Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-15 / 3. szám
Thursday, January 15, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ £ Külpolitikai Szemle A NÉMET KÉRDÉS KIALAKULÁSA A State Department jegyzéket adott ki abból a célból, hogy a Szovjetunóit leleplezze a berlini kérdéssel kapcsolatban, mely jegyzék szerint annak a sok problémának és bajnak amely Németország és Berlin kérdésében felmerült, a Szovjetunió az okozója. A dokumentumot a New York Times kivonatosan közölte, (mi azt még nem láttuk teljes egészében,) igy csupán a N.Y. Times riportja alapján foglalkozhatunk a kérdéssel. Azokért a hibákért, amelyet a State Department dokumentuma felsorol, több mint 25 millió ember fizetett életével az elmúlt háborúban. Ez az, ami bennünket aggaszt, mert ha a történteket ilyen könnyelműen lehet kezelni, akkor milyen jövő vár reánk, s mi lesz gyermekeinkkel? A dokumentum nem arról beszél, hogy miként lehetne a jelenlegi atmoszférát enyhíteni, hogyan lehetne békésen kidolgozni a megoldásokat, hanem a legátlátszóbb érvelésekkel, mindazért, ami történt, áthárítja a felelősséget a Szovjetunióra és a nyugati nagyhatalmakat teljesen felmenti a felelősség alól. Csak röviden akarunk rámutatni egy két tényre, amelyeket a N. Y. Times riportja alapján észleltünk. Pl. a háború előtti eseményekről ezt mondja a dokumentum: “A Szovjetunió felvette a diplomáciai kapcsolatokat Németországgal 1923-ban és segítette felépíteni a német háborús gépezetet, melyet az I. Világháború után a Versailles-i Egyezmény megtiltott.” Ilyen messzire megy7 a történelem ismertetésében a State Department kiadványa. Anélkül, hogy mélyebben belemennénk a kérdésbe, emlékezzünk vissza, hogy mi is volt akkor a helyzet? Annak idején a Szovjetunió polgárháborúban és intervenció közepette volt, majd annak befejeztével a nagyhatalmak többsége nem volt hajlandó elismerni, s blokáddal arra törekedtek, hogy az országot gazdaságilag megfullasszák. Gazdasága és ipara olyan lerombolt volt, hogy még a saját szükségleteit sem tudta kielégíteni. Hogy ilyen körülmények között a diplomáciai összeköttetés, ami minden más államnak megvolt Németországgal, mennyire segíthette Németország felfegyverzését, azt csak Dulles tudná megmondani. Erre és ilyesmire teszi a hangsúlyt a State Department. A N. Y. Times riportja szerint a State Department dokumentuma nem nagyon említi azt az időszakot, amikor fegyveresen, együttesen harcoltak a szövetségesek Németország ellen, csupán közvetlenül a háború előtti periódusra tér ki és megemlíti a német-szovjet egyezményt. De arról a szégyenletes időszakról nem szól, amikor a Szovjetunió — az egész világot figyelmeztetve a hitlerista veszélyre — megegyezésre hívta meg a nyugati hatalmakat és csupán Írnokokat küldtek Moszkvába, hogy “tárgyaljanak” Azt nem említi, hogy csak akik egyezmény meg- egy olyan szerződésről, amely megvédené a békét, de akik egyezmény megkötésére nem voltak felhatalmazva. Azt nem említi, hogy csak ilyen s ehhez hasonló visszautasítások a nagyhatalmak részéről, kényszeritették a Szovjetuniót a szovjet-német egyezmény megkötésére, békéjének legalább ideiglenes fenntartása érdekében. Németország — benne Berlin — megszálásá- ról és négyhatalmi igazgatásáról valójában először 1944 szeptemberében folyt tanácskozás Londonban, a négy nagyhatalom képviselői között. Németország megszállásról és ellenőrzéséről véglegesen az 1945 februárjában megtartott jaltai értekezlet döntött, megerősítve a londoni tanácskozás határozatát. A nagyhatalmak teendőit Németországgal kapcsolatban pedig az 1945 julius és augusztusban lezajlott háromhatalmi megbeszélésen megkötött potsdami egyezmény határozta meg. A német militarizmust feltámasztják A Hitler-ellenes koalícióban részt vett hatalmak kötelezettséget