Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-15 / 3. szám
Thursday, January 15, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ AHOGYAN ÉN UTÓM... írja: EHN “KREBIOZEN 55 (Harmadik közlemény) Dr. Mathews, 43 éves concordi orvos, együk betege unszolására, titokban felkereste a medfordi Lincoln klinikát. Három napot töltött Dr. Lincoln gyógyítási módszerének tanulmányozásával és utána felkereste régi barátját, Charles Tobey-t. "Tudom, hogy az existenciámat kockáztatom”, mondotta, “de a lelkiismeretem diktálja, hogy ezzel a gyógyítási módszerrel segíteni próbáljak betegeimen”. Dr. Mathews betegei oly mértékben szaporodtak, amilyen mértékben javult betegeinek állapota. Néhány héttel később ismét felkereste To- bey-t: “A helyzetem kezd kritikussá válni”; mondotta. “Pár héten át kezeltem egy női beteget, aki már úgyszólván minden concordi orvosnál próbálkozott és minden pénzét elköltötte betegségére. Állapotát ‘reménytelennek’ nyilvánították a kollégáim. Kipróbáltam Dr. Lincoln módszerét és három héten belül elmúltak a nő fájdalmai, étvágya normális lett. Persze elmondta ismerőseinek és más betegeknek, akik visszamentek orvosaikhoz és az orruk alá dörgölik: ‘Nem volt igazad, Dr. Mathews segített rajtunk’. . . Érzem, hogy' nem jó vége lesz ennek!” Nem sokkal később Dr. Mathewst a concordi kórház teljes orvosi kara elé idézték. Két órán- át faggatták és fenyegették. Azzal bocsátottak el, hogy ha még EGY beteget merészel kezelni a vitás módszerek alapján, azonnali intézkedés történik, 'hogy orvosi praxisát felfüggesszék. . . Dr. Mathews erről eskü alatti vallomást tett. A következő eset oly hihetetlen és oly szégyen- teljes, hogy ahhoz hasonló talán még soha nem fordult elő egy kultur-ország orvosi történetében. Megdöbbentő, hogy előfordulhatott az Egyesült Államokban, ámelyet oly sokan a Nyugat és a világ példátmutató, vezető országának tartanak. Fontos, hogy bemutassuk az “eset” főszereplőjét, Neve: Dr. Andrew C. Ivy. A University of Illinois Clinical Science osztályának feje, aki elismert specialista rák-betegségekben és igy az American Cancer Society igazgatóságának tagja és a National Advisory Cancer Council végrehajtó igazgatója volt. Dr. Ivy-t oly elismert tekintélynek tartották a szakmájában, hogy amikor a második világháború után a hadügyminisztérium az AMA-től egy kiváló orvost kért, aki Nümbergben a náci-bünösök elleni eljárásnál tudományos tanácsadóként szerepeljen, az AMA — dr. Ivy-t ajánlotta! Dr. Ivy tudomást szerzett a “Krebiozen” gyógyszerről. Tudomása volt arról, hogy a “Kre- biozent” soha senki nem szerepeltette úgy, mint biztos gyógymódot (“cure”) rák ellen, de állították, hogy rák elleni kezelésnél határozóid javulást eredményezett, olyannyira, hogy az azzal való további kísérletezés nemcsak jogosult, hanem kívánatos is. Dr. Ivy a vezetése alatt álló intézetben Krebio- zen-nel a rákbetegek százain kísérletezett és a gyógyszer hatásáról pontos jegyzőkönyvet vezetett. Nagy befolyása és tekintélye révé í elérte, hogy Illinoisban és más államokban több, mint száz orvos követte példáját. Hónapokra terjedő kísérletezés után tapasztalatairól hivatalos jelentést készített és ama véleményének adott kifejezést, hogy a Krebiozen bizonyos fajta rákbetegséget határozottan gyógyit! A jelentés után az AMA egyik magasrangu tisztviselője felkereste dr. Ivyt és miután saját maga is meggyőződött a Krebiozen gyógyszer által elért eredményekről, két chicagói barátja nevében két és félmillió dollárt ajánlott fel a Krebiozen kizárólagos gyártási és terjesztési jogáért! A csábitó ajánlatra Dr. Ivy azt válaszolta, hogy miután befejezte a gyógyszerrel való kísérletezését, senkinek kizárólagos jogot a terjesztésre nem fog adni és gondoskodni fog arról, hogy azért bárki, akinek szüksége van rá, ne 50 dollárt fizessen, hanem öt dollárt, vagy kevesebbet. Vajon mi lett ennek a becsületes