Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-05-21 / 21. szám
JUL AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 21, 1959 •"■^99 VEGYÜNK «ÉSZT A LOS-ANGELESI LAPKONFERENCIÁN, JULIUS 4- ÉS 5-ÉN Érdeklődjön a Magyar Szó szerkesz tőségénél, helyi lapbizottságoknál, vagy a lapkezelőnél a Kaliforniába való társasutazás részleteiről. Nagyszerű alkalom ez egy régen tervezett kaliforniai utazásra. Ismerkedjünk meg fogadott hazánk leírhatatlan természeti szépségeivel. Útközben kirándulások megszervezhetők a Grand Canyonba, Colorado National Parkba, Zion National Parkba, vagy más természeti csodák megtekintésére. Los-angelesi olvasótáborunk gondoskodik kényelmes elszállásolásukról. «■■■■■■■ni [ RÖVIDEN [EGYRŐL-MÁSRÓL írja: E. K. Jó volt a Miami Kultur Klub rádió-órájának május elsejei és Anyák Napja programja. Különösen az első program kihangsúlyozta május elsejének harcos munkás jellegét. A haladás, a béke mellett tett hitvallást, melyet jól bevezettek a szép munkás indulók. Ackerman .Irma okos beszéde, s a megértéssel elszavalt Várnai Zseni-vers erősen kihangsúlyozta, hogy a haladás erői nem akarnak több háborút. Gratulálunk a program- vezetőnek a jól összeállított programért, Ackerman asszonynak a szép beszédért és íSzántó Karolának a Várnai-vers kitűnő elszavalásáért. • Ne vegye rossz néven a május elsejei vezércikk írója, ha felhívom figyelmét arra, hogy Palágyi Lajost már vagy 50 éve nem szokás idézni munkáslapokban. Az ok olyan régi, hogy a fenti cikk Írója valószínűleg fiatalsága miatt nem is tudhat róla. Palágyi Lajos nemcsak tehetséges, de nagyon termékeny költő is volt, akinek verseit sokszor szavaltuk kulturestéken, gyűléseken. Az akkor erőre kapó szocialista munkásmozgalom ellensúlyozására az akkori koalíciós kormány egy ellenszervezetet alakított a “hazátlan bitangok” letörésére; ennek élén egy pár renegát fizetett bérenc állt, köztük Palágyi Lajos is, aki a szervezet lapjának szerkesztője lett és éppen olyan tehetségesen, versben és prózában, támadta volt elvtársait, s nem rajta múlt, hogy teljes sikertelenséggel, úgyhogy a “hazafias” szervezet nagyon rövid idő alatt bedöglött. Palágyi Lajos jutalmul miniszteri fogalmazó left, azután már nem verselt, csak törtetett és a szamárlétrán sok-sok év után miniszteri titkár lett belőle. Olyan sok régi munkás poétája volt a magyar munkásmozgalomnak, hogy Várnai, Gyagyovsz- ky, Farkas Antal, Ady, József Attila versei mellett nincs szükség arra, hogy egy renegát versével ünnepeljük május elsejét. Ezek egész életükön át kitartottak a munkásosztály táborában és nem váltották fel aprópénzre ftehetségüket a tőkések pénztáránál. Kétségtelen, hogy a cikk Írója nem tudott a fentiekről, de még élünk egypáran itt Amerikában is, akikben az akkori utálat a Palágyi-Csizmadia-féle árulók ellen mind a mai napig megmaradt és ezt az utálatot átadjuk a fiatalabb munkástársainknak is. fSzerk. megjegyzése: A fenti adatokról nem tudtunk, viszont Palágyi Lajos egyik verse a Hét Évszázad Magyar Versei 3-ik kötetének 420-ik oldalán megjelent. E könyvben megjelent rövid életrajzában nincs utalás a fenti értelemben.) ITT ÉS OTT Nagyon érdekes tanulmány jelent meg a Magyar Szóban, mely adatok felsorolásával bizonyítja, hogy az Amerikai Orvosszövetség fordulóponthoz jutott és kénytelen változtatni a betegségbiztosítás