Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-06-18 / 25. szám
Thursday, June 18, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 ' ÖTVENEZER TEJFOG GYŰJTEMÉNYE Ez év április végén St. Louisban egy közfigyelemre méltó szervezet tartotta fennállásának első évfordulóját; a Greater St. Louis Citizens Committee for Nuclear Information. Ez alkalommal William K. Wyant Jr., a St. Louis Post-Dispatch munkatársa részletes ismertetést közölt a szervezet jellegéről, céljáról és működéséről. A cikk megjelent a “Nation” junius 13-iki számában. A szervezet St. Louis és vidékén rendkívül hasznos szolgálatot teljesített a nukleáris bomba- robbantások és az emberiségre várható, vagy már eddig elért hatásuk tudományos ismeretének népszerűsítése terén. Mint a neve is mutatja, a Committee for Nuclear Information, röviden CNI, működésében a felvilágosításra fektette a fősulyt és keretein belül teljes együttműködést tudott létrehozni. Tudós tagjai nem nézték le a nem-tudós tagokat, ezek viszont nem rettegtek a tudós doktoroktól és egyikük sem nyilvánított félelmet a kormánnyal szemben. Általánosan megállapították azt a tényt, hogy ugy a politikusok, mint a haderő és különösen az Atom Energia Bizottság szószólói határozott álláspontot foglalnak el a lecsapódás hatásának kérdésében, annak ellenére, hogy a létező információk még határozatlanok és hiányosak. Ennek áthidalására a CNI vezetőségében az álláspontok sokfélesége egyesült és harmonikus együttműködést létesített a közönség részrehajlatlan felvilágosítására. Mr. Wyant leírja, hogy már az első évben olyan hősi munkát végeztek az információk terjesztése terén, hogy St. Louisban a strontium 90 mindennapi fogalommá vált. Átlagban szónokaik valamelyike minden második napon tart valahol előadást a tárgyról. Havi közlönyük olvasóköre 500- ról 2,500-ra emelkedett. A bizottság legnagyobb vállalkozását, kisgyermekek 50,000 tejfogát ösz- szegvüjteni strontium 90 tartalmuk kianalizálására, vezető cikkekben ismertették a világsajtóban. (Bár itt kevesen hallottak róla.) Hogyan alakult a CNI St. Louisban évekre visszamenőleg nagy érdeklődés nyilvánult meg a nukleáris fegyverkísérletekkel szemben. A helyi Washington Egyetem isDeGaulle hatalomra jutása óta minden alkalmat megragad arra, hogy egyik fő célját — Franciaországot visszaemelni a nagyhatalmak sorába — keresztülvigye. Ezt ugy képzeli elérni, ha az Atlanti Szövetségben az Egyesült Államokkal és Angliával egyenlő hatalmi pozíciót biztosit Franciaországnak. Ezirányban több kísérletet tett mái', de mindig ellenkezésbe ütközött és mind annyiszor megtorló lépéseket tett, melyek a NATO erejét gyengítették. Másrészről gazdasági megerősödés felé törekszik, amit az Európai Közös Piac-hoz való tartozásával akar elérni, amelyben Nyugat-Németországgal működik együtt Anglia ellen. DeGaulle újabb villámütést mért az Atlanti Szövetségre és még hozzá a legalkalmatlanabb időben. “Pont amikor Genfben a nyugat leszámolás előtt áll a Szovjetunióval, a nyugati erő bástyáját, a NATO-t vihar rázza, amely megrongálja katonai és gazdasági erejét” — mondja a N. Y. Times vezércikke. A jelen vihar abból keletkezett, hogy DeGaulle jogot követel ahhoz, hogy a Franciaország területén elhelyezett nukleáris fegyverek felett ellenőrzést gyakorolhasson. Ellenkező esetben nem engedélyezi a fegyverekhez szükséges bombák felhalmozását az országban. Az Egyesült Államok törvénye az Egyesült Államok atom- és hidrogénbombáinak kezelését kizárólagosan az amerikai haderő jogkörébe tartozónak minősiti. DeGaulle követeléseinek azonnali eredménye az volt, hogy az Egyesült Államok kilátásba helyezte a Franciaország területén — három támaszponton — levő 200 bombázónak kivonását és más országba való elhelyezését. (Angliában a Labor Party egy csoportja javaslatot nyújtott be a parlamentben, amely eltiltaná ezen bombázóknak Angliába való hozatalát.) DeGaulle még múlt szeptemberben Eisenhower elnökhöz és Macmillan angol miniszterelnökhöz intézett leveleiben kérte azt, hogy a NATO vezetésében Franciaország egyenrangú helyet kapjon. Amikor kérését visszautasították, DeGaulle kimert tudósa, a Nobel-dijat nyert Arthur H. Comp ton; kinek része volt az A-bomba fejlesztésében, a kormány atompolitikáját támogatta. De a fizikai osztály fiatalabb tagjai, élükön Edward E. Condon, a U. S. Bureau of Standards volt vezetőjével, nviltan ellenzéki álláspontra helyezkedtek. 