vállaltak — mint azt a potsdami megállapodásban olvashatjuk — hogy, “a német militarizmust és nácizmust gyökerestől egymással egyetértve fogják az egyéb szükséges intézkedéseket is foganatosítani avégett, hogy Németország soha többé ne veszélyeztesse szomszédait és a világbékét”. Mi a helyzet az egyezmény után tizenhárom évvel? Ma, Nyugat-Né- metországnak több mint 200,000 főt számláló hadserege van. 1958 végéig kilenc hadosztályt, négy repülőezredet és 12 haditengerészeti egységet bocsájt a NATO rendelkezésére. Nyugat-Né- metország ezzel a második legerősebb katonai hatalommá vált a NATO-ban. A nyugatnémet hadsereg létszámából közel 100,000 fő a tiszt és az altiszt, köztük a háborús bűnös hitlerista tábornokok és tengernagyok. Az 1958 március 25- én a bonni parlament által hozott döntés alapján a nyugatnémet hadsereget atomfegyverekkel szerelik fel. Nyugat-Németország már maga is foglalkozik, atomfegyver gyártásával. Ez nemcsak a potsdami egyezmény megsértését jelenti, de megszegték a nyugati hatalmak között 1954- ben Párizsban kötött egyezményt is, amely a nyugat-európai közvélemény megnyugtatására eltiltotta ettől Nyugat-Németországot. Rámutat a State Department dokumentuma ezekre a tényekre? Az 1956 első felében kiadott hivatalos nyugatnémet adatok szerint több mint 180 ezer olyan hivatalnok és alkalmazott dolgozott a nyu- ganémet államapparátusban, akik hűen kiszolgálták a hitleri rendszert. Magában a bonni kormányban, amelynek 17 tagja van, nyolc olyan miniszter tevékenykedik, akik a hitleri Németország vezető hivatalnokai, a náci párt és az SS, az SA hírhedt szervezetének vezető funkcionáriusai voltak. Maga a szövetségi elnök Heuss is, tagja volt a rrémet parlamentnek és szavazatával hozzájárult, hogy Hitler hatalomra jusson. Továbbá: Schröder belügyminiszter 1933-tól tagja volt az SA-hak és más náci szervezetnek. Strauss hadügyminiszter, a szocialista tábor ellen folytatott úgynevezett “lélektani hadviselés” bajnoka, a náci katonai iskola tisztje volt. Ober- laender miniszter pedig, mint a “kelet-európai kérdések” náci igazgatója és a “német-kelet” szövetség birodalmi vezetője ténykedett. S már 1952-ben a nyugatnémet diplomáciai szolgálat magasrangu hivatalnokainak 85 százaléka a náci párt egykori tagjaiból tevődött ki. Nyugat -Németországban négy nagy katonai szervezet működik 273,500 taggal, továbbá 1172 bajtársi szervezet, köztük a fasiszta SS-alakula- tok volt tagjainak 45 hagyományos szervezete. Hogy e szervezetek egységes vezetés alatt álljanak, megalakították a “Német Katonai Szervezetek Körét”, amelynek elnöke Nestphal hitlerista tábornok lett. Bármiként nézzük is a dolgokat, bárhol is keressük a hibákat, a tények magukért beszélnek. Ma pontosan azok az erők, azok az üzleti érdekeltségek, azok a politikusok és militaristák kerültek vissza vezető állásokba, akik Hitler idején ott voltak, vagy Hitlert uralomra segítették. Ez a kulcskérdés, s ezért kell a haladó szellemű amerikai polgároknak felelősségre vonni Dullest. . Mert ezeknek az uraknak nemcsak, hogy megengedtük visszakerülni politikai és gazdasági hatalmi pozícióikba, hanem már rakétabázisokkal és atomfegyverekkel is hajlandók vagyunk őket ellátni. Megértjük Dulles részre hajlását velük szemben, hiszen annak az ügyvéd-jégnek a tagja, amely a német monopóliumokat képviselte annak idején? Német szociáldemokrata vezetők áruló szerepe A német nép békevágyát és egyesülési kívánalmait elsősorban a szociáldemokraták árulják el, pedig éppen tőlük egyebet vár a német nép. Ez élesen domborodott ki Nyugat-Berlinben, ahol a múlt héten egy diák kongresszuson Helmut Schmidt, a nyugatnémet parlament szociáldemokrata tagja Hamburgból, a teremből való kivonulással tüntetett egy határozati javaslat ellen, amelyben