Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-06-18 / 25. szám
r KAYOAM lAKTHHMA CdCt -8Í wiriT, .y-sbyimfl ' ß AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 18, 1959 znJjxqszemle A KLERIKÁLISOK VERESÉGE SZICÍLIÁBAN Szicília népe június 7-én választotta meg a sziget uj tartományi gyűlését. A választásokon ösz- szesen 2,424,000 szavazatot adtak le. Az uj mandátumaik elosztása — a szavazatok alapján — (zárójelben az 1955. évi mandátum) a következő: Kereszténydemokrata Párt 34 (37) Olasz Kommunista Párt 21 (20) Olasz Szocialista Párt 11 (10) Keresztény Szociális Unió 9 (—) Olasz Szociális Mozgalom 9 (9) Olasz Dcmok. P. (monarchista) 3 (9) Olasz Liberális Párt 2 (3) Olasz Szoc. Demokrata Párt 1 (2) Az eredmények azt mutatják, hogy Szicíliában csak két párt növelte mandátumai számát az előző tartományi gyűlés mandátumaihoz viszonyítva: az Olasz Kommunista Párt, amelynek az uj tartományi gyűlésben 20 helyett 21 képviselője lesz (Enna körzetében csupán 80 szavazaton múlott, hogy nem jutott újabb mandátumhoz) és az Olasz Szocialista Párt, amely az eddigi tiz helyett most 11 képviselőt küld Szicília tartományi parlamentjébe. Egy párt tartotta meg mandátumai számát: az újfasiszta Olasz Szociális Mozgalomnak továbbra is kilenc képviselője marad. A többi párt mind veszített. A Kereszténydemokrata Pártnak most 37 helyett 34, a monarchisták- nak 9 helyett 3, a liberálisoknak három helyett kettő, a szociáldemokratáknak kettő helyett egy képviselőjük lesz. Külön kell foglalkoznunk Szicília politikai életének uj, jelentős tényezőjével, Silvio Milazzo Keresztényszociális Uniójával. Az alig néhány hónapja működő párt a tartományi gyűlésben kilenc mandátumot kapott, felülmúlva ezzel még a legderülátóbb jóslatokat is. Többet is kaphatott volna, ha tartományi viszonylatban felhasználhatta volna a töredékszavazatokat. (A Kereszténydemokrata Párt annak idején meg tudta akadályozni, hogy a töredékszavazatok beszámítását lehetővé tevő módosítást alkalmazzanak a tartományi választási törvényben.) A Keresztényszociális Unió igy is Szicília harmadik legnagyobb pártja; a Kereszténydemokrata Párt 937,000 szavazata, az Olasz Kommunista Párt fj31,700 szavazata után következik 256,700 szavazattal. Negyedik helyet foglalja el az Olasz Szocialista Párt 235,400 szavazattal (bár a választási törvény furcsaságai miatt igy is két mandátummal többet kap mint Milazzo pártja), az ötödik helyet pedig 186,900 szavazattal az Olasz Szociális Mozgalom amely ugyanannyi képviselőt küldhet a tartományi gyűlésbe, mint a Keresztényszociális Unió. Az uj tartományi gyűlés összetétele azt mutatja, hogy sikerült elérni a választások fő célját: lesújtani a kereszténydemokratákra és politikai monopóliumukra, nyitva tartani és kiszélesíteni az utat egy újabb többség felé, a szicíliai választópolgárok szavazataival szentesítve a klerikális párt kettészakadását és az autonomista erők együttműködését. Kétségtelen, hogy mindezeket a célokat csak azért sikerült elérni, mivel a baloldal erői az autonomista erőkkel együtt növelni tudták helyeik számát a többi párt rovására. A Kereszténydemokrata Párt számára azonban még az Olasz Kommunista Párt s általában a baloldal következetes megerősödésénél is súlyosabb csapást jelent a Milazzo-féle második katolikus párt sikere. A Kereszténydemokrata Párt Milazzót és híveit el akarta söpörni, hogy azt állíthassa, Olaszországban csak egy katolikus pártnak van létjogosultsága. Ennek a céljának érdekében a Kereszténydemokrata Párt mozgósította az egyház erőit, kezdve egészen a bíborosok kong- gregációjától. Terve azonban nem sikerült és Milazzo joggal hangsúlyozhatta, hogy pártja “a leghevesebb támadásokkal, a legarcátlanabb korrupcióval, a .legtörvénytelenebb beavatkozásokkal, a megfélemlítéssel és az ideológiát, terrorral szemben” szerezte meg 256 ezer szicíliai választó- polgár támogatását. i Kétségtelenül, a Kereszténydemokrata Párt nem omlott össze, bár