Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-06-04 / 23. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 4, 1959 A nagy titok Az alezredes katonai titkokat tartalmazó aktatáskáját ellopta az öreg nénikének öltözött orosz kém ír la: GERÉB JÓZSEF Talán a szokatlanul enyhe, álmositó idő okozta, hogy a los-angelesi “International” repülőtérről San Bernardino város felé robogó autóbusz utasai •ahelyett, hogy a vidék szépségeit figyelték volna, szundikáltak egy kicsit, bízva abban, hogy a kocsivezető majd jó hangosan kikiáltja a közbeeső állomások neveit. A Hawaii államból (U. S. 50-ik állama) hazatérő Walter P. Blumm alezredest is elfogta a bágyadtság; nem törődött a vidékkel, se a bus utasaival, még azt sem nézte, hogy voltak-e közöttük nők és ha történetesen lettek volna is, voltak-e közöttük fiatalok, középkorúak, avagy csupa öreganyókák? Pedig jó lett volna, ha a vitéz alezredes azt megfigyeli, mert amikor San Bernardinoba érkezett, rémülve vette észre, hogy a kézitáskája eltűnt. Sőt, nem is a kézitáskája, hanem az aktatáskája, amelyben . . . Blumm alezredes kétségbeesett jelentést adott le a rendőrségen. Elmondotta, hogy éppen most tért vissza a déli Csendes-óceánban fekvő Kwa- jalein szigetről, ahol irányítható löveg (missile) bázist építenek, amelynek terveit ő készitette s lerakta ott az építkezés alapjait. A jelentést felvevő rendőrtisztviselő azonnal észrevette, hogy most rendkívüli és fontos eseménnyel került szembe. Gyorsan továbbította tehát a misztikus dolgot az FBI-hoz, vagyis a szövetségi titkos- rendőrséghez. Megindul a nyomozás Az FBI már szokva van az ilyesmikhez, KEVÉS SZÓBÓL IS SOKAT ÉRTEKEK. Kiadták tehát a rendeletet, hogy haladéktalanul meg kell keresni az alezredes TITKOS KATONAI TERVEKET tartalmazó eltűnt aktatáskáját. Az is egészen természetes, hogy a titkos nyomozás legegyszerűbb módja a NAGY PUBLICITÁS. Végre is hadd tudja meg az amerikai publikum, hogy az FBI-fiuk nem hiába fogyasztják az adófizetők kenyerét, alaposan megszolgálnak minden falatért. Tudatták is azonnal az újságírókkal, hogy Blumm alezredes titkos iratait egész biztos az országunkat ELÁRASZTÓ OROSZ KÉMEK LOPTÁK EL. Hiszen csak pár hete jelentette Edgar Hoover, az FBI vezetője, hogy az oroszok már megint több ezer kémet küldtek az Egyesült Államokba. Kérte is mindjárt a törvényhozókat, hogy az FBI részére több pénzt szavazzanak meg. Lám. máris jelentkeztek azok a huncut orosz kémek, kiszimatolták Blumm alezredes titkos aktatáskáját és megléptek vele. Azt hamarosan megállapították, hogy a titkos terveket tartalmazó aktatáskát a Fontana állomáson leszállt idős nénike vette magához. Mi lesz most? Lám, mi sem bizonyítja jobban az oroszok szemtelenségét, mint az, hogy már idős nénikéket is alkalmaznak kémeik között. És mi lesz most, amikor a titkos iratok már egész biztosan útban vannak Moszkva felé? Borzasztó!! — jaj- veszékeltek az újságok,—ha a missile kilövő állomás tervét megkapják az oroszok, akkor akár felépíteni sem érdemes, mert az oroszok odairá- nyitják az ANTI-MISSILE lövegeiket s. szétlövik a telepet mielőtt onnan útnak indítanák az első hidrogénbombát. És mindez csak azért történhetett, mert a máskülönben odaadó, hős alezredes fáradt és álmos volt, nem látta tehát, hogy a Fontana állomáson leszálló nénike, — illetőleg az idős nőnek öltözött orosz kém ellopta a nagy titkokat rejtő aktatáskát. Az egyetlen dolog, amivel az oroszok eme gyalázatos rablását ellensúlyozni lehetne, — mondották a szakértők, — az, hogy újabb pár száz millió dollárral gyorsan fel