Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-06-18 / 25. szám
Thursday, June 18, 1959 AMERIKAI MAGYAR RZA 7 Xe&deJc a smilctsxtolwx Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával '^WV^WWWWWVWVVWVWWVW' Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez KRITIKA A VEGET ARIANIZMUSRÓL i. Tisztelt Szerkesztőség! A vegetáriánusok védőjéhez szeretnék szólni. EHN munkástársnak a növényevésről szóló Írásait — ha nem is nagy szakértelemmel — de mindig figyelemmel olvastam. Jó felvilágosítással szolgáltak ezek az Írások a gyomorbajos és másféle betegségben szenvedőknek, akiknek a hus- evés talán ártalmas. Azonban az egészséges emberek részére nem tartom helyesnek, mert a húsevőket nem tartja elég okos és józan emberek-' nek, akik még egészségük érdekében sem mondanak le a nusevésről. Miért is mondanának le róla? Milyen nevetségesen hangzana pl., ha azt mondanánk a mindenféle ételt megevő embernek, hogy kezdjen el diétázni, mert úgy biztos, hogy sohasem fog gyomorbajt, vagy más betegséget kapni. Nézetem az, hogy igen helytelen lenne a kérdést úgy megoldani, hogy ne együnk hús s igy próbáljuk elkerülni a betegségeket. Egyébként a husevésről való lemondás semmi előrehaladást nem jelentene, inkább visszafejlődést. A kérdést saját egészségünk érdekében a helyes, mértékletes táplálkozással, romlott, fertőzött húsok, vagy növényfélék forgalomból való kizárásával, ingyenes orvosi, kórházi kezeléssel, megelőző vizsgálatokkal és más egészségügyi intézkedésekkel próbáljuk megoldani és ne az Ízletes és tápláló huseledelekről való lemondással. Igaz, hogy sok beteg állat húsa is az üzletekbe kerül, de ugyanúgy romlott, mérgezett növényfélék is eladásra kerülnek és különösen az atomrobbantások miatt az ilyen mérgezés még csak fokozódik. Mindezért azonban ne a husevés- ben keressük a hibát, hanem az áruk minőségéért felelősökben és az atomrobbantásokat végzőkben. Vajon elérhettük volna-e fejlődésünk jelenlegi fokát, ha a magasabb képzettségű egyének, tudósok a tanulást, a kísérletezéseket abbahagyták volna még nagyobb eredmények eléréséért? Nem hagyták abba, sőt a cél az, hogy minél több szakember, tudós nevelődjön ki. Fejlődhettünk volna, ha nem mindenben a magasabbrendüt akarnánk megvalósítani ? Példa erre a szocialista államok, ahol többek között a haladást, a tudományt, szolgálja az ingyenes tanulás a legfelsőbb iskolákig, hogy mindenki felemelkedhessen. Sohasem lefelé, a gyengékhez, vagy tudatlanokhoz igazodunk, hanem mindig fölfelé, a többet tudókhoz, erősekhez és ez viszi előre a fejlődést. A cél csak az lehet, hogy mindenki iskolázott, erős és egészséges legyen. Tehát, ha előre akarunk haladni, akkor nem süllyeszthetjük le az egészséges és mindenféle ételeket evő embereket a betegek diétás étlapjára, hanem inkább fordítva, a betegeket kell megfelelő kezeléssel egészségessé nevelni, hogy ritkán még húst is fogyaszthassanak. A vegetáriánus étkezést a diétázás bizonyos fajtájának tekintem, diétázást pedig gyomorbajos és más beteg egyének részére a szakorvosok szabják meg. Az ő részükre ez helyes, de egészséges ember részére a vegetáriánus diétát kicsit túlzott, bölcs elgondolásnak tartom. Mindez nem a betegségek megelőzését, hanem a megalkuvást jelentené, az uj feladatokkal, az uj problémákkal szemben. Legyen feladatunk az, hogy a levágásra kerülő állatokat tudományos módszerekkel, állatorvosi intézkedésekkel fertőzésmentessé tegyük, fertőzött húsok, vagy növények ne kerülhessenek az üzletekbe. Az orvostudománynak — többek között — legyen a feladata az, hogy megfelelő megelőzési intézkedésekkel az emberi szervezetet — mértékletes hús- és más ételek fogyasztása esetén is előálló betegségekkel szemben — ellenállóvá tegyék. EHN munkástárs a múlt év aug. 7-i lapban hires tudósokat is segítségül hivott, akik megállapították, hogy az ember nem húsevő, mert sem