Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-08-13 / 33. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, August 13, 1959 ; NE LEGYEN MEGKÜLÖNBÖZTETÉS AZ UJAMERIKÁSOK ROVÁSÁRA Egy amerikai hetilap olvasója nemrégen levélben panaszkodott, hogy egy texasi gyárban két magyar kapott jól fizetett munkát, holott ugyanazon a helyen amerikai születésű munkásnak nincs alkalma elhelyezkedni, mert — fekete bőrrel jött a világra. Hasonló panaszok az ország, más részeiben is elhangzottak magyar menekültek alkalmazása ellen. Az amerikai munkás-lapok és haladó munkásszervezetek elejétől kezdve tisztán Ítélték meg a magyar ujamerikások helyzetét. Nem üdvözölték zászlólobogtatással megérkezésüket és dics- szólamlatokkal azokat a körülményeket, amelyek között hazájukat otthagyták. Különbséget tudtak tenni menekült és menekült között: akik a felújított nyilas jelszavak veszedelme elől menekültek ; akik a visszaszivárgó és bosszút lihegő földesuraktól féltek; akik kalandvágyból hagyták ott hazájukat; akik az “Amerika Hangja” csábitó maszlagainak dűltek be és akik börtönökből, fegyházakból szöktek meg. De ugyanezek a lapok és szervezetek — gyakran hetekre, hónapokra kihúzódó vita árán — hangsúlyozták és követelték a magyar menekültek számára mindazokat a jogokat, amelyek az amerikai alkotmány alapján más bevándoroltaknak kijárnak. Követelték, hogy ezeknek az uj- amerikásoknak adják meg a módot és alkalmat éppen úgy beilleszkedni az amerikai életbe, mint ahogyan régen jött honfitársaik arra annak idején módot kaptak. Ezek a munkás-intézmények követelték, hogy az újonnan érkezett magyar dolgozóknak munkásszervezetekbe való beolvadását mindenütt és minden vonalon segítsék elő, nehogy őket sztrájktörésre használják fel, — mint nemrégen tették New Yorkban, — lelkiismeretlen munkáltatók. Hangsúlyozták, hogy csak ily módon lehet meggátolni azt, hogy ezeket a tájékozatlan jövevényeket kisebbségi ,faji és vallási csoportok ellen használják fel. Ezért helytelenítjük, ha magyar menekültek elhelyezkedése ellen azon az alapon tiltakoznak, hogy az illetők magyarok és menekültek. Mi is helytelenítjük, ha amerikai születésű vagy AKÁR MILYEN SZÜLETÉSŰ munkás elől elzárják az érvényesülés útját, de ily igazságtalanságok megakadályozásának nem az a módja, hogy magyar menekültek ellen forduljunk, hanem az, hogy a faji, nemzetiségi, vallási és politikai csoportok elleni megkülönböztetésnek végre valahára vessünk véget az ország egész területén és az ipar és kereskedelem minden ágában! A magyar menekültek dolgával mostanában a Magyar Bányászlap is foglalkozott, — vállveregetve, elfogultsággal és ostobán. ÉPPEN EZÉRT érthető, hogy a cikket a nyilas elméletek helyi magyar istápolója is közölte. Ez a cikk, amelyet a szomorú emlékű Hinder Márton követett el, megállapította, hogy a menekültek között “aránylag soknak gyűlik meg a baja a hatóságokkal” és felhányta, hogy van köztük már olyan is, aki “saját autóján megy a munkába ...” De — figyelmezteti a cikk azokat, akik “nem férnek a bőrükbe”, — ne panaszkodjanak, hanem örüljenek, hogy Amerikában vannak és nem Hong-Kongban, vagy Indiában, ahol barlangokban tartózkodnak és éjjel a járdákon alusznak a menekültek. Hinder ur és Szabados ur e zavaros mentalitását joggal utasítja el minden józan gondolkodásra képes ember. A magyar menekülteket, akiket NEM Hong-Kongba csábított “Amerika Hangja”, ne boldogítsa senki azért, mert nem Pakisztán és India barlangjaiba kerültek az éhező milliók közé és igenis minden joguk és okuk megvan a panaszra, ha Amerikában, a világ leggazdagabb országában sújtja őket a munkanélküliség és megkülönböztetés testet-lelket ölő átka. Minden joguk megvan a panaszra, amig nincs meg a módjuk olyan rendes