kell találni az ANTI- ANTI-MISSILE löveget, amivel már útközben le lehetne lőni az oroszok anti-missile lövegét, amivel a missile telepet akarják elpusztítani. Itt azonban némi komplikációk jöttek közbe. Akadt ugyanis pár szenátor, aki nem hajlandó megszavazni a pár száz millió dollárt az anti-anti- missile feltalálására, mert attól tartanak, hogy a kémkedésben jól kitanitott oroszok annak a titkait is ellopnák, tovább fejlesztenék és hamarosan ANTI-ANTI-ANTI-MISSILE löveggel fogadnák az amerikai Strontium 90-et gyártó hidrogénbombát. A nagy titok % Ily körülmények között az FRI elhatározta, hogy inkább kikutatja, hogy hová lett a nagy titkot ellopó orosz kém, — illetőleg öreg nénike. De még mielőtt ezt megtehették volna, Fontana bus állomásán jelentkezett bizonyos Mrs. Stuhl- nacher, aki szintén Hawaii államból tért haza s jelentette, hogy a hordárok tévedésből egy kis kézitáskát is a podgyászai közé tettek, ime, visz' ^—’ Hogy váfihat egy amerikai születésű idegenné saját hazájában Mrs. Lillie Cohen, baltimorei idősebb özvegyasszony, régi vágyát akarta teljesíteni, amikor útlevelet kért, hogy Európában töltse nyári szabadságát, Készülődés céljára ott is hagyta eláru- sitónői állását egy áruházban, Útlevél helyett azt az értesítést kapta a State Departmenttől, hogy nem polgára ennek az országnak, valójában semmi országnak sem polgára. Az asszony New Yorkban született és sohasem volt az ország határain kívül. Mrs. Cohen megütközése nem ismert határt. 40 évig fizetett adót, szavazott, mint más polgár, felnevelt két gyermeket, fia a hadseregnél szolgált, mint fogorvos és a háború alatt maga is a hadseregnek dolgozott. A State Department a következő magyarázattal szolgált: Amikor 1918-ban férjhezment az Oroszországból bevándorolt Ellis Cohen-hez, az akkori amerikai törvény értelmében Lillie elvesztette polgárjogát. A törvényt 1922-ben visszavonták ugyan, de hatása érvényben maradt azoknál, kiket közben érintett. Később Cohen elnyerte polgárlevelét, de Mrs. Cohen boldog tudatlanságban élt tovább polgárjog nélkül. Mrs. Cohen Maryland szenátorához fordult segítségért. Még mindig szeretne Európába utazni, de csak ha elintézte ezt a nem várt problémáját. 5G0 gyilkosság nyomja a leikéi Fulda, Nyugat-Németországban egy volt hitleri SS-törzsőrmester került a bíróság elé és bevallotta, hogy legalább 500 gyilkosságot követett el a Mauthausen fogolytáborban. Gottlieb Muzi- kant háborús bűnöst április végén tartóztatták le, miután egy másik háborús bűnös tárgyalásán egy tanú úgy nyilatkozott róla, mint a legkegyetlenebb őrök egyikéről. 1945 óta elvonultan élt mint munkás. Muzikant bevallotta tetteit, amikor a börtöncellában szembesítették Dr. Clause Salomon zsidó orvossal, aki ugyanabban a táborban mint fogoly végzett orvosi szolgálatot. A gyilkosságokat a háború utolsó hónapjaiban, február és április között végezte. Áldozatait vagy megfojtotta, vagy levegőt, illetve rovarmérget fecskendezett ereikbe. Muzikant védekezni is tud. A náci gyilkosok szokásos védekezését—-‘felsőbb parancsra tettem’ — használja. Tárgyalása júliusban lesz. Egy modern papnő Rev. Dr. Sophia Lyon Fahs, newyorki 82 éves nagymama, akit nemrégen szenteltek fel az unitárius egyház papjává, azt a kijelentést tette, hogy a biblia tudományos szempontból már elavult és igen csökkent értéke van a vallásos nevelés szempontjából. A modern vallásos nevelésnek figyelemmel kell lennie a tudomány újabb felfedezéseire, mondotta. Az érdemes Dr. Fahs tisztelendő a Liberális Egyházak Tanácsa által Cambridge, Mass.