itt találjuk a költőnek első, Petőfi néven irt versét, a János vitéz első kiadását, orosz, kínai, francia, lengyel, román, cseh, német, bolgár, és más nyelven megjelent Írásait is. Az irodalmi emlékek mellett kiállították használati tárgyait: dolmányát, szivarszipkáját, Julia ruháját, kézimunkáit, stb. A kiállításon az első Petőfi-szobor, Alexy Károly alkotása mellett ott láthatjuk Beck Ö. Fülöp, Ferenczv Béni, Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Medgyessy Ferenc szobrait, Révész Imre, Orlai, Petrich Soma festményeit is. LIVERPOOLBAN (Anglia) értesítették David Singleton 11 éves iskolásfiut, hogy első dijat nyert festményével. A versenydijat átadó bizottságot nagy meglepetés érte mikor kiderült, hogy Dávid születése óta nyomorék. Nem tudja sem karjait, sem kezeit használni. A dijat nyert festményt lábujjai közt tartott ecsettel készítette. VV»VVVVVVVV\VVWVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVV\ 5 termelés. Például ma rizsből kivitele van az országnak, mig azelőtt bevitelre szorult. Tejtermékeit helyben feldolgozza (tejszín, vaj és sajt) é< igy szállítási költségeit erősen csökkentette. ‘Állatait állandóan mesterséges termékenyítéssel feljavítja ; megszűnt a fehér, nagyszarvu magyar marha, a mangalica, sőt a vörös tarka (Simert- thali-bonyhárdi) állatok tenyésztése is és helyüket a fekete hollandi, jobban tejelő magasabb zsírtartalmú tejet adó állatok foglalják el. A magyar jövő a mezőgazdaság terén igen jó kezekben van — a dolgos magyar földműves készében.