fogai, sem a gyomra nem erre mutat. Mindez igaz, de ezek a tudósok nem számoltak azzal, hogy ma már olyan fokán vagyunk a tudománynak, hogy nem-kell vadállat módjára fogainkkal az élő disznót, csirkét, stb. széjjeltépni és úgy megenni. Ma már a teljesen fogatlan egyén részére is készíthetünk huseledelt, tehát az, hogy növényevő szerkezetünk van, ma már lényegtelen. Azt pedig, hogy a növényevők kitartóbbak a munkában, sohasem tapasztaltam, bár kivételek lehetnek. Az 1945 előtti úri Magyarországon a munkások, summások csak akkor ehettek húst, amikor egy-egy állat elhullott, máskor csak bab, krumpli jutott nekik. Ma azonban úgy tudom, még rendelkezés is van arra, hogy üzemi konyhákon legalább minden másnap húsfélét kell készíteni. Vajon a szocializmus épitöi miért nem szoknak le a husevésről, hogyha az tényleg olyan ártalmas? Ahelyett, hogy leszoknának, még csak most szoktak rá igazán. Magyarországon a múltban a finom csirkepörkölt és malacpecsenye csak az urak eledele volt, ma azonban minden munkás megelégedetten fogyasztja el ezeket. EHN munkástárs aug. 21-i cikkében arról irt, hogy a diétázásnak szellemi kihatása is van, még pedig a helyes irányban. A húsevők azonban örök időktől fogva az állatok millióit gyilkolták le gyomruk kielégítésére. Mivel ilyen mészárlásnak semmi erkölcstelenséget nem tulajdonítottak, ebből következett az emberevés, majd a színes népek rabszolgaságba hurcolása, ártatlan emberek bombázása, a háborúk, atombomba dobása, stb. Helytelennek tartom összefüggésbe hozni mindezeket az állatok leölésével, mert azt nem lehet gyilkosságnak nevezni. Ha annyira naivak akarunk lenni, akkor az élő fák levágását, a tojás feltörését, melyből élő csirke lett volna, szintén gyilkosságnak nevezhetnénk. Ilyen szempontból helytelen lenne az embert az állathoz lealacsonyítani. E. H.-né (Folytatjuk) Lapunk és Izrael Tisztelt Szerkesztőség! Immár másodszor veszem kezembe a tollat, hogy szerkesztőségük körmére üssek, miután ismételten Izrael-ellenesen szólták el magukat a junius 4-i lapszámuk 7. oldalán a “Visszaérkezett Lengyelországba” c. ártatlan kis cikk keretében. A rövid cikk beszámol Marek Hlasko 25 éves lengyel iró önszámiizetéséről Németországba, onnan Franciaországba, majd Izráelbe, mig végre visz- szament hazájába, Lengyelországba. Eddig a kis hirnek semmi jelentősége nincs, miután ez nem az első eset, különösen poétikus iróembernél, hogy valaki nem tud uj hazájában boldogulni és visszatér szülőföldjére, ahol a nyelv szokás, stb. ismét otthon találja boldogságban. A lóláb, az Izrael-ellenesség, csak a kis, ártatlan cikk végén bontakozik ki teljes egészében, imigyen kifejezve: “Egy ujságriporternek azt mondta Hlasko, hogy az életnek ‘Izraelben nincs értelme’.” Miért kellett az utolsó három szót macskakarmok közé tenni? Talán azért, hogy az Izrael-ellenesség vádjától mentesítsék magukat? Hát szerényen kérdem, még ez a jelentéktelen iró is, akinek könyvét Lengyelországban betiltották, mert csak szerelmi dolgokról volt képes Írni, elég tekintély arra, hogy a kis fejlődő és sok százezer menekültnek hazát adó Izraelbe belerúgjon? Nem lett volna elég megírni (ami az igazságnak inkább megfelelne), hogy szegény Marek Hlasko boldogtalan és életének nem volt értelme sem saját hazájában, sem Németországban, se Franciaországban és igy Izraelben sem? Ma már nemcsak irók, tudósok és egyszerű emberek ezrei bizonyítják személyes tapasztalatuk utján Izrael népének boldog fejlődését, hanem az egész világ csodálkozással tekint Izrael demokráciája felé, amit a kezdet 10 éves történelme alatt gyakorolt. Lapjuk rendszeresen feldicséri és magasztalja az újabb kis országok szabadságát, még ha azok olyan néptörzsek is, amelyek csaknem félvadak és kultúrálatlanok, csak Izrael boldogságát és fejlődését nem látják szívesen. Izrael, ugylátszik, nem érdemel dicséretet, abba