Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-01 / 1. szám
10 amerikai magyar SZÓ A hanyatló kultúra Sok az ifjú biinözö. — Hibáznak-e az iskolák? — A rádió és TV szerepe Irta: GERÉR JÓZSEF Az utóbbi időkben az ifjúkori bűnözök száma oly rohamos emelkedést mutat, hogy a hivatalos kormányközegek — akarva, nem akarva, — kénytelenek azzal foglalkozni. Egyes államokban, mint pl. Kalifornia is, a 16—17 éves fiuk 25 százaléka kerül bíróság elé valamilyen súlyosabb bűntény következtében. Ez a statisztikai adat azt jelenti, hogy az ily államokban minden négy 16—17 éves fiú közül egy már a bűnözés útjára lépett. Ebbe a szomorú statisztikába, —- mondja a “California Youth Authority” hivatal, — csak a súlyosabb természetű bűnözéseket vették fel, mint pl. gyilkosság, támadás gyilkossági szándékkal, rablás, automobil-lopás, lopás, erőszaktétel, “hit-and-run” hajtás, gyújtogatás, bóditó- szerekkel való kereskedés és hasonló büntettek. Mi lehet ennek az oka? — kérdezik az arra hivatott egyének. A válasz nagyon nehéz és nem- is hajrázott, mert ha az okot pontosan meg lehetne jelcini, akkor az orvoslás is könnyű lenne. Ez a •probléma azonban korántsem olyan egyszerű, hogy az ifjúkori bűnözés okaira rá lehetne világi- tani és egyben segíteni is lehetne azon. Az iskolák \ Kétségtelen, hogy igazuk van azoknak, akik az iskolákban, vagyis a jelenlegi tanítási rendszerben látják az ifjúság erkölcsi hanyatlásának egyik okát. Különösen előtérbe lépett ez az állítás az orosz sputnikok felrepitése után, amikor az amerikai tanítási rendszert párhuzamba állították a szovjet iskolák rendszerével. Az összehasonlításnál ezt a lényeges különbséget találták: Amig az amerikai iskolákban rendkívül nagy szabadságot engednek a tanulóknak abban, hogy saját maguk válasszák meg azt. hogy milyen tantárgyakat tanuljanak, addig a szovjet iskolákban a tanulók részére megszabják a tananyag legnagyobb részét. Az ily vizsgálatnál kitűnt, hogy a gyermek (általánosságban) ugv van a tanulással, mint a kiöntött viz, amely abban az irányban folyik, amelyben legkevesebb ellenállást talál. Az átlagos gyermek is csak azt tanulja önszántából, amit legkevesebb erőfeszítéssel raktározhat el az agyában. Sajnos, a számtan, a fizikába kémia és, az idegen nyelvek nem ilyen tantárgyak, azokat az átlagos tanuló (az átlagost mindig ki kell hangsúlyozni, mert a kivételes képességű gyermekekre nem áll az átlagos szabály) csak nagyobb erőfeszítéssel folytathatja. Ezért történt az, hogy ez az ország elmaradt a mérnökök és- tudósok oly számú kiképzésében, mint amit a Szovjet kimutat. Ez azonban csák egyik oldala ennek a kérdésnek. Mert nemcsak kevés a mérnökök, tudósok, orvosok, tanárok, stb. száma, hanem a többiek, akik csak a “könnyű” tantárgyakkal siklottak keresztül az általános iskolákon, sőt még a “high FIGYELEM, OLVASÓK! NAGYON KÉRJÜK nézze meg a lap borítékján a neve felett található dátumot. Ha ez a dátum 1959—1-nél, vagyis január hónál korábbi az azt jelenti, hogy előfizetésével hátralékban van. Sajnos, jelenleg körülbelül 450 olyan olvasónk van, aki elmaradt lapja előfizetésével. Ha ön is ezek között volna, kérjük, tegyen szívességet lapunknak és az alábbi szelvény felhasználásával tisztázza hátralékát, vagy legalább is annak egy részét, lehetőleg minél előbb. Lapunk megjelenése függ az ön gyors cselekedetétől! MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Megértettem felhívását. Tudom mit jelent egy munkáslapnak, ha sok a hátralékos, ezért most igyekszem egy részét letörleszteni. Csatolva küldök ..............................dollárt. Név: ..................................................................... school”-on is, nemcsak kulturálisan elmaradt, hanem egyben a kultúrát gyűlölő emberek lesznek. Tojásfejüek “Úgy néz ki”, — mondotta Charles Abrams, a New York State