Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-22 / 4. szám
Thursday, January 22, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 CSALÓDÁSOK A REMÉNYEK FÖLDJÉN Felhívás Floridából Tisztelt Szerkesztőség! Az uj esztendő fordulóján békét és boldogságot kívánok munkástársaimnak, hozzátartozóiknak és minden barátomnak. Ilyenkor visszatekintünk az elmúlt évi'e és próbáljuk analizálni, hogy mit is tettünk rosszul, vagy jól, s ha hibát követtünk el, úgy azokon tanulva próbálunk olyan elhatározásra jutni, hogy a hibákat ki fogjuk javítani és az uj évben jobban fogunk vigyázni arra, hogy ne essünk ugyanazokba a hibákba. Úgy érzem, hogy többet tehettem volna a munkásmozgalom érdekében, mint amennyit tettem, még pedig úgy, hogy a munkásság lapja, a Magyar Szó éx-dekében többet dolgozhattam volna. Éppen azért irom ezeket a sorokat, mert úgy érzem, hogy ezen ujévL elhatározásomhoz egyedül nem vagyok elég erős és munkástársaim jóindulatára és segítségére van szükségem. Kedves munkástársaim, akik a Magyar Szót itt Miami, Floridában olvassátok, hozzátok intézem kérésemet. Ti tudjátok, hogy a Magyar Szó az egyedüli magyar nyelvű lap, amely kizárólagosan a munkásemberek érdekeit szolgálja és mindig az emberiség szolgálatában állott. Pl. vegyük azt a kérdést, hogy milyen sok tízezren élvezzük a Social Security-n keresztül Florida kellemes éghajlatát. A Magyar Szónak oroszlánrésze volt ennek kiharcolásában. Ti, akik a lapot olvassátok, tudjátok, hogy a Magyar Szó szépirodalmi, tudományos cikkeket is ir, melyekből csak tanulni lehet, — Azt is tudjátok, hogy az emberiség csak úgy tanulhat, ha kezébe adják azt, amiből tanulni lehet. Tehát, ha nincs kifogástok, vagy ellenvetéstek a fentiekkel szemben, kérlek benneteket, hogy segítsetek nekem újévi rezolu- cióm teljesítésében, mert a Ti segítségetekkel ez nem lesz nehéz feladat. Úgy gondolom ugyanis, hogy ha minden lapolvasó szintén elhatározná, hogy legalább egy uj előfizetőt szerez lapunknak, akkor gyermekjáték lesz a 100 uj előfizető megszerzése. Higyjé- tek el, hogy nem kell hozzá más, mint összetartás és egy kis akarat. Meg kell említeni ismerőseink között, hogy ha saját érdekét nézi, egyben tanulni és szépet akar olvasni, úgy fizessen elő a munkásság lapjára, a Magyar Szóra. Én a magam részéről minden segítséget megígérek. Ha bárki ir, vagy telefonál (FR 9-1189), hogy keressem fel a lap előfizetése érdekében azt nagyon szívesen megteszem, vagy Írjak valakinek, aki nem lakik Miamiban, azt is megteszem. Ha valaki úgy gondolja, hogy mutatványszámot küldjünk ismerőse címére, közölje velem az illető nevét és címét, és én intézkedni fogok, hogy az illető megkapja a mutatványszámokat. Kérem tehát úgy a Miamiban, mint Florida más vidékein lakó Magyar Szó ovasókat, hogy segítsenek! Tegyük Floridát az első helyre a Magyar Szó előfizetési kampányában! Ez a kérés persze nemcsak kizárólagosan Floridára vonatkozik. Kérésem minden lapolvasóhoz szól! Kívánok a lap olvasóinak bort, búzát, egészséget, békét és egy boldog újévet. Fehér Lajos íz eslnlí|a, aki fobbasi tudja Tisztelt Szerkesztőség! Én még sohasem dicsértem meg a naptárt, habár mindig meg voltam elégedve úgy, ahogy volt. De most kijelenthetem, hogy arra szeretném biz- ni az előállítását, aki hibát talál benne. A naptár megér 5 dollárt. Most pedig ahhoz szeretnék hozzászólni, hogy lapunkat szilárd alapokra kell helyezni. Ez mindenkinek szól, de a lapot mindenkinek fizetnie is kell, mert amig nem igy lesz, addig a newyorki lapbizottság az én szememben csak “hanyag” bizottság lesz. Mert addig nem lesz a lapnak elég fedezete, amig ez igy lesz. Na már most ne emlegessünk fenntartó gárdát, sem 200, sem 400 tagút, mert én ezeknek már tagja voltam. Eddig igy ment, de tovább már nem mehet, mert uj időket értünk el. Lehet, hogy én nem érem el, de mások bizonyára megérik. Nem szeretném, ha bárki is ajánlaná, hogy a lap háromszor hetenként jelenjen meg, vagy 32 oldala^ lapot adjunk ki. Csak legyen a lap biztonságban, hogy taníthasson, mert én is, habár már 79 éves vagyok, szeretek tanulni. Arra kérem olvasó és fizető testvéreimet, hogy ne vegyék zokon írásomat, mert mindannyiukra szükség van. Az lenne a legnagyobb szégyen, ha a lapunkat nem tudnánk fenntartani. Véleményem szerint a Tisztelt Szerkesztőség! 