1957 tavaszán Linus C. Pauling a Kaliforniai Technológiai Intézet tagja, szintén Nobel-dij nyertes, a Washington Egyetemen tartott ékesszóló beszédében megtámadta az atombomba kísérleteket és arra figyelmeztetett, hogy a jövendő nemzedék keserves árat fog ezért fizetni. Még ott megszerkesztett egy petíciót, amelyben azonnali nemzetközi megegyezésre szólít fel a kísérletek beszüntetésére. Ott mindjárt 27-en Írták alá a felhívást, köztük Condon, Commoner és az egyetem fakultásának három másik tagja. Mire Pauling a kérelmet benyújtotta az Egyesült Nemzetek főtitkárának 1958 januárjában, 43 ország több mint 9,000 tudósa irta alá a nevét. A munkában a katolikus St. Louis University-nek nagy része volt. A Washington Egyetem fizika osztályának tanárai, Fowler, Commoner, Dr. Bauer, T. Alexander Pond és mások, állandó vitát folytattak az Atom Energia Bizottsággal s felháborodva vették az Adlai Stevenson elleni támadásokat, amikor az 1956-os elnöki választási kampányban a nukleáris lecsapódások kérdését akarta a kampány vitatárgyává tenni. Asszonyok jártak elől A cikkiró St. Louis felvilágosult és harcias asszonyait dicséri, mint akik elöljártak a CNI megszervezésében. Az első összejövetel Mrs. George Gellhorn 80 éves özvegyasszony lakásán volt, akinek “tettrekészsége felér egy tengerész zászlóalj energiájával”. Először egy női csoport alakult “Eve against Atom” elnevezéssel. Egy későbbi gyűlésen már 30-an vettek részt. Voltak köztük az egyetemhez, társadalmi és egyházi szervezetekhez tartozó egyének és háziasszonyok. Későbben, 1958 április 21-én megalakult a CNI. A vezetőség kivételével nem minden tagja a bizottságnak ellenezte az atomrobbantásokat. De mindegyiket az atomkisérleteknek az emberi szer vonta a francia hadsereget a NATO parancsnokság hatásköre alól azzal hogy el van foglalva az al gériai háborúban. Később ugyanúgy kivonta a francia légi erőt és francia Földközi-tengeri hajóraját. Az amerikai támaszpontok visszautasításával befejezettnek látszik Franciaország füg- getlenitése a NATO-tól. Hiányzik az egység DeGaulle ezen lépésével egyidőben folyt le múlt héten Londonban a NATO tagállamok delegátusainak konferenciája, amelynek fontosságát Erzsébet királynő megnyitó beszédével emelték ki. Kb. 650 delegátus volt jelen nem-hivatalos minőségben, üzleti, polgári és politikai, de nem katonai vezetők, személyében. Céljuk a 10 éves szervezet eddigi munkájának kiértékelése volt és tervek megbeszélése, hogy a jövő követelményeinek a NATO megerősödve tudjon eleget tenni. A konferencia befejeztével a delegátusok mind megegyeztek abban, hogy a tagállamok között nincs meg a szükséges egység. Eric Johnston, a Film Egyesület elnöke, az amerikai delegáció vezetője kijelentette: “egy dolog tisztán áll előttünk, és pedig az, hogy problémáink egyáltalán nincsenek megoldva.” A franciák által előidézett uj problémával nem foglalkozott ugyan a konferencia, (ez hadügyi terület, amely nem szerepelt a konferencia ügyrendjén) de Lewis W. Douglas volt amerikai nagykövet Angliában, rövid felszólalásában (ami szintén nem volt a napirenden) aggodalmát fejeztek ki “a minden országban egyre erősebben kifejezésre kerülő nacionalizmus” felett. Ezt ugy jellemezte mint “egyikét a nagy betegségeknek, melyekben szenvedünk”. A hallgatóság ebben félreérthetetlen célzást látott a francia fejleményekre. A State Department komolyan foglalkozik ezzel a problémával és “minden igyekezettel” azon van, hogy elsimítsa a Franciaország és Anglia között fennálló ellentéteket, mondotta Lincoln White, : a State Department sajtó-megbizottja. vezetre gyakorolt hatása aggasztotta. Egyelőre elhatározták, hogy nem foglalnak el határozott álláspontot, hanem információszerzésre és annak terjesztésére koncentrálnak. A tudós