Commission Against Discrimination elnöke á Columbus, 0. városban mondott beszédében, — mintha a kulturálatlanság és bigott- ság árvize ellenállhatatlan erővel zúdulna rá társadalmunkra”. Ennek a piszkos árnak a nyomában látjuk a kulturgyülöletet, az ifjúkori bűnözők számának gyors emelkedését, a fajgyűlöletet, a vallások elleni türelmetlenséget és a mindenféle authoritás elleni elkeseredést. Egy másik szakértő, Dr. Robert C. Angell, (John Hopkins University), úgy véli, hogy a lokális (községi, vagy városi) közösségekben romlott le az erkölcsi színvonal s annak tudható be az ifjúság elvadulása. Az ily lokális közösségekben az alacsony kultúrájú elemek még külön, a többségtől elzártan élő csoportokat alkotnak, melyek melegágyai az elégedetlenségnek s a gyűlölet hirdetésének. Ezek úgy tartják, hogy érvényesülésükben egyes kisebbségek, — a zsidók, a kommunisták, a katolikusok, a színes népek, stb. — akadályozzák őket és azért azok eilen áskálódnak. A szélesebb látókörű, kulturáltabb elemeket gyűlölik és saját tudatlanságuk igazolására lenézik azokat. Ezek terjesztik a newvorki hirdető ügynökségek kitalált szólamait, mint pl. az “egghead” (tojásfejü) is, amivel azt akarják mondani, hogy a műveltebb, náluknál többet tudó emberek csak torzfigurák, amilyenek ők a világ minden kincséért sem lennének. (Régen, nagyon régen, a Középkor első évszázadaiban nézték le ennyire az irni-olvasni tudókat, akikre bármily nagy szüksége is volt a főurnak, az étkezésnél csak a koldusoknak dobott hulladékot, juttatta nekik.) Rádió és TV Edward R. Murrow, a rádió és televízió igen nagynevű kommentátora, a kommunikáció e két eszközét okolja a kulturátlanságért. Morrow a rádió és televízió “bemondói” (broadcasters) részére tartott beszédében kimutatta, hogy a modern kor e két igen fontos találmánya miképpen befolyásolja a közvélemény irányítását. “A történelem olyan, amilyenné csináljuk! — mondotta Murrow. — És ha a ma történelméről felvett képeket vagy jelentést 50—100 év múlva a történetíró vizsgálni fogja,, abban azonnal felismeri a lezüllést, a dekadenciát”. Murrow szerint a rádió és a televízió HAMIS képet ad arról, ami a jelenben velünk történik. mert mindaz, amit ez a két intézmény produkál szigorúan alá van vetve a “sponsor” (hirdető) cenzúrájának. A televízióról teljesen száműzték az úgynevezett “kontroverzális” dolgokat, nehogy valakit is megsértsenek. Ha adnak is valamilyen vitázó anyagot, teszik azt olyan órákban, amikor a hallgatók száma a legcsekélyebb. A legfontosabb órákat (este 8—10) az alacsony intelligenciával rendelkező tömegnek szánt szórakoztató anyaggal töltik ki. Elzárkózás Ezt az anyagot számtalanszor megszakítja a “commercial” (hirdetések), amelyekben ragyogó szépségű lányok ajánlgatják az automobilt, a jégszekrényt, a cigarettát, sőt még az italokat is, mintegy jelezve, hogy ha a hirdetett áruból vásárolsz, te is olyan szép és megelégedett leszel, mint az elárusitónő. A gondolkodást kiváltó programot beszorították, — mondja Murrow, — “a vasárnap délutáni intellektuális ghettóba”. A TV és a rádió programját általában a jelentől való menekülés, az “escapism” jellemzik. Mindaz, amit a TV-n látunk, vagy a rádión hallunk az igazi élettől való elzárkózás. A szereplők mind jól élnek, örömmel vásárolják a hirdetett dolgokat. Az óránkénti 5 perces hirbemondások nem egyebek nagyhangú fejcimek ismétlésénél. De legkirívóbb a politikai kritika teljes hiánya. Nincs még egy olyan nemzet, mint az amerikai, amely oly nemtörődömséggel kiséri a politikai eseményeket, mint teszik itt, ahol a választás napján leadott szavazattal a nagytömeg letudja a közügyekre szánt adóját. “Ha lehetne hasonlítani a közömbösséget”, — mondotta Murrow, —- “akkor az amerikai nép e közömbösséget Neró római császár hegediijáté- kához, vagy Chamberlain angol miniszterelnök esernyőjéhez lehetne hasonlítani. De miután azokért is megfizettek az érdekelt nemzetek, a Madison Avenue hirdetőket utánozva elmondhatjuk: ‘Figyelj most és fizess később!’ Mert bizonyos, hogy ezért a közömbösségért egyszer még keservesen fizetni fogunk”. A nagy tragédia Ennek a kornak a legnagyobb tragédiája az, hogy a kommunikáció eszközei — a sajtó, a rádió, a TV és a filmszínházak, — nem ismertetik a közönséggel, sőt egyenesen elhallgatják, vagy eltagadják, hogy jelenlegi gazdasági tevékenységünk a hidegháborún alapszik. Ha a Genfben jelenleg folyó négyhatalmi tanácskozás hirtelen az ÁLTALÁNOS ERŐS BÉKE MEGKÖTÉSÉHEZ VEZETNE, AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN ÓRIÁSI GAZDASÁGI VÁLSÁGOT EREDMÉNYEZNE. De ettől eltekintve, nemcsak a sajtó, hanem a rádió és a TV is a háborús iparoktól kapják a legnagyobb hirdetéseiket. A háborús ipar beszün tetése automatikusan megszüntetné a kommunikációs intézmények mai nagy profitját is. Nem várhatjuk el tőlük, hogy mint a béke apostolai saját maguk alatt vágják a fát! A lapoknak, magazinoknak, a rádiónak és a televíziónak tőhát olyan világot kell a közönség elé tárni, mint amilyet a hirdetéseket kezelő nagy hirdetőügynökségek elképzelnek. Murrow szerint ennek a neve a beavatottak között: “The Corporate Image”. (Ahogy a korporációk elképzelik), jobban mondva, ahogy a számukra a hirdető ügynökök elképzelik, mert az ily nagykorporációkban mindenfélére megvan a szakember. A “Corporate Image” lényege az, hogy ők jobban tudják, hogy mi kell a közönségnek, mint a TV direktorok, vagy mint a TV leadok, sőt talán jobban, mint maga a közönség. Ez a “Corporate Image” a jelen politikai és gazdasági rendszer kritika nélküli folytonos magasztalába; elterelni a közönség figyelmét minden hiányosságról, minden veszélyről. Az élet nagyon szép és egyre szebb lesz. Azért csak a már “befutott”, sikert elért embereket mutatják be a közönségnek. Az elbukottakat, az elmaradottakat száműzik onnan, mintha nem is léteznének. Lehet, hogy az egyre nagyobbodó kulturtalan- ságnak, dekadenciának vannak más okai is, mint amiket itt felsoroltunk. Lehet, hogy hamarosan ujább szakértők jelentkeznek számottevő tanulmányokkal, de addig is el-kell ismernünk, hogy Edward R. Murrow és társai igen helyesen teszik, amikor az amerikai közélet ez egyre mélyülő fekélyére rámutatnak. ___________________Thursday, January 1, 1959 Kőolaj és földgáz Bécs alatt Az osztrák állami olajvállalat Bécs belterületének északkeleti részén kőolajat talált. A környéken már korábban is történtek fúrások, de ezek sikertelenek voltak. Az első három teljesen meddő volt, a negyedikből némi földgáz jött a felszínre, az ötödikben, 1955 októberében, a gáz már kitörés formájában jelent meg. Végül a hatodik fúrás 1956 tavaszán sikerrel járt: 2161—2167 méter mélységből, egy miocén kori homokkőrétegből naponta 25—30 tonna felszínre szökő kőolajat termelnek ki. Ez év márciusában Bécs XXII. kerületében egy másik fúrás szintén eredményes volt, 2393—2397 méteres mélységből — szintén miocén kori homokkőrétegekből — napi 20—-30 tonna kőolaj szökik a felszínre. Mindkét fúrás a város lakott területén van. Emiatt a kőolaj-telep további feltárása nagy nehézségekbe' ütközik. Egyébként Bécs déli részén is van két kisebb — elhagyott — gázmező, északkeleti részéhez közel pedig a derklaai olajmező terül el. Eszerint Los Angeles után Bécs a második- világváros, amely alatt kőolaj- és földgáz-telepek húzódnak. Rádioakfiv izotópok a szervezetben Két szovjet kutató azt tanulmányozta, hogy felhalmozódik-e a radioaktiv uránium és cézium a békák szervezetében. 32 napon át figyelték a kísérleti békákat. A legnagyobb radioaktivitást a májban, a csontokban és az izomzatban észlelték. Az adatok hasonlítanak az emberi szervezetben felhalmozódó radioaktiv anyagok értékéhez.
