Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-05-21 / 21. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 21, 1959 XewdeJc a swihsztökö'í Az ebben a rovatban kifejtett néze- | Olvasóink tek nem szükségszerűen azonosak \ a szerkesztoseg álláspontjával | a közügyekhez ^VWVWWWVWWWW%VWVW«VWVWWVWW\ mMWWWMMMMMMWMMWVVWVWWmWWWMW EZ A VILÁG MI VÓNA ... Kovács Erzsi tréfás jókedvében volt, amikor rovatom egyik cikkével foglalkozott. Ma én is ilyen kedvben vagyok, ez jó alkalom az “Apróságokra” kitérni. Nem lepett meg, hogy vannak emberek, akiknél a bor, a kávé, a paprikás csirke, a jó pörkölt fontosabb, mint a mértékletesség, a napsugár és a testgyakorlat. Ha nem igy lenne, akkor az orvosi foglalkozás sem lenne jövedelmező. Kaszonyi bácsit én nem úgy ismertem, mint aki naponta megivott egy gallon bort. Talán egy kvartot. De a példa kedvéért nem kellett volna olyan messzire menni, ahol Kaszonyi bácsi jelenleg tartózkodik, mert sokkal közelebb ismerünk olyanokat, akik Erzsi férjével együtt dalolják, hogy: Ez a világ mi vóna. Ha egy kis bor nem vóna. Itt a mi utcánkban ismerek valakit — és ilyen ember minden amerikai város legtöbb utcájában akad, — aki igy fújja a nótát: Ez a világ mi vóna, Ha egy kis whiskey nem vóna Guadalajara-ban beszéltünk egy rendőrrel, aki jó egészségét annak tulajdonította, hogy reggelire minden áldott nap — pacalt evett. Ha magyarul beszélne, biztosan ezt énekelné: Ez a világ mi véna, Ha egy kis pacal nem vóna. Egy dél-amerikai ismerősömet súlyos operáció után orvosa eltiltotta a cigarettázástól. Figyelmeztette, hogy további dohányzással az életét veszélyezteti. Az ismerősöm azzal a nótával fütyül az orvosra, hogy: Ez a világ mi vóna, Ha cigaretta nem vóna. És igy tovább, kedves Kovács Erzsi, nótázhat- nék hasábokon keresztül, de az még nem jelentené, hogy a kávézó, borozó, cigarettázó, whiskey- ző és pacalt reggeliző éneklőknek igazuk van. Nem lepett meg, hogy Rosner Sándor lunch után nem sétálja körül a blokkot és nem testgya- korlatozik naponta 15 percig, mert a legtöbb ember inkább ül és dumál a séta és torna helyett. Az én foglalkozásommal jár, hogy naponta 8— 10, néha több háztetőt kell megvizsgálnom, de számomra nem építettek kényelmes lépcsőket, mint Rosner barátunk számára. Nekem a “pick- up truck”-ról kell leemelni a létrákat, a házhoz vinni, felmászni, lejönni, visszavinni, felemelni — gyakran 100 fokos hőségben is, — de egy jó sétára és naponkinti testgyakorlatozásra azért soha nem vagyok lusta. (Vagy 20 évvel idősebb is vagyok Rosnernál!) Ami a napsugarat illeti: az északi sarkvidéken és New Yorkban nem kötelező, mert ott tudvalevőleg ilyen nincsen. Amikor én New Yorkban laktam, még volt. De aki Californiában nem napfür- dőzik, az nem kívánja annak áldását, inkább TV mellett kávézik, vagy borozik. . . Tudom, hogy Kovács Erzsi csak tréfázni akart, amikor eldalolgatott a cikkemmel kapcsolatban és panaszkodott, hogy New Yorkban “nincs hova menni legelni”. Értem a célzást, 43 éve hallom ugyanezt, olyanoktól, akik folyton orvoshoz járnak vagy elhiznak és felemelt rátát fizetnek a biztositó társaságoknak. Én sem bírtam megállni, hogy ne válaszoljak az “Apróságokra”, mert nem szeretném, ha lennének olyan jámbor lelkek, akik azt hiszik, hogy nyugodtan fogyaszthatják tovább a kávét, a bort, a pálinkát, nyugodtan szívhatják mellre a “filter”-rel szagtalanított cigarettát és reggelizhetnek pacalt: mindez nem árt, ha elfujják a nótát, hogy: Ez a világ mi vóna . . . És végül: a mai rendszer űzi, hajtja azokat, akik dolgoznak és gondokkal terheli, akik nem dolgoznak. Az embereknek