Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-02-05 / 6. szám
A Krebiozen kutatásában számos kimagasló egyéniség vett részt. Ilyen Dr. John. Pick, világhírű plasztik-sebész, az Illinois egyetem fakultásának tagja. Hírnevét a Lombroso-el- mélet visszautasításával és ellenkezőjének bebizonyításával érte el. Lombroso olasz tudós, 19. századbeli olasz krimonológus, azt a tételt állította fel, hogy a bűnös hajlamot fel lehet ismerni az egyén külsejéről: alacsony homlok, nyesett fül, közelálló szemek, s-ib. Dr. Pick ennek pontosan ellenkezőjét állította, azaz, hogy az ember fizikai elváltozásai okozhatják bűnbeesését. Ha eltávolítják az okozatot, megszüntetik az egyén társadalometlenes viselkedését. Körülbelül 15 évig tartott, amíg Dr. Pick gyakorlatilag is bebizonyított elméletét elfogadták és alkalmazásával embereket mentettek meg a társadalom részére. 1950 novemberében Dr. Pick felesége halálos ágyán feküdi. Férje kétségbeesetten figyel-e elhaló lélegzetét. Az asszony, akivel 15 éven át boldog házasék-tet élt, itt kínlódik előtte és ő, a hires orvos, aki már annyi rákos beteget operált, most nem ind segíteni. Egy orvos barátja hónapokkal ezelőtt próbált segíteni feleségén, leoperálta egyik mellét, de csak akkor látta igazán, hogy a lassan lopózkodó betegség már milyen helyrehozhatatlan károkat okozott. Már a májat is megtámadta. Orvostanárai vizsgálatai szintén ezt állapították meg. A röntgen-rádium-specialisták is szomorúan jelentették, hogy nem segíthetnek. Oly adag rádiumsugárzás, amennyire szüksége volna gvor- sabban végezne vele, mint a betegség. Dr. Pick hazavitte feleségét meghalni. Minden jel arra mutatott, hogy felesége pár napnál tovább nem élhet. Tizennégy napja nem evett. Csak gvenge teát és vizet tartott a gvom- ra. Már azelőtt is úgy fogyott az étvágya, hogy szinte csodaszámba ment, hogy eddig is húzta étel nélkül. Mesterséges táplálás sem volt célravezető. Semmi sem segített. Dr. Pick abbahagyta prakszisát. Feleségével akart maradni a végsőkig. Az orvos órájára nézett. Barátját, Dr. Duro- vicot várta. Nem sok reményt fűzött Durovic uj kezeléséhez, de már ártani nem árthat. Dr. Pick tudott arról, hogy Dr. Ivy uj orvossággal próbálkozik. Felhívta Dr. Ivyt, aki Dr. Durovicot (az orvosság feltalálóját) megkérte, hogy próbálja ki barátja beteg feleségén azt az anyagot, amely egyeseknél már oly csodákat müveit. Dr. Durovic a haldokló asszonynak éjjel 11.50- kor adta be az orvosságot, aki a tü szúrására sem tért magához. Így azt. ami azután történt néni lehetett “szellemi beállítottságának” tulajdonítani. mert ez nem volt neki. Elméje már abba a sötét, érzésnélküli homályba süllyedt, amely az élet és halál közti űrt tölti be. Dr. Pick fáradtan jóéjt kívánt Dr. Durovic-nak és lefeküdt. Két órakor a felesége hívta. “Éhes vagyok”, mondotta, “mi van ennivaló?” Dr. Pick csak ámult. De azonnal kisieteít a konyhába, hozott tojást, tejet, kenyeret. Az asz- szony mindent megevett, amit elébe tett. A férje hihetetlenül nézte. Mikor felesége kész volt, mély álomba merült. A fáradságtól ő is elaludt. Reggel 8-kor mindketten felébredtek. Felesége ismét enni kért. Szalonnástojást készített neki és megetette. Utána a felesége felült az ágyban, arcába visszatért a szin és azt mondta, hogy felkel és elmegy dolgozni. Erre a doktor már magához tért ámulatából és azt határozottan megtiltotta. De az asszony egy hét múlva dolgozni ment és utána még néhány hónapig dolgozott. Férje, aki tudta, hogy már halálán volt, hihetetlenül nézte, hogy éppoly életerősen s vígan folytatja munkáját, mint azelőtt, ö is, akárcsak kollégái tapasztaltak már rákbetegségeknél bizonyos fordulatokat, a rossz napokat gyakran jobb napok váltották fel, de nem ilyen előrehaladott betegnél, mir.