Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-22 / 4. szám
Thursday, January 22, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ _7__ AHOGYAN ÉN LÁTOM... írja: EHN “KREBIOZEN” (Befejező közlemény) Dr. Ivy, aki két és fél milliós ajánlatot utasított vissza, mert a Krebiozen orvosságot nem akarta haszonlesők kezére juttatni; akinek volt bátorsága szembeszállni az AMA diktátoraival, minden akadály ellenére is folytatta a Krebiozen- nel elkezdett.kísérletezést. “Kitartottam a Krebiozen mellett — mondotta Dr. Ivy, — mert nem akartam, hogy a gyógyszer felületes és becstelen ‘bizonyítékok’ áldozata legyen.” Teljes hat évi kísérletezés után Dr.Jvy “Observations on Krebiozen in the Management of Cancer” címen tanulmányt irt. Ebben a munkában két segítőtársa volt. Egyik: Dr. John F. Pick, a chicagói Columbus kórház egyik osztályának feje. A másik: az evanstoni (111.) St. Francis kórház orvosa. A három kiváló orvos e nagyfontosságu tanulmányt öt nagy orvosi magazin rendelkezésére bocsátotta. Mind az öt lelkesen vállalkozott a tanulmány közlésére, de két—három héten belül mind az öt “sajnálattal'’ elutasította a tanulmány közlését. Némelyik semmi magyarázatot nem adott az elutasítás okáról. Az egyik “nem hivatalosan” ér-. tesitette a tanulmány íróit, hogy az AMA megbízottai az összes gyógyszergyárak hirdetéseinek a megvonásával fenyegetőztek, ha a magazin közli a tanulmányt. Egy másik kiadványnál ez történt: a Clinical Magazine rögtön elfogadta a tanulmányt és szerkesztője, Dr. James M. Northington “megtiszteltetésnek vette, hogy oly kiváló orvos, mint Dr. Ivy, egyik munkája közlésére a Clinical Maga- zine-t kérte meg.” A tanulmányt annak rendje és módja szerint kiszedték, de — soha nem közölték. “őszinte óhajom, hogy bárcsak módomban lenne ennek a munkának a közlése és terjesztése”, — irta Dr. Northington, Dr. Ivyhez intézett levelében. Dr. Northington nem említette, hogy kik voltak azok, akik a már kiszedett tanulmány közlését megakadályozták, de nem nehéz kitalálni, hogy ez esetben is az AMA “intézkedett.” Az AMA fenyegetései révén megfélemlített orvosok nemcsak féltek a Krebiozen használatától, hanem szorult helyzetekben nem vonakodtak valótlan állításokat tenni az orvossággal kapcsolatban. Érdekes és egyben szomorú példa erre Dr. M. ft Deddish, a newyorki Memorial Center orvosának esete. Dr. Deddish egyik betegének barátjától levelet kapott, amelyben a levél írója a Krebiozen gyógyszer esetleges használata felől érdeklődött. Az orvos válaszában azt állította, hogy “a Krebiozent 109 betegen próbáltuk ki és sajnálattal leéli kijelentenem, hogy az ahhoz fűzött remények egy esetben sem váltak be.” Dr. Deddish. nem éudta, hogy ezzel veszedelmes csapdába lépett. Nem tudta, hogy a gyógyszert csak oly orvos kaphatja meg, aki azt a Krebiozen Research Foundation-tól Írásban kéri és aki minden betege állapotáról pontos jelentést terjeszt a Foundation elé. Ki kell továbbá állítani oly iratot, amelyet minden egyes esetnél a Food & Drug Administration követel a kezelő orvostól. Sem Dr. Deddish, sem a Memorial Center soha Krebiozen gyógyszert nem kért a Research Foun- dation-től, ami azt jelenti, hogy ebben a kórházban soha nem kísérleteztek Krebiozennel. Dr. Deddish tehát írásban valótlant állított, amikor a kérdezősködő levelére válaszolt. Egy másik orvos, “Dr. P.” (nevét visszatartották) ugyancsak levélben állította, hogy “a Krebiozen orvosságot csak egy néhány betegen próbáltuk ki. akiknek állapota semmi javulást nem mutatott.” Ezzel a levéllel és állítással kapcsolatban a Krebiozen Research Foundation jelentette: “Dr. P. soha tőlünk az orvosságot nem kérte és nyilvánvaló, hogy Krebiozennel soha egy beteget sem próbált gyógyítani.” Mint Dr. Deddish, “Dr. P.” is valótlant állított. Mi az oka, hogy a Krebiozen oly nagy port vert fel? Mi az oka, hogy orvosok inkább Írásban tesznek valótlan