a kongresszus a Bonn-kormányt arra kérte, hogy Kelet- és Nyugat-Németország ideiglenes egyesítése szempontjából vegyen tekintetbe egyes lehetőségeket. Schmidt azzal vádolta a diákokat, hogy £z<>k kelet-németországi propaganda hatása alatt vannak, holott a kongresszus visszautasította egy kelet-németországi diáktestület ajánlatát, hogy delegációt küldjön a tanácskozásaikra. Willy Brandt, Nyugat-Berlin szociáldemokrata polgár- mestere visszautasította a diákok meghívását. Helyette Albert Mattick, a párt helyettes elnöke beszélt, de amikor a leszerelés ellen agitált és a kommunisták megbízhatatlanságát hangsúlyozta, a kongresszus lefütyülte. Több felszólaló azt fejtegette, hogy a berlini krízist kikerülhették volna, ha a Bonn-kormány nem ment volna bele abba, hogy a hadsereget atomfegyverekkel szerelje fel és hogy most sem késő megváltoztatni a tervet. Spanyolországi támaszpontjaink Spanyolországban 1954 óta építik az Egyesült Államok támaszpontjait. Ezek három hatalmas, bombázó repülők számára készült bázisból, egy óriási tengerész és légierő bázisból, egy 485 mérföld hosszú földalatti csőhálózatból, hét radar állomásból, két tengerészeti raktárból és más berendezésekből áll, szétszórva az ország területén. Eddig 400 millió dollárt költött a kormány ezen munkálatokra, amelyeknek egyes építményei már avulttá és szükségtelenné váltak, úgymint a hatalmas repülőterek, a légierő megváltoztatott harci taktikája következtében. A hadi építményeken kívül építenek az amerikai hadiállomány s családjaik számára (kb 30,000 személy) lakóházakat, színházi épületeket, raktárakat, úszómedencéket, tekepályákat és üzleteket, vagyis mindazokat a szükségleteket, amelyeket a külföldön tartózkodó amerikaiak magas életszínvonala megkíván. Az erről szóló jelentés szerint a spanyol nép “nem lelkesedik” az amerikai támaszpontok programja kérdésében. Franco generalissimo kérésére az amerikaiak óvatosan adják tudtára a népnek ottlétüket. Az “idegen” csapatok jelenlétét a spanyol hírszolgálat jóformán titokban tartja és azt is, hogy az Egyesült Államok eddig 1 billió dollár segélyt juttatott Franconak az utóbbi években. IEdBMmííí'* ;K'lgfK Ik ‘x "g így« «'«- it K Akik angol lapokat olvasnak, találkozhattak a Franklin Institute, Rochester, N. Y.-i cég nevével. Ezen jó hangzású név mögött egy levelező iskola rejtőzik, amely azt Ígéri hirdetéseiben, hogy az ott végzett kurzus után bárki válogathat a legjobb “civil service” állásokban. Ezeknek az Ígéreteknek semmi alapjuk nincs. A Federal Trade Commission eljárást indított az iskola ellen és vádjában népcsalásnak minősíti, hogy a cég hirdetéseiben azt igyekszik elhitetni a közönséggel, hogy az iskola a kormánnyal van összeköttetésben. Ez valótlanság és az iskolát arra kötelezték, hogy azonnal szüntesse be az ilyenfajta hirdetéseket. • EGY OSZTRÁK úrvezető elgázolt egy asszonyt, azután megállás nélkül továbbrobogott. Az egyik felső-ausztriai bíróság előtt azzal védekezett, hogy a gázolás pillanatában megpillantotta az utcán feleségét, de mivel a kocsijában éppen egy idegen hölgy ült, nem mert megállni. A bíróság, tekintettel erre az “enyhítő” körülményre, mérsékelte a vádlott büntetését, s mindössze két évet kapott. „ • A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG a múlt évre 15 millió népszaporodást jelent, igy a lakosság száma jelenleg körülbelül 650 milliót tesz ki. ★ A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN ez évben 8 millió tonna “tenyésztett” halat fogtak a mult- évi 3,100,000 tonnával szemben. ★ A JAPÁN munkaügyi miniszter jelentése szerint junius hóban a 23,823 labor-union (szakszervezet) rekordtörő 6,880,000 taggal rendelkezett, • Japánban 1958-ban átlag két bűntényt követtek el minden percben, a megjelent statisztika szerint. i