a mindennapi robotra kell gondolni és képtelenek az egészségükkel törődni. Erről én nem tehetek, ezért sem Székelyt, sem másokat nem okolhatjuk. A napsugár és testgyakorlac azért mégis hasznos dolog és hasznos a jó táplálkozás is, amiben az emberiség felének nincsen osztályrésze. Mi hisszük és meggyőződéssel valljuk, hogy eljön az idő, amikor a legnagyobb érték az EMBER lesz és minden ember drága kincse az EGÉSZSÉG. Az eljövendő rendszerben minden embernek lesz ideje és intelligenciája ahhoz, hogy az egészsége érdekében ésszerűen táplálkozzék és élvezze mindazt a jót és szépet, amit a természet nyújt. E. H. Neuwald LAPÉPITŐK Tisztelt Szerkesztőség! Egy ujamerikás ismerősünk, akinek néha odaadtuk a Magycr Szót olvasásra, úgy határozott, hogy megrendeli a lapot. Eddig a Katolikus Magyarok Vasárnapját olvasták, azonban kiábrándultak belőle. Ugyanis azt mondják, hogy olyan újságot, amely csak a püspökök, papok álszent prédikálásait, nyilatkozatait, valamint a háborús uszítok hencegéseit Írja meg, nem kívánnak olvasni. Ez a lap ugyanis sohasem emelt szót pl. 30, 40 centes órabérek ellen, vagy a munkások jogos követeléseinek érdekében, de az urak félrevezető ravaszságait, mint pl. a munkához való jog-törvényt, nem győzték eleget dicsérni. Még imádkoztattak is a hívekkel a törvény megszavazása érdekében. Szerencsére nem lett foganatja az imádságnak. A Magyar Szó minden ujamerikásnak, aki a hazugságból kiábrándult, igazi, jó barátja lehet, csak meg kell próbálni azt megismertetni velük. Tisztelettel: E. H.-né A szerkesztő megjegyzése: E. H.-éknek hálásan köszönjük ezt az uj előfizetőt, a kampány alatt ez már a második. Példamutatással bizonyítják, a lap olvasótáborának, hogy az ujamerikásök ép- ugy felismerik osztályhelyzetüket, mint bárki más, s a lapot ők is elismerik, mint magukét, csak kezükbe kell adni. A pénz és egf magyar lap szervesítése Tisztelt Szerkesztőség' A Wisconsini Magyarság, melynek hasábjai a pénzfelhajtásra vannak szentelve, legutóbbi számában hosszú cikkben támadja a haladó szellemű munkásságot, mert úgy érzi, hogy jobb támadni, mint védekezni. Ez az az újság, amely pár hónappal ezelőtt szégyenszemre sztrájktörő hirdetést fogadott el az Allis-Chalmerstől. Ez a lap azt szeretné, hogy az amerikai magyarság ne gondolkozzon, ne nyissa ki a száját, amikor észreveszi, hogy nem megy minden úgy, ahogy kellene. Bízzuk csak az urakra a sorsunkat, majd ők gondolkoznak helyettünk, mert a munkás iskolázatlan és nem ért az ügyekhez. Az urak mindent jobban tudnak. Ijesztgessük csak a magyarjainkat, nehogy a nyáj eltévedjen és saját eszét használja. — így gondolkozhat e lap szerkesztője. Aki kezébe veszi ezt a lapot, láthatja, hogy 4 magy oldalán a hirdetéseken és ilyen formájú cikkeken kívül semmi sincsen. Pedig a wisconsini magyarok sokkal többet és jobbat érdemelnek. E lap olvasói hamarosan felismerhetik, hogy kiket szolgál annak szerkesztője. A. K. MONDJA, miért akar nálunk dolgozni? — kérdezi a munkaadó a munkakeresőtől. Megmondom, — mondja a munkakereső. Beteg lettem, elmentem az orvoshoz, aki adott 5 pirulát s azt mondta, hogy vegyek be egyet minden evés után. Ez 3 nappal ezelőtt történt, s még mindig van négy pirulám. BEÁLLÓK NÉZŐNEK.,. Irta: BUSTYA KÁROLY A Magyar Szóban többször jelennek meg cikkek, amelyek az olvasókat levelek Írására unszolják. Egy utóbbi számban a kaliforniaiakat biztatja Schubert barátunk, hogy miért nem Írnak, illetve, hogy írjanak. Hát kérem elgondolkoztam azon, hogy tulajdonképpen miről is volna érdemes írni. Ha kezembe veszem a lapot hétről-hétre, mindig azt találom, hogy a közlésre szánt és a munkásságot közvetlen érintő tárgyak oly gyönyörűen sorakoznak fel, kezdve az első oldaltól a 6— 7-ik oldalig, hogy ahhoz aztán semmi hozzászólás nem szükséges, Ezenkívül a külmunkatársak szebbnél-szebb cikkei díszítik a lapot, U. m. Ge- réb, Grosz, Bódog, Márky, stb. cikkei, ugyannyi- ra, hogy ha én esetleg ezekbe beleszólnék, hát csak sötét folttal rontanám az irók fényét. No most már miről írjak. . . ? Álljak be egészségügyi tanácsadónak ? Brrrr. . . még a gondolat is borzasztó. Miért ? 