jelentést, ahelyett, hogy becsületesen megmondanák: nem használják, nem merik használni ezt az orvosságot? Az egyik oka az, hogy az AMA megfenyegetett és lehetetlenné tett oly orvosokat, akik használni kezdték a Krebiozent. A másik oka az AMA úgynevezett “Status Report”-ja, amellyel az orvosokat arról igyekezett meggyőzni, hogy a gyógyszer haszontalan, értéktelen. Az Illinois állami képviselcház vizsgálata folyamán azonban kiderült, hogy az AMA úgynevezett “tudományos” jelentése hamis, valótlan és félrevezető állításokat tartalmazott. Például: hét olyan beteg közül, akik a Krebiozen gyógykezelés után a “Status Report" szerint “haldokoltak vagy meghaltak”, öt évvel később egy kivételével mind életben voEak és a hetedik — tüdőgyulladásban halt meg! Dr. Ivy és társainak tanulmánya, amelyet egyetlen egy orvosi magazin sem mert közölni, hat évi lelkiismeretes kísérletezés után jelentette, hogy “a betegek 70 százalékának állapota valamilyen javulást mutatott. 50 százalékánál vagy csökkent, vagy teljesen eltűnt a rákos jelenség, — némelyiknél átmenetileg, másoknál öt évvel később is.” A tanulmány megjegyezte, hogy a betegek, akiknél Krebiozennel kísérleteztek, úgyszólván kivétel nélkül végső, kétségbeesett állapotban kerültek kezelésre. Ezek voltak a “feladott” esetek és ennek ellenére csupán 30 százaléknál mutatkozott eredmény. Csehszlovákiában Brno, Olomcuc és Prostejov kórházaiban kísérleteztek Krebiozennel és Dr. Max Poper jelentése szerint “a gyógyszer használata után a tumor okozta fájdalmak megszűntek és morfium használatára nem volt szükség. De ami még fontosabb: Krebiozen a tüdő-rák teljes gyógyulását eredményezte.” <* Amiről ebben a cikkben és három előző cikkben írtam, arról beszélgettem ismerősökkel, barátokkal. Úgyszólván mindenkit érdekel ez a téma, mert hiszen alig van ember, akinek szüleit, feleségét, férjét, gyermekét, barátját, vagy közeli ismerősét ne sújtotta volna ez a rettentő betegség. Az egyik ezt kérdezte: Hogy van az, hogy orvosok és az orvosok szövetsége akadályozza oly orvosság használatát, népszeriisitését és terjesztését, amely használ rákbetegség ellen? Miért akadályozzák, hiszen orvosok hozzátartozói és orvosok is idónkínt áldozatai ennek a kinzó betegségnek ? Erre én nem tudok válaszolni. Hacsak azt el nem fogadom válaszként, hogy az AMA-be tömörült, .jólkereső üzletemberek számára az ameHkai gyógykezelés angol mintára való “szocializálásának” megakadályozása és a jelenlegi nagy jövedelem még a hozzátartozóik és a saját maguk egészségénél is fontosabb. Az amerikai nép egészségének- cs a rákbetegség gyógyításának kérdésével kapcsolatban egyébként sok másra sem tudok válaszolni. Például arra sem, hogy ha a Krebiozen gyógyszer tényleg enyhíti, vagy megszünteti a- rákbetegek szörnyű fájdalmait; ha a Krebiozen valóban GYÓGYÍT bizonyos fajta rákbetegséget, — vajon az Egyesült Államok Kongresszusa, a* idejekorán elfojtott vizsgálatok után, miért nem rendel el olyan minden részletet kiderítő vizsgálatot, amely egyszer és mindenkorra eldöntené ennek a gyógyszernek az értékét vagy haszontalanságát ? Nem tudok arra sem válaszolni, hogy ha a Krebiozen valóban haszontalan gyógyszer, akkor miért tűri hallgatással, miért nem indít neve tisztázására eljárást az AMA azok ellen, akik vesztegetési kísérlettel vádolják az orvosok szövetségét és vádolják azzal, hogy orvosok kizárásával akadályozzák halálra Ítélt szenvedők gyógyítását ? És nem tudok válaszolni arra, hogy miután a zöld narancsok festésére használt “Red-32”-ről megállapították, hogy rákot okozhat és miután a Food & Drug Administration 1955-ben eltiltotta használatát, miért engedte meg a Kongresszus, hogy ez-1 a káros festéket 1959 március 1-ig használhatják a texasi és floridai ültetvényesek? Talán fontosabb az ültetvényesek zsebének, mint a fogyasztók egészségének a védelme? Vagy talán a fogyasztók négy éven