Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-05-28 / 22. szám
Thursday, May 28, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ A LAPKONFERENCIA TEENDŐIRŐL Tisztelt Szerkesztőség! A megindított konvenciós vitához én is hozzászeretnék szólni. A Magyar Szó az elmúlt időben és most is valóban minden erejét legfontosabb feladatra, a béke ügyére szenteli. Ezen kérdéshez azt hiszem senkisem tudna kritikával közeledni. Hiszem, hogy lapunk a jövőben is élesen leleplezi a háborús uszitókat és írásaival mindig több magyart világosit fel, akik aktiv harcosai lehetnek a béke ügyének. Javaslom, hogy a júliusban tartandó lapkonferencia mondja ki, hogy mindenki a maga posztján, környezetében legyen aktiv harcosa a békének és minél több munkást világítson fel az igazságról. Egyik fontos feladatunk lapunkat mindig szélesebb alapokra helyezni, minél több amerikai magyar kezébe adni. Ehhez lapunkban mindig vannak jó jelszavak, mint pl. “Mindenki szerezzen egy uj előfizetőt!’ stb. Lapunk terjesztésére jó lehetőség van ismerőse, rokonok, családtagok között. Sajnos itt akadályok is vannak, ami saját szégyenünk is, hogy gyermekeink nagy része nem tud magyarul. Ez lehetségessé válhatott, mert igen sok magyar, megtagadva saját anyanyelvét, restell magyarul beszélni. Hát hogy is tanították volna gyermekeiket magyarul? Azonban azok kezébe, akik tudnak magyarul is, ne szégyeljük adni a Magyar Szót. Bár a régi amerikásokat a kiöregedés veszélye fenyegeti, azért tegyünk meg mindent, hogy a békére vágyó, józan magyarok kezébe adjuk a Magyar Szót. Szerkesztőségünk küldje szét a volt olvasóink címét, hogy a Magyar Szót megpróbáljuk kezükbe adni. Én is szeretnék ilyen címeket és a Magyar Szóval felkeresném őket. Az ujamerikásokkal kapcsolatban szerkesztőségünk már többször állást foglalt. Ez nagyon helyes, mert ezeknek józan, becsületes rétege igen jó terület lehet lapunk terjesztésére. Sajnos, idáig mindig könnyen felhasználták őket tüntetésekre és egyéb aljas munkára. De az eddigi nehéz évek, a munkanélküliség kezdi lecsillapítani őket és a jövő még többet Ígér. Idáig nagy részük háborús uszítok pártjai, egyletei felé orientálódott és ezek újságjait, röplapjait olvasták. Azonban már sokan a kiábrándulás idejét élik. A Magyar Szó idáig sem nézte tétlenül, hogyan zsákmányon ják ki és vezetik félre az ujamerikásokat; a jövőben még jobban vegye ki részét ebből a munkából. Különösen észrevehető ma már, hogy akadnak sokan, akik nem bíznak az urak segítő kezében. Ezeknek más segítő kézre van szükségük s ezt a segítő kezet a Magyar Szóban megtalálják. Ujamerikások, lapunk olvasóivá válva, nemcsak kiszakadnának a tőkések karmaiból, hanem nagyban szélesítenék, erősítenék lapunkat és uj harcos erőt adhatnának a további munkákhoz. Hogy a segítő munkáskezet minden becsületes ujamerikás könnyebben megfoghassa, a következőket javaslom: Nagyobb városokban, ahol már több ujamerikás olvassa a lapot, kijelölni, vagy választani kellene közülük tudósitó, vagy tájékoztató bizottságot. Ezek közvetlenül a szerkesztőség hatáskörébe tartoznának. Az ilyen bizottságok tagjaiból néhány megfelelő harcost a lapszerkesztő bizottságba is be lehetne választani. Feladatuk az len- na, hogy ok saját maguk leplezzék le írásaikkal, leveleikkel az ujamerikásokat ért bántalmakat, csalárdságokat, stb. Felvilágosítással, intelmekkel szolgálnának a többi ujamerikás felé. Lapunkat ők maguk is terjesztenék széles körben az ujamerikások között. Hogy a kérdés megoldásához közelebb kerüljünk, lapunkban egy rovatot kellene nyitni, mond juk “Ujamerikások rovata” cimmel. Ebben, a rovatban az ujamerikásokat érintő ügyekkel, kérdésekkel kellene foglalkozni. Egy ilyen rovat létezése még jobban bizonyítaná, hogy a Magyar Saó nemcsak a régi amerikásoké, hanem minden dolgozó ujamerikásé is, aki békét akar és harcol a magasabb munkabérért, a munkások egyéb jogaiért. Az ilyen rovat nem azt jelentené, hogy lapunkat kettévágjuk, vagy hogy van külön régi arrterikás és külön ujamerikás probléma, hanem azt, hogy igv kézzelfoghatóbban bizonyítanánk, hogy a Magyar Szó az egyetlen lap, amely minden munkás