Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-05-28 / 22. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 28, 1959 XuxteJc a smiktsxtofwz aim y w • c • / WMW-UHHUUUHUUUW' Az ebben a rovatban kifejtett neze- t Olvasóink 3 tek nem szükségszerűen azonosak \ hozzászólnak a szerkesztősei; álláspontjával 5 „ közügyekhez \ t«vm>vv\wwvum vummwwtmwtvmwuwvwvuHMVv«« Az acélítiunkások legyenek óvatosak Tisztelt Szerkesztőség! Napjainkban egyre többét hallunk és olvasunk a rövidebb munkahét kérdéséről. Többek között az ilyen kérdés megoldása nagy lépést jelent a munkások jogainak kiharcolásában. A szocializmust építő országokban, ahol a munkásoké, a népé az államhatalom, a gyár, stb., ott az ilyen kérdés megoldása nem probléma. Ott senki sem ellenzi az automatizálást. Amikor egy-egy gyárban uj, modern gépeket állítanak be, valóságos ünnep az a munkások számára, senki sem fél, hogy az uj gép elveszi munkáját, sőt mindenki örül, mert igy Ííönnyebb lesz a munka és mindezt legtöbbször a rövidebb munkaidőre való áttérés követi. Ez nemcsak az addigi kereset mellett történik, hanem a kereset emelkedésével is jár. Ki ne örülne ennek, hiszen több idő marad a pihenésre, a tanulásra, szórakozásra, stb. Amerikában más a helyzet, itt a szakszervezeteknek állandó harcot kell vívni az ilyen jogok megvalósításáért. Ez a harc nem könnyű, különösen akkor, amikor akadnak szakszervezeti vezetők, akik a harc helyett a megalkuvást választják. Gondolom, hogy senkit sem választottak vezetőnek azért, hogy választói: a munkások ügyében megalkuvó legyen. Mostanában nem egy lapban lehet olvasni, hogy az acélmunkások szakszervezetének a gyárosokkal kötött szerződése rövidesen lejár és a szakszervezet jogos követelése többek között a magasabb munkabér, a rövidebb munkahét, stb. Arról azonban keveset lehet hallani, hogy a szak- szervezet felkészül-e a nagy harcra, hogy az tényleg sikeres is legyen. Az itteni acélgyárban is, bár mindenkit visszahívtak, valóságos hajrá munkát indítottak meg. Eddig heti 5 napot dolgoztak a munkások, most pedig 6—7 napot dolgoztatnak velük. Persze sok olyan munkás is akad, aki azt mondja, hogy most kell dolgozni, amikor lehet. Az igaz, hogy igy több pénzt lehet keresni, de mindezzel a munkás saját maga alatt vágja a fát. A szakszervezet vezetői nem gondolnak arra, hogy á'z uj szerződés megkötésénél a gyárosok mágáS trónról beszélnek velük és a jogos követelések hallatára a szemükbe röhögnek. Hiszen a gyárosok a rohammunkával most hirtelenében óriási mennyiségű acélt tartalékolnak, halmoznak fel. Nagyon helyes lenne, ha az acélmunkások csak a rendes ütemben dolgoznának, ahelyett, hogy felsegítsék a gyárosokat a magas trónra, ahonnan azután könnyen vigyorognak munkásaikra. E. H.-né A közös érdek Tisztelt Szerkesztőség! Az Amerikában élő öreg magyarokat is elfogta a honvágy, hogy mégegyszer megláthassák régen otthagyott szülőföldjüket. Tudjuk, hogy nemcsak öntudatos munkások mennek Magyarországba rokoni látogatásra, hanem olyanok is, akik kiváncsiak a mostani rendszerre és tanulmányozni akarják azt. Visszatértük után halljuk ezeknek az elbeszéléseit, s legtöbben csak szépet és. jót mondanak a magyarországi helyzetről. így tehát öntudatos munkástársainknak jó lenne felkeresni az ilyen embereket, hátha meg tudják nyerni őket lapunk előfizetőinek, mért csak a Magyar Szóból, a munkásság lapjából fogják meg tudni a Magyarországon továbbra is végbemenő előhaladást, s nem a polgári lapokból. Hiszem, hogy ezek közül a legtöbben előfizetnek lapunkra, csak fel kell keresni őket, mert ezek már