Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-05-21 / 21. szám
Thursday, May 21, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ .13. tAJudbamnjáunAf és technika mm eüer m mén ember? Mi a hosszú élet titka? Tudósok és egyszerű emberek előtt nagyon sokszor felmerül ez a fogas kérdés. Vajon hány év az életkor legfelsőbb határa s egyáltalán: meddig élhet az ember? A Szovjetunióban majdnem 30 ezer embert tartanak nyilván, akik betöltötték századik életévüket. Nem is olVan régen az egész világ csodálkozott azon, hogy a szovjet rádióban egy 155 éves aggastyánv nyilatkozott, aki többek között elmondta, hogy naponta rendszeresen dolgozik... Svájcban egy 102 éves ember kirándulásokon vesz részt, hegyet mászik. Tehát hol van az életkor legfelsőbb határa? Erre senki sem tud határozott választ adni. Bogomolec, szovjet akadémikus szerint az ember akár kétszáz évig is elélhet. A tudomány ilyen feltevések ellen nem tiltakozik. Az átlagos életkor növekedése Magyarországon például a statisztikai kimutatások szerint 1837 és 1846 között az átlagos életkor nem érte el a 25 évet. A mai statisztikai adatok azt mutatják, hogy 68 év az átlagos életkor, tehát több mint két és félszer hosszabb, mint száz évvel ezelőtt. Ebből az összehasonlításból is arra következtet a tudomány, hogy az emberi életkor jóval magasabb, mint azt általában hiszik, de még korántsem értünk el arra a fokra, amelyre szeretnénk. Az orvoskutatók megállapítása szerint az ember élettani halála ( vagyis olyan halál, mely nem betegség következménye) rendkívül ritka. Minden halálozás lényegéhen valamilyen betegséget takar, nem pedig “végelgyengülést,” amint azt legtöbb esetben megállapítják. Ezért a magasabb életkorért folyó küzdelemnek alapja a betegségek elleni küzdelem is. Emellett azonban az orvostudomány “fiatalító” módszerekhez is folyamodik. Először Steinach, majd később Voronov professzor azt állította, hogy a belső elválasztásu mirigyek, főként a nemi mirigyek miiködésváltozata okozza az elöregedést. Voronov ennek bizonyítására 1923-ban majomherét ültetett át elöregedő emberekbe. Nem sokkal az átültetések után arról számolt be, hogy kezeltjei testileg és lelkileg megfiatalodtak. Egy spanyol orvos, akin azelőtt majomhere átültetést végeztek, hozzájárult, hogy e herét kiirtsák és újabb majomherét ültessenek át belé. Az eredmény ismét felélénkülés volt. Az orvostudomány azonban időközben sokat fejlődött, s ma már a két orvoskutató megállapításait elvetik. Sőt, tudománytalannak tartják azt a felfogást, hogy a nemi élet, pontosabban a nemi mirigyek működésének megszűnése okozza az elöregedést. Ez csak egy résztünete az általános elöregedésnek. A nemi mirigyek változtatásával nem lehet eljutni az egé'Sz szervezet korai elöregedésének megakadályozásához. Uj, érdekes kísérletek Nemrég a világot újabb “fiatalítási” kísérletek hozták lázba. Parhon román akadémikus no- vokainos kezeléssel komoly fiatalítási sikereket ért el. (A novokain, mint tudjuk a rokonaihoz hasonló érzéstelenítő szer.) Ennek a szernek oldatát fecskendezték az izmokba, vagy erekbe. Néhány hetes, vagy több hónapos kezelés után azt tapasztalták, hogy az elöregedés tünetei részben megszűntek. A ráncok, eltünedeztek, bizonyos fokig a bői kisimult, az őszülő haj visszakapta eredeti színét, a kihullott hajszálak helyett újabbak jöttek, az izomerő gyarapodott, az idegrendszer tevékenysége megjavult, az általános öregkőid betegségek: érelmeszesedés, iziilet tünetei megszűntek. Lepesinszkája, szovjet akadémikus másfajta fiatalító kísérleteket folytat. Ezt Írja “Tanulmányoztam, hogy mily hatással vannak a különböző kémiai anyagok a sejthártyákra, például a szódabikarbonás oldat milyen hatást gyakorol a vörös vérsejtekre. Az első próbakisérletet magamon végeztem, szódabikarbonás fürdőket vettem. Egv fürdőbe 60-—70 gramm szódabikarbónát tettem. A víz hőmérséklete 90—95° F. volt. s a fürdés 15 percig tartott, összesen 15 alkalommal fürödtem igv meg. . ., a fürdők hatására közérzetem