jogaiért harcol, igy az ujamerikások jogaiért is. A magyarnyelvű polgári lapok szerkesztői mit tettek? Hogy a most kikerült hencegő politikusokat, hangos írókat, a börtönből kiszabadult egyebeket, mind bevonták uszító sajtómunkájukba. Aki csak vállalkozott hazugságra, gyalázkodásra, azokat végigvonultatták Amerika városain, sőt más világrészeken is és mindenütt magyarországi éhínségről, börtönről stb. beszéltek. Hát ha ezt lehet, miért ne lehetne a békét és a haladást szolgáló munkába bevonni becsületes, józan ujamerikásokat. Ha széles kaput nyitunk lapunkhoz igaz, hogy a gáncsoskodók is közelférkőzhetnek, de az olyanokat előbb-utóbb leleplezhetjük, viszont a becsületesek megmaradnak és jó harcosaivá válhatnak lapunknak. A fenti kérdéssel helyes lenne a konferencián foglalkozni. Lapunk tartalmi színvonala szerintem mindenkit kielégíthet. Szerkesztőségünk igen sokoldalúan világítja meg az egyes kérdéseket, feladatokat, problémákat. Azonban mi, olvasók, minden kérdésben nem várhatunk másoktól véleményt, hanem saját magunk alkotunk véleményt és nem egyszer helytelenül. Az újságokban megjelenő cikkek irói legtöbbször a saját álláspontjukat nyilvánítják, vagy az írásból ilyenre következtethetünk. Ilyenkor nem egyszer az iró gondolatfonalát ragadjuk meg, amely, ahogy elvezethet bennünket a helyes álláspontra, ugyanúgy elvezethet a helytelenhez is. Hogy az eseményeket, jelenségeket önmagunkban is helyesen Ítéljük meg, azokból logikusan következtethessünk nagyon fontos úgy a természet törvényeinek, titkai- nak, mint társadalmi fejlődés törvényeinek némi megismerése. Nagyon helyes, hogy a Magyar Szó hasábjain megjelentek tudományos kérdésekkel foglalkozó írások is, de a jövőben alaposabban kellene foglalkozni velük. Beütemezés szerint tervszerűen kellene közölni tudományos, filozófiai müvekből, mint pl. a világ keletkezése, az élet keletkezése, az ember származása, az osztálytársadalmak, az egyes tárgyaknak, jelenségeknek a környezettel összefüggő kapcsolatai, az anyag megmaradásának törvényszerűsége, a pénz megjelenése és annak szerepe, a tőke-és annak képződése, stb. Ha nem is tervszerűen, de lapunk ilyen kérdésekkel többet foglalkozhatna. A május 7-iki számban ujamerikásokkal kapcsolatban igen jó útmutatót olvashattunk. Ezek- után nem is jelentéktelen dologgal kezdtem foglalkozni, gondolom sokan mások is. Egyébként, hogy bennünket tájékozatlanság, szervezetlenség jellemez, ezt én másképpen látom. Sőt, bennünket mindenki szervezni akar, a papoktól kezdve egészen a velünk együtt disszidált'politikusokig. Ezek a most kijött politikusok az ujamerikások nagy részét a maguk által szervezett pártokba, egyletekbe tömöritették. A szabadságharcos szövetségtől kezdve diák és mindenféle más egyleteket szerveztek. Persze ezeken keresztül próbálják őket a tőkések érdekében kiszolgáltatni, ami nem is egyszer sikerült már. Kérdezem hát, ha ilyen hamis, félrevezetésre .alkalmas egyleteket lehet létrehozni, összetákolni, akkor miért ne lehetne érdemesebb valamire való egyletet, gyülekezetei létrehozni? Olyasféle gyülekezet kellene, amelynek nem a hidegháborúra való uszítás volna a eélkitiiézése, hanem békés, tudományos és irodalmi kérdések, harc a jobb megélhetésért és egyéb problémák megoldásáért. Olyan célkitűzést kellene megszabni, amely megfelelne ugv a értelmiségi, mint a fizikai munkásnak. Ilyen gyülekezetben minden becsületes, nőtlen, vagy családos ujamerikás megtalálná helyét. A nagy városokban ezerszámra vannak ujamerikások, nagy részük középiskolát végzett; azt hiszem akadna közöttük sok jó szervező, vezető egy érdemesebb gyülekezet megteremtéséhez. Én magam csak hat elemi iskolát végeztem, de ilyen ügyben amit csak tudnék magam is megtennék. E. H.