Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-08-13 / 33. szám
Thursday, August 13, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 ...EGY AZ ISTEN! Néhány héttel ezelőtt egy 45 tagból álló csoport érkezett vissza Miamiba, miután néhány hetet töltöttek a Szovjetunióban tanulmányúton. A floridai társadalmi közélet úgyszólván minden rétegének vezetői fellelhetők ebben a csoportban, s céljuk az volt, hogy személyesen győződjenek meg a Szovjetunió fejlődéséről, mivel többen közülük valószínűleg beleuntak azokba az információkba. amelyeket a televízió és ujságripor- tok túlságosan egyoldalú beállításban tárnak elénk napról-napra. Hazatérésük után természetesen minden oldalról megrohanták őket nyilatkozatokért és kiki közülük társadalmi állásánál fogva csak úgy nyilatkozhatott, hogy ezáltal ne tegye kockára politikai, vagy üzleti jövőjét. A legtöbben olyan “se hideg se meleg” szavakban vázolták megfigyeléseiket, azonban akadt köztük olyan is, aki egészen tárgyilagos Ítélettel elismerte azt az óriási fejlődési folyamatot, amelyet az orosz nép társadalmi rendjével elért, annak ellenére, hogy két világháború komoly akadályokat gördített ennek a fejlődésnek az útjába. Persze ezek azon nyomban siettek azt is hozzáfűzni, hogy ők azért nem kommunisták... Ez a megjegyzés azután kidomborította a hidegháború lélekromboló munkáját és bebizonyította, hogy demokráciánkban még befolyásos közéleti embereknek sem lehet félelem nélkül tárgyalni az aiíaluk tapasztalt gyakorlati valóságot. Collins kormányzó urunk is most érkezett visz- sza, aki kilenc kormányzó kollegája élén látogatta meg a Szovjetuniót. Tízezer mérföldes utjának érdekességekben gazdag élményeiről röviden igy nyilatkozott: “A vallás és az Isten majdnem eltűnt az orosz életből. Ez utóbbit szimbolizáló helyeket nagy figyelemmel múzeumok formájában őrzik meg az utókornak, hogy igy emlékeztessék a jelen generációt egy világosság nélküli korra, ami már a múlté- Náluk nem szerepel az Isten az államon túl, amelynek főmérnökei Lenin és Marx.” “A legmeggyőzőbben és a legdominálobban tűnik szemébe az embernek az a valóság, hogy Oroszországban a kommunisták által kontrolált szociálista-rend teljes központosított irányítás, alatt működik. Hogy ezáltal milyen roppant méretű fejlődést tudnak felmutatni, az szinte hihetetlen. Náluk a tudás minden mozdulatnak az alapja. Roppant sulythelyeznek a művelődésre, tudományos kutatásokra, s minden tervüket és törekvésüket a tudományosan kidolgozott tervek közé szorítják. Ez a nép valósággal dicsőíti a munkát. Mindenki dolgozik. Az asszonyok a férfiak mellett az ipar és tudomány minden ágában, a nehéz fizikai munkától kezdve a legfinomabb szellemi munkáig megtalálható a nő. A gyermekeket már az iskolában tanítják a fizikai munkára a rendes tantárgyak mellett. “A spórolás, gazdaságosan bánni a rendelkezésükre álló anyaggal benne található az itteni élet tervszerűségében. Sok-sok dolog hiányzik még a hétköznapi kényelemhez, melyek anyagát a kormány aszerint bocsátja az ipar rendelkezésére, ahogy teheti. Az árak emelésével bizonyos cikkeket úgy tart kontrol alatt, hogy ahhoz kevesen juthassanak hozzá. Anyagi fejlődésükben a lakásépítésnél vannak legjobban elmaradva. Kevésnek van saját háza, mert legtöbben a gyorsan és nem nagy ízléssel épített lömeglaká- sokban laknak a városokban, melyek nem elégítenék ki a mi igényeinket; ennek ellenére nekik sokkal kényelmesebb, mint valaha volt ” “Azonban ezt a gazdasági fejlődést mégis úgy kell elbírálnunk, ahogyan ez ártalmára, vagy hasznára, van az ember veleszületett hajlamainak. Az oroszok nem szabad emberek, ök nem ismerik a polgári szabadságot abban az értelemben, ah' .v azt mi ismerjük. Azonban ennek ellenére nagyon komolv hibát követ.ink el, ha nem veszünk tudomást róluk. Sőt! Még jobban meg kell ismerni őket- Mert akár jó, akár gonosz utakon szalad ez az értékelt fejlődési folyamat, ami ott