Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-08-20 / 34. szám
AMERIKAI MAGYAR SZt Thursday, August 20, 1959 4zHláqszemle “A TALÁLKOZÁSBÓL SOK Jó SZÁRMAZHAT AZ EMBERISÉG SZÁMÁRA” A világsajtó Eisenhower elnök és Kruscsev kölcsönös látogatásának biztató távlatairól A hidegháború vastag jégpáncélja egy csapásra közelebb jutott az olvadásponthoz: a világ jninden táján nagy megkönnyebbüléssel fogadták Kruscsev és Eisenhower hamarosan sorrake- rüló amerikai, illetve szovjetunióbeli látogatásának hírét. Híven tükrözik ezt a vezető államférfiak nyilatkozatai, sajtó- és rádiókommentátorok is. Az a néhány disszonáns hang, amely a mindenre elszánt hidegháborús körök sugalmazásá- ból, az Egyesült Államokban és Nyugat-Németor- szágban napvilágot lát nem képes lerontani a világ közvéleményének bizakodó hangulatát. Varsó A Trybuna Luduban, a Lengyel Egyesült Munkáspárt lapjában Boleslaw Wojcicki elemzi a találkozó kilátásait. “A barométer békét jelez” cimü cikkében Írja: Egy tekintetben nincs véleményeltérés a különböző földrajzi és politikai “szélességi körökben” elhelyezkedő politikusok és publicisták között: a legfontosabb világesemény Kruscsev és Eisenhower közelgő washingtoni, illetve moszkvai látogatása. A cikkíró hangsúlyozza, az Eisenhower—Kruscsev találkozótól nem várható a két világot elválasztó összes nehéz, vitás kérdések megoldása, kétségtelen azonban, hogy az ilyen találkozók észrevehetően megkönnyíthetik az újabb kelet- nyugati tárgyalásokat és végeredményben a megegyezést. Prága A csehszlovák közvélemény—írja a Rudé Pra- vo — megnyugvással fogadta a kölcsönös.látogatás hírét. A világ békés erőinek sikerét látja benne. Azoknak a törekvéseknek az eredményét, amelyek a tárgyalásokat szorgalmazzák, mert ettől várják a jelenlegi nemzetközi feszültség okainak felszámolását, a hidegháború befejezését és a tartós békés együttélés feltételeinek kialakulását. A lap hangsúlyozza, a genfi tanácskozás, a főleg Bonnból kiindult meghiusitási kísérletek ellenére mégis azt eredményezte, hogy az álláspontok kölcsönös tisztázásával és a részletkérdésekben elért bizonyos közeledéssel sikerült a talajt előkészíteni a magasabb szintű további tárgyaláshoz. Peking ' A kínai nép — írja a Renmin Ribao — egy emberként üdvözli a szovjet és az amerikai kormány elhatározását, amely óriási, pozitív hatással lesz a két ország kapcsolatának megjavulásá- ra, a nemzetközi feszültség enyhülésére. Berlin A Neues Deutschland megjegyzi, hogy a német nép üdvözli a nemzetközi politikának ezt a inagy jelentőségű eseményét, amely a Szovjetunió sikerét jelenti. Bonn A Neue Rhein-Zeitung cimü nyugatnémet lap rámutat, hogy a két kormányfő kölcsönös látogatása “ujjongást vált ki Angliában, Kanadában, a skandináv országokban és a semleges világban. Vagyis azokban az államokban, amelyek, bár nem tekintik a két fél tárgyalását az összes nemzetközi problémák megoldása kulcsának, mégis a béke biztosításának legjobb eszközét látják benne.” — Nem lehet csodálkozni azon — folytatja a lap —, hogy ez a küszöbönálló találkozó aggasztja az olyanféle embereket, mint Csank Kaj-sek, aki csak a hidegháború légkörében tud megélni, az enyhülés légkörében már nem- A Kelet és a Nyugat látogatás-cseréjének eredménye pedig az ^enyhülés légkörének kialakulása lesz. A hamburgi Welt multheti számában Hírverés kimmel vezércikkben foglalkozik Kruscsev és Eisenhower kölcsönös látogatásával. A cikkben egyebek között ez olvasható: A világnak négy évig