1957. kora őszén gyenge napsugarak fokozták a newyorki Second Avenue, amúgy is nyomott hangulatát. A környezet bágvadtságát hordozta arcvonásaiban az a magas nő, aki felém közeledett, de a távolság miatt nem ismertem fel. ő köszöntött engem, ami zavarttá tett, mégis egy nővel állok szemben, s kettőnk zavarából született meg vallomás-szerű elbeszélése, ami szem- melláthatóan feloldotta lelki feszültségét, mely valószínűen hosszú hónapok óta gyötörte. Még Budapesten ismertem, mint fiatal lányt, aki később férjhezment dr. B. . gyógyszerészhez a magyar-jugoszláv-osztrák határ közelében lévő kis faluk egyikébe. Akik ismerték őt, csodálkoztak elhatározásán, hogy képes elhagyni Budapest zajos életét, amihez szüksége volt mozgékony lelki alkatának. Lelkének megnyugtatása érdekében hosszan akart beszélni, s ezért a lakására invitál. Elnézést kér szegénysége miatt. Sivár albérleti szoba, amit sohasem ígért a Free Europe az uszító lármájában, hogy lázadásra és önmeghasonlásra ösztökélje a magyar népet. Pedig e sivár albérleti szoba komoly összefüggésben van a Voice of America és a Rádió Free Europe felelőtlen ígéreteivel. Akinek ígérnek, abba reményt is oltanak. A megnem tartott Ígéret pedig csalódást okoz, s tényében az erkölcstelenséget képviseli. Áz ő esete rendkívüli és' kétszeresen bűn olyan elhagyottan engedni a .csalódások polipkarjaiban szenvedni, éppen az “ígéret földjén.” Ismerősöm esetében egy érdekes történet lappang. melyről bölcsen hallgat mind a Voice of America, mind a felelőtlen Free Europe és az összes minden hájjal megkent “jótékony” foun- dationok serege. Ugyanis férje: dr. B. G. gyógyszerész 1944. év nyarán megmentett egy lezuhant amei'ikai repülőt. Miután elláta az amerikait hamis okmányokkal, pénzzel és ruhával, jó tanácsai segítségével útnak indította, és annak sikerült is az olaszországi csapattestéhez visszajutnia. Ellenben a Gestapo letartóztatta dr. B. G.-t s rövid utón kivégezte. Csupán ennyi, ez egy világháborúban nem lehet sorsdöntő haditény. Voltak magyarok, akik a szovjet katonákat segítették meg hasonló körülmények között, talán hasonló módon is. Sem a Szovjetunió, sem a nyugati hatalmak nem közvetlenül ezek miatt nyerték meg a háborút. A Szovjetunió lerója háláját A második világháború befejezése nem hozta meg a hékét. melyre oly forrón áhítozik a világ emberisége. Lesz-e harmadik világháború, nem lesz? Akár lesz, akár nem, történelmi szempontból a 20-ik századot egy probléma megoldása tartja izgalomban: az élettől kitermelt szociális problémák megoldása. S ebben a harcban a tőke kétszínűsége tűnik fel itt is, ott is. A Wall Street által pénzelt Rádió Free Europe “ígéreteit” szemléltetően tudjuk ábrázolni ismerősünk esetében. Ugyanis a második világháború befejezése után a Szovjetunió kötelességének tartotta leróni háláját azokkal a magyarokkal szemben, akikkel úgy érezte, hogy adóssága van. 1946. december végén a szovjet hadsereg magyarországi főparancsnoksága ünnepséget rendezett Budapesten azon magyar állampolgárok tiszteletére, akik életük és vagyonuk kockáztatásával megmentettek szovjet katonákat az ország területén megszálló vagy már hadműveletet folvtató német hadsereg elől. Az ünnepség reális értékű volt. Mivel egy-egy ilyen életmentés több esetben a megmentő életének, de több esetben az illető vagyoni értékeinek elvesztésével járt, logikusnak tartotta a szovjet főparancsnokság anyagilag is megtéríteni a kitüntetettek anyagi áldozatait. Senkitől sem kérték számon a párt vagy politikai hovátartozását. Egyszerűen a tények alapján hajoltak meg az emberi szív parancsát teljesítő magyarok előtt. Minden kitüntetett tekintélyes oénzösszeget kapott és ezenkívül a 35 éven aluliak jelentkezhettek egyetemi tanulmá- nvokra a mn/ruk által választott szakra a Szovjetunió valamelyik egyetemén, természetesen teljesen díjmentesen. I ett is erre óriási izgalom a budapesti amerikai kövétségen és a katonai misszión. “Lefőzpénz sohasem elég, mert ha több van, akkor többet