Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-18 / 25. szám

Thursday, June 18, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 ' ÖTVENEZER TEJFOG GYŰJTEMÉNYE Ez év április végén St. Louisban egy közfigye­lemre méltó szervezet tartotta fennállásának első évfordulóját; a Greater St. Louis Citizens Com­mittee for Nuclear Information. Ez alkalommal William K. Wyant Jr., a St. Louis Post-Dispatch munkatársa részletes ismertetést közölt a szer­vezet jellegéről, céljáról és működéséről. A cikk megjelent a “Nation” junius 13-iki számában. A szervezet St. Louis és vidékén rendkívül hasznos szolgálatot teljesített a nukleáris bomba- robbantások és az emberiségre várható, vagy már eddig elért hatásuk tudományos ismeretének nép­szerűsítése terén. Mint a neve is mutatja, a Com­mittee for Nuclear Information, röviden CNI, működésében a felvilágosításra fektette a fősulyt és keretein belül teljes együttműködést tudott létrehozni. Tudós tagjai nem nézték le a nem-tu­dós tagokat, ezek viszont nem rettegtek a tudós doktoroktól és egyikük sem nyilvánított félelmet a kormánnyal szemben. Általánosan megállapították azt a tényt, hogy ugy a politikusok, mint a haderő és különösen az Atom Energia Bizottság szószólói határozott ál­láspontot foglalnak el a lecsapódás hatásának kérdésében, annak ellenére, hogy a létező infor­mációk még határozatlanok és hiányosak. Ennek áthidalására a CNI vezetőségében az álláspontok sokfélesége egyesült és harmonikus együttműkö­dést létesített a közönség részrehajlatlan felvilá­gosítására. Mr. Wyant leírja, hogy már az első évben olyan hősi munkát végeztek az információk terjeszté­se terén, hogy St. Louisban a strontium 90 min­dennapi fogalommá vált. Átlagban szónokaik va­lamelyike minden második napon tart valahol elő­adást a tárgyról. Havi közlönyük olvasóköre 500- ról 2,500-ra emelkedett. A bizottság legnagyobb vállalkozását, kisgyermekek 50,000 tejfogát ösz- szegvüjteni strontium 90 tartalmuk kianalizá­lására, vezető cikkekben ismertették a világsajtó­ban. (Bár itt kevesen hallottak róla.) Hogyan alakult a CNI St. Louisban évekre visszamenőleg nagy érdek­lődés nyilvánult meg a nukleáris fegyverkísérle­tekkel szemben. A helyi Washington Egyetem is­DeGaulle hatalomra jutása óta minden alkal­mat megragad arra, hogy egyik fő célját — Franciaországot visszaemelni a nagyhatalmak sorába — keresztülvigye. Ezt ugy képzeli elérni, ha az Atlanti Szövetségben az Egyesült Államok­kal és Angliával egyenlő hatalmi pozíciót bizto­sit Franciaországnak. Ezirányban több kísérletet tett mái', de mindig ellenkezésbe ütközött és mind annyiszor megtorló lépéseket tett, melyek a NA­TO erejét gyengítették. Másrészről gazdasági megerősödés felé törekszik, amit az Európai Kö­zös Piac-hoz való tartozásával akar elérni, amely­ben Nyugat-Németországgal működik együtt Anglia ellen. DeGaulle újabb villámütést mért az Atlanti Szövetségre és még hozzá a legalkalmatlanabb időben. “Pont amikor Genfben a nyugat leszámo­lás előtt áll a Szovjetunióval, a nyugati erő bás­tyáját, a NATO-t vihar rázza, amely megrongál­ja katonai és gazdasági erejét” — mondja a N. Y. Times vezércikke. A jelen vihar abból keletkezett, hogy DeGaulle jogot követel ahhoz, hogy a Franciaország terü­letén elhelyezett nukleáris fegyverek felett ellen­őrzést gyakorolhasson. Ellenkező esetben nem engedélyezi a fegyverekhez szükséges bombák felhalmozását az országban. Az Egyesült Államok törvénye az Egyesült Államok atom- és hidrogén­bombáinak kezelését kizárólagosan az amerikai haderő jogkörébe tartozónak minősiti. DeGaulle követeléseinek azonnali eredménye az volt, hogy az Egyesült Államok kilátásba helyezte a Fran­ciaország területén — három támaszponton — levő 200 bombázónak kivonását és más országba való elhelyezését. (Angliában a Labor Party egy csoportja javaslatot nyújtott be a parlamentben, amely eltiltaná ezen bombázóknak Angliába való hozatalát.) DeGaulle még múlt szeptemberben Eisenhower elnökhöz és Macmillan angol miniszterelnökhöz intézett leveleiben kérte azt, hogy a NATO veze­tésében Franciaország egyenrangú helyet kapjon. Amikor kérését