megnyilvánul,* — azt a folyamatot — nagyon komoly tényként kell elismernünk.” “Reményteljes megnyilatkozás számunkra az a mélységes baráti szeretet, amelyet az orosz nép érez Amerika népével szemben, ők nem akarnak háborút, ők mindenáron békét óhajtanak. Ennek la népnek melegen érző szive van és ez a melegség szinte árad irányunkban, mert nem lehet benne felfedezni a hideg, ellenséges érzület nyomát sem. És ha az elmondottak nyomán ítélkezünk az oroszok felett, akkor a'baráti kapcsolat megerősítése nem lehetetlen.” Az Amerikai Orvos Szövetség egyik illusztris tagja is nemrég érkezett vissza egy tanulmányúiról, Ő bár elismerte, hogy az orosz nép a bölcsőtől a sírig kórházi s orvosi kezelésben részéül, teljesen díjtalanul, — de hogy a sötéten reakciós szövetség oldalára billentse a mérleget, megjegyezte: “az orvosoknak nincsen szabadságuk a ott is hiányzik az Isten!” No, de ha már mindent Istennel takarunk, hadd mondjam el azt a diákkorom óta őrzött esetet, ami velem történt. Bejáratos voltam Lacz- kó paptanár ur szobájába, akinek apró szívességeket csináltam, számítva arra, hogy történelemből ezért sohasem fog szekundát adni. Liberális müveit pap hírében állott, aki a veszprémi múzeum igazgatói tisztségét is betöltötte. Szobája falán, a kandallóval szemoen, egy nagy olajfestmény lógott, amely a félig haragos viharelőtti eget ábrázolta, s egy hatalmas felhő által borított nap sugarai oldalvilágitással egy őszbecsava[GEHCSI HARCIT IBÁSfilj A recept megvan, de sokba kerül a hozzávaló Olyan téma ez, amiről írni akarok, amelyre ráillik Mark Twain klasszikus mondása, hogy: “Mindenki az időről beszél, de senkisem tesz ellene semmit”. S ez az a gyógyíthatatlannak látszó súlyos probléma, amelynek sok irányba kinyúló ágazatait egybefoglalva ugv 'hívunk, hogy “Juvenile Delinquency”. Az ifjúság és egész életünk rákfenéje ez, mert — közvetve vagy közvetlenül — mindenki szenved általa. Keresik, de nem képesek megtalálni rá az orvosságot és közben a- gyermekek és az ifjúság romlása napról-napra fokozódik és már már kétségbeejtő méreteket ölt. S ha az ember elgondolja, hogy ez a serdülő £s emberré fejlődő ifjúság az ország jövendő oszlopa, erkölcsi és politikai vezetője lesz, s hogy ezekből a semmi kötelességet, semmi komolyságot nem ismerő, semmit és senkit nem tisztelő ifjoncokból családapák és gyermekekért felelős szülők lesznek — bizony itt az ideje, hogy fogadott hazánk bölcsei félremagyarázások, mellébeszélések és elnézések helyett komolyán hozzálássanak a romlás megállításához. Az ember próbálja megnyugtatni saját magát, egymást és hogy a helyzet nem annyira veszélyes, de ha rádión a hirekef hallgatja vagy az újságot olvassa szomorúan állapítja meg, hogy de bizony úgy van. Betörés, utonállás, rablás, erkölcstelen merénylet, amely sokszor végződik gyilkossággal és mit tudom én, hogy milyen támadások vannak napirenden, csak azt tudom, hogy lassan odajutunk, hogy emberek nem mernek későn az utcán járni, nem mernek szép nyári estéken a parkokban sétálni vagy az ablakokat nyitva tartani. Megáll a szívverése az embernek, amikor olvassa az újságban, hogy 15 éves leány és 12 éves fiú meg akarja a szüleit gyilkolni és leönti gazolinnal és meggyujtja őket. 17—19 éves fiuk húsz évi börtönt, sőt életfogytiglani börtön- büntetést is kapnak. És lehetne folytatni a listát tovább is, ha nem lenne olyan szomorú. A veszélyt tisztán látó szülők kétségbesetten tanakodnak, mitevők legyenek, hogyan állítsák meg gyermekeiket az erkölcsi romlás lejtőjén, ami annyival nehezebb, mivel a gyermekek szellemi és erkölcsi fejlődésével nem törődő szülők gyermekei lévén többségben, ellenállhatatlanul magukkal ragadják az izgalmas kalandok iránt mindenkor fogékony más gyermekeket is. És aki szülői belátását hathatósabban akarja érvényesíteni, annak élete a gyermek és szülő közötti állandó és legtöbbször eredménytelen harcban tellik el és sok esetben a legnagyobb — bármily jól