és jobbat lehet adni az olvasóknak. Ezt óhajtja egy öreg és régi harcos Toledóból ■ a a ték” őket a kommunisták. Pedig ők akartak győzelmet aratni az u.n. erkölcsi fölényükkel. Ám voltak eszesek elegen a hivatalokban. Kitalálták hogy a folyamatban lévő 400 hasonló mentés ügyének megállapított 14 személyét kinevezik hősnek, s természetesen egy látszatra nagyobb szabású ünnepségen “lerójják” “hálájukat” az amerikai nép áldozatkész barátai iránt, és a budapesti akkori Park klubban 120 főnyi meghívott vendég részvételével fényes bankettet rendeztek a kitüntetett “hősök” tiszteletére. Schönfeld amerikai követ és Weems tábornok fűt-fát ígért a “hősöknek” csak éppen pénzt nem adtak nekik, pedig hát rájuk fért volna, hiszen miattuk vesztették el vagyonukat, pl. ismerősöm a férjét is. Az ünnepségről szédült fejjel távoztak el a “hősök”, akikről sohasem fog megfeledkezni a “hálás” amerikai nép. így hát barátnőnk semmit se kapott csak Ígéreteket, amiben szentül hitt. 1956. novemberében tehát elhatái’ozta, hogy megy Amerikába, hiszen neki úgyis van némi elszámolása magával a jóságos amerikai néppel. Megérkezvén Amerikába, azt látja, hogy a Free Europe “politikusai” ki sem pihenték lelki megrázkódtatásukat, hogy nem mehettek vissza Magyarországra a húsos fazék mellé, s csak azért izgultak, nehogy kirúgják őket az állásukból, mert a nép tízezreinek vérfürdője miatt mégis csak felelős volt valaki. Az ilyen prostituáltaknak, akik a politika mezején árulják a testüket pár dolláros havi csekkért Wall Street kiadta a jelszót: Menteni a menthetőt! Ezek elkövették a legalábbvaló manővert, amikor az egész magyar ügyet a propaganda gépezetük eszközéül használták fel. Nem lehet letagadni, hogy az 1956. október 23-i események nem ok nélkül robbantak ki. A fő hiba az volt, hogy mig a szocializmus eszméjét valló és érte áldozatot hozni is tudó emberek igyekeztek azt a valóságba ültetni, addig az örökös konjunktúrát szimatoló politikai prostituáltak sajátos módjukon gáncsolták azt. A magyar kommunista párt elkövetett hibáiból akart tőkét kovácsolni a Free Europe, a Voice of Amerika és az őket pénzelő haszonleső tényezők. A magyar nép javítást követelő igényét káoszba züllesztették, hogy abban a káoszban ölükbe hulljon az egész ország, kapzsi szándékuk kielégítése végett. Reményüket nem adták fel. Ebből a célból “futtatják” a politikai prostituáltakat, legyenek azok katonák, vagy toliforgatók. Ezek a konjuktura lovagok, akik mindenben csak a pénzt szimatolják, s, nem veszik észre, hogy bábuként szerepelnek a hatalomra törekvők, vagy esetleg egy ‘kártérítéssel”’ az ország millióit megkárosítani akaró klikk kezében. A reakció állandóan az intelligencia és “morális” főlényét dobja harcba a kommunisták ellen. Hol van a morál és az intelligencia, midőn a szabad közvéleményt semmibevevő gesztussal szerepelteti a világnézetét olyan gyakran cserél Király Béla “tábornok” urat, aki nem volt hajlandó nyilvánosan számadást adni a Free Európától felvett dollárokról? Hol volt egy ma- gasabbrendü gondolkodás elemi csirája a Ford Foundation bizottságában, amikor $80,000 dollárt adott a Londonban vígan élő tollforgatók- nak, akik az 1956. októberi eseményekből áppen- ugy csakis a hasznot szimatolták, mint 1945 utáni körülmények között. Kétségtelen ezek a szélhámosok rendelkeznek hideg és éles ésszel. Tetteik láttán el kell ismerni, hogy ügyes csirkefogók. Azonban az amerikai hatóságok viselkedésére nincs mentség! Magatartásukkal nyilvánvalóvá teszik, hogy korunk történelmében nincs helye annak, aki a szivére hallgat. Ismerősöm története is ezt bizonyítjaPedig hát pontosan tudjuk, hogy az amerikai nyelviskolákban csodát müveinek, amikor egy év aiart egy sí'Je tett amerikai gyereket megtanítanak magyarul beszélni. Vájjon miért...? Sajna'nm ezeket a fiatal embereket, mert az ujame- rikások esete megtanítja az otthon élő magyarokat a józan magatartásra. . . Egy ujamerikás hvwwwwwvwvwhwwwwwwwvvwwwhwí Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam, igazán gratulálni kell hozzá, nagyszerűen sikerült és nagyon szép a kiállítása. Később erről még többet fogok írni. A Bódog j iyMV