át való mérgezése nem fontos, nem bűn? Richard Carter neves riporter “The Doctor Business” cimti könyve mostanában jelent meg (Doubleday & Co., $4.00), amelyben éles kritikával mutat rá a betegek zsebe ellen folytatott ösz- szeesküvésre, amely mögött az AMA áll. Rámutat, hogy az AMA ellenzi az orvosok számának emelését és a modern gyógyszerek használatát az amerikai nép nagy tömegei között. Carter könyve a botrányok nagy tömegét sorolja fel, többek között a polio elleni oltások elhallgatott kudarcát is és közli a N. Y. State Journal of Medicine egyik vezércikkét, amelynek néhány mondatát olvasóink épülésére itt közöljük: “Az amerikai nép nagy része egészséges, mert nincs módjában betegnek lenni. Ez kegyetlen állítás és készséggel elismerjük, hogy a tüdőbaj és rák tünetei kezdő állapotban elkerülhetik az orvos figyelmét. Nem jobb, hogy egynéhány ilyen beteg elpusztuljon, semhogy a lakosság túlnyomó részét arra bátorhsuk. hogy minden esetben az orvoshoz szaladjon?” Nem kell több orvos, mert ha “túl sok” van belőlük, akkor egy-egv orvosra kevesebb áldozat, kisebb kereset jut! És inkább “egynéhány pusztuljon el”, de ne zavarják az orvosokat olyanok, akikért valamilyen betegsegélvző, biztositó, vagy uram bocsá’ — esetleg az állam fizessen, ahelyett, hogU egy élet munkájának eredményét, keservesen megspórolt kis pénzüket költenék el operációkra és egyéb költséges kezelésekre! Befejezésül még csak ennyit: az első cikk megjelenése után egyik barátom felhívott és nem-tetszésének adott kifejezést azért, mert “a cikk reményt kelthet esetleges rák-beteg olvasóban.” Talán “hiú reményt.” Ha igaz ez, sokszorosan fájlalom, hogy alig két hónappal ezelőtt öngyilkos lett közeli barátom, akiben éppen ezt a reményt terveztem ébreszteni, de aki a betegségétől való félelmében erre már nem adott nekem alkalmat. Ha igaz ez, ezért és csak ezért vállalom a felelősséget. Ha ez a cikksorozat valóban reményt kelt valakiben, akkor ez a remény meghosszabbíthatja az illető életét és ez a meghosszabbítás talán elhozza azt a napot, amikor majd minden akadály ellenére is megtalálják és fel is használják a gyógyítási módot a félelmetes rák ellen. Krebiozen-nel vagy — valami mással. • A Mjatter of Lif° oj* Dea*V Tbv» -ory of Krebiozen (Herbert Bailey), $4.95 és 35 c. postaköltség elleneoén Kapna u, a magyar /.o 'kiadóhivatalában, vagy 'bármely könyvkereskedésben. ‘Reaktor’ a föf&nüvefk LOS ANGELES, Calif. — A California Egyetem két tanára, Dr. Samuel G. Wildmau é ■ Dr. Amos Norman kísérleteket folytattak a.... ■ ve, hogy nukleáris (atommag) robbantásoknál a reaktorból kisugárzó gamma sugarak és a " it- ron” elektronik részecskék milyen hatá rié: vannak a' termőtalajra. A két tudós szerint a <v im- ma sugarak és a neutronok sterilizálják a lakájt, vagyis megölnek benne minden életet. ■ t bizonyos időtartamra. Ezt a tényt a talaj javítására lehet f ’ - - élni, mert az ültetés előtt alkalmazott na ki 1 U ; eljárás elpusztítja a talajban lévő caz íüv ret magjait, a kártékony rovarok petéit és vekéit, sőt még a “nimated” nevű gümőker e' ' b ; •. Az ily eljáráshoz azonban szerkeszteni kdle • -gy hordozható kis reaktort. A két tudós ■ r sai szerint megvan a lehetőség arra, -hogy 1 i egy ilyen kis reaktort óránkénti 6 mérföldes sebességgel huzatnak, akkor az másodpercenként 100 négyzetláb talajt látna el a sterilizáló sután’-- al. hat incs mélységben. Ebben az esetben eg acre termőtalajt alaposan meg lehetne tisztita í a .i- tékony élosdiektcl körülbelül 70 dollárért, ami a jelen módszerek mellett minimálisan 3-' —500 dollárba kerül. így az ilyen hordozható reá > : ok gyártása hamarosan kifizetődne. , A két tudós nem említi, hogy vajon a reaktorból kiszabadult gamma skigarak és neutronok segélyével termesztett élelmiszerek nem leszr. k-e ártalmasak a fogyasztók egészségére? 1 ^ rs * r' * C’ s ■ /Tryv táfr&lékos előfizető?