elleni álláspontján. Én nem nagyon bízom ebben. Mindannyian tapasztalatból tudjuk, hogy ebben az országban az orvosi hivatás olyan mélyre sülyedt a profithajszolás következtében, hogy nem sok jót jelentene a dolgozó tömegeknek, ha olyan egészségügyi biztosítás jönne léttől«:-' - -- '• V--ói - Are, amelybe az Orvosszövetség vezetői beleegyeznek. Nekik a “szabad” vállalkozás kell, ahol korlátlanul lehet kizsarolni a szenvedőket. Egyedül a mindenkire kiterjesztett állami biztosítás a megoldás, mely biztosítást, korlátlan orvosi és gyógyszerellátást és teljes fizetést jelent. A helyzet jellemzésére két esetet hozok fel, amelyek nem kivételesek. Az első eset. Egy fiatalasszony — anyja kíséretében — szülési fájdalmakkal jelentkezett a kórházban, mellyel előzetesen megegyezett. A kórház főorvosa elutasította, mert nem tudta előre lefizetni a kialkudott dijat, mivel férje időközben munkanélkülivé vált A magasztos hivatásu főorvos még arra sem volt hajlandó, hogy megvizsgálja a szenvedő nőt, akit a kórház elhagyására kényszeritett. A szerencsétlen asszony csak azért nem szülte meg gyermekét a kórház kapujában, mert egy véletlenül arra menő emberséges “deputy sheriff” a kocsijába ültette és elhelyezte egy másik kórházban, ahol pár percen belül a gyermek megszületett. Ez a nő “szerencsétlenségére” sötét bőrrel született, igy nem valószínű, hogy a lelketlen orvosnak bármilyen bántódása is legyen embertelenségéért. Második eset. Egy várandós fiatalasszony nehezen összekuporgatott pénzzel lefizette a nagyon magas orvosi és kórházi dijat, beszerezte a kis jövevény részére szükséges kelengyét és férjével együtt üres zsebbel, de boldogan várta a nagy eseményt. A szerencsésen megszületett gyermek beteg lett és kórházba kellett vinni. A kórházi költségek és az orvos díjazása közel ezer dollárra rúgott, pénzük azonban nem volt, igy havi 50 dolláros törlesztésben egyeztek meg. A szóbanforgó fiatalok fehér bőrrel születtek s soha sem harcoló “szabadságharcosok” voltak, akik a Szabad Európa rádió hívására vágtak neki Amerikának, mert a rádió bemondója ingyen utazást, szabad, boldog életet, munkát, jól berendezett lakást Ígért nekik. S mit kaptak? Bútorozott szobát, magas lakbérrel, a kiváló szakmunkás férj edényeket mosogatott, a magas képzettségű vállalatvezető feleség pedig háztartási alkalmazott lett. De még szerencséseknek mondhatják magukat, mert mindketten dolgoztak és nemcsak fizetést, hanem még ellátást is kaptak, igy mire a baby megjött, már ki tudták fizetni az első kórházi számlát. S a másodikat? Ha minden jól megy, ha a férj bírja a napi 12—16 órai, hétnapos munkát, melyet el kellett vállalnia, mivel felesége már nem dolgozik — ha nem lesz munkanélkül, ha nem jön uj betegség, akkor 18 hónap alatt kifizetik az adósságukat. Ez történt itt a gazdag Amerikában, ahol az orvosszövetség, a biztositó kompániák milliókat áldoznak azért, hogy meggátolják a dolgozók biz- tositását betegség esetén, mert az szocializmust jelentene. Mi történt volna, ha a fekete bőrű polgártársnőnk véletlenül Magyarországon él, vagy ha a “szabadságharcosok” otthon maradnak? A szegény Magyarországon minden dolgozó betegség esetén díjtalanul kap orvosságot, ha kell, kórházat, beleértve minden szükséges Segédeszközt és a betegség idejére teljes fizetést. A két fiatalasszony a szülés előtt és