táplálkozásra, ruházkodásra, szórakozásra, a családjukról való gondoskodásra, mint akár Himlernek, akár Szabadosnak. Tisztelt Szerkesztőség! Kérem Önöket, hogy e levelemet közölni szíveskedjenek. Ugyanis a neW-brunswicki “Magyar Hírnök” cimü lapban egy cikk jelent meg, amely az önök lapjával kapcsolatban különböző vádakat hangoztat. Persze én mint egy munkásember, hasonló felfogású vagyok, mint az önök lapja, az amerikai magyar haladó szellemű munkásság szószólója. Remélem e levelem, azaz véleményem helyet kap lapjukban, melyet én is el szoktam olvasni minden héten, a többi magyarnyelvű lappal együtt. A “Magyar Hírnök” cimü magyarnyelvű New Brunswickban megjelenő lapban, — amint azt olvasgattam — egy cikk ragadta meg figyelmemet, “MAGYAR NYELVEN MERNEK ITT ÍGY ÍRNI?!” Mielőtt azonban rátérek a cikk lényegére, s arra válaszolnék, szeretném megemlíteni, hogy a New Yorkban és környékén megjelenő magyar lapokat rendszeresen elolvasom, s pedig azért, hogy egy általános képet kapjak a magyar sajtó felfogásáról és azok tartalmáról. E magyar lapokban sok üres, tartalomnélküli cikk jelenik meg, amit légből kapnak. Pesten úgy nevezik az ilyesmit, hogy “kacsa” hhek. Magamról annyit akarok mondani, hogy egyszerű pesti “melós” vagyok, s próbálok nyitott szemmel járni a világban és tanulni igyekszem, mert tartom azt a jó magyar közmondást, hogy “a jó pap is holtig tanul”. Rátérve a cikkre. A Magyar Hírnöknek szeretnék válaszolni és véleményemet nyilvánítani a cikk írója felé. “Az Amerikai Magyar Szó” évi lapkonferenciát tartott Los Angelesben. (Calif.) Ön kedves cikkíró magyarul beszélő vörösöknek nevezi a lapot és előállítóit, akik képmutatók, megtévesztők, s fedőmunkát végeznek. Most teljes egészében idézem, amit azután ir: “Mert az Amerikai Magyar Szónak csúfolt kommunista kiadványt és a másik köt vörös maszlagos sajtóterméket — amelyeknek semmi közük és kapcsolatuk nincs Amerikával, se az itteni magyarság óriási zömével, — valójában magyarországi kommunista pénzből adják ki”. — Utána, — mivel ugylátszik elég okos ön kedves cikkíró, a washingtoni külügyminisztériumot próbálja oktatni, hogy milyen törvény értelmében kellene az “idegen ország” ügynökségét “kinyírni”. “Akik mindent dicsőítenek ami kommunista “vívmány” és mindent ócsárolnak ami amerikai vagy kommunista-ellenes. Mintha csak a mai kommunista Budapesten készülnének ezek a lapok, ahol viszont úgy beszélnek, ahogy Moszkva diktálja!”... Mielőtt tovább mennék, szeretném az én egyszerű véleményemet tudatni Önnel, kedves honfitársam, már mint a cikk szerzőjével. Nagyon kérem ne értsen félre engem, hanem próbálja megérteni fejtegetéseimet. Először is, — ön bizonyára “régi amerikás”, csodálkozom tehát ferde felfogásán; mivel önnek tisztában kell lennie az uj haza, vagyis az Amerikai Egyesült Államok törvényeivel. Amerika, — ha jól tudom, — a szabad világ vezető hatalma, s itt mindenki szabadon nyilváníthatja véleményét és felfogását, úgy szóban mint a sajtón keresztül. Nem tudom, de biztosra veszem, hogy ön tisztában van a kritika és önkritika fogalmával. Ha esetleg nem tudná, úgy kérem próbálja ezt megtanulni és azt helyesen alkalmazni, az élet minden területén. Én ugv látom, hogy itt is, távol az óhazától, érvényesül az a bizonyos “Turáni átok” a magyarok között. Nem gondolja kedves honfitársam, hogy sokkal jobban nézne ki, ha itten, fogadott hazájában, a magyarszármazásu- ak, — tiszteletben tartva egymás egyéni és köAz amerikába került magyar menekülteknek minden joguk megvan ahhoz, hogy a többi bevándoroltakkal és a bennszülöttekkel egy sorban küzdjenek a megkülönböztetés ellen és munkát, emberséges megélhetésre való lehetőséget követeljenek úgy a maguk, mint minden fajta munkástársaik számára. Szűnjön meg végleg a szemrehányás, a