-né | AUoGrAH ÉW lAtOm írja: ehn Két levél Régi emlékeim között két levél szerepel. Az egyik íróját a második levél írója emliti és ez a tény juttatta eszembe az első levelet. Az első levél, amelynek dátuma: 1930 május 24, öt nappal később megjelent a NYUGAT liberális hetilap 1930 május 29-iki számában. írója: Károlyi Mihály, aki többek között igy irt levelében: “...azon az utón, amely barikádra vezet, amelyen én is járok, a harcolók bizony elesnek és ez velem is megtörténhetik, viszont a szoc- demek ezektől a veszélyektől mentesek, mert az ő ütjük nem a barikádra, hanem a bársonyszékbe vezet. Nem ‘botlanak’, hiszen sima utón haladnak, csúsznak, másznak, kapaszkodnak, mert hiszen a bársonyszék lett ‘reálpolitikájuknak’ a célja.” A szocdemek kemény megbélyegzése után Károlyi igy fejezte be levelét: “Amidőn US-ből való távozásom alkalmával ezúttal is búcsúzom Los Angeles magyar pro- letárságától, arra kérem őket, hogy keménységgel, bátorsággal és azzal a lelkesedéssel harcoljanak a fasizmus ellen, amellyel ottlétemkor találkoztam...” A második levél, amelyben Károlyi neve szerepel, dátuma: 1938 október 21. írója volt “pásztorbojtár”; nevét csak a cikkem végén említem. íme a levél: “Kedves Neuwald barátom! “Egy pár sort akarok Írni az életrajzomról. Csak azért említem meg egy pár szóval az életem sorsát, hogy tudja meg, miért nincs helyes írásom. “Én Zemplén megye, Hardicsa községben születtem 1890-ben. Az édesapám meghalt vagy hat hónappal a születésem előtt. Hagyott három árvát, a legidősebb volt négy éves. Az édesanyámnak kellett a két keze után minket felnevelni. Kilenc éves koromban mentem fel az iskolába, de 11 éves koromban abba kellett hagyni az iskolát, mert kenyeret kellett keresni. Szolgálni kellett mennem és pásztorbojtárnak mentem. És anyám mindig olyan helyre adott, ahol többet adtak. “Amikor 12 éves voltam, már akkor kaptam hat köböl búzát, vagy rozst egy évre. 1906-ban jöttem Amerikába. Itt aztán már nem kellett éheznem. Mert bizony odahaza sokat éheztem. Amikor Amerikába kiérkeztem, hát becsületszavamra mondom, csak éppen a nevemet tudtam leírni. És amikor csak egy kis időm volt, olvastam. De mit? Vettem egy imádságos köny vet és egy bibliát. Ezeket olvastam és vagy 4—5 év múlva rendeltem meg a ‘Népszavát’. Azt olvastam 1914-ig. “Amikor Károlyi itt járt Amerikában, népgyü- lést hirdettek a szocialisták Trenton-ban. A templom előtt osztogatták a röplapokat. Mondhatom, hogy azelőtt soha nem voltam népgyü- lésen. Mindig úgy tudtam, hogy a szocialisták istentagadók. De amikor meghallottam, hogy mit mond a szocialista szónok, hát minden szava igaz volt. “Csak egyet említek meg. Azt mondta a szónok: miért pusztul el annyi csecsemő Magyar- országon? Azért, — mondta tovább a szónok, — mert 4—5 községnek van egy orvosa. És ez igy is volt. Én 16 éves koromban jöttem Amerikába, addig egyetlen egyszer láttam orvost a községben. Sok fiatal halt meg. A ‘hasuk fájt’, azt mondták, ez volt a halál oka. “Azon a szocialista gyűlésen adták kezembe először az ELŐRE napilapot. És mindjárt meg is rendeltem. Azóta vagyok olvasója a munkáslapnak...” , Arany, ezüst, drágakő értéktárgyaim nincsenek, más levelek, Írások, könyvek között ez a két levél képezi értéktárgyaim megbecsült részét. Az egyik ircja a született arisztokrata, akit 15 éves korában katolikus pap nevelője súlyosan megdorgált, mert a cigányprímásnak csak két arany “borravalót” adott, amikor gazdag főurakhoz illően kétszerannyit kellett volna adni. A másik Írója a volt “pásztorbojtár”, aki “sokat éhezett”, akinek a “régi jó időkben” a szülőhaza két éves iskolázást nyújtott. Károlyi, a dúsgazdag főnemesi család sarja, minden iskolázást megkapott, több nyelven beszélt. Nevelője volt, úri módon járta be a világot. A volt pásztor-bojtárnak 11 éves korában “kenyeret kellett keresni” és amikor 16 éves korában Amerikába érkezett — biztosan pénztelenül, egy szál ruhában, nyelvismeret nélkül, — “csak éppen a nevét tudta leirni.” A gróf és a pásztor-bojtár egy táborban találkozott. Károlyi osztályának gyűlölt árulója lett, amikor az elnyomottak, a dolgozók táborához csatlakozott és értük harcolt. A volt pásztor-bojtár felemelkedett az imádságos könyvet és bibliát forgatók sorából, a munkáslap olvasója lett és életét a dolgozók nagy harcában töltötte az elnyomás, a kizsákmányolás, a háborúk ellen, a Békéért, a szocialista társadalomért. Károlyi neve a történelembe, a volt pásztorbojtár neve: SZABÓ JÁNOS, az osztálytudatos amerikai magyarok szivébe került! 9 _