javult, izmaim fáradékonysága csökkent. Ezt azzal lehet mgyaráznj, hogy a szóda a szervezetben közömbösíti a fáradság érzését keltő tejsavat. Sok levelet kapok olyan emberektől, akik leírják, hogy a magas vérnyomás és idegrendszeri zavarok gyógyításánál a szódás fürdő hasznos és eredményes.” Természetesen, csodaszer nem létezik. Tulajdonképpen a “megfiatalítás” elnevezés sem egészen helytálló. Hiszen itt arról van szó, hogy az említett sok más kezelési módszerrel az orvos- tudomány tulajdonképpen a korai megöregedés ellen küzd, a jelenlegi átlagéletkort akarja emelni. Ma már sokat foglalkoznak tudományos körökben az idős emberek lelki elváltozásaival is. A * dr. tudósok egybehangzó véleménye az, hogy a magas életkort elért emberek általában szüntelen munkában töltötték életüket — lusta ember nem igen ér el magas kort.' Viszont az örökké foglalatoskodó idős embert, ha egyszer kizökkentik a megszokott életmódjából és tétlenségre kényszerítik, az esetek döntő többségében, ez a lelki egyensúly felborulását eredményezi. Ezért ma egyre jobban előtérbe kerül az a társadalmi törekvés, hogy a renszeres munkára már nem alr kaimas idősebb korosztályt is foglalkoztassák valami módon. 'Ugyanis a foglalatoskodás révén nem érzik magukat fölöslegesnek a társadalomiban, megtarthatják lelki egyensúlyukat, « késleltetni lehet a munkából való kiszorulás utáni gyorsan bekövetkező elöregedést. Mindezek olyan kérdések, amelyek minden embert érdekelnek, hiszen valamennyien szeretnénk sokáig élni, ha úgy tetszik, akár száz éves korban is egy ropogós csárdást eljárni.. . AKIKOR TUDJA ÉS AMIKOR KEK TUDJA A TÉRTEKET AZ ATOMIC ENERGY COMMISSION Az alábbi levelet, amely a “Nation”-ben jelent meg Walter Schneir, egy orvosi magazin szerkesztője irta. akinek a “Nation” ápr. 25-i számában “Strontium 90 az amerikai gyermekekben” c. cikke nagy visszahatást keltett. Tisztelt Uraim! A N. Y. Times április 27-én szenzációs riportot közölt Dr. E. A. Martellnek az atomlecsapódásról szóló fontos tanulmányáról, melynek először a “Science” magazin május 1-i számában kellett volna megjelennie, akárcsak a harmadik Kulp- riportról szóló Írásomnak mely a ‘Nation’-ban látott napvilágot, holott először szintén a “Science”- ben kellett volna megjelennie. Ami engem a N. Y. Times cikkével kapcsolatban legjobban érdekel, az az, hogy a cikk idézi dr. Willard F. Libbyt, az Atomenergia Bizottságtól, aki kijelentette, hogy azideig nem kapta kézhez a Martell-riportot. A véletlen úgy hozta magával, hogy birtokomban van annak a beszédnek a szövege, amelyet Dr. Libby megbízásából március 13-án Sealále- ben elmondtak (több, mint 6 héttel a Times cikkének megjelenése előtt) és amely részletesen utal a Martell-tanulmányra. Ez a szöveg (melyet a sajtó is megkapott, habár magas technikai tartalma miatt nem igen publikálták), a Martell- tanulmány alapján elkészített több oldalnyi táblázatot tartalmaz, valamint a következő megjegyzést: “A Strontium 90 lecsapódás atmoszférikus megnyilvánulásai. Martell E. A. Cambridge Research Center, Science (nyomtatás alatt)”. Vajon a N. Y. Times helytelenül idézte volna Dr. Libbyt? Vagy Dr. Libby elmulasztotta volna átnézni azt a beszédet, amit helyette felolvastak? Nem hiszem, hogy bármelyik eset is fennállna és igy Dr. Libby — enyhén szólva — több mint egy szempontból kétes helyzetbe került. Ellentét van nemcsak azon kijelentése, hogy sohasem látta a Martell-riportot és a Seattleben elmondott beszédének erre irányuló vontkozása között; de elvi ellentét is fennáll, amint azt dr. Libby kollégái az atomenergia bizottságban hangoztatták. Róbert G. Spivack, a N. Y. Postban a következőképpen irt a Kulp-riportról a “Nation”-ben meg jelenő cikkemmel és Dr. Charles Dunham, az Atomenergia Bizottság biológiai és orvosságtani osztálya vezetőjének kommentárjával kapcsolatban: “...A riport tulajdonképpen a Columbia- egyetem tulajdona volt és a “Science” magazin szerkesztőjének joga volt elhatározni — az Íróval együtt — hogy mikor és hol közöljék.” Vagyis