tagoknak az a szerep jutott, hogy minden Washingtonból vagy hivatalos vezetőktől jött kijelentést széjjelszedjenek, analizáljanak, megmagyarázzanak, vita tárgyává tegyenek és megkritizáljanak. A kérdésre vonatkozó tudományos iratokat áttanulmányozták és átírták népszerű nyelvre. Minden kihagyást, felületes vagy hibás kijelentést, amit a hivatalos tudományos okmányokban találtak, kérdésessé tettek. A bizottság megszervezte a szónokok csoportját, amelyhez 17 férfi és 3 nő tartozik, orvosok és fizikusok, akik képesek szakértői felvilágosítással szolgálni a nukleáris lecsapódás feletti vitában. Október óta több mint 70 szülői közösség, egyházi, társadalmi és üzleti csoport hallgatta meg előadásaikat. Az egyetemi tanárok idejük egyharmad részét erre szánják. Havi közlönyében tudományos kérdésekről egy szerű nyelven irt cikkek jelennek meg. Márciusban pl. a strontium 90-nek a mindennapi élelmiszerben található arányáról jelent meg cikk. A St. Louis Tejtermelő Szövetkezet kérésére a tejben található strontium 90 feltételezhető hatását ismertették. Bár lényegében erről biztos felvilágosítást még nem tudnak, a cikk kifejtette annak a tanulmánynak a szükségességét, hogy hogyan lehetne csökkenteni a tej strontium 90 tartalmát. Gyűjtik a gyermekfogakat Múlt év decemberében 10 éves munkatervet fektettek le a CNI orvostagjai a két egyetem fogorvosi szakiskolája közreműködésével, kisgyermekek tejfogainak összegyűjtésére, amelyek segítségével az atom lecsapódásoknak a gyerekek csontjaira eddig megtett hatását fogják tanulmányozni. A munkaterv széleskörű támogatásra talált. Dr. E. S. Khalifa, a Missouri Állami Fogorvosok Egyesülete közlönyének szerkesztője, lelkes cikket irt róla. A munkatervet ismertető cikk kiemeli a tejfogak gyűjtésének fontosságát. “A strontium 90 kb. 10 évvel ezelőtt kezdte elárasztani a földet és megfertőzni az ember élelmiszereit. A most kihulló tejfogakra azok az ásványok voltak hatással, amelyek már részét alkották az anyák és csecsemők által fogyasztott élelmiszereknek 1948 és 1953 között. Azért ezek a fogak megbecsülhetetlen értékét képezik annak az alapfelvilágositásnak, amellyel a későbbi fogak állapotát összehasonlíthatjuk. Ha nem szedjük össze most a kihulló fogakat, akkor a tudósok elvesztik a lehetőséget arra, hogy valaha is megállapítsák a strontium 90-nek az atomkorszak első éveiben történt felszívódását az emberi szervezetbe. “Az élelemben levő strontium 90 főleg csak a csontokban és fogakban rakódik le. A tejben található a strontium 90 a legnagyobb arányban. Megfelelő mennyiségben a str. 90-nek ártalmas hatása van, u. m. csontdaganat és más rákképződmény”. New Yorkból, Hawaiiból, Calcuttából, Kaliforniából, Spanyolországból érkeztek levelek erre a tudósításra. Egyes levelekben már fogakat is küldtek, bár a bizottság ezen munkáját csak St. Louis környékére terjeszti ki. A helyi iskolák szívesen közreműködnek. 250 ezer nyomtatványt osztottak már szét a gyermekek között. A Katolikus Nők Tanácsa, a könyvtárak és fogorvosi szervezetek segítenek. Amikor a szükséges mennyiség együtt lesz, megkezdik az osztályozását, porrá őrlik és analizálni fogják a Washington Egyetem fogorvosi iskoláján. Sajnos, anyák, akik saját gyermekeikről szeretnének külön jelentést, nem kaphatják meg. St. Louis polgárai követésreméltó példamutatással járnak elől. Más városok közösségei lépéseket tettek hasonló intézkedésekre. Amit hivatalos kormányszervek elmulasztanak megtenni, azt a polgárok összefogással és együttműködéssel próbálják elérni. (The Nation) Tito beszéde Junius 7-én Joszip Broz-Tito jugoszláv elnök Szmederevóban egy nagygyűlésen beszédet mondott. Többek között a nemzetközi kérdésekre is kitért. A jelenlegi genfi külügyminiszteri értekezlet munkájával kapcsolatban hangoztatta azt a reményét, hogy sor kerül a kormányfői értekezletre is. Határozottan ellenezte, hogy a Balkánon rakétakilövö állomásokat, atomtámaszpontokat létesítsenek. A népek közös érdekének nevezte azt a tervet, hogy a Balkánt a béke félszigetévé tegyék. FRANCIAORSZÁG KÖVETELÉSEI mélyítik az ellentéteket a nato-ban