titkolt — gyűlöletet váltja ki a szülők iránt. És ez a veszély egyformán áll fenn a szegényebb vagy gazdagabb családoknál. Igazán mindegy, hogy a kenyérharc, a mindennapi élet küzdelmei, dollárhajsza — vagy a társasélet, éjjeli mulatórodott, hosszuhaju emberi arcon pihentek meg, aki egyik karjával áldást oszt, a másikkal figyelmeztető fenyegetéssel mutat a földre, ahol emberek szorgoskodtak, szeretkeztek s dózsoRek... A kép rámájára ez volt Írva: “Isten mindent tud, mindent lát.” / Mikor már okosodni kezdtem a túlvilág elképzelésekkel kapcsolatban, megkérdeztem a tisztelendő- tanár urat: “Tényleg egy ilyen személy az Isten?” Rám nézett figyelő szúrós tekintettel, (én egy rettenetes pofont vártam) és igy felelt: “Ezt a képet a múzeumba visszük Pista, ha elkészülnek a szépművészeti szárnnyal. — Majd felnézett a képre. —Az Isten?. . . Nem testet öltött személy, csupán állandó lakója az emberi jóságnak. benne él a nemes cselekedetekben, az embe- H szív őszinteségében, s ott ragyog mindenütt, ahol szépet látunk és szeretetet érzünk. így lásd te is és igy alkossál fogalmat róla. Ezt a képet a múzeumnak ajándékozom. Értékes festmény.” Collins kormányzó urunkat több képen láttam nyájasan, igen barátságosan mosolyogni a vele beszélgető orosz munkásokkal. És felfedeztem arcának barázdáiban a komoly őszinteséget is, — amikor az orosz anyáknak békét Ígért és szép hazánk barátságát. Szerintem a nyájas mosolyban és az őszinte komolyságban benne él az Egy Isten!... Akkor mégis, miért keressük őt úgy, abban a formában, ahogy a múltban megfestették? helyek vagy a szórakozás keresésének bármely formája fosztja meg a gyermeket az anyai szeretettől, gondozástól, az anyai kéz simogatásától és karakterének formálásától. Vannak, akik azt mondják: minden attól függ, milyen természettel születik a gyermek. Meri valaki tagadni, hogy a fentiek és a túlsók szabadság nem befolyásolják a legszelídebb természettel született gyereket is? Tény az, hogy a jó magot otthon kell elhinteni. Ez a szülők kötelessége! Ennélfogva elsősorban helyesen gondolkodó, megértő szülőket kell kinevelni — amit a ma még gyermekből és ifjúságból kell kitermelni. Hogy ezekből sokára lesznek szülők? Ha ezt a nagy munkát sohasem kezdik el, akkor sohasem lesz meg. Jgaz, ezek a gyermekek már többnyire kinőttek a szülői befolyás alól. így a nagy munka a tanítókra, az iskolákra vár. És ez az ami sokba kerül ! Egyrészt sokkal több iskolára és sokkal több tanításra van szükség, ami által ,az egész iskola- rendszer gyökeresen megváltozik. Nem kell ennek a szabad országnak minden szabadságát az iskolásoknak élvezni. Jobban le kell kötni idejüket a tanulással, úgy az iskolában, mint otthon. Beléjük kell oltani a kötelességtudást az első pillanattól. Csak igy lehet felelősségteljes polgárokat kinevelni. A recept másik nagyon fontos része — ami szintén sokba kerül — sokkal több olcsó, tiszta, egészséges lakás építése. A patkánylepte, rozoga épületek, a több család által lakott, egészségtelen zsúfolt lakások letörik a gyermek, mint a felnőttek morálját. Biztos vagyok felőle, hogy ennek a receptnek alkalmazása meglepő eredményt fog hozni. Hol van tehát a hiba? Mi tartja vissza vezető politikusainkat attól, hogy úgy országunk mint a lakosság egyéni érdekében ezt a munkát sürgősen megkezdjék? Pénz van elég, tétlen munkáskéz van elég, anyag van elég. Mindenből sokkal több van, mint elég! Sőt, Ígéret is van elég! Mire várnak hát nagyrabecsiilt és általunk megválasztott honatyáink? Vagy ők nem érzik, hogy máris milyen késő? NÉZZE MEG A CÍMKÉJÉT! MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy most JÚLIUSBAN lejárt az előfizetésem. Itt mellékelek $................................-t Név: .......................................................................... Cim: .......................................................................... AKI BARÁTJA AZ IGAZSÁGNAK, AZ OLVASÓJA A “MAGYAR SZÓNAK”!