végeredményben ez azt jelenti, hogy a lecsapódással kapcsolatos életbevágó kutatásokról szóló jelentések a szerzők szent és sérthetetlen tulajdonai, kivéve, amikor az AEC egy tagja akarja azokat kiadni, vagy azokra hivatkozni. Dr. Libby március 13-i beszédében felhasználta a Martell- riport adatait, mely megjósolta az északi félgömb fölötti nagyobbarányú lecsapódást, mint amely a Szovjetunió által az. Északi-sarkvidéken végzett nukleáris próbák eredménye, hogy ezzel azután alátámassza saját vérmes teóriáit a lecsapódás arányára vonatkozóan, melyek jelenleg súlyos tudományos támadás alatt vannak. A harmadik Kulp-riport viszont csupán rossz hireket tartalmazott és nyilvánvalóan semmi olyan adatot, . melyekkel Dr. Libby hézagos teóriáit meg lehetne foltozni. -. . ... ...................E levél írásakor a harmadik Kulp-riport még nem áll teljes egészében a közönség rendelkezésére, de máris tudjuk, hogy nagyfontosságu részleteket tartalmaz. Pl., hogy egymillió 500 ezer amerikai az ország különböze vidékein olyan tejet fogyaszt, melyet szegény, vagy rosszul müveit földön termelnek, mely földnek az átlagosnál magasabb a Strontium 90 tartalma. Kentucky magas savtartalmu és alacsony kálcium-tartalmu elszigetelt farmjain a tejmintákban az átlagnál kétszeresen magasabb Strontium 90-t találtak. North Dakota nyugati vidékén termelt tej háromtól ötször annyi Strontium 90-et tartalmaz, mint ami az Egyesült Államokbeli átlag. Milyen lépéseket tettek, hogy ezeknek a vidékeknek az orvosait, közegészségügyi közegeit és népét felvilágosítsák? Walter Schneir, N. Y. C. • A fenti levél újból egy kis bepillantást enged az Atomic Energy Commission és az alkalmazásában levő atomtudós, dr. Willard F. Libby szerepébe, amely minden alkalommal abban nyilvánul meg, hogy meggátolja a közönség felvilágosítását és ismeretét az atomrobbantások veszélyéről. Amig a levél írója Dr. Libby-t etikai szempontból kritizálja, nem hozza eléggé nyilvánosságra ezt a káros szerepét. Dr. Libby és az AEC számtalanszor ellentétbe kerül más tudósok kijelentéseivel, akik emberi becsületérzésből, felelősségük tudatában jelentenek felfedezéseikről, mint legutóbb a Strontium 90 veszélyének állandó növekedéséről. Dr. Libby működését teljesen a szovjetgyülö- lők és háborús uszítok szolgálatába állítja. Nem válogatja meg eszközeit sem. Ha kell, egyszerűen letagadja, hogy tudomása van egv jelentés fontos adatairól, ha kell, akkor felhasználja ugyanazt a jelentést saját, nem tiszteletreméltó céljaira. Ezt tette a Martell-riporttal is. Miután letagadta létezését. vagy azt, hogy tudomása van a tartalmáról, a Martell által lefektetett tézist a Strontium 90 gyors lecsapódásáról az északi félgömbön dr. Libby felhasználta arra, hogy a Szovjetuniót okolja azért, hogy az Egyesült Államokban van a legnagyobb arányú Strontium 90 tartalom. Martell a jelentését és az abban foglalt tézisét jóval a Szovjetunió legutolsó néhány robbantása előtt készítette el és nyújtotta be. Dr. Libby teszi ezt annak tudatában, hogy a Szovjetunió általában sokkal kevesebb robbantási kísérletet végzett, mint az Egyesült Államok, és teljes erővel harcot vezet a próbarobbantások végleges megszüntetéséért. E téren példát mutatott akkor, amikor önként abbahagyta a robbantásokat, mit azonbanr a nvugati hatalmak nem voltak hajlandók követni. IEj0EfflIÍ«3 GYEMIHOV szovjet professzor kétfejii kutyája már huszonhatodik napja életben van s a napokban amerikai látogatója volt: Rogers, az isméid sebész, aki plasztikai sebészeti előadások, tartására érkezett Moszkvába. Az amerikai tudós nagy elismeréssel nyilatkozott Gyemihov kísérleteiről. .............................................................. • Fiatalember forgolódik az utcán, gondterhelt arccal körül-körül néz, majd egy éppen arrajöv» hölgyhöz fordul: — Bocsánat, asszonyom, nem. látott valahol^ közelben rendőrt? — Egyet sem láttam — feleli a nő. ,— Ug.v! — ordít, rá a fiatalember.— Na, akkor adja ide a táskáját, az ékszereket, egy-kettő!