tapasztalatból tudják, hogy a magyar nép egy szebb és ideálisabb rendszer alatt él és lapunk ezt visszatükrözi. Kérem tehát munkás- testvéreimet, hogy ezt szem előtt tartva ébred jenek fel, mert ez mindannyiunk közös érdeke. Stone Az arzén kiment a divatból Tisztelt Szerkesztőség! A “titkos mérgezés” encyclopédiai meghatározása igy hangzik: “Halált okozó mérgek oly lassú alkalmazása, hogy az áldozatok fokozatos kimúlása természetesnek tűnik. Gyakorlása ismeretes volt minden időkben. Leggyakrabban az arzén- keverékeket haszálták.” Szerény véleményem, hogy leggyakrabban és általánosan nem arzén-, hanem konyhai-keverékeket használtak minden időkben és használnak még ma is. E véleményemben megerősít a Nők Világa májusi számának “KONYHA” oldalán “Velencei Tejfölös Ponty” cimü közleménye, amelyre feleségem, a magazin szorgalmas olvasója hívta fel figyelmemet. Értesülésem szerint a ponty a zsíros halak fajtájához tartozik. Egyik beteg barátunk kedvéért éppen a múlt héten szép nagy pontyból halkocsonyát készített a feleségem. Panaszkodott, hogy ez a bizonyos ponty olyan kövér volt, hogy a kihűlt kocsonya tetejéről kanálszámra kellett leszedni a zsirt. A Nők Világának nem elég zsíros a ponty,' ezért azt az elkészítési módot ajánlja, amelyet valószínűleg a Borgiák találtak ki arra a célra, hogy ellenfeleiket eltegyék a láb alól. Ezért nevezik “velenceinek” ezt a pontyot. Az elkészítési mód megkívánja, hogy “vékonyra vágott (zsíros) szalonnával jól spékeljtik”, azután pedig “sülés közben a halat a lefolyó zsírral öntözgetjíik” és végül “leöntjük tejföllel.” Azután különféle hó- kusz-pókusz után mégegyszer “leöntjük fejföllel.” E kis közlemény határozottan arra vall, hogy az arzén-keverékek kimentek a divatból és helyüket méltó utódaik, a konyhai keverékek foglalták el. A közelmúltban egyik cikkemmel kapcsolatban Kovács Erzsi rovatában arra a földrengető körülményre hivta fel figyelmemet, hogy “főzni kell.” Tekintettel arra, hogy ezt az unalmas foglalkozást már a szülői háznál is űzte jó anyám és később három idősebb nővérem, továbbá tekintettel arra, hogy legénykoromban mérsékelten jó magam is gyakoroltam és jelenleg naponta feleségem egyik foglalkozását képezi, — ezt az állítást, hogy “főzni kell”, minden vita nélkül elfogadtam. Azonban kétlem annak az állításnak valódiságát, hogy “ha főz az ember, még a szagától is hízik.” Nem kérem! A szagtól hízás olyan babona, mint a fekete macska és az apáca. Nem szagtól híznak a mi derék asszonyaink — és férfiaink — hanem a zsírral elkészített és tejföllel leöntött paprikás csirkétől, zsíros pörköltektől, gulyásoktól, amiket a nyomaték és a kórházak kedvéért rendszerint még vajjal, szegfűszeggel, bikarbónával felszentelt linzer, ropogós diós, vágj" vajas kakaós krémes burgonya torta követ. Tessék megnézni a “Konyha” oldalt, igazam van-e, amikor azt mondom, hogy ez az oldal állandóan csöpög a zsírtól, a vajtól, a szalonnától, vajrántástól, tejszíntől, tejföltől és messzire szaglik a szekfüszegtől, ecettől, sótól, borstól és egyéb gyomorfekélyt., hízást és más nyavalyákat okozó finom eledelektől. Gyenge természetű ember az oldal elolvasásától is gyomorrontást kaphat! Nem gondolja a konyhai tanácsadó, hogj’ ideje lenne ezen a téren is haladni a korral? Nem gondolja, hogy jó lenne az ételeket (zsiros) szalonna helyett józansággal spékelni, tejföl helyett ésszerűséggel leönteni és szegfűszeg helyett mértékletességgel fűszerezni? Nem gondolja, hogy ilvmó- don jobban szolgálná idős olvasóink egészségének az érdekeit? Különösen azokét, akik <a “jó magyar koszttól” már