és emberséges kijelentésnek a következménye? Talán Nobel-di- jat kapott Dr. Ivy? Talán a nagy magazinok első oldalán közölték az arcképét ? Korántsem! Dr. Ivy-t a Chicago Medical Society panaszbizottsága elé idézték, ott azzal vádolták, hogy rákbetegség ellen haszontalan gyógyszert — “worthless drug” — használt. A vád alapján tagságától felfüggesztették és az AMA Journal két cikkben pellengérezte ki a Krebiozen használata miatt. A nagynevű orvos kipellengérezésének következménye volt, hogy a többi orvos ijedten abbahagyta a Krebiozen használatát. Továbbá következménye volt, hogy a University of Illinois elnöke felfüggesztette állásától és kutatásait másutt kellett folytatni. Ennek hallatára Benedict Fitzgerald, az igazságügyminisztéríum egyik vezető kivizsgálója, akit Charles Tobey szenátor a Senate Interstate Commerce Commission vizsgálójává nevezett ki, Chicagóba ment és ott Dr. Ivy elmozdításának hátteréről az egyetemi Board of Trustees tagjaival tanácskozott. Amikor szavazásra került a sor, Dr. Ivy teljes elégtételt kapott : őt visszahelyezték állásába és az egyetem elnökét mozdították el. Fitzgerald később Tobey szenátor és Brownell szövetségi ügyész ko-operációja révén állandó vizsgáló lett, ki komoly lépéseket tett annak tisztá zására, hogy kik álltak a dr. Ivy-nek tett két és félmilliós ajánlat mögött. Közben Tobey szenátor meghalt és négy nappal később Fitzgeraldot Bricker szenátor elé idézték, aki Tobey utóda lett az Interstate and Foreign Commerce Committee elnökségében. Blacker szenátor, akinek reakciós múltja ismert lapunk olvasói előtt, utasította Fitzgeraldot, hogy kutatásai eredményéről nyújtson be “rövid” jelentést, a vizsgálatot ne folytassa és az egészről se újságírókkal, se mással ne beszéljen. Fitzgerald ehelyett rendes, 7—8 oldalas jelentést készített, amelyben neveket említett és szabálytalanságokra mutatott rá. A jelentést átadta Bricker szenátornak és a bizottság minden tagjának. A következménye az volt, hogy az igazságügyminisztérium Fitzgeraldot felfüggesztette állásától! Az AMA megint bizonyítékát adta, hogy nagy- befolyású intézmény, amelynek hűséges kiszolgálója volt Bricker szenátor. öt nappal azután, hogy Bricker kitétette állásából Fitzgeraldot és pontot tett' az AMA elleni vizsgálat mögé, a szenátor gratuláló levelet kapott John Teeter-től, a Damon Runyon Fund igazgatójától, akinek éppen az lett volna a kötelessége, hogy a rákbetegség elleni nagy küzdelem nyíltságáról s tisztaságáról tőle telhetőleg gondoskodjék. Charles Tobey, Jr. a saját költségén 20 ezer példányban nyomatta ki Fitzgerald jelentését és azt szétkiildte minden rendelkezésére álló címre, elhalt apjának hivatalos címlistájára is. Az ország minden részéből jött a kérés 20, 100, 500 példányokért. Öí helvről egyenkint ezer példányt kértek, ami tisztán mutatta az érdeklődést. Mindez csak egy csepp volt a tengerben. Az amerikai nép milliói nem tudtak ezekről a színfalak mögötti mesterkedésekről, mint ahogyan nem tudnak sok másról sem, amit a nagy napilapok és milliós példányszámú magazinok elhallgatnak. Ezt is elhallgatták, mert az AMA nagybefolyá- su intézmény, a gyógyszer-gyárak hirdetései milliókra rúgnak és az AMA washingtoni lobby-ja nagyon jól tudja, hogy honnan merre kell a drótot rángatni. (Befejező közlemény jövő számunkban)------- - _____________________aL Gyöpösföy Kázmér írja: iif mo?A örökös királyunk Oltó? Kedves öcsém Töhötöm! Dicsértessék! Ezennel tudatlak, hogy egészséges vagyok és hasonló jókat kívánok neked is, a reumán kívül. Továbbá mondom neked, hogy a nyugdíj jó dolog, az embernek" nem kell dolgoznia, s igy van ideje gondolkozni és néha-néha olvasgatni is. Csak egy dolog bánt s pedig az, hogy nagyon kevés a penzió s igy nem jut arra. hogy a Magyar Szón kivül a “Krónikára” is előfizessek, mely a mi örökös királyunkért, Ottóért ir, él és hal. / Ez a “Krónika” ugyanis