kellett várnia, hogy a hidegháború befejezésére irányuló első nagy kísérlet után ismét eljusson arra a pontra, amelyet 1955 júliusában genfi szellemnek neveztek. Akkor a leszedésre váró gyümölcs még éretlen volt. Ma azonban már megérett a helyzet arra, hogy a tárgyalásokat ott folytassák, ahol négy évvel ezelőtt abbahagyták. New York Egyes amerikai körök nem titkolják aggodalmukat, különösen azok nem, amelyek alig érdekeltek a nemzetközi feszültség enyhítésében. így például a Wall Street Journal kijelenti ugyan: “Mi nemigen félünk megmutatni Amerikát”, mégis kifejezi azt az aggodalmát, hogy ezen a látogatáson a szovjet kormány feje az Egyesült Államokban “kitűnő propagandalehetőséghez jut”. Wáshington Az ilyenféle aggodalmakat azonban elutasítja magától az amerikai sajtó legnagyobb része. Ez a látogatáscsere — Írja például a washingtoni Star — nem a propaganda szempontjából jelentős, hanem azért, mert “megszüntetheti azt a zsákutcát, amelybe az utóbbi 12 év alatt jutott a hidegháború következtében a két ország kölcsönös kapcsolata.” A Washington Post and Times Herald szintén arra az álláspontra helyezkedik, hogy ez a látogatáscsere a Szovjetunió és az Egyesült Államok “gyümölcsöző együttműködésének kezdetét” jelenti majd. Oslo Ezzel a véleménnyel egyetért a világsajtó nagy része. A norvég Friheten például azt Írja, hogy a két nagyhatalom vezetőinek kölcsönös látogatásáról szóló bejelentés hallatára “megkönnyebbült az emberiség”. Helsinki “Fordulópont a világpolitikában” — írja a találkozóról a finn Kansan Uutiset, és hangsúlyozza, hogy a nemzetközi légkör megjavulása szempontjából ez a kétségtelenül előnyös fordulat a szovjet politika nagy sikerét jelenti. Ottawa A kanadai sajtó szintén örömmel fogadta a két államfő találkozójának hírét. “Eisenhower és Kruscsev közelgő találkozója — írja vezércikké- been a Globe and Mail — a két ország politikai és kulturális kapcsolatai fejlődésének logikus ki- csucsosodása. Ezeknek a látogatásoknak a megvalósítása üdvös gondolat, amelyből az egész emberiség számára még nagy jó származhatik. Róma Pella olasz külügyminiszter újságíróknak adott nyilatkozatában kijelentette, az olasz kormány véleménye szerint “az ilyenféle találkozók kedvező eredményekre vezethetnek. A személyes, emberi kapcsolatokban a leghatalmasabb országok legfelelősebb vezetői eredményesen kereshetik a legfontosabb problémák megoldását... Úgy véljük, hogy ezek a találkozók korunk szempontjából valóban történelmi eseményt jeleznek”. Fanfani volt olasz miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy ezeknek a találkozóknak a bejelentése “ismét reményt keltett azokban, akik úgy vélik, hogy a béke az emberiség haladásának alapja”. Kabul Az afganisztáni rádió szerint Muhammed Da- vud miniszterelnök a Bahtar hírügynökségnek adott nyilatkozatában üdvözölte a Kruscsev és Eisenhower találkozójáról szóló bejelentést. Ez —- mondotta — hasznos, kellő időben történő lépés. Afganisztán kormányának véleménye szerint a kormányfők közvetlen kapcsolatai a nemzetközi feszültség megszüntetésének legjobb eszközei. Moszkva A Szovjetunióban továbbra is az érdeklődés középpnotjában áll a szovjet és az amerikai kormány megegyezése a két kormányfő kölcsönös látogatásáról. A szovjet lapok sok nyilatkoztot is közölnek. Nyikolaj Tyihonov szovjet iró a következőket Írja a találkozóról: “Az emberek remélik, hogy a két legnagyobb hatalom kormányfőinek kölcsönös látogatása meg fogja teremteni a népek