még a kis, jelentéktelen Marek Hlaskóval is belerugatnak. H. W. Hozzászólás EHN cikkéhez Tisztelt Szerkesztőség! EHN munkástárs “Szent vagy Sarlatán” c. cikkeit nagy érdeklődéssel olvastam. Ennek a kérdésnek a lényegét én is több évtizeden át tanulmányoztam és eléggé jól ismerem. Tudom, hogy EHN számolt az emberek nagytöbbségének tájékozatlanságával és e kérdéssel szembeni ellenszenvével, amikor erről és hasonló kérdésekről erkölcsi kényszerből és ugyanakkor igen higgadtan tett említést. Akik őt ebben a munkájában ellenzik, hasonlóak azokhoz, akiknek ma az élet nehéz, sőt legnehezebb oldala jut ki, mégis a mai helyzet “nagy- szerűsége” mellett és annak megváltoztatása ellen foglalnak állást. Mert a tudomány szent, valóban a legtöbbet jelentő dolog, igy a haladó mozgalom tagjainak többségét elbűvöli, ha valaki a tudomány nevében beszél és véleményt nyilvánít; teljesen hamis alapokon álló “tényismereteket” is elfogadnak és kritika nélkül magukévá tesznek. Ezzel szemben a valóság az, hogy a tudománynak nevezett dolog, s annak különböző ágai, többnyire keverve vannak tényleges ismeretekkel és tévedésekkel, egyénileg megalkotott “nézetekkel”. A tudományra és az arról alkotott fogalmakra is áll: “Ha azt akarod, hogy valami jól menjen, úgy tedd azt magad”. A tudomány nevében történt kijelentésekkel szemben is szükséges az egyén ellenőrzése, mielőtt azokat egészen magáévá teszi. Viszont, aki erre valamilyen okból képtelen, az magának tartozik azzal, hogy minden eléje tálalt “tudományt” ne vegyen készpénznek. Mi, EHN-féle emberek, tudjuk, hogy a vegyi gyógyítás (allopathia) alapján álló orvosok gyakran állítanak olyan dolgokat, amelyekkel valójában a legtávolabbról sincsenek tisztában, azt tartva, hogy nem a tényleges gyógytudás, hanem az ilyen “biztos alapon” álló viselkedés a fontos és az kelt az orvos iránt bizalmat. Az orvosok mindig “bátrak” és “biztosak”, és csak akkor tűnik el a “biztonságuk”, amikor maguk is megbetegszenek, ami aztán helyet ad a legteljesebb bizonytalanságnak. Ebben a helyzetben az az orvoslás, hogy aki nem akar váratlanul egy megbetegedéssel kapcsolatban a végzetes szakadékba esni, az már előbb, tehát még idejében, próbáljon különböző könyveken keresztül beletekinteni a gyógykérdésekbe. Wm. Sabo, Kanada Mi is az az IBUSZ? Tisztelt Szerkesztőség! Május 26-án Schubert József lakásán összejöttünk egy kis baráti beszélgetésre és Geréb József gyűjteményének bemutatására. Geréb munkástárs ezen összegyűjtött Írásait a magyarországi ujságmuzeum részére készítette el. Szóba került a magyarországi utazások kérdése is, melyről lapunk egy előbbi száma is irt. Azt találtam mondani a mellettem ülő Orosz Jánosnak, hogy vajon mit is jelent az az IBUSZ? Mire ő azt válaszolta, hogy bizony nem tudja. Erre körbe ment a kérdés, ő megkérdezte Nánásyt, Nánásy megkérdezte Pacziert, végül a kérdés C-e- rébhez került és ő sem tudott reá válaszolni. Erre én azt ajánlottam, hogy mivel senki sem tudja, Írjunk be a szerkesztőségbe. Mire Geréb azt mondta, hogy lehet, hogy a szerkesztőség sem tudja. Többen azt mondták, hogy az lehetetlen, a szerkesztőségnek tudni kell. de Geréb még mindig kételkedett. így én most azért irok a szerkesztőséghez, hogy megkérjem, lapunkon keresztül adjanak felvilágosítást olvasóinknak, hogy mit is jelentenek ezek a betűk: IBUSZ? Taylor (Szabó) József Elsinore, Calif. Szerk. megjegyzése: Köszönjük bizalmukat! Az IBUSZ ezt jelenti: Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási, Szállítási (Rt.), melv a régi időkben részvénytársaság volt és a MÁV (Magyar Állam Vasutak) leányvállalata. ::::::::í:::,!::::::::::::::::::::::::5?:::: 3 A UPI hírügynökség jelenti, hogv Moszkvában egy uszodát építenek, mely a legnagyobb lesz eerész Furcpában. A terv srerint a’ uszoda átmérője több, mint 130 yard lesz és 2,000 úszót tud befogadni egyszerre.