-ben megtartott és a vallásos nevelést tárgyaló konferencián szólalt fel. ő a tanács tanügyi szakértője és gyermekek számára irt vallásos tartalmú könyvek szerzője. szahozta tehát a már nagy hírnevet nyert ti kácskát. Mrs. Stuhlnachert csak az bosszantót hogy az újságok őt, — a csak 48 éves, még ej szén jókarban lévő asszonyt, megtették ŐRI NÉNIKÉNEK. Ezt soha meg nem fogja boci tani az amerikai sajtónak. És mi történt a titkos iratokkal? A missile 1 lep titkos terveivel? — kérdezték az újságírók állomáson jelentkező Mrs. Stuhlnachert. — Micsoda titkos iratokról beszélnek? — \ gott vissza dühösen a még egészen jókarban ! vő asszony. Hát idenézzenek, hiszen nyitva v a kis táska, megláthatják mi van benne. Az: kinyitotta a táskát és... Igenis, abban a kis aktatáskában minden hiá, nélkül ott voltak a hős alezredes fogkeféje, b rotva készüléke s a mosásra váró piszkos als ruhája... Nos, igazán nagy szerencse, hogy ezek nem k rültek az oroszok kezébe. A tanulság? Hogy igy születnek az orosz k mekről szóló rémes históriák. : APRÓSÁGOK ► Kovács Erzsi rovata Beszélgetés a Szuper Markelben — Hova szalad szomszédasszony? — Megyek a kocsmába. — Hová? — Hát a Tavern-ba itt a sarkon. Maga hin újságolvasó, nem tudja, hogy mi van most? — Mi volna? Május, 1959. — Hát itt van fehéren feketén, elhoztam, hog nézze meg. Ez a hónap a kocsmába járás hónapj “Tavern Month. . . Visit your Tavern every da this month”. Tudja, én igen rendes asszony v; gyök, mindig szót fogadok, hát igyekszem ezt betartani. A múlt héten “Pickle Week” volt. É nem szeretem a savanyu uborkát, el is rontotta tőle a gyomromat. De tudja, mi bánt a legjobban Anyák Napja egy nap, Apák Napja egy nap, de savanyu uborkának egy hét jár, a kocsmána meg egy egész hónap. Nincs igazság! Hát mag mit olvasott ki az újságokból e héten? — Nem sokat. Meg vagyok egy kicsit nyűgöt va, hogy nem csak az én háztartásomban ment f< a kiadás az utóbbi években, de a washingtoni Ft hér Házban is. 20 évvel ezelőtt, mikor Rooseve volt ott, 75 ezer dollár volt egy évre az elnök f zetése és a Fehér Ház költsége egy évben 64 ezer dollár volt. Most a President kap 150 eze dollárt és a költség 3 millió és 21 ezer dollá: Már tudják, hogy jövő évre több mint 5 milli dollár kell. Szóval, ne panaszkodjunk, nemcsa a mi kiadásunk ment fel. — Nekem mondja? Nézze csak ezt a kis görc zöld paprikát? Éppen teszem vissza a helyirt Akartam egy kis pörköltet főzni, abba szerete egy kis zöld paprikát tenni. Megmérték, tudj mennyit akarnak érte? 22 centet. Mondanék eg; cifrát, de mindig van itt magyar. De mit szól a kórházi sztrájkhoz? Ez már nen való. A beteg azért megy a kórházba, hogy ápol ják és nem való olyan anyagiasnak lenni. — Jaj, de sok bajom van magával. Hát h; olyan nagyon sajnálja a betegeket, miért nen megy maga 28 vagy 30 dollárért egy héten azt ; nehéz munkát végezni? Se munkanélküli segély se öregségi nyugdíj, semmi nem jár nekik. A. igazság? Fennkölt hivatást csinálnak az ápolás ból, aztán a legszegényebb emberektől elkívánják hogy éhbérért dolgozzanak. De a kórházigazgat« fizetése, meg operációkért felszámított orvosi di jak ugye milyen magasak? De a legjobban bősz szánt, hogy még maga is igy beszél, pedig az ur* szervezett munkás, magának már illene tudni hogy mi jár egy embernek a munkájáért. — Na, ne szidjon már mindig valamiért. Per sze, hogy magának van igaza, ha jól meggondolj* az ember. De megyek már. Maga mit főz vacso rára ? — Articsókát. — Magyar asszony létére? — Azt én. Olvastam valahol, hogy az fiatalil és igen ránk fér. Na, isten áldja.