visszautasították, DeGaulle ki­mert tudósa, a Nobel-dijat nyert Arthur H. Comp ton; kinek része volt az A-bomba fejlesztésé­ben, a kormány atompolitikáját támogatta. De a fizikai osztály fiatalabb tagjai, élükön Edward E. Condon, a U. S. Bureau of Standards volt ve­zetőjével, nviltan ellenzéki álláspontra helyezked­tek. 1957 tavaszán Linus C. Pauling a Kaliforniai Technológiai Intézet tagja, szintén Nobel-dij nyertes, a Washington Egyetemen tartott ékes­szóló beszédében megtámadta az atombomba kí­sérleteket és arra figyelmeztetett, hogy a jöven­dő nemzedék keserves árat fog ezért fizetni. Még ott megszerkesztett egy petíciót, amelyben azon­nali nemzetközi megegyezésre szólít fel a kísérle­tek beszüntetésére. Ott mindjárt 27-en Írták alá a felhívást, köz­tük Condon, Commoner és az egyetem fakultásá­nak három másik tagja. Mire Pauling a kérelmet benyújtotta az Egyesült Nemzetek főtitkárának 1958 januárjában, 43 ország több mint 9,000 tu­dósa irta alá a nevét. A munkában a katolikus St. Louis University-nek nagy része volt. A Washington Egyetem fizika osztályának ta­nárai, Fowler, Commoner, Dr. Bauer, T. Alex­ander Pond és mások, állandó vitát folytattak az Atom Energia Bizottsággal s felháborodva vették az Adlai Stevenson elleni támadásokat, amikor az 1956-os elnöki választási kampányban a nuk­leáris lecsapódások kérdését akarta a kampány vitatárgyává tenni. Asszonyok jártak elől A cikkiró St. Louis felvilágosult és harcias asszonyait dicséri, mint akik elöljártak a CNI megszervezésében. Az első összejövetel Mrs. George Gellhorn 80 éves özvegyasszony lakásán volt, akinek “tettrekészsége felér egy tengerész zászlóalj energiájával”. Először egy női csoport alakult “Eve against Atom” elnevezéssel. Egy későbbi gyűlésen már 30-an vettek részt. Voltak köztük az egyetemhez, társadalmi és egyházi szervezetekhez tartozó egyének és háziasszonyok. Későbben, 1958 április 21-én megalakult a CNI. A vezetőség kivételével nem minden tagja a bizottságnak ellenezte az atomrobbantásokat. De mindegyiket az atomkisérleteknek az emberi szer vonta a francia hadsereget a NATO parancsnok­ság hatásköre alól azzal hogy el van foglalva az al gériai háborúban. Később ugyanúgy kivonta a francia légi erőt és francia Földközi-tengeri ha­jóraját. Az amerikai támaszpontok visszautasí­tásával befejezettnek látszik Franciaország füg- getlenitése a NATO-tól. Hiányzik az egység DeGaulle ezen lépésével egyidőben folyt le múlt héten Londonban a NATO tagállamok delegátu­sainak konferenciája, amelynek fontosságát Er­zsébet királynő megnyitó beszédével emelték ki. Kb. 650 delegátus volt jelen nem-hivatalos minő­ségben, üzleti, polgári és politikai, de nem kato­nai vezetők, személyében. Céljuk a 10 éves szer­vezet eddigi munkájának kiértékelése volt és ter­vek megbeszélése, hogy a jövő követelményeinek a NATO megerősödve tudjon eleget tenni. A konferencia befejeztével a delegátusok mind megegyeztek abban, hogy a tagállamok között nincs meg a szükséges egység. Eric Johnston, a Film Egyesület elnöke, az amerikai delegáció vezetője kijelentette: “egy dolog tisztán áll előt­tünk, és pedig az, hogy problémáink egyáltalán nincsenek megoldva.” A franciák által előidézett uj problémával nem foglalkozott ugyan a konferencia, (ez hadügyi terület, amely nem szerepelt a konferencia ügy­rendjén) de Lewis W. Douglas volt amerikai nagykövet Angliában, rövid felszólalásában (ami szintén nem volt a napirenden) aggodalmát fejez­tek ki “a minden országban egyre erősebben kife­jezésre kerülő nacionalizmus” felett. Ezt ugy jel­lemezte mint “egyikét a nagy betegségeknek, me­lyekben szenvedünk”. A hallgatóság ebben félre­érthetetlen célzást látott a francia fejleményekre. A State Department komolyan foglalkozik ezzel a problémával és “minden igyekezettel” azon van, hogy elsimítsa a Franciaország és Anglia között fennálló ellentéteket, mondotta Lincoln White, : a State Department sajtó-megbizottja. vezetre gyakorolt hatása aggasztotta. Egyelőre elhatározták, hogy nem foglalnak el határozott álláspontot, hanem információszerzésre és annak terjesztésére koncentrálnak. A tudós tagoknak az a szerep