amúgy is elhíztak?! A Magyar Szó és a Nők Világa asszortj'ai — és férfi olvasói is — sok mindent megtanultak a. munkás sajtóból és az élet iskolájában. Van Ítélőképességük és magukhoz való eszük. A “hasznos tudnivalók” nélkül is tudják, hogj" “felváltva hordani két pár cipőt egészségesebb és gazdaságosabb, mint az állandó egy pár cipő hordása.” Még csak arra kéne rászoktatni őket, hogy a régi, elavult főzési módszer helyett tanuljanak újat, hasznosat, egészségesebbet. Amikor a Munkás Otthonban és másutt, az elő- re-hátra, jobbra-balra duzzadó asszonyok egyné- melyike már ötödször nyúl a hizlaló sütemények után, szégyenkezve megjegyzi: “Nem szabadna, fogynom kéne, de olyan jó, hogy nem tudok ellentállni”. Ez az kéi'em! Itt van a kutya eltemetve, ahol megszűnt az ellentállás és erős a csábítás, nem a főzés szagában. Elég baj az, hogy a magyar asz- szonyok megszokták és a férjüket is rászoktatták a régi módi zsírtól vajtól csöpögő főzésre. A “Konj^ha” oldalt ésszerű, a mai kornak megfelelő józan receptekkel kéne megtölteni, nem (zsiros) szalonnával spékelt pontyokkal, vajjal, tejföllel és kakaós krémmel. Elvégre a többi oldalakat is józan és a kor haladó szellemének megfelelő olvasmányokkal töltik meg. Miért csak a “Konyha” oldal kivétel? E. H. Neuwald Uj munkamódszerekkel tolják ki a festőket a munkából Tisztelt Szerkesztőség! A Long Island-i Mineola festő-lokál szerződése március 30-án lejárt. A lokál a fenálló $3.65 órabér helyett $4.25-öt követelt, amire a vállalkozók ajánlata 12 centes órabéremelés volt, a. következő négy évben. Természetesen a munkások ezt nem fogadhatták el és sztrájkba léptek. A rank-and- file tagság minden pénteken rendkívüli gyűlést tartott, ahol a tagok elpanaszolták nehéz helyzetüket és a megélhetés és az adók magas árairól beszéltek. A vállalkozók mindent elkövettek a sztrájk letörésére. Hirdetéseket közöltek a Long Island-i újságokban arról, hogy milyen nehéz a helyzete a sztrájkolok családjainak és felszólította őket, hogy menjenek vissza dolgozni. A rank-and-file tagság szolidaritását azonban nem tudták megtörni, hat hétig kitartottak, amig kényszeritették a vállalkozókat, hogy uj, kétéves szerződést írjanak alá. Ennek az uj szerződésnek az értelmében az első évben az órabér $3.90 lesz, a második évben pedig $4.15. A sztrájk alatt a vállalkozók egy uj munka- módszert hoztak be, melynél ecset nélkül, egy 18 incses rollert használnak, ami 3—4 ember munkáját is elveszi. Az akarták, hogy ez benne legyen az uj szerződésben, de ez nem sikerült nekik. Viszont sajnálatos dolog, hogy a tagság nem tudta kiharcolni, hogy a szerződés megtiltsa ezeknek a rollereknek a használatát, ami a jövőben sok munkás családját fogja megfosztani a kenyértől. . Paukovits I. Tisztel t Szerkesztőség! Itt küldöm előfizetésemet és egy dollárt a fenntartási alapra, sajnos többet nem tudok küldeni, mert én is nyugdíjból élek, már munka az én részemre nincs (80 éves vagyok). Nagyon örültem annak, hogy Kovács Erzsi ismét fog irogatni. Még most sem felejtem el, amikor azt irta évekkel ezelőtt, hogy nem jól sikerült a vacsora, s gondolta, hogy valami baj lesz belőle, de a férje és leánya úgy el voltak foglalva az olvasással, hogy nem is tudták, hogy mit ettek. Csak Írjon máskor is, mert szeretem olvasni Írásait. John Kovách, Chicago I FIGYELEM I (NEWYORKI OLVASÓINK!! B Ha nem kapják meg lapunkat a Jl Kmegszokott újságárusnál, kérjük m fi értesítsék kiadóhivatalunkat m I AZONNAL! | ff Telet on: AL 4-0397, m icim; HUNGARIAN WORD, Inc. J 1 130 East 16th Street % ff New York 3, N. Y. 1