1. Sok szenvedő beteg utolsó reményét is elrontanám. 2. Azok, akik evvel a témával behatóbban foglalkoztak, jól tudják (ha akarják), hogy az ÖN-diagnózisnál veszélyesebb valami nincs a világon. Ha vannak, akik emlékeznek Dr. Galambos évekkel ezelőtti ORVOSI TANÁCSADÓ cimü könyvére, azok tudhatják ennek veszélyét. De az öreg Galambos is volt oly elővigyázatos, hogy minden betegség szimptomájának leirása után odaírta: “Ha ezeket érezzük, legjobb egy megbízható orvoshoz folyamodni”. Az egészségügyi magazinok rettenetes tömegéből, bármelyiket fellapozzuk, tüneményes meny- nyiségben olvassuk a legcsodálatosabb gyógymódszereket. A legválasztékosabb nyelven olvassuk a hatását. A beteg ember valósággal beleszédül a “LEGCSODÁLATOSABB” gyógyszer megválasztásába amiből aztán kiderül, hogy az orvosság az eladónak használt a legtöbbet. Avagy forduljunk ékes nagyhirdetésekben meghirdetett Csoda Üdülőhelyhez, avagy Gyógyfürdőkhöz? Noha a fürdő tartozéka ugyan az egészségnek, de hamarosan kiderül, hogy az egyszerű munkás csak éppen díszvendégnek jelenhet meg ilyen gyógyfürdőkön. Kb. $6—10 a napi ellátás ilyen helyeken. Könnyű kiszámítani, hogy egy gyógyulást kereső munkásember hány napig képes ilyen gyógymódot igénybevenni. Avagy beszéljünk bizonyos fanatikus életformához kötött eljárásról? Természetimádó, önsanyargató, természetes életmód, stb. Meglehetős hosszú életem tapasztalata azt mutatja, hogy azok, akik ilyen gondolatokkal ámították önmagukat, orvosi tudományok mellőzésével egészségük kritikus állapotában végül mégis csak a medikai tudományok orvosához folyamodtak segítségért. Tény az is, hogy vannak orvosok, akik tudásukkal visszaélnek, de ez nem jelenti azt, hogy minden medikus, vagy kórház gazemberségen alapszik. Nagyon nehéz volna azt állítani, hogy minden újságíró gazember, vagy hogy minden ember egyszerűen gazember, holott tudjuk, hogy minden vonalon számos helytelenül gondolkozó és cselekvő embert találunk. Nos ezekután miről írjon egy kaliforniai iró, avagy olvasó. . . ? Pláne azon körből valók, akiknek nagyrésze meghaladta (szerényen szólva) a 70 évet? Hát igen, ha van valami, amiről érdemes Írni, az csak egy lehet, és ez BÉKE, a Vílágbéke kérdése, amelynek haladását, megérését, folyton figyelni és tárgyalni kell. Sorainkban harmóniát kell teremteni és a béke érdekében áldozatokat hozni, többek között lapjaink, irodalmunk fenntartásával, szellemünk erősítésével. Hát, kérem én bevallom, hogy erről Írni több oknál fogva gyenge vagyok. 1. Az események alakulása folyton és mind- gyorsabban változik. 2. Egyéni helyzetünknél fogva nem Vagyunk képesek minden kérdésben a helyzet magaslatára emelkedni. 3. Meglátóképességünk zsugorodik, amiből nem következik az, hogy a fiatalság nem követi a helyes utat, csupán más formákban. így nekem és sok más hasonszőrű barátomnak, osztálvsorsosomnak nem marad más hátra, mint a fentebb kifejtett tevékenység és közben hátra dőlve gyönyörködni azon szép értelmes, tanulságos cikkek olvasásában, melyeket sokkal fiatalabb s jobban rátermett íróink Írnak a BÉKE ÉRDEKÉBEN.