-L a felesége. Dr. Pick azonban nyugtalan volt. Még Dr. Durovic sem tudta, hogy milyen arányban kell az orvosságot a betegnek adagolni. Tartott attól, hogy túl nagy adag Krebiozen a ráksejtek pusztításával a megengedettnél több mérget juttat a vérkeringésbe, ami éppúgy megölheti a beteget, mint a rák. Aggodalma jogos volt. Később ugyan megállapították, hogy a betegtől. a betegség jellegétől és elterjedésétől függ, hogy milyen adag Krebiozenre van szükség. Egyes betegek a rendes adag tizenötszörösére mutattak csak javulást. Erre az ismeretre azonban csak hónapok múlva jöttek rá. És Mrs. Pick esete segített a felfedezésben. Ö csak háromhetenként kapott egy adag orvosságot. Néhány hét múlva újból beteg lett. de fájdalma nem volt. Ismét kapott egy injekciót, de a betegség újra visszatért és egvre terjedt. Dr. Pick könvörgött Dr. Durovienak, hogy emelje az adagot legalább duplájára. Dr. Durovic félt, mert nem akarta, hogy a beteg halála m:att a KVebio- zent vádolhassák. Végre engede'-. azzal a feltétellel. ha Dr. Ivy vállalja a felelősséget. Dr. Ivy vállalta ezt abban a meggyőződésben, hogv a szükséges adagolást még soha sem állanitották meg és kísérlet nélkül nem is lehet megállapítani. Mrs. Picknek már nem lehet ártalmára, tehát megpróbálták. A dupla adag irtán az asszony újra magához tért. de már késő volt. Rövid néhány hét múltán meghalt, habár fájdalmai egváltalán nem voltak. Dr. Ivy is arra a megállapodásra jöjt, hogy korábban kellett volna nagyobb adagot alkalmazni a betegnél. Ez is azt bizonyította, hogv a Krebiozen valóban méltó arra, hogy tovább kísérletezzenek vele. Mit ir egy rákbeteg férje? Körülbelül két és fél évvel ezelőtt Arthur Her- shey chicagói lakos az egyik közismert szövetségi szenátorhoz, Lyndon B. Johnsonhoz levelet intézett, amely kivonatosan igy hangzik: “Rákbeteg feleségemet a chicagói Wesley Memorial kórházban megoperálták. Utána a Northwestern University Medical School három tanára úgy vélekedett, hogy minden további kezelés hiábavaló lenne és feleségemnek legfeljebb négy hónapja van hátra. “Megállapításuk helyesnek látszott, mert állapota rohamosan rosszabbodc-.t és fájdalmai kibirhataíianok lettek. Kétségbeesésemben segítség után kutattam és kezembe került Herbert Bailey ‘KREBIOZEN — KEY TO CANCER?’ cimü könyve. “Amit olvastam hihetetlennek hangzó'/. Orvosaim kinevettek és bár beismerték, hogv a KÖNYVET NEM- OLVASTÁK, lekicsinyelték H. Bailey állításait. “Rettentő düh fogott el. Amikor orvosaimmal beszéltem meg tudtam volna ölni Paileyt. Amikor újra meg újra elolva lam Herbert Bailey könyvét, az orvosaimat szerettem volna megölni. Az igazat akartam tudni. — tennem kellett valamit! “Elmenteni feleségem orvosához, Dr. G. H. Gardner-hez, a Northwestern University tanárához és 100 dollárt ajánlottam jótékony célra, HA HAJLANDÓ ELOLVASNI H. BAILEY KÖNYVÉT. Belement a dologba és elképesztőnek találta, amit olvasott. Ami a legfontosabb: arra az elhatározásra jutc-'t, hogy a gyógyszert érdemes kipróbálni feleségem reménytelen helyzetében. “A Krebiozen kezelést Dr. W. P. Ph'lüps azonnal elkezdte Gardner tanár metrC"'»Gse és ellenőrzése alatt. A MÁSODIK BEOLTÁS UTÁN FÁJDALMAI TELJESEN El MÚLTAK. Hetenkint egy oltást kaoott, visszanyerte étvágyát, súlyát és erejét. Jelenleg daganatnak semmi nyoma és sem vizsgálat, sem X-su- gár nem árult el oly rendellenességet, amely néhány hónap előtt annyira elter jedt volt. . . “örömmel jelenthetem, hogy a feleségem ma annyira jól van, hogy hetenkint kétszer golfozni képes”. így szól Arthur Hershey levele. . . Amikor a Krebiozen gyógyszer évekkel ezelőtt először szóba került és körülötte megindult a vita, Dr. Cameron, a National Cancer Society akkori elnöke a következő kijelentést tette: “AZ X-SUGÁR. A RÁDIUM ÉS OPERÁCIÓN, KÍVÜL A RÁKGYóGYITÁS MINDEN- MÁS FORMÁJÁT HATÁROZOTTAN ELLENZEM”. Ennek a nagyfontosságu kijelentésnek szem előtt tartásával nézzük, hogy mit mond MA Arthur S. Flemming, a jelenlegi egészségügyi miniszter. (Folytatás a következő oldalon) Már nyolc éve gátolják a KREBIOZEN orvosság kísérleti alkalmazását!