úgy telő van bölcsességgel, amennyi csak belefér. Néhanapján megveszem s igy egyik nemrégi számában láttam, hogy örökös királyunk németországi villájában, Pöckingben mélyenszántó interjút adott a lap szerkesztőjének. Ugyanis úgy szokott lenni, hogy amikor az őfelségéknek valami mindanivalójuk van, nem ülnek le tollal a kezükben, mint más halandó, hanem “interjúkat” adnak/ Azért látom, hogy még sincs minden egészen úgy a királyokkal, ahogy én képzeltem, mert az első oldalon ott van Ottó karácsonyi üzenete g. k. (sajátkezűig) . Üzenetében megmondja az igazat s el is hiheted neki, kedves Öcsém, hogy vannak olyan emberek, kik Szibériában ólombányákban dolgoznak s ez igen keserű . Én ebben igazat adok neki, mert mi öregamerikások, kik bányákban dolgoztunk, tudjuk mi az a kényszermunka. Arról lenne szó, k. öcsém, hogy engem is kcnyszeritettek a bányában dolgozni, még pedig úgy, hogy hat gyerek követelte á mindennapi falatot és bármennyire is nem tetszett, mégis a bányába kényszeri- tfcttek. Persze most fordult a világ és azok, akik annakidején kastélyokban laktak, kénytelenek erre, mig a régi barlanglakok a kastélyokban nyaralnak. Bizony én is tiltakoznék az ilyen keserű sors ellen! Nagyon szeretem a demokráciát s amikor Ottó, örökös királyunk olyan közvetlen hangon testvérnek nevez (mert hát fáj a szive a százezer magyar testvér véréért), akkor egészen ellágyulok ■ s majdnem feladnám a penziómat is, kedves öcsém és visszamennék a bányába, mert hát testvéreknek mindent meg kell tenni egymásért. Hogy milyen jó lenne, nekünk magyaroknak, ha a mi Ottó őfelségénk visszakerülne trónjára! őfelsége oly demokratikus, hogy még 1935—36- ban megmondta, hogy “azon a véleményem voltam, hogy a földreformra feltétlenül szüksév van” Magyarországon. Ezt mondta örökös királyunk ebben az'interjuban és magam is csodálkoztam, hogy milyen jó emlékező tehetsége van. Én ugyanis már elfelejtem azt is, hogy mikor ettem bablevest, pedig az párszor is megtörténik hetenként. S hivatkozik arra is, hogy ezt az idézett kijelentést még 1935—36-ban tette ugyancsak interjú formájában. Szeretném megjegyezni neked, hogy ilyen okos örökös királyunk már régen nem volt. Csak azt nem értem, hogy ha ilyen nemes érzelmei voltak örökös királyunknak, miért nem kínálta fel az alcsuti és gödöllői Habsburg-birtokokat a föld- éhes magyar parasztoknak már annakidején? Továbbá. azt sem értem, hogy ha a földosztást olyan jónak látta már akkor, miért haragszik annyira azokra á senkiházi bolsikra, akik csupán azt tették, hogy keresztülvitték Ottó őfelsége gondolatát és tettekkel bizonyították, hogy neki milyen igaza volt. Neki ném kellene ezért és ilyenekre haragudnia, én legalább igy látom. Engedd meg, k. öcsém, hogy tovább tanitsalak arra, hogyan kell elbírálni a dolgokat, mert hát az igazság nagyon hajlékony. Mint jól tudod, én nagyon szeretem az igazságot, mindig hiVe voltam annak. Ottó örökös királyunk a “Krónika’-* első oldalán sok jót kíván az összmagyarságnak. Ezzel, k. Öcsém, engem ő nagyon megtisztel és én ig hasonló jókat kívánok őfelségének tiszta szivemből. Gyöpösföy Kázmér Büszke apa: Úgy, tehát szeretne a vöm lenni?” Udvarló: Azt nem mondtam. De ha el találom venni a kedves leányát, akkor nem tudom, hogyan lehet azt elkerülni. mwwwwwwvwwwwwwwwmwwvww iw FIGYELEM, OLVASÓINK! Nagyon kérjük, hogy nézze meg a lap borítékján a neve felett található dátumot és ha ez 1959 2-nél (február) korábbi, úgy az azt jelenti, hogy előfizetésével hátralékban van. Kérjük, hogy az alábbi szelvény felhasználásával küldje be hátralékát, vagy előfizetését. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Megértettem felhívásukat és mellékelek lapom előfizetésére (hátralékára) $..................-t Név: ...................................................................... Cim: .....................................................................