jutott, hogy minden Washingtonból vagy hivatalos vezetőktől jött kijelentést széjjelszedjenek, analizáljanak, megmagyarázzanak, vita tárgyává tegyenek és megkritizáljanak. A kérdésre vonatkozó tudomá­nyos iratokat áttanulmányozták és átírták nép­szerű nyelvre. Minden kihagyást, felületes vagy hibás kijelentést, amit a hivatalos tudományos okmányokban találtak, kérdésessé tettek. A bizottság megszervezte a szónokok csoport­ját, amelyhez 17 férfi és 3 nő tartozik, orvosok és fizikusok, akik képesek szakértői felvilágosí­tással szolgálni a nukleáris lecsapódás feletti vi­tában. Október óta több mint 70 szülői közösség, egyházi, társadalmi és üzleti csoport hallgatta meg előadásaikat. Az egyetemi tanárok idejük egyharmad részét erre szánják. Havi közlönyében tudományos kérdésekről egy szerű nyelven irt cikkek jelennek meg. Március­ban pl. a strontium 90-nek a mindennapi élelmi­szerben található arányáról jelent meg cikk. A St. Louis Tejtermelő Szövetkezet kérésére a tejben található strontium 90 feltételezhető ha­tását ismertették. Bár lényegében erről biztos felvilágosítást még nem tudnak, a cikk kifejtette annak a tanulmánynak a szükségességét, hogy hogyan lehetne csökkenteni a tej strontium 90 tartalmát. Gyűjtik a gyermekfogakat Múlt év decemberében 10 éves munkatervet fektettek le a CNI orvostagjai a két egyetem fog­orvosi szakiskolája közreműködésével, kisgyer­mekek tejfogainak összegyűjtésére, amelyek se­gítségével az atom lecsapódásoknak a gyerekek csontjaira eddig megtett hatását fogják tanul­mányozni. A munkaterv széleskörű támogatásra talált. Dr. E. S. Khalifa, a Missouri Állami Fog­orvosok Egyesülete közlönyének szerkesztője, lel­kes cikket irt róla. A munkatervet ismertető cikk kiemeli a tejfogak gyűjtésének fontosságát. “A strontium 90 kb. 10 évvel ezelőtt kezdte el­árasztani a földet és megfertőzni az ember élel­miszereit. A most kihulló tejfogakra azok az ás­ványok voltak hatással, amelyek már részét al­kották az anyák és csecsemők által fogyasztott élelmiszereknek 1948 és 1953 között. Azért ezek a fogak megbecsülhetetlen értékét képezik an­nak az alapfelvilágositásnak, amellyel a későbbi fogak állapotát összehasonlíthatjuk. Ha nem szedjük össze most a kihulló fogakat, akkor a tudósok elvesztik a lehetőséget arra, hogy vala­ha is megállapítsák a strontium 90-nek az atom­korszak első éveiben történt felszívódását az em­beri szervezetbe. “Az élelemben levő strontium 90 főleg csak a csontokban és fogakban rakódik le. A tejben ta­lálható a strontium 90 a legnagyobb arányban. Megfelelő mennyiségben a str. 90-nek ártalmas hatása van, u. m. csontdaganat és más rákképződ­mény”. New Yorkból, Hawaiiból, Calcuttából, Kalifor­niából, Spanyolországból érkeztek levelek erre a tudósításra. Egyes levelekben már fogakat is küldtek, bár a bizottság ezen munkáját csak St. Louis környékére terjeszti ki. A helyi iskolák szívesen közreműködnek. 250 ezer nyomtatványt osztottak már szét a gyerme­kek között. A Katolikus Nők Tanácsa, a könyvtá­rak és fogorvosi szervezetek segítenek. Amikor a szükséges mennyiség együtt lesz, megkezdik az osztályozását, porrá őrlik és analizálni fogják a Washington Egyetem fogorvosi iskoláján. Sajnos, anyák, akik saját gyermekeikről szeretnének kü­lön jelentést, nem kaphatják meg. St. Louis polgárai követésreméltó példamuta­tással járnak elől. Más városok közösségei lépé­seket tettek hasonló intézkedésekre. Amit hiva­talos kormányszervek elmulasztanak megtenni, azt a polgárok összefogással és együttműködéssel próbálják elérni. (The Nation) Tito beszéde Junius 7-én Joszip Broz-Tito jugoszláv elnök Szmederevóban egy nagygyűlésen beszédet mon­dott. Többek között a nemzetközi kérdésekre is kitért. A jelenlegi genfi külügyminiszteri érte­kezlet munkájával kapcsolatban hangoztatta azt a reményét, hogy sor kerül a kormányfői értekez­letre is. Határozottan ellenezte, hogy a Balkánon rakétakilövö állomásokat, atomtámaszpontokat létesítsenek. A népek közös érdekének nevezte azt a tervet, hogy a Balkánt a béke félszigetévé te­gyék. FRANCIAORSZÁG KÖVETELÉSEI mélyítik az ellentéteket a nato-ban

Next

/
Thumbnails
Contents