veszteségeket szenvedett. Veszteségeinek mértékét ismét csökkenteni tudta azzal, hogy eret vágott a jobboldali pártokon, amelyek egyes körzetekben nem is indultak, hogy szavazóik inkább a kereszténydemokratákat támogassák. Mégis, a Kereszténydemokrata Pártra nézve a továbbiakban óriási terhet jelent a Keresztény Szociális Unió sikere, valamint az, hogy befolyásuk a tartományi parlamentben erősen csökkent. Ma már nincs olyan szövetségi rendszer az uj tartományi gyűlésben, amelyre támaszkodhatnak. Csak az újfasiszták segítségével tudhatnak kormányozni, csak rájuk támaszkodva reménykedhetnek abban, hogy sikerül kormányt alakítani. Az uj szicíliai kormány megalakításának problémájáról később még lesz alkalmunk beszélni. Egyelőre csak azt hangsúlyozzuk, hogy a Valié d’Aosta-i tartományi és a ravennai megyei választások után a szicíliai választások megerősítették annak a politikai akciónak sikerét, amelynek célja egységes, demokratikus alternatívát teremteni a klerikálisok hatalmi monopóliumával szemben, és amelynek egyre inkább központi mozgató erejévé válik az Olasz Kommunista Párt. Nyugatnémet emlékirat Genfben Nyugatnémet értelmiségiek emlékiratot intéztek a genfi értekezleten részt vevő külügyminiszterekhez. A nyugatnémet értelmiség szóvivője, Niemöller nyugatnémet egyházi vezető elsőnek az amerikai küldöttséget kereste fel Genfben. Az emlékirat, amelyet több mint 2700 nyugatnémet értelmiségi irt alá, felszólítja a külügyminisztereket, mindent kövessenek el a feszültség enyhítéséért. A világot meg kell győzni arról, hogy a német nép nagy többsége legsürgősebben a katonai enyhülést és a békés újraegyesítést kívánja. A világnak meg kell tudnia, hogy a még uralmon levő kancellár gondolatvilága már nem a német nép gondolatvilága — mondja az emlékirat, majd hangoztatja: a német nép a békeszerződés kérdésének pozitiv megoldását várja a külügyminiszteri értekezlettől. Egy genfi étteremben találkozott a nyugatnémet csoport a Demokratikus Németország Nemzeti frontjának Genfben tartózkodó küldöttségével. A militaristák kezében Görögország A görög sajtó élénken foglalkozik a napokban befejeződött görög—nyugatnémet katonai tárgyalásokkal, és Heusinger tábornoknak, a Bundeswehr főfelügyelőjének athéni látogatásával. Mint Kathimerini cimü lap írja, Heusinger Athénben elmondotta az újságíróknak, hogy elvi megegyezés jött létre Görögország és Ny.ugat- Németország NATO-n belüli szorosabb katonai együttműködéséről. Kijelentette, hogy júliusban megkezdődik a görög és nyugatnémet tiszti küldöttségek utazásainak sorozata. Heusinger hangsúlyozta, hogy a nyugatnémet tisztek tanítani jönnek a görögöket. A görög közvélemény tiltakozással fogadta Heusinger látogatását, s azt a díszes fogadtatást, amelyben a görög hatóságok részesítették. Athéni megfigyelők szerint Heusinger látogatása azt bizonyítja, hogy a nyugati hatalmak Görögország hozzájárulását követelik rakétatámaszpontok létesítéséhez és a nyugatnémet militaristák nyomásának eszközéhez folyamodnak. Nélkülözhetetlen vagyok Ez volt az értelme Konrad Adenauer, Nyugat- Németország 84 éves kancellárja megváltoztatott határozatának, hogy mégsem kell neki az elnöki állás, inkább megmarad a kancellárságban, ahonnan tovább vezetheti az ország külpolitikáját az eddig követett vonalon a fegyveres és hatalmi megerősödés felé. Adenauer a bosszúálló célkitűzéseinek veszélyez tetését látta a genfi és a közelgő csúcskonferencia esetleges megegyezésében. S bár saját pártjának, a Keresztény Demokrata Pártnak hosszú unszolására végre beleegyezett, hogy visszavonul a kevésbé befolyásos elnöki pozícióba, a múlt héten kijelentette, hogy meggondolta magát és marad. Pálfordulása úgy a párton belül, mint országszerte nagy elégedetlenséget váltott ki. Dr. Ludwig Erhard helyettes kancellárt és gazdaságügyi minisztert az Egyesült Államokban találta a kellemetlen hir, ugyanis ő volt kijelölve Adenauer utódaként a kancellárságra. Televízión fejtette