gyámkodás, a vállveregetés és a megkülönböztetés az egész vonalon magyar ellen, néger ellen, zsidó ellen, portorikói ellen, hogy egy ország EGY ÉS EGYENLŐ NEMZETE LEGYÜNK! E. H. Neuwald \ zösségi felfogását —, összetartanának és nem marnák egymást? Én úgy gondolom, hogy igy volna helyes és nem az, hogy állandóan azt nézzük, hol tudunk ütni egymáson! Hisz igy is elég kevesen vagyunk. Máskülönben mint látom ön is elolvassa a Magyar Szót, tehát figyelmébe ajánlanék egy néhány benne megjelenő cikket melyek ben választ kapna a cikkében megjelenő vádakra. Nem szeretek mást utánozni és ismétlésekbe bocsátkozni, de ha ezeket a cikkeket elolvassa, akkor teljes választ kap arról, ami az én felfogásommal is megegyezik. Ön felé is ez lenne véleményem teljes egészében. Ezek a cikkek a következők: Az Amerikai Magyar Szó julius 2-iki számának 14-ik oldalán a “Lókufárokról” cimü, a julius 16-iki szám 14-ik oldalán “Az igazságért küzdünk”, a 9-ik oldalon “Ilyenek is vannak, két- szinüek és gyávák”, 8-ik oldal, “Ujamerikások levele a konferenciához”. Julius 23, 11. oldal “Uj amerikásök hírei és Írásai”. Ha a fenti cikkeket elolvassa, s ha tud és főleg akar reálisan gondolkozni és véleményt nyilvánítani, akkor talán nem írna ilyen cikket mint az volt. Különösen szeretném felhívni figyelmét az “Igazságért küzdünk” cimü cikk utolsó bekezdésére, amelyben a cikkíró a pénzről beszél, mint ön írja cikkében, hogy valójában a Magyar Szót magyarországi kommunista pénzből adják ki! Abban az utolsó bekezdésben ön is megkapja a teljes és félreérthetetlen választ vádjára. Hogy el ne felejtsek valamit meg kell jegyeznem önnek, ugyanis mikor cikkét boncolgattam, eszembe jutott az, hogy felhívom telefonon a Magyar iSzót és megkérdezem tőlük, hogy hány éves tulajdonképpen ez a lap? Fe^ is hívtam, s a válasz részemre újabb érdekes témára hívta fel figyelmem. Ugyanis mint ön irta, hogy magyarországi kommunista pénzből állítják elő a lapot. A szerkesztőség válasza pedig az volt, hogy 56-ik évét tapossa az amerikai magyarság haladó szellemű lapja. Hm, nos mit gondol kedves cikkíró, mi ötlött fel bennem? Az, hogy tudomásom szerint 1945 óta van az uj rendszer Magyarországon, s azóta építik a szocializmust (nem kommunizmus van, mint azt ön Írja). Az Amerikai Magyar Szó és annak elődjei a haladó magyar munkásság lapja pedig 56-ik évfolyamát éli. Ha 14-et elveszünk az 56-ból még marad 42 év. Most kérdem én azt kedves cikkíró, hogy az alatt a 42 év alatt ki pénzelte a Magyar Szót és elődjeit? Talán Ferenc Jóska, vagy Horthy Miklós? Hisz ha jól tudom azok nem voltak kommunisták, s igy semmi hasznuk nem származott volna abból, ho a “kommunista’* lapot finanszírozták volna. Szóval ezért ajánlom figyelmébe a jelzett cikkeket, hogy ha azután egy jó “story”-t akar írni kedves honfitársam, akkor először rágja meg jól és mégegyszer is megrágva, “köpje” ki, azaz írja le, s akkor bizonyára nem látnak napvilágot ilyen és hasonló “kacsa” hírek lapjában és nem rontja vele lapja renoméját főleg, a “business”-ét. Ismét kérem önt, hogy ne vegye tőlem rossz néven a kritikát, hanem gondolja meg, hogy ezt szintén egy honfitársa irta, aki szeret ugyan kritizálni, de el is fogadja a helyes kritikát amit vele szemben gyakorolnak. Az öné pedig nem igen közelítette meg a helyes és reális valóságot. Teljes tisztelettel: Miki, egy volt pesti munkás Szerk. megjegyzése: A fenti levelet teljes egészében leközöltük, bár véleményünk szerint Mr. Dienes nem érdemel meg ennyi udvariasságot. Ujamerikások Írásai-hírei VÁLASZOL EGY DIENES-CIKKRE jQxleJt a swihsztöfwx A W M .W , HHUUVHUUVUUHUUUW Az ebben a rovatban kifejtett neze- | Olvasóink £ tek nem szükségszerűen azonosak j; Ü a szerkesztoseg álláspontjával | a közügyekhez \