széleskörű kapcsolatainak alapját. Ez kétségkívül hatással lesz a többi állam viszonyára is. Lehetséges, hogy a Kruscsev —Eisenhower találkozót csúcstalálkozó fogja követni, amely tisztázni fogja az államok egymásközti kapcsolataiban jelentkező vitás kérdéseket, el fogja temetni a hidegháborút és az egész világ békéjének javára szolgál”. Egy tömeggyilkos vallomásai Nyugatnémetországban a náci szerzők Írásainak száma eggyel szaporodott. A Deutsche Verlagsanstalt kiadásában könyv jelent meg ezzel a címmel: “Kommandant in Auschwitz Autobiografische Hufzeichnungen von Rudolf Höss.” A könyv szerzője nem más, mint az a Rudolf Höss, SS Obersturmbandführer, aki évekig volt az auschwitzi haláltábor parancsnoka, és akinek utasítására több millió zsidó, lengyel, szovjet, francia mártírt gyilkoltak le. Undorral és borzongással lapozzuk a tömeggyilkos memoárjait és megtudjuk belőle azt, hogy ki is volt Rudolf Höss. Megírja, hogy jómódú polgárcsaládból született és papnak készült. Tizenhatéves korában megszökött hazulról és az első világháborúban katonának jelentkezett. A háború után leszerelt s mert megszokta a gyilkolást a háborúban, egy politikai gyilkosságban vett részt Martin Bohr- mannal együtt. A gyilkosságért tízévi fegyházat kapott. Kiszabadulása után mezőgazdasággal foglalkozott, majd amikor a náci uralom megerősödött, úgy érezte: eljött az ő ideje. Belépett a nácipártba és Himmler közvetlen barátai sorába tartozott. Az SS tagja lett és a dachaui táborban képezték ki a “legkorszerűbb” tömeggyilkolás módszereire. A háború kezdetén még szerény altiszti rangban volt, de már 1940-ben az auschwitzi tábor parancsnokává nevezték ki. Három évig vezette a tábort és amint emlékirataiban őszintén és kertelés nélkül bevallja: ő szervezte meg a gázkamrák rendszerét és két és fél millió ember elgázositását. Rudolf Hösst csak 1946-ban, — akkor is csak egy véletlen folytán leplezték le, kiszolgáltatták Lengyelországnak, ahol halálra ítélték. Könyvét a krakkaui börtönben irta meg. Elmondja, eleinte azzal a gondolattal foglalkoztak, hogy külön SS kivégzőszázadot állítanak fel, amely agyonlövi a kiszemelt áldozatokat. És itt a főhóhér szó- szerint ezt Írja: “Erről le kellett tennünk, mert túl sok alkoholt kellett volna kiosztani a legénység között, amelyet ez a feladat lelkileg túlságosan megviselt volna”. A gyilkosságokról szóló szenvtelen beszámolókkal párhuzamosan Höss kiemeli, hogy “milyen rend volt a táborban”. A könyv harmadik részében, a gyilkos önéletrajzában jellemző porosz szentimentalizmussal ir arról, mennyire szerette családját és milyen jó családapa volt. Különösen ott undorító ez az ömlengés, amikor ő, aki Himmler mellett a nácik tán legvéresebb tömeggyilkoso volt, ilyeneket mer leírni: “1942 tavaszán virágzó ifjú életek százait, ezreit láttam parasztházak mentén, dús gyümölcsfák alatt a halálba vonulni. Legtöbben nem is sejtették, hogy a gázkamra várja őket. Az élet és az elmúlás e kettős képét még most is lelki szemeim előtt látom...” E sorokat az irta, aki e “virágzó ifjú életek” ezreit és millióit parancsolta a halálba. Talán nem is lenne érdemes ezzel a förtelem- mel foglalkozni, ha ugyanakkor ez a könyv, amit a stuttgarti kiadó a jó profit reményében bocsáj- tott közre, tizenöt évvel a nácizmus bukása, a haláltáborok felszabadítása után, nem lenne a maga nemében és szerzője akarata ellenére kiáltó vádirat a fasiszta téboly ellen. AKI BARÁTJA AZ IGAZSÁGNAK, AZ OLVASÓJA A “MAGYAR SZÓNAK”!