ki véleményét, hogy Adenauer elhatározása nem lesz Németország előnyére. Egyelőre csak az újságokon keresztül jut nyilvánosságra a politikai pártok és a nép elégedetlensége. Csak parlamentáris bizalmatlansági szavazattal és egy más jelölt megválasztásával szabadulhatnának meg az “öreg”-től. A felkavart vihar mutatja, hogy a német nép általában elégedetlen a német kérdésben folytatott makacs és erőszakos politikájával, ami semmi megoldásra nem vezet és csak a nemzetközi feszültséget mélyíti. UJ ÉLET TIBETBEN Tibetben visszatértek az alkotó munkáshétköznapok. Lhaszában, a fővárosban ma több gyermek jár iskolába, mint azelőtt, zsúfoltabbak a mozik és az üzletek. A még fegyverben levő bandák egymás után adják meg magukat. Ezekről számolnak be a legfrissebb hírügynökségi jelentések. A lakosság mindenütt örömmel fogadta a kínai felszabadító hadsereget. Sok helyütt segítették a katonákat, csatlakoztak hozzájuk a maradék lázadó bandák elleni tisztogató hadműveletekben. Csakis a lakosság segítségnyújtásával magyarázhatjuk a lázadás gyors felszámolását és a rend konszolidálását. Az egymillió-kétszázezer főnyi tibeti lakosság 95 százalékát kitevő parasztok és pásztorok, akik mindeddig röghöz kötött jobbágyi sorban éltek, a terület békés felszabadítása óta gazdasági és társadalmi reformokat sürgettek. A lázadók pedig éppen ezt nem akarták. Meg akarták őrizni a hatalmukat biztositó évezredes, a világon legelmaradottabb társadalmi és gazdasági állapotokat, a rabszolga-, jobbágyrendszert. A föld és a többi termelőeszköz háromfajta feudális birtokosréteg tulajdonában volt: a hivatalnokokéban (feudális helyi kormány), a kolostorokéban, s a nemesekében. A parasztoknak egyáltalán nem volt földjük, a nagybirtokokon robotoltak és családjukkal együtt földesúri tulajdonban voltak. (A helyi kormány jobbágyait ezenkívül katonáskodási kötelezettség is terhelte.) Fizetés gyanánt kis területű és rosszminőségü földet kaptak, amelyből képtelenek voltak megélni. A parasztok uzsorakölcsönt vettek fel. amelyet csak nehezen vagy egyáltalán nem tudtak le- törleszteni. Vannak olyan családok, amelyeknek több évszázados adósságuk van. A jobbágyok politikai jogokkal nem rendelkeztek, s még mozgási szabadságuk sem volt. Az ország ügyeit a vezető- lámák és mintegy 300 nemesi család, közöttük húszegynéhány főnemesi család, intézte. Egy-egy főnemes tucatnyi uradalmat birtokolt több ezer jobbágycsaláddal. “Fenyitő hatalma” révén nemcsak megkorbácsoltathatta jobbágyait, hanem szökés esetén meg is csonkíthatta: szemét kiszúrta, kezét, orrát levágatta stb. Az alacsony származású lámák (minden családból az elsőszülött fiú) sorsa szinte alig különbözött a jobbágyokétól. Ezt az állapotot akarta konzerválni a lázadó klikk. A helyi kormányzat, amely Tibet békés felszabadítása után is hivatalban maradt, hivatali helyzetét felhasználva akarta akadályozni a reformokat és a haladást. Világos, hogy a parasztok és a pásztorok nem támogathatták és nem is támogatták a lázadókat. Amikor a kínai népi felszabadító hadsereg katonái egy-egy falut visszafoglaltak a lázadóktól, a parasztok első kérdése az volt, mikor lesz földosztás. Örömmel értesültek arról, hogy aki vetett, az le is arathatja a terményt. (Az, aki vetett, arasson is — jelszó a lázadás vezetőinek birtokaira terjed ki, s a földesúri földeknek mintegy 10 százalékát érinti..) A dalai láma elrablásában fő bűnös Sunkong Voncsing Galeine volt jobbágyai azonnal kölcsönös segítő munkacsapatokat szerveztek. hogy együtt műveljék a földet és -közösen dolgozzanak a bő termésért. Az eddig röghöz kötött volt jobbágyok közül máris sokan szakmát tanulnak. A reakció által kirobbantott véres felkelés felszámolása révén lehetőség nyílt, hogy Tibet meginduljon a fejlődés utján. A külföldi imperialisták, akik befolyásuk visszanyerését remélték a lázadástól, most leverése után hidegháborús propagandájuk céljaira kívánták felhasználni a zendülés felszámolását- (_j