után 3—3 hónapi fizetéses szabadságot, a terhesség ideje alatt állandó orvosi felügyeletet, ingyenes kórházat kapott volna. Állandó képzett betegápolónő látogatta és tanáccsal látta volna el őket, hogy egészséges gyermeket szülhessenek. A baby-kelengyét az állam teljesen díjtalanul adja minden szülőnőnek. A szülés utáni három hónap letelte után, ha az orvos egészségesnek találja az anyát, visszamehet dolgozni, — ha akar — és régi munkáját is visszakapja; vagy ha szükséges, úgy könnyebb munkát kap. Az újszülöttet magával viheti a gyári bölcsödébe, ahol orvosi felügyelet mellett képzett gyermekgondozónők vigyáznak reája; ha az anya szoptatja gyermekét, akkor a munkaidőben annyi időt vehet le erre, amennyit az orvos előír. Ha a baby megbetegszik és az anyának ki kell maradnia a munkából, arra az időre is jár a teljes fizetés. Ezt tudja nyújtani minden dolgozójának a szegény Magyarország. Azt hiszem, hogy minden dolgozó belátja, hogy a gazdag Amerikának még gazdagabb gyárosai is kibírnák az ilyenfajta biztosítást anélkül, hogy a leveskonyhára kerülnének a részvényesek, mert Magyarországon is a gyár fizeti a biztosítást és az egy fillérjébe sem kerül a magyar dolgozóknak. Az orvos jól fizetett, megbecsült dolgozója az országnak. Persze ott is van nagyon sok orvos, aki a szabad harácsolás hive,de az egyetemek ma már ezrével ontják a fiatal orvosokat, akik munkás- és parasztszármazásuknál fogva méltóbban tölthetik majd be orvosi hivatásukat. Sokallják az t dolláros órabért A newvorki szakszervezetek haragos felzúdulással fogadták az állámi Board of Standards and Appeals döntését, amely érvénytelenítette a hotelmunkások 1 dolláros minimális órabérét a New York városon kívüli hotelek munkásai részére. A hotelekben dolgozó egyes munkások részére, ü. m. portás, takarítók, stb., a hotelipari (közös) bizottság 1 dolláros minimális órabért állapított meg, amit az állami ipari biztos annak idején jóváhagyott. Egy néhány munkáltató azonban megfellebbezte ezt a bérmegállapodást a Board of Standards and Appeals-hez, ami azonnal megakadályozta az életbeléptetését. 16 hónap után a Board megdöntötte az 1 dolláros órabért és ezzel a régi, éhbérnek megfelelő, 48 centtől 75 centig terjedő órabér érvényességét állította vissza. Ezt a színvonal alatti munkabért még azzal a kijelentéssel is csökkentette, hogy a munkáltatók levonhatják belőle a jóléti alapokra — nyugdíj, társadalmi biztosítás, kórházi alapra, stb. kötelező befizetéseket. A Board ezen rendelkezése 65,000 hotelmunkást érint, kiknek nagyrésze nem tagja szakszervezetnek. A hotelmunkások szakszervezete és az állami AFL-CIO vezetői élesen elitélték a fellebbezési tanács rendelkezését. Elhatározták, hogy lépéseket tesznek ezen hivatal eltörlésére és a minimális órabérnek az egész államra kiterjedő, törvényhozással való megállapítására. KÉT ASSZONY ül a színházban a “My Fair Lady” előadásán. Közöttük egy üres ülés van. Megszólal az egyik asszony: már négy hónapja megvettem ezt a jegyet, hogy biztos legyek abban, hogy kapok egy ülést. Hát szégyen az, hogy itt meg egy üres ülés van! Oh. azt én vettem meg, mondja a másik asz- szony. A férjem részére lett volna, de ő szegény meghalt. Hát miért nem hívta el valamelyik barátját? — kérdezi a másik asszony. Nem leheteti, kérem. Azok mind kint vannak szegény férjerh temetésén.
